Tolnai Népújság, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-25 / 119. szám

4. oldal Megyei Körkép 1999. május 25., kedd — Tamási, Simontokívia Es Környéke Viszik a gumit Felsőnyékről A térség egyik jelentős kör­nyezetterhelési problémá­jának felszámolása indult el a múlt héten: megkezdték Felsőnyéken az évek óta fel­halmozódott használt gu­miköpenyek elszállítását. A község határában több tíz tonnára tehető az autógumik mennyisége, amely egy nagy- szokolyi lakhelyű, de Enyin- gen élő asszony felsőnyéki telkén gyűlt össze. A használt gumik egy részét értékesítet­ték, nagyobb részt azonban az elkerítetten területen állt. Mi­után a gumi önmagában nem minősül veszélyes hulladék­nak, az önkormányzat tehetet­len volt. Tavaly augusztusban viszont tűz keletkezett, s a gumi égetése már szabálysér­tésnek minősül. A hulladék elszállítása azonban annak köszönhető, hogy azt már egy szemközti telken is tárolták, amely egy tapolcai lakos tu­lajdona, így birtokháborítás címen szabálysértési eljárás indult a gumitelep tulajdo­nosa elten. Az önkormányzat a Biokom Kft.-vel állapodott meg az elszállításról, (-h -c) Liszt, jazz, négy óra gyakoriás Zenetanárként, vagy egy európai koncertterem elő­adójaként tudja magát el­képzelni tíz év múlva Antal Gábor, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola első éves diákja, aki a tamási Lajtha László Zeneiskola növendé­keinek hangversenyén ját­szott a hétvégén ^Tamásiban és Simontornyán. Tehetsége nem véletlen, hi­szen a család egy virtuális nyolckezes darabot is lejátsz­hatna. Gábor anyai nagyapja, Gombai József, bár inkább népzenével foglalkozik, ré­gebben zongorázott, édes­anyja a tamási zeneiskola szolfézstanára, édesapja pe­dig - Antal József - zongora­tanára és igazgatója. Ennek ellenére „együtt csak szóra­kozásképpen, vagy esetleg a nagyszülőnek, karácsonykor játszunk” - mondja Gábor. „Már anyukám hasában is hallottam a zongora hívó sza­vait” - mondja a vázolt csa­ládfa előnyeiről, az öröklött képesség azonban nem elég. Ezt bizonyítandó, régebben napi egy, ma már négy-öt órát gyakorol. Legkedvesebb szerzője Liszt Ferenc, akitől a tamási koncerten is játszott. „Először tizennégy éves korában írt etűdjeivel ismerkedtem meg, s ezek rögtön nagyon megtet­szettek. Liszt darabjai nagyon határozott karakterű művek, akkordjai, dinamikai felépí­tése nem könnyűek, technikát igényelnek”. Érdeklődik a könnyűzene, a modern dzsessz iránt is: a legköze­lebb Chick Corea áll hozzá, de Oscar Peter- sont, és Ke­ith Jarrettet is szívesen hallgatja. Ez azonban je­len tanulmá­nyaiban nem feltétlen előny: „Az első héten egy tíz per­ces szünet­ben elkezd­tem zongo­rázni, persze nem ko­molyzenét. Az igazgató úr azt mondta, hogy ilyet többet ne halljon. Más tanárok viszont támogatnak ebben.” Gábor mindenképpen a ze­nével szeretne tovább foglal­kozni, főiskolán, ha tehet a zeneakadémián. Tíz év múlva legszívesebben egy európai koncertteremben látná magát, de szívesen tanítaná is a ze­nét. (tf) Gyerekország Simontornyán Jövőre az „utcára viszik” a vetélkedőt A sárbogárdi népi tánccsoport fellépése a vár udvarán Negyedik éve rendezik meg Simontor­nyán enyhén értelmi fogya­tékos gyere­keknek a komplex mű­vészeti vetél­kedőt, de egy alkalommal sem vettek részt ennyien, mint a szom­bati esemé­nyen: érkez­tek Sopron­ból, Buda­pestről, és Borsod me­gyéből is. A kulturális ta­lálkozóra el­jöttek a már itt járt diákok, és új iskolák is bekapcso­lódtak, Tolna megyéből pe­dig kivétel nélkül képvi­selték magu­kat a speciális iskolák, tago­zatok. A ve­télkedő több műfajban és helyszínen folyt: a vár udvarán modem- és népitánc-csoportok, a vár galé­riáiban és kőtárában vers-, me­semondók, énekesek léptek fel. a Beszédes utcai iskolai épület­ben, illetve a művelődési ház­ban dramatikus játékokat, báb­játékokat adtak elő a gyereke­kek. A képzőművészeti alkotá­sokból szintén a művelődési házban rendeztek kiállítást. Az 1848-49-es szabadságharc és a Petőfi-évforduló tiszteletére a feladat a költő műveinek il­lusztrációja volt. A rajzok mel­lett számos kézműves munka érkezett Simon- tomyára: a len- gyeli szakközép- iskola speciális tagozatosai ké­zimunkákkal, a dunaföldvári Be­szédes József is­kola egy park­gondozó-tanulója parkmakettel, dunavecsei diá­kok pedig famű­ves alkotásokkal jelentkeztek a ve­télkedőre. A hétvégi si- montornyai „gyerekország” ezúttal sem való­sulhatott volna meg a város vál­lalkozóinak se­gítsége nélkül, a fogyatékos gye­rekek elfogadá­sára pedig jó példa, hogy si- montornyai diák­társaik már ha­gyományosan rendezőként segí­tenek a vetélke­dőn - mondta Boros Eszter, szervező, a si- montomyai Vak Bottyán Általá­nos és Szakképző Intézmény pedagógusa. Jövőre azt terve­zik, hogy az utcára viszik a rendezvényt, azért, hogy a kö­zelebb hozzák a város lakóihoz a komplex művészeti vetélkedő produkcióit, résztvevőit. (-h-c) Jól indul a tamási idegenforgalmi szezon. Nem érezteti hatását a jugoszláviai háború Tamási idegenforgalmában a turisztikai szezon pünkösdi nyitányán: a város javarészt német törzsvendégei nem mondták vissza szállásukat. A termálfürdőt tegnap koradélutánig hétszázan keresték fel, s a fürdőzők mintegy fele a szomszédos kemping vendége. A kemping (képünkön) látogatottsága nem csökkent, egyelőre nagyobb vendégforgalmat bonyolít le, mint a tavalyi hasonló időszakban. fotó: ótós Kék Hírek Kétszázon túl Május 17-én Felsőnyékről érkezett feljelentés a tamási rendőrségre: az alsóhegyi pincesoron feltörtek egy pincét. A zsákmány mind­össze egy ébresztőóra, és némi élelmiszer. A rendőrök szerint a betörést egy körö­zés alatt álló nagyszokolyi férfi követte el, aki a gyanú alapján három megyében több, mint kétszáz bűncse­lekményért tehető felelőssé. Elképzelt betörő Egy nagyszokolyi lakos tett bejelentést május 19-én, éj­szaka: valaki az ablakon át bejutott lakásába, és ellopta személyi igazolványát, bankkártyáját, más értékeit. A rendőrkapitányság forró nyomos csoportja a hely­színre sietett, azonban kény­telenek voltak megállapí­tani, hogy az - egyébként it­tas - férfi értékei közül semmi sem hiányzik. A fel­jelentő elten hatóság félre­vezetése miatt indítanak el­járást. Álláskínálat A térség munkáltatói a Tolna Megyei Munkaügyi Központ tamási kirendelt­ségén keresnek: Tamásiba egy festőt, két asztalost, egy szakácsot, egy kézilányt, egy vagyonőrt, két villany- szerelőt, Hogy észre húsz varrónőt, tíz betanított var­rónőt, Iregszemcsére, Be- lecskára és Felsőnyékre tíz varrónőt, tíz betanított var­rónőt vesznek fel. Fürgédre egy német nyelvet is oktató tanítót, Dégre hét varrónőt nyolc betanított varrónőt, ti­zenöt fűrészipari gépkeze­lőt, vagy segédmunkást, két villanyszerelőt, két lakatost keresnek. Felvilágosítás a tamási munkaügyi kirendeltségen, a 471-022-es, és 471-958-as telefonon. Hirdetésfelvétel Tamási: Tolnatourist, Sza­badság u. 43. TelefonJfax: 471-941. Szabó Gyuláné: (BEZO-KERFU) Hőgyész 7090, Zrínyi u. 3. Üzenet a 488-378 telefonon. Bosnyák József, Tamási, telefon: 06- 30-460-727. Gyászközlemé­nyek: PAN-HOL Bt., Ta­mási, Aradi u. 19. Szabó Gyuláné, Hőgyész, Zrínyi u. 3. telefon: 488-378. Égi fény, táblaképeken Az ikonfestés szent művészeti ág, mely a hit alapjaira épül, alakjai égi tünemények, nem pedig az anatómia szerint raj­zolt festett emberek, arcukon belülről sugárzó égi fény lát­szik - vallja M. Győrffy Ánikó, aki a táblaképfestészet hazánk­ban meglehetősen ritkán mű­velt ágának képviselője. A mű­vésznek május 19-én nyílt kiál­lítása a Tamási Galériában. M. Győrffy Anikó 1984 óta fest ikonokat, két ízben járt Olasz­országban, ahol ikonfestő kur­zuson vett részt, és Helsinkibe kapott meghívást. Számára az ikonfestés adja a hétköznapok szépségét és nyugalmát. Ä kiállítás június 13-ig várja a látogatókat. FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Sertés-blues Válságban a sertéságazat, aminek egyik oka, hogy kevés disz­nóhúst eszünk - derült ki a múlt héten dr. Kása Ferenc államtit­kár Tamásiban tartott tájékoztatójából. Tíz éve még évi 43 kiló sertést evett a magyar, ma 27-28 kiló az átlag. Egy kiló tőkehús ára egyébként akkor normális, ha az élősertés kilós árának két- két és félszerese. Ez mostanában stimmel (a fővárosban 500fo­rint a karaj). Mindez hiába: nem fogy a boltokban több hús. A most bevezetett 193-230 forintos minimálárak ha valakiknek jók, azok a termelők lehetnek, a feldolgozók, - ahogy azt egy húsipari cég vezetője jelezte is -, nem tudják ilyen áron meg­venni az élőállatot, mert az áruházláncok sem veszik meg tőlük drágábban a húst. Az államtitkár erre azt mondta, hogy jobb ideiben egy közepes döntést meghozni, mint későn egy jót. Bizto­san így van. Nehéz itt mindenkinek: termelőnek, vágóhídnak, áruháznak, államtitkárnak, de az sincs könnyű helyzetben, aki nem állat­tartó, ráadásul disznóhúst sem eszik. El kellene döntenie, hogy ki a termelő. Erre a fórumra - mint általában az agrárfóru­mokra - nem azok a parasztemberek jöttek el, akik végső elke­seredésükben 80 forintért árulták állataikat. A szűk parkolóból következtetve legalábbis, ahol úgy negyvenmillió forint állt négy keréken. (tf)

Next

/
Thumbnails
Contents