Tolnai Népújság, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-03 / 78. szám

mar az enyem Ismét „szabadlábon“ a bonyhádi ^szíves A bonyhádi Heidinger János újjászületett. Mint arról annak idején beszámoltunk, a bonyhádi férfi új szívet kapott. Egészségi állapota a több in­farktus és műtét után őszre an­nyira leromlott, hogy csak a szívátültetés menthette meg életét. November 25-én kapta az értesítést, hogy itt a lehetőség, ha vállalja, most elvégzik a transz­plantációt. Egy huszonhat éves, balesetben elhunyt fiatalember szerveit ajánlották fel szülei. A műtét sikerült, az új szívet befo­gadta Heidinger János szervezete. Több hetes utókezelés után január végén vé­gre hazatérhetett otthonában a megújult férfi. Mint mondta - a fertőzést elkerülendő - pár hétig nem mozdulhatott ki lakásából, nem találkozhatott mással a család­tagokon kívül. Pár héttel ezelőtt azonban - igaz, hogy még védőszemüvegben és szája előtt maszkkal - már kimehetett az utcára. Nagy szó volt ez számára, oly hosszú „szobafogság” után. De megérte, hiszen újra erős­nek és egészségesnek érzi magát. — Szeretnék köszönetét mondani a bonyhádi kórház bel­gyógyászati osztálya orvosainak, el­sősor- „a.„,...... ban dr. Er­ményi Tibor­nak, valamint a városi polgármesteri hivatalnak, a Zománcáru Kft-nek, a Mozgássérültek Egyesületének, a Szív és Élet Egyesület tagjainak, háziorvosomnak dr. Major Brigit­tának és asszisztenciájának, a szomszédoknak, . Józan­jiiiing oi Mihálynak, Tel- lér Istvánnak és vállalkozó barátainak, Kovács Józsefnek és családjának, Faust Péternek és a családomnak. Valamennyien tar­tották bennem a lelket, segítettek e nehéz időszakokban, részesei annak, hogy ma életben lehetek. — Az elmúlt hónapok legne­hezebb időszaka az volt, amíg lelkileg feldolgoztam a tényt, hogy egy másik ember szíve dobog a testemben. Nehéz napok voltak ezek, de végül sikerült megértenem, hogy ez volt az egyetlen lehetőségem az életben maradásra. A donornak emléktáblát fogok állítani a családi temetkezési helyükön, ezzel is leróva örök hálámat - mondja könnyes < szemmel. Heidinger János mindennap órákat sétál Bony- hád utcáin. Fizikailag jól bírja, egy kis sánükáláson kívül nem lehet észrevenni rajta semmi különöset. Mint mondja, újjászületett, új szív dobog a mell­kasában, de ettől még nem kell kerülni őt. Társaságra vágyik, szeret beszélgetni, és megígérte, hogy hamarosan a Szív és Élet Egyesület összejövetelén megosztja minden érdeklődővel szívátültetése történetét. Máté Réka Húsvéti játékufik nyertesei * * Ez a szív Könyvcsomag: Báli Ervin (Fadd), Fan- ta Beáta (Fadd), Nagy László (Gyönk), Laki János (Zomba), Bemard Lászlóné (Paks), Makó Erika (Tolna), Kozma János (Bonyhád), Tóth Éva (Pincehely), Hetesi Józsefné (Dalmand), Deli Józsefné (Szekszárd), Baranyainé Helm Erika (Tolna), Kern Istvánná (Györköny), Pongyor Ede (Szekszárd), Pata László (Tolna), Orbán Jánosné (Tolna), Lukács Mária (Dunaföldvár), Tóth And­rás (Kölesd), Lehr János­né (Paks), Csapó Lajos (Tolna), Révész Lászlóné (Őcsény), Dávid Fábián­ná (Bonyhád), Majsai Józsefné (Bogyiszló), Balogh Ferenc (Jágónak), Rózsa János (Paks), Kozák Pálné (Dombóvár), Szöts Menyhértné (Mő- csény), Ezer Ferenc (Tol­na), Stercz György (Kakasd), Gaszner Fe- rencné (Bátaszék), Si­monná É. Zsuzsa (Bá­taszék), Wiszberger Péterné (Bikács), Szalai Bernadett (Bonyhád), Horváthné Dávid Mária (Bonyhád), Vajda Ferenc (Szekszárd), Tarján Józsefné (Szekszárd), Kovács Jánosné (Decs), Schmidtné Kancsár Edit (Bátaszék), Németh Adri­enn (Harc), Antusné Bari Julianna (Fadd), Péri Józsefné (Szekszárd), Koller Melinda (Szek­szárd), Krizsics Józsefné (Szekszárd), Harkai Ágo­ta (Mórágy), Mészáros Éva (Szekszárd), Fábián Nóra (Pincehely), Győri Lászlóné (Váralja), Nagy László (Gyönk), Banai Ágnes (Kurd), Vargáné Lukács Annamária (Bá- taapáti), Zakariás Józsefné (Kisvejke). 10 db kinder-tojás: Fülöpné Kráger Erzsébet (Aparhant), Vida Ferenc- né (Fadd), Erős Istvánná (Grábóc), Véhmann , v Jánosné (Szakály), Nyúl István (Harc), Nyúl Gábor (Harc), Papp István (Dombóvár), Lipovszky Jánosné (Zomba), Berka Istvánné (Bogyiszló), Pleck Noémi (Pálfa), Rózsa Balázs (Bátaapáti), Vargáné Lukács An­namária (Bátaapáti), Szo- kics Elekné (Medina), Rutterschmidt Jánosné (Bátaszék), Asztalos Lászlóné (Mucsi), Fehér Zoltánné (Cikó), Máté Dániel (Bonyhád), Kásler Lászlóné (Bonyhád), Bottyán Rita (Bá­taapáti), Füle Bernadett (Bátaapáti). Waffel-sütő: Szentpál Ida (Bátaapáti). Vasaló: Fábián Renáta (Kakasd). Húsvéti bárány: Szabó Lászlóné (Decs). Húsvéti nyúl: Szekeres Beáta (Decs). hangokra, óvatosan lépkedve, pi­zsamában jelenik meg egy fiatal­ember, Rokolya István. Látszik, hogy valamilyen baj s kényszerítette szobafogságra. O | Irma élettársa már hat éve. Hi vatalos házasságkötésre nem gon­dolnak. Nem a papír adja a szerete­tek Ez a mondatuk megárasztja be­szédünket. Leplezetlen őszinteség tár fényképalbumokat a pala­csinta helyére. Főszerepben a gyerekek. A múltidéző fényké­peken és a nappalokban is körü­löttük forog minden. Miattuk nevelkednek vágósú­lyig a malacok és vár két anya­disznó is szaporulatot. Hétköznapi álmok A szűk udvar minden zuga az állan­dóan munkálkodó kezeket dicséri. Sze­rény, takaros porta. Minden a kellő he­lyen. Bemutatkozáskor a hétköznapi álmokat is fogalmazza Irma és István. A házban nincs fürdőszoba. A belső te­rek átalakítása a gyerekek növekedésé­hez igazodik. Mindent ők formálnak. Zoli 14 éves, Szabina 4 lesz. Kettőjük között az ikrek. Álmaikban talán a gyógyszer­mentes élet jelenik meg. Napi be­tegségeik nem akadályozzák őket a sikeres tanulásban. Az iskolában jók az ered- ményeik. Ez ad erőt Ir- I mának és büszkeséget. Az olvasás kedvét az anyától örökölték a fiúk. ^ f Egyik kedvencük a Tol- /fv_ nai Népújság Vasárnap Reggel. Az olvasás Irmá­nak menedéket is je­lent. Mi elől? Soroljuk? A négy gyerek élelmiszerfogyasztása külön fejezetet érdemel. A két hűtőlá­da gyakran nyílik. Ilyenkor az akciós mirelitek mellett, a sertéshúsos zacs­kók is hamar ürülnek. Szociálpolitika kellő súllyal és tartalommal bír ebben a családban. A bürokrácia: álmaik ke­resztje. Ünnepi félelmek Egy héttel Húsvét előtt, már elké­szültek a meglepetéscsomagok. Meg­fontolt ajándékok. Irma és István pon­tosan megbeszélt ötletei alapján szület­tek. A gyerekek nem válogatnak. Minden apróságnak örülnek. Neveltetés. Az örömosztó ünnep félelmei sem marad­nak véka alatt. Mi lesz, ha a volt férj, három gyerek apja törvényes jussát követeli a házból? Istvánt meddig kényszeríti betegállo­mányba a fahordás rossz mozdu­lata? Nem nézik-e rossz szemmel véglegesített munkahelyén, a bajai hű­tőházban ezt a balesetet? Meddig maradhat hivatásos anya­ként Irma? Mikor mehetnek újabb ki­rándulásokra a közeli hegyekbe, erdők­be? Ezek a túrák meddig maradnak összetartó erőként a csa- Iádban? Gyerek, gyerek, gyerek és negyedszer és mindenkor, minde­nek előtt a gyerekek! Mikor kezdődött minden? Amikor Irmát pár napos ko­rában elhagyta az anyja egy pesti kórházban? Amikor a tanulás helyett a mun­kát választotta? Félrecsúszott első házasságá­ban? Ünneprontó félelmek kér­dései . . . Este, mikor a gyerekszobában eliga­zítja az alvókon az éjszakai takarót, ki­zárja a repülők zaját és reggel a feltá­madás örömével, az újrakezdés lehető­ségével indul bevásárolni Irma, a Sár­vízpartról. Decsi Kiss János Zászlóként lengnek az apró és nagyobb gyerekruhák a szárítókö­télen. Az alsónyéki Sárvízpart 13. számú házban is virágvasárnapi hangulatot teremtettek a tavasz Jelei. Innen címzett levelet szer­kesztőségünknek Ángyé Zoltán­né, Irma. Ennek jártunk a nyomá­ban... Nappali valóság A ház előtt magasra nőtt fenyő hajla­doz a szemközti kiserdő jegenyéihez. A konyhaablak üvege mögött cserepesvirágok sorakoznak. Irma ebédhez készülődik. Az asztalon pala­csintahalom. Ezt a legnagyobb fiú, Zoli készítette. Másik három testvére, kétfe­lé van. Az Ikrek - Zsolt és Sza­bolcs - rajzol­nak éppen, nem ügyelve másra. A sorban a legkisebb, de leg­mozgékonyabb Szabi­na. Róluk íródott a le­vél. A családi kör va­lósága hamar kiraj­zolódik. Az idegen Lezárult Tamásiban a Vályi Péter Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója ellen folytatott vizsgálat. Az eredmény: egy évig várólistán lesz az iskola vezetője. A tamási képviselő- testület, mint fegyelmi tanács zárt ajtók mögött döntött így legutóbbi ülésén. Vida Lajos igazgatói tevékenységét még a tavaly decemberi testületi ülésen bírálta Györke Dániel képviselő. A képviselő- testület fegyelmi biztost nevezett ki Balassa Zoltán alpolgármester szemé­lyében, és független szak­értőket bízott meg a vizs­gálattal. A képviselő által felhozott vádakból végül kettőt vizsgáltak ki: az isko­la kollégiumának felújítása közben keletkezett károkat, és az igazgató présházának évekkel ezelőtt elkezdett építését, amelyet szak­munkástanulók végeztek, és amelyért a megrendelő késve fizetett. (A szakértők információnk szerint 170 ezer forintos munkadíjat ál­lapítottak meg, a szabályok szerint ennek 50 százalékát kellett az igazgatónak ki­fizetnie.) A határozat szerint Vida Lajos „a magasabb vezető állású közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségeit vétkesen megszegte, ezáltal fegyelmi vétséget követett el”. Ezért az előme­netelében a várakozási időt egy évvel meghosszabbítot­ták. Hajdics József pol­gármester nem kívánta kommentálni a döntést. Györke Dániel elmondta: egyet nem értése jeléül nem vett részt a szavazáson. Sze­rinte először az intézmény költségvetését kellett volna áttekinteni. (tf) 1999. április 4. Közelről Harmadik oldal Kilenckor lopott, háromkor már elítélték Dombóváron a héten a rendőrség, a városi ügyészség és a bíróság munkatársai összefog­tak: hat óra leforgása alatt felgöngyölítettek és lezártak egy bűnügyet. Délelőtt elfogták és ki­hallgatták, délután pedig már el is ítélték azt a nőt, aki reggel ellopta is­merőse pénztárcáját. Kedden kilenc óra körül egy helyi lakos tett bejelen­tést a kapitányságon arról, hogy eltűnt a bukszája. Mint kiderült, a férfi a lép­csőházukban összefutott egy hölgyismerősével, aki igen barátságosan viselke­dett a találkozáskor. A kedé­lyes beszélgetés után búcsú­zásképpen még át is ölelték egymást. A férfi rövid idő múlva észrevette, hogy el­tűnt a kabátjából a 9200 fo­rintot tartalmazó pénztárcá­ja. A rendőrség „forró nyo­mós” csoportja a bejelentés után néhány perccel elfogta a nőt. A motozásnál előke­rült a lopott buksza és a pénz is, így aztán a hölgy beismerte tettét. A vizsgálati alosztály dolgozói az ügy adminisztrációjával még a déli harangszó előtt végez­tek és a papírokat előzetes egyeztetés után megküldték a városi ügyészségnek. Ők sem tétlenkedtek, az iratok áttanulmányozása után azonnal vádat emeltek. A bí­róság délután három órakor hirdetett ítéletet az ügyben. A lopás tizenöt ezer forintjá­ba kerül a „zsebes hölgy­nek”. -glaub­Váf ólistás igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents