Tolnai Népújság, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-20 / 271. szám
Félévszázad békességben, egészségben Bizonyára sok embernek az egyik legnagyobb kívánsága, hogy azzal az emberrel, akit szeret, akinek először kimondta az igent, akivel gyermekeit felnevelte, s unokáit kívánja útjukra bocsátani, azzal az emberrel megélje az emberi élet legszebb állomásainak egyikét, az aranylakodalmat. Tóth Simon Ferenc és felesége, Horváth Erzsébet 1949. november 13-án Őcsényben mondták ki egymásnak az igent, amit 1999. novemberében a szekszárdi városházán megerősítettek. A bensőséges ünnepségen a házaspárt két gyermeke és öt unokája köszöntötte egy óriási virágkosárral, a szeretet, a hála, a köszönet virágaival. Erzsi néni és Feri bácsi fiatalkori élete nem volt felhőtlen. Erzsi néni Kárpátaljáról menekült 1945-ben, Feri bácsi fiatal életének pedig nyolc esztendejét vitte el a katonaság, a front, a hadifogság. Amikor 1947-ben a hadifogságból hazatért, Erzsi néni mint menekült dolgozott náluk. S mi sem természetesebb, mint az, hogy a két fiatal egymásba szeretett. „A sors rendelte így” - mondják. Két gyermekük született, akik a hagyományokhoz híven a Ferenc és az Erzsébet nevet kapták, s az öt unoka közül a három nagyobbik „aktívan” részt vett az aranylakodalmon. István és Róbert mint két „őr” álltak nagyszüleik mellett az anyakönyvvezető asztal előtt, Tamás kamerázott, a másik két unoka, Judit és Attila pedig meghatódva figyelték az ünneplőbe öltözött nagymamát és nagypapát. Erzsi néni és Feri bácsi emlékeztek. Az ötven évvel ezelőtti napra, esküvőjükre, a gyermekek születésére, a két kezükkel megteremtett otthonra, a megélt örömökre, gondokra, munkahelyeikre, a postára, ahonnan Erzsi néni nyugdíjba ment, a TOTÉV-ra, Aranylakodalom ahonnan Feri bácsi nem ment véglegesen nyugdíjba, mert utána még hosszú évekig a Népújság mindenki által szeretett és tisztelt portása volt. Az évtizedek így visszafelé nézve pillanatnak tűnnek, s csak a szép emlékek maradtak meg. Arra a kérdésre, hogy mi a hosszú és jó házasság titka, mindketten ugyanazt válaszolják: alkalmazkodni kell, de nem szabad a másik egyéniségét megváltoztatni, úgy kell szeretni és elfogadni egymást, amilyenek vagyunk. Tisztelni kell a másik családját, s ha tehetik a fiatalok, akkor költözzenek külön, legyen önálló életük, amit csak ők irányítanak. A Tóth Simon házaspárt az ünnepség végén az önkormányzat nevében egy virágcsokorral köszöntötte az anyakönyvvezető, további egészséget, boldogságot kívánva. Megható pillanattal zárult az aranylakodalom. A jubileumukat ünneplő házaspár a városháza aulájában összetalálkozott azzal a fiatal párral, Tóth Andreával és Sándor Attilával, akiknek az esküvőjük következett. A két pár egészséget, boldogságot kívánt egymásnak, s a Tóth Simon házaspár még hozzátette: szívből kívánjuk, hogy Önök is érjék meg ezt a napot. Mit tehet még mindehhez hozzá a krónikás? Erzsi néni és Feri bácsi hálát ad a sorsnak. A sorsnak, ami kifürkészhetetlen, néha irányíthatatlan, jót és rosszat tartogat, sokszor akaratunkon kívül odavág, így aztán mégis szükség lesz a bűvös szóra, amit az aranylakodalmukat ünneplő házaspár kimondott: „Szerencse kell az életben ahhoz, hogy egészségben, békességben, szerető családi körben megélhesse valaki ezt a napot.” Sas Erzsébet A lövő alakítása* Egy szokatlan falufórum Ki ne lenne kíváncsi arra, mit hoz a jövő, a jóslás szinte egyidős az emberiséggel. Dunakömlődön azonban most valami más indult és az első összejövetel azt mutatja, az emberek érdeklődnek akkor is, ha nem tenyerükből, kártyából kívánnak választ adni kérdéseikre. törtök este hat óra - után egyszerű felszólítással indult: mindenki vegyen egy széket és alkossunk egy kört. A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány pályázaton nyerte Dunakömlőd, a baranyai Alsómocsoláddal közösen a lehetőséget a jöttek el az összejövetelre, mit tartanak megoldásra váró problémáknak. A munka- csoport tagjai pedig jegyzeteltek, falra függesztett papírokra, mindenki láthatta mi kerül a szokatlan „jegyzőkönyvbe”. Mert az alapelv a nyilvánosság, az őszinteség. Egyikhez sem Pontosabban nem válaszokat kaptak, hanem tevékeny részvételre szólították őket, még pontosabban olyan lehetőséget kínáltak a szervezők a falu lakói számára, amelyet elfogadva maguk alakíthatják közös sorsukat, a közigazgatásilag Pakshoz tartozó, ám mindig is saját, önálló arculatot mutató település jövőjét. A meghívó - amely minden kömlődi háztartásba eljutott - egyszerűen összejövetelről szólt, nem falugyűlésről, lakossági fórumról, mint az eddig megszokott volt. A helyszín, a Faluház is meglepő képpel fogadta az érkezőket, nyoma sem volt a szépen berendezett teremnek, a székek egyszerűen a fal mellett háttal, „elnökségi” asztal nélkül. A program néhány perccel a meghirdetett időpont - csüprogram lebonyolítására, amely Magyarországon egyedülálló, Európa nyugati felében viszont ismert és sikeres. Megalakult a Kömlődi Jövőért Program munkacsoportja helybéliekből, akik már letették névjegyüket a faluért cselekedve (Kovács Sándor, Kóti Lajos, Kóti Lajosné, Bodó Katalin) és a paksi polgármesteri hivatal kommunikációs munkatársaiból (Fekete Katalin, Nagy Noémi). Elsajátították a program technikáját a CTF Alapítvány szakembereitől, így kezdődhetett a tényleges munka. Amely nem volt egyéb, mint laza beszélgetés - a falu közösségének gondjairól. A meghívást elfogadó mintegy negyven ember három kis körben, „kiscsoportban” mondták el, miért is fért kétség, oldottá is vált a hangulat már a kezdet kezdetén. A gondok hosszas felsorolása így valós képet ad a jelen helyzetről, az egészségügy, a közművek, a közterületek, az oktatás, a kulturális, szórakozási lehetőségek és sok más terület tekintetében. Ez persze csak a kezdet, a következő összejövetelen már a problémák valódiságát, majd a megoldási lehetőséget vehetik számba a kömlődiek. A rendezők reményei, és a mostani tapasztalatok szerint - amelynek minden bizonnyal jó híre is szárnyra kél, hiszen a faluban szinte mindenki ismeri egymást - egyre többen lesznek majd ezeken a szokatlan, de igen célszerűnek mutatkozó falufórumokon.-rákosiAz egyház nem tömegmozgalom, bizonyos formák időről időre kihalnak, de a lényeg tovább él - mondja Korzenszky Richard, a tihanyi bencés apátság perjele, aki egy kiállítás és egy kötet kapcsán járt Tolna megyében. A héten Simontornyán, Udvardi Erzsébet kiállításán mutatta be A te szavadra című, elmélkedéseket tartalmazó könyvét.- Sokan, konzervatív értékeknek elkötelezettek, panaszképpen mondják, hogy a magyar fiatalok kevésbé fogékonyak a hagyományos értékekre. Ön hogy látja ezt?- Sokszor találkozom pedagógusokkal, és az a benyomásom, hogy nem igazán a fiatalsággal, hanem az értékeket továbbadókkal van a baj. Meghasonlott társadalomban élünk, ahol az értékek továbbadása nagyon nehéz. Személyes példákra van szükség, és ha valóban megélt értékekkel találkoznak a fiatalok, az hat rájuk. Konzervatív értéknek szokták nevezni az igazságot, a jóságot, a szépséget. Meggyőződésem, hogy, ha ríltzan pmhprrpl aki az életében szeretne igazabb, tisztább lenni, és szeretné az életéből a körülötte található sok mocskot eltüntetni, az ilyen ember hatással van a fiatalokra.- Egyházak, egyházi emberek milyen választ tudnak adni erre a kihívásra?- A kihívásra oda kell figyelni. A válasz nem lehet írott szöveg, és nem lehet jelszavaknak a sokasága sem. Megélt példákra, közösségekre van szükség. Kettőt említek. II. János Pál pápa törékeny öreg ember, akin, ha a televízióban látják, csodálkoznak, hogy milyen beteg, és mégis akkora utalja kel. Egy ilyen ember hirdeti az életet, és még, ha sokan nem is értenek egyet vele, feltekintenek rá, mert talán nincsen más ember, aki ennyire egyértelműen életpárti volna. A másik egy törékeny, már npm éln nrpaassznnv falrnttai Teréz anya. Ő nem azáltal lett nagy, hogy szerzetesrendet alapított, hanem attól, hogy életében megélte az Evangélium lényegét, szolgálta a másik embert. Ha egy fiatalember olyan emberrel találkozik, aki odafigyel rá, már ez megérinti őt.- Még egy generációs kérdés: a történelmi egyházakban is kevés a fiatal, a pécsi egyházmegye püspöke hosszú évek óta több papot temet, mint ahányat felszentel. A fiatalok hiánya nagyon szorítónak tűnik.- A papság létszáma rohamosan fogy, de sokkal rosszabb idők is voltak már, például a török megszállás alatt. Tudomásul kell venni, hogy az egyház nem mozgalom, és, hogy bizonyos formák időről időre kihalnak, de a lényeg tovább él. Az evangéliumban sehol nincsen sző tömegjelenségről. Jézus beszél kovászról és sóról Telpn lenni a viláehan. határozottan, értékeket képviselve, nem beleolvadni a világba, hanem ízt adni a világnak - ez volna az egyháznak a feladata.- Igen, csak legyen, aki megteszi ezt.- Én hiszem, hogy lesznek.- Egy személyes kérdés: Ön valóban orosz szakos tanár?- Igen, magyar-orosz szakos tanár vagyok, bencés szerzetes tanár. Tíz évig voltam a pannonhalmi bencés gimnázium igazgatója, Győrben kezdtem tanári működésemet 1968- ban, tanítottam 1988-89-ig.- Miért Simontomyát választotta kötete bemutatásához?- A válasz nagyon egyszerű: Simontornya óhajtott egy Udvardi- kiállítást rendezni, és Udvardi Erzsébet ezeket a képeket választotta erre a kiállításra. A képek és a könyv elválaszthatatlanok eevmástól.- Ha röviden össze lehet foglalni: miről szólnak a kötetei?- A Maradj velünk imakönyv, a szónak nem hagyományos értelmében. Valahol olvastam egy kritikát, amely azt írja: a kívülálló számára egzisztenciális problémákra választ adó, amolyan szabadversek ezek az imádságok. A szó, ami a leginkább hiányzik az életből, a köszönöm. Ez egy amolyan „köszönöm”, hálaadó könyv. A Te szavadra lényege, hogy mit mondott számomra a Szentírás néhány közismert kijelentése az évek során. Ezek rövid meditációk, töprengések a Szentírás kapcsán, nem prédikációk, hanem inkább elmélkedések, amelyeknek megint csak egzisztenciális vonatkozásuk van.- Kinek ajánlja őket?- Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szépet, Udvardi Erzsébet képei miatt, merem ajánlani mindazoknak, akik nem idegenkednek a Szentírás világától, és bátran ajánlom azoknak is, akik nem tartják magukat vallásgyakorlónak, de tudják, hogy a Szentírás érték. (tfl
