Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-31 / 177. szám
1999. július 31. Nem a születtem Néha irigylem a barátaimat Igényesen berende- zett Irodában vára- ^ kozunk. A falakat autóbuszok képei díszítik, az íróasztalon rengeteg papír. Néhány perc késéssel megéri« zik a mosolygós fiatalember és udvariasan elnézést kén rengeteg dolga j van. Első ránézésre olyan, mintegy átlagos huszonegy! éves srác, de Varga Róbert élete egyáltalán nem hasonlít a korabeli fiúkéra. Édesapja vállalkozásánál, a nap huszonnégy óráiéból van úgy, hogy huszonnégyet dolgozik. — Nem a jólétbe születtem. Úgy nőttem feí, hogy a családom folyamatosan építgette, bővítgette a vállalkozásunkat. Otthon azt láttam, hogy keményen meg kell dolgozni a boldogulásért. Édesapám fuvarozóként, üzletemberként rendszeresen vásárokba járt, sokat utazott. Ötéves koromtól szinte mindenhova elkísértem. Figyeltem őt, nagyon tetszett a munkája. Tizenkét évesen szereztem életem első autóját: egy gyakorlatilag üzem- képtelen Mercedest, amit egy bicikliért, egy motorért és két gördeszkáért cseréltem. Úgy érzem, örököltem édesapám üzleti érzékét, és ennek ma igazán nagy hasznát veszem. — Milyen kisgyereknek tartották? — Azt hiszem nagyon rossz gyerek voltam. Négyévesen kezdtem motorozni, ami máig is egyik legnagyobb szenvedélyem maradt. Cross motoroztam és sport motoroztam is. Tör- tem-zúztam a bicikliket. Persze később egy kicsit megkomolyodtam, de az autók, gépek iránti rajongásom máig megmaradt. A szakmám is a- Jut idő a barátaira, szórakozásra? — Sajnos nem tölthetek annyi időt a barátaimmal, amennyit szeretnék. Szerencsére megértik, hogy nekem nincs sok szabadidőm. A pénz nagyon sok mindent megváltoztatott az életemben, de én mindig igyekeztem természetes és közvetlen maradni. Nem akartam, hogy bárki azt mondhassa rám, nagyképű vagyok. Ha van időm szívesen járok klubokba és szombatonként azért jut idő discóra is. Mégis néha irigylem a többieket, mert az én életemből kimaradtak a nagy bulizások. Nem engedhettem meg magamnak, hogy napokig ne törődjek a munkámmal. Amigépekhez kapcsolódik, autószerelőként végeztem. Tizennyolc éves koromtól, lassan négy éve dolgozom édesapám vállalkozásánál.- Közelebbről mivel foglalkozik a cégnél?- A Sióagárdon található telephelyünkön szervizigazgató vagyok. Harminchat buszunk, kb. negyven személyautónk és teherautónk van összesen. Az egész géppark alkatrészellátásáért valamint teljes szervizeléséért én vagyok a felelős. A munkámhoz tartozik, hogy naponta két-háromszáz kilométert vezetek, így soha nem érek rá unatkozni. Olvasni, tévét nézni nincs időm, a híreket is csak útközben tudom meghallgatni. Én osztom be a munkaidőmet, de mindig elérthetőnek kell maradnom, mert bármikor történhet valami, ami miatt szükség van rám. Soha nem tudok előre eltervezni semmit.- Édesapja egyben a főnöke is? Édesapám maximalista. Elvárja, hogy mindenki tisztességesen, legjobb tudásának megfelelően végezze a munkáját. Gyakran szigorúbb velem, mint másokkal, ugyanakkor sokat segít nekem. Minden problémámat meghallgatja és megpróbál tanácsot adni. Mindent tőle tanultam, számomra ő a példakép. re végképp nem jut idő, és nagyon hiányzik, az a sport. Tíz évig fociztam, de abba kellet hagynom. Másfél évig konditerembe jártam, bokszoltam, négy- és öttusáztam. Nagyon szeretek utazni, sok szép helyen jártam már. Igazi kikapcsolódás számomra, ha külföldön vagyok. — A munkában sikeres. Hogyan alakul a magánélete? Foglalkozik már a családalapítás gondolatával? — Szerencsés vagyok, hogy ilyen nagyszerű, összetartó családban nőttem fel. A bátyám és a nővérem már házasok. Három unokaöcsém van és én imádom mindegyiket! A házasság a következő tízéves tervemben szerepel, bár az is elképzelhető, hogy előbb megnősülök. Nagy családot szeretnék, három, négy gyerekkel. Először fiúkat, hogy vigyázhassanak a lányokra úgy, ahogy a bátyám vigyázott a nővéremre. — Miről álmodozik egy fiú, akinek mindene megvan? — Nincsenek elérhetetlen vágyaim. Most éppen egy vizsgáztató telep terveit szeretném megvalósítani. Szeretném továbbvinni ezt a vállalkozást, ezért dolgozom. Csak egyetlen kívánságom van: maradjon ilyen az életem! Drinóczi Adrienn Fotó: Bakó Jenő Energikus kisgyerek Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: augusztus 13. A július 17-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Sajnálom, de a szabályzat tiltja, hogy jegy nélküli utast szállítsunk”. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Fábián Ágnes Aparhant, Kossuth L. u. 13., Zentai Zoltán Szekszárd, Landler J. u. 10/A., Baksay Ferencné Paks, Kishegyi u. 14., Péter Sándorné Kocsola, Ady E. u. 11., Tunczinger Erika Tolna, Babits u. 13. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00,11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 óra Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Űjtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Jó hír Az imádságnak nagyon I sokféle módja létezik. Azt mondhatnánk: az imádság egy olyan szabad tér, amit mindenkinek egy kicsit flH saját magának kell ki- IHR töltenie; felfedeznie, hh hogy számára milyen imamód a leggyümölcsözőbb. Az imamódok között az egyik az elmélkedés, amely a Szentírás olvasásán alapuló csendes imádság. Az ember elolvas egy rövid szentírási szakaszt, majd utána negyed órát, fél órát csendben elgondolkodunk a tartalmán, s azt kérdezi magától az Úrtól: mit jelent ez számomra, mi ennek a személyes üzenete. Talán nem mindenki számára ismerős ez az imamód, ezért most elmélkedjünk közösen egy ismert ószövetségi jelenetről, amelyben az ifjú Salamon király bölcsességet kér az Úrtól a kormányzás nehéz feladatához. Olvassuk el ezt a szöveget, s gondoljuk át, mit mond ezáltal nekünk az Úr. gét kérte. Nekünk is fel kell ismernünk, hogy meddig terjed az erőnk, lehetőségünk, erőt, ami Istentől volt. El kell gondolkodnunk, hogy mi is így teszünk-e. Rengeteg fel3. Érdekes, hogy Salamon kérő imájában nem azt mondja: adj nekem; hanem: adj szolgádASzentírás élfitifi kel W«GAB111CB9 CIGIIG GGl „Uram és Istenem, te királlyá tetted szolgádat atyám, Dávid után. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni... Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosz- szat...” Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá, ezért ezt mondta neki: „... Olyan bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.” (vö. lKir. 3,5-12). 1. Salamon felismerte korlátáit. Tudta, hogy saját ereje kevés a kapott feladathoz, ezért alázattal Isten segítséés amiben kell, kérjük Isten kegyelmét. Erre talán azt mondjuk: annyiszor kérem az ő segítségét, sokszor mégis összeesek, nem bírom a terheket. Isten bizony sokszor megengedi, hogy összerogyjunk, mert amikor imádkozunk, akkor is csak magunkban bízunk, a mi imánkban. Még nem érezzük át eléggé, hogy mennyire semmik vagyunk, és minden kegyelemből van. A kérő imánkban sokszor „birtokoljuk” Isten segítségét - ami így nem lehet a miénk. 2. Salamon az Úrtól kapta feladatát, ő tette őt királlyá. Olyan dologban kért tehát adatot elvállalunk, sokszor a szeretet jelszava alatt. Mindenhol segíteni akarunk, mindenhol ott akarunk lenni, de közben sosem kérdezzük meg, hogy ez Istentől való-e. Azokban a feladatokban várhatunk Istentől segítséget, amelyeket ő adott nekünk. Ezek az ún. állapotbeli kötelességek, hogy valaki jó férj, feleség, szülő, tanár, mérnök, esztergályos, stb. legyen. De ha minden feladatot vég nélkül elvállalunk, mindenhol ott akarunk lenni, ne csodálkozzunk, hogyha végül semmi sem sikerül és sehol sem vagyunk ott. nak. Ez az apró különbség valami nagyon fontos dologra világít rá; arra, hogy a létét nem önmagából, hanem Istenből kiindulva határozta meg. A Szentírásban sokszor imádkoznak így a hívő emberek. Próbáljuk ki egyszer mi is; fejezzük be egyszer kérő imánkat valami ilyen módon; ezt kéri tőled a te gyermeked, Istenem. Aki így imádkozik, az még a kérésében sem önmagára, hanem Istenre figyel. 4. Az imádság befejezése után ezt olvassuk: tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá. Az elmélkedő imának mindig az az egyik csúcsa, amikor az ember érzi, hogy Isten a sze- retetébe fogadta őt. Most mi is ehhez érkezünk el. Gyakran vádoljuk magunkat, hogy nem imádkozunk eleget, jól, buzgón, stb. De én biztos vagyok benne, hogy imádságunk sokszor tetszik a jó Istennek. Amikor imádkozunk azokért, akiket nehéz elviselnünk; amikor imádkozunk családtagjainkért, szeretteinkért, bajban lévő embertársainkért; amikor hálát adunk és dicsérjük Istent, akkor ránk is érvényesek a Szentírás szavai, a mi imádságunk is tetszik az Úrnak. És újra átélhetjük, hogy a szeretetébe fogad minket. Eddig a közös elmélkedés. Amint mondtam, mindenkinek meg kell találnia a saját ima-útját, amelyen Isten felé haladhat. Ajánlom, próbálják ki ezt az imaformát is, és tapasztalják meg áldásait. Isten segítsen mindnyájunkat személyes imaéletünkben őhozzá közelebb jutni. Tamás Roland káplán
