Tolnai Népújság, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-30 / 253. szám

„Nem kell ahhoz sztárnak lenned, hogy jól érez magadat a bőrödben” Charlie Lőrincen vett házat, Tátrai példás nagyapa A jóga, mint életmód Nagyszerű zenei élményben volt részük azoknak, akik csü­törtökön este Szekszárdon, a Sportcsarnokban elmentek a Tátrai Band koncertre. A már ismert slágerek mellett két új lemezük - a Mexicano és a Csil­lagszél - dalaiból is játszottak a közönségnek. A koncert előtt, az együttes két sztárjával, Tát­rai Tiborral és Horváth Char- lieval beszélgettünk. Charlie éppen Szekszárdon, a koncert napján ünnepelte 52. születésnapját, így a beszélge­tést gyakran szakította meg a mobiltelefonja, ismerősei kö­szöntötték ezen a napon. (Sza­bó Zoltán, a szekszárdi kon­cert szervezője is meglepte a sztárt, az előadás közben egyszer csak elsötétült a színpad, jéggel és dupla whis- kyvel köszöntöt­ték Charliet.)- Két év telt el az utolsó (Külö­nös álom) leme­zük megjelenésé­től, most egyszer­re kettővel is je­lentkeztek, ho­gyan lehet az ze­nei ihletet „siettetni”? Tátrai: Nálunk mindig a ze­ne van meg először, amikor már összeállt a dallam, akkor készül el hozzá a szöveg. Ná­lam könnyen „jön” a zene, el­kezdjük írogatni, van ami ma­rad, van amit átírunk. Ha már kialakulnak a dalok, akkor ösz- szeülünk Charlieval és egyez­tetünk. A most megjelenő le­mezeket szeptemberben kezd­tük el írni, decemberben már a szöveggel foglalkoztunk és idén, márciusra már a stúdióba mentünk felvenni az anyago­kat. Charlie: Nehéz előre meg­mondani, hogy melyik dalból lesz sláger, sokszor előfordult már, hogy teljesen másra gon­doltunk. Sok múlik azon is, hogy a különböző rádiók me­lyik dalt „futtatják”, így abból könnyebben lesz sláger. Én azt hiszem, hogy az elmúlt évek­ben nincs okunk panaszra.- A Tátrai Band tagjainak átlagéletkora inkább az 50 felé közeledik, ehhez képest nincs több évtizedes múltja az együt­tesnek. Tátrai: 1989-ben kezdtünk el együtt, ebben a felállásban (Tátrai Band) játszani, de ez nem jelenti azt, hogy addig nem a zenével foglalkoztunk volna. Charlie: Sőt mindenki a csú­cson volt. Tátrai Tibor számta­lanszor volt már addig is az „Év gitárosa”, de a Tátrai Band megalakulása előtt, a Generál együttesben is játszottunk töb­ben is együtt. A Tátrai Band el­ső nagylemeze 1989-ben jelent meg (Illúziók nélkül), de eddig a legnagyobb sikert a 93-ban megjelent New York, New York hozta, majd ezt követte az Uta­zás az ismeretlenbe című albu­munk. — Mit jelent az Önök számá­ra a siker, a népszerűség, a ra­jongók néha kellemetlen tola­kodása? Tátrai: Mindenki örül, ha népszerű, ha sikeres a maga te­rületén. Ez így természetes. Jó érzés, ha az utcán rám köszön­nek ismeretlenek, de az már kevésbé, ha bizalmaskodásba, tolakodásba megy át a „rajon­gás”. Charlie: Nem kell ahhoz sztárnak lenni, hogy az ember jól érezze magát a bőrében. Az elmúlt tíz évben sokat változott a rajongók viselkedése is, ma, a komputer korában az értékek megváltoztak. Nincsenek már olyan vad, féktelen rajongók, mint mondjuk a 70-es évek kö­zepén.- Mit jelent az Önök Számá­ra a család? Tátrai: Sokat, a legtöbbet. Három gyermek boldog édes­apja vagyok, a legkisebb 19 éves, a középső 21, a legna­gyobb 25. Van egy három éves Liza unokám, a kincsem. Sze­retnék olyan jó nagyapja lenni, mint az enyém volt. Nagyon jó a kapcsolatom a gyerekeimmel, en­nek talán az az oka, hogy mindig mellettük voltam, én nem éltem kül­földön éveken ke­resztül, mint a Charlie, így együtt volt a család jó­ban, rosszban. Ér­dekes ahogy a gyermekeim fo­gadták, fogadják az együttes sike­rét, „nem akarok sztár lenni apu”, mondta a fiam, amikor próbáltam zenei pályára terelgetni. Charlie: Két házasságom volt eddig, 18 évesen nősültem először, Tarján Györgyi 3 évig volt a feleségem. Ezt követően hosszú távra nősültem, hiszen ma is jó a kapcsolatom a felesé­gemmel és a 20 éves fiammal. Sajnos én 15 évet külföldön töl­töttem, és így sok mindenről lemaradtam. Még azt sem mondanám, hogy telefonon tartottuk egymással a kapcso­latot, mert csak 6-8 éve, hogy van vezetékes telefonunk. A fi­am életéből így jó részt kima­radtam, ami nagyon fáj. Lőrin­cen lakunk, vettem egy szép házat, a húgom és édesanyám Kőbányán élnek, közel lakunk egymáshoz, sajnos az anyám beteg, de gyakran meglátoga­tom. mauthner­Egészségünk a legféltettebb kincsünk. Egyre többen ismerik fel, hogy a mozgás­hiány milyen komoly problémákat okoz­hat és kezdenek ezért tornászni. Az egyik fajta mozgás, ami bárkinek ajánlható, a jóga. A hazai jóga egyik pápáját, Etka anyót a televízió jóvoltából mindenki is­meri. Az ő követője a szekszárdi Losoncz- Iné Zana Judit.- Ötvenes éveimbe léptem, amikor megis­merkedtem egy olyan módszerrel, amely egyedi mozgásvilágot tanít meg és egészségi állapottól függetlenül a legfiatalabbaktól a leg­idősebbekig mindenki végezheti -, mondja Ju­dit a kezdetekről.- Miben más ez a mozgás, mint a többi?- Az Etka-jóga a légzés- és tartásjavításra épül, feszítő és lazító gyakorlatokból áll, mind kettő tökéletesebb összhangjának megterem­tését szolgálja. A legtöbb ember mellkasa ugyanis a rossz testtartás miatt idővel behorpad, emiatt beszű­kül a tüdő, a levegőcsere egyre elégtelenebb lesz, miközben a hátizmok megnyúlnak, a ge­rincoszlop pedig elveszti fiziológiás görbüle­tét.- Mind erre Etka anyó jött rá?- A módszer keletkezése Kártyikné Benke Etka által felismert öngyógyítás folyamatának eredménye, melyet testvére Benke Mária is lassan elfogadott. Etka sokak biztatására és egy szegedi belgyógyász szakorvos felügyele­te mellett elkezdte tanítani mindazt, amit saját magán megfigyelt, tapasztalt. A módszer célja az egészség megőrzése, a betegségek megelő­zése, illetve a megromlott egészség helyreállí­tása.- Ezek szerint a tornán kívül étkezési, élet­mód tanácsokról is szó van.- Igen, Mária táplálkozási tapasztalataival gazdagította a tanfolyamokat. A Benke nővé­reket és módszerüket ma már ország­szerte és határainkon túl is ismerik, több könyvük is megjelent. Követőik között olyanok is vannak szép szám­mal, akik magukon tapasztalva a módszer ha­tékonyságát, a nővérek példája és biztatása nyomán tovább adják azt. — Mint például Ön is. — Kezdetben csak magam végeztem a jóga gyakorlatokat, de most már foglalkozásokat is vezetek Szekszárdon.-Mi a módszer biológiai hatása? — A tréning során minden testrészt meg­mozgatunk, ami fellazítja az elmerevedett ízü­leteket, izmokat. Ezek a légzésszinkronnal végzett gyakorlatsorok egyenletesen fejlesztő és arányosan erősítű hatásúak. Minden élet­helyzetben -, amikor a módszer szerint - a törzs mozdul a gerinc körül és a gerinc moz­dul a törzsben - az egész emberi testben, egy­re zavartalanabbá működik a vérkeringés. — Említette a módszer személyiség fejlesztő hatását is. Ez miben nyilvánul meg? — A módszer elsajátítása alapvető légző és izom nyújtogató gyakorlatok végrehajtásával kezdődik. Mikor valaki kezdi megtanulni a ter­mészetes légzést, testtartást, mozgást, a testé­ben észleli először a változást, ami jóleső örömérzéssel párosul. A gyakorlatok közben a kívánatos testi formációkat újra és újra ismét­li. Azután tovább folytatott gyakorlással, ön­maga iránti megértéssel, türelemmel tökélete­síti azt. A kitartó tréning a napközbeni tevékenysé­geinkben is meghozza áldásos hatását, nyu- godtabbak leszünk, nagyobb megértést tanú­sítunk önmagunk és a környezetünk iránt. Az Etka-jóga tehát tudatos, szándékos átnevelő- dés önmagam által, mások támogatásával. — Kiknek ajánlja a módszert? — A módszer alkalmazása - a fenti célok bármelyikének megvalósításáért minden élet­korban ajánlott. A kezdő és a haladó Etka- jógás ugyanazokat a gyakorlatokat végzi. A különbség a végrehajtás módjában, a gyakor­lat nyújtotta élményben van. F. Kováts Koncertek világszínvonalon Várnagy Attila, a pécsi szék­helyű Filharmónia Dél-Dunán­túli Koncertszervező és Ren­dező Kht. ügyvezető igazgató­ja Tolna megyében is ismerős. A fagott-művész annak idején, a hetvenes években a szek­szárdi zeneiskolában is taní­tott, s jól emlékszik azokra az esztendőkre, amikor egy-egy klasszikus zenei koncertet telt ház fogadott a városban. Azt természetesen nem lehet elő­re tudni, hogy a kht. igazgatója ál­tal szervezett hangversenyekre most - azaz az idén november 10- től a jövő év március végéig tartó időszakban - mennyien is láto­gatnak majd el a szekszárdiak: az mindenesetre bizonyos, hogy a közönség világszínvonalon játszó művészeknek és zenekaroknak tapsolhat. ■ — Cégünk a Baranya, Somogy és Tolna megyéket magában fog­laló régió egyetlen ilyen jellegű, kiemelten közhasznú vállalkozá­sa - mondta Várnagy Attila. — Munkánkkal voltaképpen az ön- kormányzatoktól is vállalunk át feladatokat. Pécsett és Kaposvá­rott már megtartottuk azt a nagy- zenekari bérleti hangverseny so­rozatot, melyet most Szekszár­don is szeretnénk megvalósítani. Az igazgató hangsúlyozza: Tol­na megye székhelye a jövő hó­naptól olyan színvonalas koncer­teknek ad otthont - mondhatni jelképes jegyáron -, melyek Euró­pa bármelyik nagyvárosában jog­gal váltanának ki komoly érdeklő­dést. A publikum egyébként a helyszínen, azaz a Babits Mihály Művelődési Házban elsőként - november 10-én - a nemzetközi hírű, Kolozsvári Transilvania Ál­lami Filharmonikus zenekarral találkozhat. Ezt követően, de­cember elsején a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar mutatkozik be az ér­deklődőknek. — Magyarország egyik legjobb zenekaráról van szó, a muzsikusok egy része je­lenleg Amerikában vendégszere­pei - foglalja össze röviden a tud­nivalókat a pécsiekről Várnagy Attila. A jövő év január 14-én ugyancsak ez a csapat lép fel Szekszárdon, majd január 31-én a Budapesti Strauss Zenekar foly­tatja a sort. Rendszeres koncertje­ik színhelyei, Franciaország és Spanyolország után tehát Tolna megyében is örülhetnek a zenei csemegék kedvelői. S miután a koncertszervező kht. kötelessé­gének érzi a helyi tehetségek tá­mogatását is, február 28-án a Szekszárdi Kamarazenekar lép színpadra. A sorozat 2000. márci­us 28-án a Pécsi Szimfonikus Ze­nekarral zárul. Várnagy Attila végezetül elárul­ja: a szekszárdi program össz­költsége eléri a 4 millió forintot, s ennek a pénznek - művészetről lévén szó - a töredéke sem jön be a magát különböző támogatások­ból fenntartó kht.-hez. Az igazga­tó azonban bizakodó, hisz abban, hogy egyszer ez a kedvezőtlen fo­lyamat megfordul: mert látja, ta­pasztalja, hogy például Spanyol- ország - mióta tagja az Európai Uniónak - jelentős gazdagodást mutathat fel, a kultúra terén is. S itt, a dél-dunántúli régióban is - mutat rá a társaság vezetője - a kultúra tartozik az igazán export­képes „kiviteli cikkek” közé.-szá­Hivatali protokoll Mit tegyünk,, ha jön a miniszter? Európai viselkedéskultúra, hivatali és ceremoniális protokoll címmel tartott továbbképzést a Tolna Megyei Köz- igazgatási Hivatal a megye jegyzői és az államigazgatási szervek dolgozói részére tegnap Szekszárdon, a régi Vármegyeházán.- Az előadást az EU csatlakozás jegyében rendezték. Úgy gondolják, „ráfér” az ál­lamigazgatási szervek dolgozóira egy kis il­lemtan? -, kérdeztük a Tolna Megyei Köz- igazgatási Hivatal vezetőjét dr. Bősz Endréné dr. Wéber Arankát. — Nemcsak mi gondoljuk így, mások is ezt gondolják rólunk. A Tolna Megyei Köz- igazgatási Hivatal nem első ízben szervez képzést a területén működő önkormány­zati vezetők számára. Ennek része az Eu­rópai Unió követelmény rendszeréhez va­ló igazodás. A képzésekre pályázat útján nyertük a pénzt. Olyan ismereteket kívá­nunk a továbbképzések során adni, ame­lyek nélkülözheteüenek lesznek, ha tagok leszünk. — Gondolom, ezek elsősorban szakmai ismeretek. — Egy része igen, hiszen ha egy külföldi állampolgár az unióhoz való csatlakozá­sunkat követően megjelenik bármelyik te­lepülésen, a saját anyanyelvén kell tudja intézni az ügyeit az EU szabályoknak meg­felelően. Ez nagyon magas szakmai köve­telményt támaszt az ügyintézőkkel és az önkormányzatokkal szemben. A másik, hogy ugyanakkor egyfajta viselkedés kul­túrát is tanulnunk kell. Ezért gondoltunk erre az előadásra, amely során az európai viselkedéskultúra és a protokoll alapjait sa­játíthatják el a résztvevők.- Valóban egyre gyakrabban járnak az önkormányzatok vezetői hivatali minőség­ben külföldön. — Nem csak ők mennek, de az önkor­mányzatokhoz is jönnek külföldi delegáci­ók, ezért meg kell tanulniuk, hogy ilyen­kor hogyan viselkedjenek. De azt is, hogy mit tegyenek, ha látogatást tesz náluk egy miniszter vagy kormánytag. Milyen teen­dők hárulnak ilyenkor az apparátusra, mi legyen az ültetési rend, hogyan viselkedje­nek a nemzetközi protokoll szabályainak megfelelően.- Hát igen, vannak protokoll ügyben le­maradásaink. — Valóban, az utóbbi évtizedekben ezeknek a szabályoknak nem volt ekkora jelentősége, mint kellett volna. Nem taní­tották sehol ezeket az ismereteket, ezért kell most bepótolni. F. Kováts

Next

/
Thumbnails
Contents