Tolnai Népújság, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-30 / 253. szám
Bíró Ida (Bonyhád) Emlékére Mivé leszünk ha megdermed bennünk a gondolat, S jégcsapos eső hasad. Félbe szakadnak a szavak és mondatok. Ajkunkat lezárja egy kemény lakat. Most tort ülnek emlékeink, tépett fagyöngy már mind. Meleg lelkünk már simogatna, de ott a mélyben mond mi haszna? Szikrázó fénnyel sirat a nap, gyertyák imbolygó fénye hű társat avat. Orchideák illata már nem leng körül, csak rímeid dallama csendesen HEGEDÜL. „Keressük egymást!" Jelige: Állatbarát 57 éves, 164 magas, szőke, rövid hajú, kék szemű, nyugdíjas, elvált és független hölgy vagyok. Két éve élek egyedül Szekszárdon, két szobás, lakótelepi, saját tulajdonú lakásomban. Alaptermészetem vidám. Szeretem a táncot, zenét, kirándulást, virágokat, és különösen az állatokat. Kedvenc időtöltésem közé tartozik a motorozás. Magányomban döbbentem rá, hogy jobb lenne az élet minden percét igazán, és szebben kihasználni. Bízom benne, hogy a „nagy érzés” még elérhet, s nem marad csak álom. Ezért mozdulok rá a társkeresésre. Várok egy intelligens, érzelmekben gazdag, legalább szakmával rendelkező, 55-65 év közötti férfit, aki igazi Társam lenne. Jelige: Csendes ősz 56 éves (172/75), barna, józan életű, egyedül élő férfi vagyok. Szekszárdhoz közeli kis faluban élek saját, kertes házamban. Különös hobbim nincs, de szeretek mindent, ami szép és jó. A magányt nehezen tudom elviselni. Ezért keresek egy olyan hölgyet, aki szolid, házias, szeretetre vágyik, megértő társ tudna lenni és hozzám költözne. Az anyagi dolgok nem fontosak. A válaszlevelek elküldhetők az „Őszinte Szó” Társkereső Szolgálathoz (7100. Szekszárd, Mártírok tere 10.) JÓ nu November közeledtével kissé elszorul a szívünk, amikor elhunyt szeretteinkre gondolunk. A temetők az őszi lombhullás ellenére mégis húsvéti pompát öltenek. Azt hirdetik: a föltámadás örömhíre minden ember életét beragyoghatja. Ezzel az örömhírrel szeretném most én is vigasztalni gyászoló, szomorkodó testvéreimet. Négy éve saját kislányunk koporsója mellett álltunk. A pillanat fájdalom-felhőin azonban átsütött a Nap: a Húsvét megtapasztalása. A temetésen hangzott el az alábbi ima: Jóságos Mennyei Atyánk! Minden élet, minden ajándék Forrása és végső Célja! Egy bő esztendővel ezelőtt a Te kezedből kaptuk Mária Annát és Neked adjuk most vissza őt. ígéret volt ő, drága ajándék, mint minden pici gyermek: a jövő, a beteljesülés ígérete. Születésekor azért imádkoztunk, hogy a teljes élet, az örök boldogság jusson osztályrészül neki. Nem sejtettük még, hogy kérésünk milyen gyorsan teljesülni fog. Egy arab közmondás szerint a gyermek vendég a háznál. Egy szülőnek mindig tudnia kell, hogy gyermeke nem az ő tulajdona, nem hitbizományba kapta. Minden gyermek önálló személyiség, egyedi és megismételhetetlen teremtmény, aki előbb vagy utóbb a maga útját fogja járni, a maga életét éli . . . Ha valaki, hát Annácska életében ez sokszorosan igaznak bizonyult. Nem sokat időzött az otthon falai között, nem sok lehetőséget adott arra, hogy saját képünkre és hasonlatosságunkra gyúrjuk őt, hogy földi álmainkat, vágyainkat dédelgessük benne. - És mégis: teljes élet, befejezett élet az övé! Mert biztosak lehetünk abban, hogy az emberi erőt és képzeletet meghaladó szenvedések útját járva - bár szoros, meredek, - de a lehető legrövidebb ösvényen egyenesen jutott el Hozzád. 1999. október 30. Ha nem ■ M is a tudat I bEB" vaslogikájával, ám A ABj létének minden rezdülésével hirdette, amit Vas István a költészet nyelvén megfogalmaz: „Köszönöm, hogy megteremtettél, - 0 szeretet, és idetettél, - Hogy csillagok, ködök, hegyek - Között ember legyek. - Köszönöm, amit látok, - A teremtett világot, - Hogy még a rossz sem céltalan, - Mindennek jelentése van”. (A Teremtőhöz) . Most mi is ezt a tanítást ízlelgetjük, s ámbár olykor zsigereinkkel berzenkedünk ellene, egy magasabb szinten belátjuk és hódolattal elfogadjuk: „hogy még a rossz sem céltalan, mindennek jelentése van”. Köszönjük, hogy ránk bíztad törékeny kis földi életét, és rajta keresztül mi is megsejthettünk valamit a Te örök titkaidból. Köszönjük, hogy a legnagyobb fájdalmak idején is föl-fölra- gyogott arcán egy mosoly, jelezve, hogy mindannyian boldogságra Hétvégi magazin W W Tizedik oldal i születtünk, vagy - Babits Mihály gyönyörű hasonlatával élve - : a felhők fölött örökké kék az ég. Megértettük, hogy az ő szenvedése sem hiábavaló, hanem szervesen belesimul az üdvösség magasabb rendjébe. Ahogyan Pál apostol írja: „Testemben kiegészítem, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből.” (Kol. 1,24). Fogadd el Urunk, az ő áldozatát, fogadd el családunkért, baráti körünkért, közösségeinkért, hazánk és népünk jövőjéért, a magyar ifjúságért, hogy mi mindannyian - akik hosz- szabb, rögösebb utakon botorkálunk Feléd, sokszor rossz irányba kanyarodunk, akárhányszor zsákutcába futunk bele,- végül mi is eltaláljunk Hozzád. Kirsch János diakónus Molnár Tímea Emlékül Egy év volt e szörnyűség, mi lerombolt egy jövőt, Kegyetlen a sorsom, mert elvett két jó szülőt. Az utolsó emberek, kik engem úgy szerettek, Nyugalmat egymással a föld alatt kerestek. Drága édesapám, nem feledlek soha, Akármilyen élet vár rám, bármilyen mostoha, Te már egy év óta elszakadtál tőlem, De emlékedet örökké megőrzi szívem. Minden fájó bűnömet rég meggyóntam neked, Remélem, hogy azóta is vigyáz rám a szemed, Tudtam, hogy mindig rád számíthattam, De hiába mert mégis egyedül maradtam. Drága édesanyám, hát te is itt hagytál, Te ki engem mindig a legszebbnek láttattál. Rengeteget adtál és oly keveset kaptál, S nem érdekelt téged, hogy egyedül maradtál. Hányszor mondtad nekem, hogy szavamat megbánom, Azóta e büntetést jól magamba zárom. Igazad volt mindenben, de elszíveltél engem, Ezért fájó sebek mardossák a lelkem. Láttalak titeket az utolsó napokban, S láttam magamat sírni egy sarokban. Ekkora büntetés milyen bűntől lehet, Hogy nincs már senki, aki vigyázva szeret. Kis kereszt jelenti, hogy újra együtt vagytok. Tudom, hogy most már mindent együtt láttok. Szerettelek titeket, hisz azt adtátok nekem, Ami most már semmi: a szomorú életem. A ház, hol együtt éltünk emlék lesz majd csupán, De egyszer visszamegyek, emlékezni talán. A kiskutyák, a kertünk és minden múló dolog, Elvesztek, meghaltak, s most egyedül vagyok. Mégis van egy emlék, mire úgy kell vigyáznom, Hogy minden egyes pillanatban nyugodt legyen álmom. Köszönöm nektek az én kisöcséinet, Kivel nem feledünk apukám s anyukám se téged. Szekszárd, 1999. október. Fotó: Bakó Jenő Légiháború Tolna megye felett Szökés a hadifogságból Tolna megyében 1941 és 1945 között mintegy 60 repülőgép zuhant le vagy semmisült meg légitámadások következtében a tábori repülőtereken. Szombatonként megjelenő sorozatunkban - melyhez szerkesztőségünk címére várjuk az egykori szemtanúk új adatait - néhány jelentősebb összecsapás, repülőgép lelövés vagy elfogás történetét idézzük fel. Az 1945. január végén a Balaton és a Velencei tó között indított német támadás elérte Simontornyát is. A német és a magyar légierő folyamatosan támadta a szovjet utánpótlási vonalakat. Február 10-én - a komoly harci tapasztalatokkal rendelkező Hans Gottfried Schultz főhadnagy vezetésével - a tapolcai német tábori repülőtérről négy Focke Wulf emelkedett a magasba, s hamarosan Dombóvár fölé ért. A gépek rácsaptak a vasúti fordítóra, ám a szovjet légvédelem a késői kapcsolás ellenére sem hibázott. Schultz főhadnagy Focke Wulfját találat kötegek alá: az őt kereső szovjet katonák egyike szuroEgy II. világháborús Focke Wulf érte: a BMW csillagmotor egyre gyengébben húzott, ezért vezetője Alsóhetény- pusztánál, a havas mezőn kényszerleszállást hajtott végre. Schultz megpróbálta a repülőgépet felgyújtani, ám nem járt sikerrel. Ezután a legközelebbi lakott hely felé indult, s szerencsésen el is ért néhány tanyához, ahol a helybeliek elrejtették. Ám hiába bújtatták a kukoricaszár nyával eltalálta a combját. Schultz főhadnagy - aki egyébként 486 bevetésen vett részt - fogságba esett, ám csak két hónapra. A Szovjetunióba tartó vonatról sikerült észrevétlenül leugrania, s kalandos út után - Románián és Magyarországon keresztül - 1945. október 2-án hazatérnie. Ekkor már öt hónapja béke volt Európában. Tálosi Zoltán Az úri sport is lehet veszélyes Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: november 12. Az október 16-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Ezt hívják munkamegosztásnak, én megeszem a te élősködőidet. ” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Barkóczi Erzsébet Szekszárd, Béri B. Á. u. 117., Ábrahám Béláné Szekszárd, Mészáros L. u. 7. 5/4., Haraszti Zoltán Dombóvár, Árvácska u. 16., Balczerné Lacza Zsuzsanna Paks, Kishegyi u. 46., Lázárné Csábi Tünde Nagydorog, Görgey u. 15.
