Tolnai Népújság, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-03 / 78. szám

Riport ™ Wootjo/iit nl si ni Negyedik oldal A halál olykor az életet je­lenti. Egy balesetben el­hunyt ember kioperált szer­ve egy másik embernek visszahozhatja a reményt. Az elmúlt évben azonban hetvennel kevesebb transz­plantációt hajtottak végre Magyarországon, mint egy évvel korábban. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy sok elhunyt hozzátartozója tiltakozik az operáció el­len. Holott a rokonoknak csak arra lenne joguk, hogy elmondják, tudomásuk szerint az elhunyt hozzájá­rult volna-e testrésze kivé­teléhez. Az orvosok szerint több tucat szervátültetésre váró beteg élete kerülhet emiatt veszélybe. S zékely István édesapjától örökölte vesebetegségét. A férfi tudta, hogy való­színűleg ő sem kerülheti el a sorsát, de bízott a sze­rencséjében. Az 50 éves főtaná­csos tizenöt évvel ezelőtt ve­szítette el az illúzióit. Néhány hó­napja azonban transzplantációt hajtottak végre rajta. Azóta úgy érzi, újjászületett. A ’80-as évek közepén egy egy­szerű felfázással indult a beteg­sége. Kiderült, hogy a veséje tele van cisztákkal, emiatt nem mű­ködik jól. A kór fokozatosan terítette le a beteget. Az első időszakban csak Az orvosok rosszul kérdeznek Perner Ferenc, a SOTE Transzplantá­ciós és Sebészeti Klinikájának igaz­gató-professzora szerint az orvosok gyakran nem a törvény által előírt kérdést teszik fel. Ahelyett, hogy azt kérdeznék a hozzátartozóktól, tudo­másuk szerint az elhunyt tiltakozott- e életében a transzplantáció ellen, a rokonok beleegyezését kérik. Nem véletlen tehát, hogy tavaly a hozzá­tartozók 20 százaléka tiltakozott a szervkivétel ellen. A professzor azt tartaná jó megoldásnak, ha a hozzá­tartozókat nem megkérdeznék, ha­nem tájékoztatnák. a vérképe volt rossz, utána éven­te, majd egyre gyakrabban kellett kivizsgáltatnia magát. 40 éves volt, amikor először feküdt be a kórházba. Magas volt a vérnyo­mása és cukros lett.- Nagyon nehezen éltem meg, hogy egyre rosszabb és rosszabb lett az állapotom, s nem tudtam teljes életet élni - meséli. Alig tudott kétemeletnyi lép­csőn felvánszorogni, nem emel­hetett nehezebb tárgyakat, le kel­lett mondania a fűszeres ételek­ALMÁSIB. CSABA RIPORTJA Kevés a donor Magyarországon 1962- ben végezték az első ve­seátültetést, a szervezett program 1972-ben in­dult, 1988 hozta meg az áttörést, és még abban az évben megduplázódott a beavatkozások száma. Hazánkban évente leg­alább 450-500 veseátül­tetésre, 120-140 szív- és 120-160 májátültetésre volna szükség, de 1997- ben csak 147 alkalmas donort jelentettek a kór­házak. 1998-ban sokkal kevesebb műtétet végez­tek, mint a megelőző év­ben. 1997-ben 309 be­teg kapott új vesét, míg 1998-ra 200-220 be­avatkozást terveztek. A BETEGSEG FOGLYAI ről, amelyeket pedig nagyon sze­ret. 1998 elejétől jutott el a beteg­sége abba a stádiumba, hogy dia­lízisre kellett járnia. Hetente két­szer 4-4 órát volt a géphez kötve. Nem is fizikailag, inkább pszichi- kailag viselte meg a kezelés. A munkája miatt korábban gyakran járt külföldre. Ennek is vége sza­kadt. A betegsége foglyává vált. ’98 márciusában került fel a transzplantációs listára.- Az orvosok már éppen azt tervezték, hogy a heti két al­kalmat háromra növelik, ami­kor október elsején hajnali négykor csörgött a telefonom. Azt mondták a mentősök, ké­szüljek, mert új vesét kapok. Alig akartam elhinni. Egyszer­re kerített hatalmába a félelem és a remény érzése. Tíz perc alatt össze kellett csomagol­nom, de azért arra szakítottam időt, hogy Macit, a németju­hászkutyámat még levigyem az utcára. A SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján csaknem két órán át tartott a műtét. Csak ké­sőbb tudta meg, hogy ilyen ese­tekben négy szervátültetésre vá­rót hívnak be a kórházba, és a vizsgálatok alapján döntik el, hogy ki kapja az elhunyt ember szervét. Iszonyatos csalódást érezhetnek azok, akik kiesnek, hiszen sokan évek óta várnak az életmentő operációra. Székely Ist­ván hálát adhatott a sorsnak.- Egy korombéli asszony ve­séjét ültették be a hasfalamba, aki balesetben vesztette el az életét. Ez minden, amit tudok róla - mondja. Etikai okokból ennél többet nem szoktak elárulni a betegek­nek. A meghalt ember hozzátar­tozóit sem tájékoztatják arról, hogy a donor kinek az életét men­tette meg. Székely István egy hónapig volt kórházban, ezt követően még há­rom hónapig nem mehetett dol­gozni. Utána is félve merészke­dett az emberek társaságába, hi­szen nagyon kellett óvnia magát a fertőzésektől. Most már csak havonta kell kontrollra járnia. A főtanácsos nem szereü a nagy szavakat, még­is azt mondja: újjászületett. Érzé­seiben, tudatában mindenképp.- Újra szabadnak érzem ma­gam. Egyre többet mozoghatok ismét, bár mértékkel, finoma­kat ehetek, és akár két-három hétre is elutazhatok. Csak az tudja, hogy mit jelent ez, aki ugyanazt átélte, amit én. Székely István a saját sorsa alapján állítja, nagy hiba lenne, ha az új jogi szabályozás miatt nehezebbé válna a szervátültetés. Bár morbid a kérdés, de válaszol rá: ha olyan helyzetbe kerülne, semmi kifogása nem lenne, hogy a szerveit valakinek a gyógyításá­ra használják fel. Ezt nem csak azért mondja, mert ő is ennek kö­szönheti az életét.- Egy halott emberen már nem lehet segíteni. Legalább ő segítsen annak, akin még le­het. Semmilyen kegyeleti joga nem sérül akkor, ha kiveszik a szerveit. Sőt, bizonyos értelem­ben az elhunyt is újjáéled. Nyilvántartott tiltakozások A világon háromféle módon szabályozzák a transzplan­tációt. Az angolszász országokban (USA, Nagy-Britan- nia) írásos beleegyezés kell ahhoz, hogy valakiből a ha­lála után átültetés céljából kiemelhessék a szerveit. Európa többi országaiban más a gyakorlat. Ha valaki még életében írásban nem tiltakozott a szervkivétel ellen, akkor feltételezik, hogy beleegyezne testrészei felhasználásába. E módszernek két változata van. Az „erősen feltételezett beleegyezés” szerint ha a tiltakozó­nyilatkozat nincs az elhunyt személyes dokumentumai között - a szervei kivehetők. Szigorúbb követelménye­ket támaszt „a gyengén feltételezett beleegyezés”. Ebben az esetben országos nyilvántartást vezetnek be a tiltakozások regisztrálására, ami kiegészülhet azzal, hogy az orvosoknak meg kell kérdezniük a hozzá­tartozóktól: tudomásuk szerint az elhunyt hozzájárult vol­na-e a szervkivételhez. Hazánkban korábban az „erős” rendszer volt érvény­ben, s ez a módosított egészségügyi törvény alapján moz­dult el a „gyenge" irányába. Április elsejétől az ÁNTSZ működteti az országos nyilvántartó rendszert, ahol a tilta­kozásokat regisztrálják. Néhány órán belül, amíg a szer­vek átültethetők, személyesen meg kell kérdezni a közeli hozzátartozókat, tiltakozott-e az elhunyt a szervkivétel ellen, vagy ha erről nem tudnak, világnézete alapján tilta- kozna-e. Ha a hozzátartozókat nem lehet elérni, azt kell feltételezni, hogy az elhunyt beleegyezett volna szervei ki­operálásába. Tószegen az élet lassan visszatér a régi kerékvágásba. Az utcákon számtalan jel tanúskodik arról, hogy az ötezer lakosú Jász-Nagykun- Szolnok megyei község a közelmúltban milyen küzdelmet folytatott minden idők legnagyobb tiszai árvizével. A Tisza-partra vezető új ut­cákon hatalmas kupacokban áll az agyag, a nyúlgátak mentén pedig széthullott szalmabálákat, faágakat ringatnak a hullámok. szakemberek készítettek egy térképet, amelyről pontosan le­olvasható, mi várt volna Tószeg- I re, ha semmi sem állja útját a százéves rekordot megdöntő, 974 centi­méterrel tetőző tiszai áradatnak. Tósze­get elnyelte volna a folyó. Az áradat nem érkezett váratlanul. Az előrejelzések nyomán rögtön megkez­dődött a munka, néhány nap alatt 4,5 kilométer hosszú nyúlgát készült el, több helyen keresztülvágva kerteket, udvarokat, lebontásra ítélve ólakat, melléképületeket. Hatvan teherautó szállította a ho­mokot és az agyagot, egy teljes ho­mokbányát lebontottak a közelben. Miközben a község apraja-nagyja szinte minden idejét a nyúlgáton töl­tötte, az asszonyok étellel-itallal kínál­ták Tószeg védőit.- Persze nemcsak helybeliek ra­gadták meg a homokzsákokat, érke­zett segítség a közeli településekről, a Jászságból, sőt, az ország másik végéből például bányászok utaztak ide, hogy hozzájáruljanak a védeke­zés sikeréhez - emlékezik vissza az el­múlt napok eseményeire Papp István polgármester. A Tiszával viaskodó tele­pülésre szerte az országban sokan felfi­gyeltek, és csakhamar egymást követ­ték a különféle adományok, segélyszál­lítmányok. A Vöröskereszt és a . Máltai Szeretetszolgálat mellett például másfél milliós segítséget nyújtott a fertőüenítő és tisztítószereket gyártó Henkel, több önkormányzat, valamint magánembe­rek. Kovács Attila, az MLSZ felfüggesz­tett elnöke félmillió forinttal toppant be a tószegi polgármesteri hivatalba. Miután a vízszint egy méterrel csök­IS® QomwíSaö® a SSsaáG kent, a fertőtlenítés az egyik legfonto­sabb feladat, mert a szivárgó víz be­folyt az emésztőgödrökbe, ólakba, né­hol a házakba. Bár a folyó medre kilo­méterekkel odébb húzódik, a „Tisza partján” lakik Dáni István. Éppen az ólat fertőtlenítette, amikor arra jár­tunk. Telkét két nyúlgát szeli háromfe­lé. Néhány méternyire innen házakat ejtett foglyul a folyó.- Előnevelt csirkéket vettem, most fertőtlenítem a helyüket - ma­gyarázta.- Kapott a segélyszállítmányokból?- Három kiló Cloroxot, tíz szap­pant meg mosóport - felelte a nyugdí­jas férfi.- Mi lesz a telkével, ha megmarad a töltés, sőt még megmagasítják?- Akkor elvész a kert. De csinálják meg, mert ezzel védem magamat is. A tószegiek kezdenek fellélegezni, de a rendezett, békés kis településre alig lehet ráismerni. Az árvíz nem múlt el nyomtalanul. Miután Tószeg idei bü­dzséje 250 milliós, központi segítség nélkül aligha képes kilábalni ebből a helyzetből. Laczi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents