Tolnai Népújság, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-26 / 249. szám
4. oldal Megyei Körkép — Tamási, Simontornya Es Környéke 1999. október 26., kedd Pincehelyi színek Zámbó Zalán tusrajza A pincehelyi közösségi házban mutatkozik be a hetedik Pincehelyi Képzőművészeti Nyári Tábor. A kiállításon olajfestmények, akvarellek, tájképek, portrék, kerámiák, bronzplasztikák láthatók. A pincehelyiek a tárlat képein találkozhatnak lakóhelyük jellegzetes házaival, a falu színeivel. Az alkotásoknak a jövőben állandó helyük lesz: az iskola egy épületének helyiségében tekinthető meg a tábor gyűjteményes kiállítása. Szűts Tamás bronzplasztikája fotö: ötös Réka A diszkont ábécéje Aki kicsit járatos a háztartási alapfogalmakban, jól tudja, van vásárlás és nagybevásárlás. Az egyik nagyjából könnyen fejben tartható, másikat fel kell írni cetlire. Tamási vásárlóközönsége a napokban tanulja a diszkontbevásárlást, helyben. Eddig el kellett utazni messzi nagy diszkontokba, és kiszámolni, megéri-e a benzin. Már aki elutazott, sokan most ismerkednek a tízesért bérelhető bevásárlókocsival, a sokkal nagyobb fotocellás üvegajtóval. A pénztárnál két kocsi megrakva, minden alapvetőből vagy húsz kiló, kérges kezű házaspár fizet egy minimálbért a kasszába.. Mögöttük a hölgy a vásárláshoz is kosztümöt ölt. A diszkontba, érdekes nem a legszegényebbek járnak, elég körül nézni a parkolóban. Bár ők is havonta egyszer-kétszer vásárolnak nagyot: amikor segélyt és családi pótlékot kapnak. A pénzt azonban közeli kisebb pultos üzletekben hagyják. Itt talán még kosár se kell, nincs fotocella, ha a boltban nem, a közeli kocsmában biztosan ihat az ember egy fröccsöt, a gyerek egy kólát. Ráadásul a diszkontban nem adnak hitelt a segélyre. Van, akinek ez nagy dolog egy kisboltban. (tf) Gyönki diákok Frankfurtban Német interjúk magyar írókkal, Göncz Árpáddal Magyar írókkal készítettek interjút a német Süddeutsche Zeitung számára a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium diákjai múlt héten a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron, melynek Magyarország volt a díszvendége. A tizenöt diák részvételét a Süddeutsche Zeitung Újság az iskolában elnevezésű program keretében Gerald Hühner, a gimnázium német vendégtanára készítette elő. Még 1998 augusztusában vette fel a kapcsolatot a frankfurti könyvvásár szervezőivel. A diákok olyan magyar írókat kerestek meg, akiknek a frankfurti könyvvásárra, vagy korábban német fordításban megjelentek műveik. Tizenkét író reagált azonnal, és jelezte szívesen ad interjút, többek közt Szabó Magda, Konrád Görgy, Dallos György, Esterházy Péter. Az interjúk már az elmúlt egy évben megjelentek a legnagyobb példány- számú német napilapban.- A diákoknak nem igazán van tapasztalatuk a mai irodalomról - mondja Gerald Hühner -, ezért is volt mindez nagyon jó „munka” egy magyarnémet tannyelvű gimnázium diákjainak. Ezen kívül széles közönségnek lehetett a Süddeutsche Zeitungon keresztül bemutatni a magyar irodalmat és Magyarországot, amely első kelet-európai országként volt a frankfurti könyvvásár vendége. A tanórákon végzett hosz- szú és intenzív előkészületek után a gyerekek tapasztalatait a későbbi tananyagba is megpróbálják beépíteni. A diákok a szűk egy hét alatt ismét interjúkat készítettek a könyvvásáron megjelent írókkal, és információkkal segítették a magyar pavilon látogatóit. - Szinte beláthatatlan volt az egész - mondja a könyvvásáron szerzett benyomásairól Hum Zsuzsanna -, mi a legtöbb időt a magyar csarnokban töltöttük. Az első négy nap a szakmai közönség számára volt nyitott, a vásárát a nagyközönség csak hétvégén látogathatta. A nagyobb érdeklődés a magyar részről volt. A kérdésre, mennyire ismert a magyar irodalom, Hanoi Gergely úgy válaszol: egy bizonyos körben ismert, egyébként nem nagyon, az átlagember nem igen hallott róla, talán a klasszikusokról. A kortárs írók neveit ismerték, és tudnak valamennyire már beszélni róla. Arról, hogy milyen kép alakul ki a magyar irodalomról, kultúráról a könyvvásár után, Hum Zsuzsa úgy fogalmaz: ők távolról szemlélik, mi éljük a kultúrát. Az íróknak feltett kérdések leginkább arra irányultak, milyen érdeklődést látnak a magyar szépirodalom iránt, hogyan tetszett a magyar pavilon. Gergely Esterházy Pétert a magyar-német kulturális viszonyról faggatta. Göncz Árpád Kemler Beáta és Farkas Bálint interjúalanya volt. A köztársasági elnöknek „éppencsak egykét kérdésre jutott ideje, de nagyon barátságos volt, azt mondta, számunkra bármikor szakít időt” - idézi fel a találkozást Beáta. A frankfurti jelenlétet a Goethe Intézet és a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta. Ezzel Gerald Hühner szerint még jobban kidomborodott a két kultúra közti kapcsolat: a kétnyelvű gimnázium magyar diákjai egy német vendégtanár révén Frankfurtban magyar irodalommal foglalkoznak. Az interjúk hamarosan megjelennek a Süddeutsche Zeitung hasábjain. (tf) Heten a frankfurti csapatból: Kemler Beáta, Hum Zsuzsanna, dr. Gerald Hühner, Hanoi Gergely, Bankos Zsuzsi, Tóth Martin fotó: g. k. Tűzoltóság: ünnep és panasz (Folytatás az 1. oldalról.)- Ez igaz, de hasonlítsuk össze egy kicsit a kor színvonalához mérten, melyik lenne a jobban működő, jobb feltételekkel dolgozó, és nagyobb megbecsülésnek örvendő tűzoltóság: a régi, vagy a mai?- A megbecsülésre nem lehet mondani, hogy most jobb lenne. Régen bekerülni önkéntes tűzoltók közé nagy becs volt. Iparos emberek, orvosok voltak a vezetőségben, akik szakmailag is értettek hozzá. Abból indultak ki, hogy egy tűzesetnél mi az, amit menteni kell. Az emberek hozzáállása is más volt. A tüzeknél, amikor utcasorok égtek, az egész falu ott volt, tudomása volt a tűzről, sorban álltak, hogy biztosítsák az oltáshoz szükséges anyagot. Ma már öt ember elég, mert a technika annyit változott.- Mennyit fejlődött ötven év alatt a tamási tűzoltóság?- Sokat, de a lényeg az, hogy önkéntes maradt. Voltak elképzelések, hogy hivatásosak leszünk, ami körülbelül húsz éve, a százéves évforduló után indult el. A megyei és a tamási vezetők úgy döntöttek, hogy, mivel ez ellátatlan terület, még Siófokon sem volt tűzoltóság, Tamásiban kell hivatásos tűzoltóság. A rendszerváltozás idejére már ki volt jelölve a hely, az emberek jártak továbbképzésre. Végül ott akadt el, hogy az akkori vezetőket leváltották, mi pedig önkéntesek maradtunk. Ma is elismerik, hogy Tamási környéke ellátatlan terület, és mégis.- Tamásiban mennyi idő alatt vannak ott egy tűzesetnél?- Most jó a helyzet: mindenkinek van telefonja, cb-rá- diója, a munkahelyén is el lehet érni, éjszaka pedig a saját telefonkészülékek „be vannak repülőzve”. Öt percen belül vonulni lehet.- Működésre honnan van pénz?- A belügytől kaptunk'egymilliót, de ezt bérekre nem használhatjuk, csak felszerelésre. Az önkormányzat helyzetétől függően támogat, legutóbb egymillió forinttal, most utaltak háromszázezer forintot. — Még mindig a piszkos anyagiakról: milyen megbecsülést kaptak a tűzoltók?- Régen volt, hogy tiszteletdíjat kapott a parancsnok, a gépkocsivezetők, szertárosok. 1997-ben felvetődött annak a lehetősége, hogy tamási körzetközpont lesz. Ennek támogatására leutaltak hárommilliót, amiből fél évig tudtunk dolgozni. Ennek kapcsán tőlünk az összes tiszteletdíjat levonták, a hétvégi ügyeletet, amit addig az önkormányzat finanszírozott, eltörölték. Mi saját erőnkből nem tudjuk megoldani.- Most köszönömért csinálják?- Ilyen értelemben rosszabb a tűzoltóság helyzete, mint régen. A törvény nem kötelezi az önkormányzatot a vonuló tűzoltóság fenntartására. A községi tanácsok kötelesek voltak tűzoltóságot fenntartani, annak minden anyagi vonzatával. Ha munkaidőben is vonult az önkéntes tűzoltó, dicséretet kapott, ma lehet, hogy azt mondják neki, másnap nem kell jönnie dolgozni. Tóth Ferenc Tamási egy éve - képviselői szemmel Közel egy éve szinte egyöntetűen a város adósságállományának csökkentését tűzte ki célul a tamási képviselő-testület. Az alábbiakban a város képviselőit kérjük az egy év rövid értékelésére. Kovács Károly: pénz, pénz, pénz- Szerintem ez egy jó csapat, nincs ezzel semmi baj - mondja a testületről Kovács Károly, egyéni képviselő. - Képviselő-társaim már elmondták azokat a dolgokat, amiket én is pozitívnak tartok: megalakult a GESZ, a Matávtól megvette az önkormányzat az értékes ingatlant, a laktanya területén az ipari parkkal is van előrelépés. A múlt héten szóba kerültek a buszmegállók, a szolgáltatóház előtt lenne az első, igényes kivitelű.- Épül, szépül a város, ahogy a császárunk és királyunk mondta, minden nagyon szép, minden nagyon jó...- Sok mindent lehetne csinálni, de mondhatnánk azt is, hogy pénz, pénz, pénz ..- Sokak szerint alapvető strukturális változtatásokra van, vagy lett volna szükség, ami távlatilag biztosítaná Tamási jövőjét, amitől a város a bevételeiből tudja működtetni az intézményhálózatát. Ami eddig történt, az ennek része?- Igen. Ennél több hitelt felvenni nem lehet. Én magam vállalkozó is vagyok, 160 hektáron gazdálkodunk, de mindig tudtam, meddig lehet nyújtózkodni.- Egyéni körzetében, és a városban a választópolgároktól milyen visszajelzéseket, visszhangokat ismert meg az önkormányzat utóbbi egy évéről?- Kritizálni lehet, csakhogy ha az ülne a „pult” másik oldalán, aki kritizál, nem tudom, mennyivel tudná jobban irányítani a várost, mint Hajdics József, polgármester. O képzett ember, közgazdász, megalapozatlanul nem megy olyan dolgokba, amit esetleg később nem lehet már visszacsinálni. Egyébként nemigen hallani negatív dolgokat. Szamosfalvi Imre: több-kevesebb siker- A rövid távú célt, stabilizálni a város helyzetét, gyors intézkedésekkel próbáltuk megvalósítani, és hosszabb távú intézkedéseket is tettünk - mondja Szamosfalvi Imre, a nyugdíjas egyesület és a vállalkozói egyesület listás képviselője. - Én úgy érzem, ez többé-kevésbé sikeres volt. Az igazi hatása jövőre lesz meg, amikor a létszámcsökkentések anyagi vonzata érezhető lesz, és a GESZ is érezteti hatását. Ezt a munkánkat, úgy érzem, lassítják az intézményeknél meglévő régi beidegződések.- Például?- Az intézményvezetők bármit kértek, költöttek, természetes volt, hogy kifizeti az önkormányzat, függetlenül attól, hogy indokolt volt-e. Fájó pont, hogy az intézmények a támogatást többé-kevésbé emelkedő szinten kapják, és nem érzem minden intézménynél, hogy a produktum ezzel arányban lenne. A művelődés központ tevékenységével például nem igazán vagyok megelégedve. Számomra nem egészen megmagyarázható az óvoda működése, amely emelt szinten kapja a támogatást, a gyereklétszám csökken. De vannak előrelépések is a városban, ezt feltétlen hangsúlyozni szeretném a gazdaság- politikai bizottság elnökeként is.- Mit értek el a város- fejlesztés terén?- Idén látványos lépés nemigazán volt. Jó kézben van a közmunkaprogram irányítása, de a feladatok pontos elhatárolása még nincs meg. Most készül a város középtávú fejlesztési és környezetvédelmi koncepciója. A városfejlesztést az fogja meghatározni, hogy Tamási nem főként ipari beállítottságú, hanem az idegenforgalomra kell hogy épüljön. Már lépések vannak a strand téliesítésének befejezésére. A város címzett támogatást nyert a szakközép- iskola bővítésére, ez országos jelentőségű fejlesztést tesz lehetővé. (tf)
