Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30 / 25. szám

1999. január 30., szombat Tolnából Európába 11. oldal Felsőoktatás: Amiben jók vagyunk A majdani, Magyarországgal kibővült Európai Unióban a humán energia, a felsőoktatás meghatározó szerephez jut - jelentette ki Hilbert Attila, a Tempus magyarországi iro­davezetője. Az oktatásfejlesz­tés támogatására nyugati se­gítséggel létrejött szerveződés képviselője csütörtökön tar­tott előadást Szekszárdon, a Szekszárdi Fórum rendez­vénysorozat keretében, a kül­ügyminisztérium kiemelt tá­mogatásának köszönhetően. — Valamennyi felsőoktatási intézmény egyfajta intellektuális központként kell, hogy működ­jön - folytatta Hilbert Attila. — Ezekhez az intézményekhez csatlakozhatnak különböző gaz­dasági szervezetek, önkormány­zatok, de magánvállalkozók is, akik meríthetnek ebből az intel- lektuális tartalomból. — A felsőfokú oktatási in­tézmények ilyen jellegű szerepe származhat a most útjára indí­tott egyesítési tervből? — Igen, hiszen azt gondolom, hogy hazánkban rendkívül el­aprózott a felsőoktatási rendszer. A kihelyezett karokkal együtt jóval több, mint száz ilyen in­tézményünk van. Ez nagyon sok, összehasonlítva a nyugati szá­mokkal. Hollandiában már a nyolcvanas évek végén lejátszó­dott az a folyamat, ami remélhe­tően most nálunk is megvalósul. Ha egy főiskola, egyetem regio­nális értelemben vett intellektuá­lis centrummá kíván válni, akkor tömeggel kell rendelkeznie. Ezt a tömeget néhány száz fős főis­kola, vagy egy kétezer fős egye­tem nem képes megadni. — A kormány eurokomform egyesítési törekvései mégis ag­gályokat okoznak néhány hely­színen . . . — Sokan féltik az egyetemi autonómiát, s éppen ezért nem is felesleges minden egyes esetet egyedileg megvizsgálni. Ugyan­akkor gazdasági szempontból is az egyesítés lenne egyfajta meg­oldás a hatékonyság növelésére. Gondoljunk csak arra, hogy az elaprózódott intézményi hálózat megszüntetése csökkentené a sokszoros adminisztráció, mű­ködés, stb. költségeit. — Miután közeledünk a kö­zös EU-ház kapujához, felme­rülhet a kérdés, hogy a hazai főiskolások, egyetemisták áll- jáik-e a - szellemi - versenyt nyugati kortársaikkal összeha­sonlítva őket? — Hazánk európai integráci­ójának egyik kulcskérdése az, hogy miként visszük be igenis létező értékeinket abba a kultu­rális tégelybe, melyet az EU or­szágai jelentenek. Ehhez tud­nunk kell azt, hogy miben va­gyunk jók, s miben vagyunk ke­vésbé jók. Nos, a magyar hallga­tók általános tudásszintje nem­csak, hogy megfelel a nyugat­európai átlagnak, de bizonyítha­tóan magasabb is annál. Ez adó­dik az erős középiskolai okta­tásból is. Ugyanakkor felsőokta­tási rendszerünk nem annyira gyakorlat-orientált, mint a nyu­gati. Tehát a nyugati egyetemis­ták megtanulnak megoldani •konkrét feladatokat, a mi egye­temistáink viszont szélesebb is­meretanyaggal rendelkez­nek. -szá­Európáért Egyesület a Dunamentén „Magyarország számára napjaink nagy lehetősége és egyben kihívása is az európai integráció. Ennek megvalósulásához nem elegendő az államhatalmi szervek ezirányú tevékenysége, legalább ilyen fontos és elkerülhetetlen a magyar társadalmi tudat értékrendjének teljes reformja, a civil gondolkodás átfo­galmazása és az európai normákkal kiteljesedő nemzeti identi­tás kialakítása.” A fenti gondolatok is indu­kálták annak a civil szervező­désnek a létrejöttét, mely az Európáért Egyesület a Duna­mentén elnevezést viseli. A megalakulás csütörtökön tör­tént meg Szekszárdon, azon személyek résztvételével, akik már korábban is kifejezték el­kötelezettségüket egy olyan szellemi műhely iránt, mely ki­dolgozza és menedzseli a régió civil társadalmát fejlesztő ter­vezeteket, szakmailag gondoz­za és támogatja a végrehajtás­ban közreműködő szervezete­ket. Az egyesület úttörő szere­pet kíván vállalni a különböző projektek humán és pénzügyi forrásainak feltárásában, bizto­sítja a civil törekvések képvise­letéinek szakmai hátterét. Az egyesületet eletre hívásá­ban mások mellett Cseh Ilona, dr. Nadray Katalin, Kis Pál Ist­ván és dr. Braun Márton vállalt jelentős szerepet. Szekszárd és környéke országgyűlési képvi­selője egyebek mellett el­mondta: a szerveződés gyors létrejötte lépéselőnyt jelenhet, miután Tolna megye székhelye, maga Tolna megye válhat ezzel egyfajta központtá, s nem más, esetleg megyén kívüli város, mint az előfordult már több esetben. Az egyesület elnökévé Po- tápi Árpádot, Bonyhád és kör­zete országgyűlési képviselőjét választották a résztvevők, -szá­Testvérvárosi pályázat: Town-Twinning Az EU „díjazza” a kapcsolatokat Bogyiszló és németországi testvértelepülése, Schlitz kapcsolata mondhatni példás együttműködés, még az Európai Unió is „dí­jazza”. Pályázati pénzzel. A két település néptánc cso­portjainak 20 éves barátságát 1997. nyarán emelték hivatalos, önkormányzati szintre. A bo­gyiszlóiak a schlitziektől tudták meg, hogy létezik egy uniós alap, amely az Európai Unió tagországai és a még nem tag államok partnertelepüléseinek - elsősorban - kulturális együttműködését támogatja. (Utazási, szállásköltségek, stb.) Még abban az évben Schlitz és Bogyiszló is benyújtotta a pályázatot, amelynek révén Bogyiszló 300 ezer Ft-ot nyert. Tóth István polgármester nem titkolja, hogy a pályázat megírása bonyolult, bürokrati­kus feladat volt, a szükséges dokumentáció végül 2 centi magas papírhalmazt eredmé­nyezett. Az elnyert pénz meg­lehetősen hosszú idő után érke­zett'meg, ám a lényeg, hogy az EU támogatta Bogyiszlót. A „partnerek” idén is pá­lyáznak, a „Town-Twinning” nevű pályázaton. Ha valakit ér­dekelne ez a kevéssé ismert le­hetőség, keresse fel Budapesten az Európai Tájékoztatási Köz­pontot. Ä testvérvárosi pályázat az Interneten is megtalálható, a következő címen: http://eu- ropa.eu.int/comm/sg/jumelage/ de/jum.htm -es­Agrárút az unióba Agrárium: a jó munka gyümölcse „Az EU számára egy erős, versenyt fokozó magyar agrár- szektor nem különösebben szimpatikus.” Ez a kijelentés Varga Gyula egyetemi tanártól, az Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézet főigazgató-helyettesétől származik, aki nemrég a Szekszárdi Fórum rendezvénysorozat kereté­ben tartott előadást a megyeszékhelyen. A neves mezőgazda- sági szakember ugyanakkor egy „de” szócskával folytatta mondandóját. — De ez - nem tekintve az EU agrártermelőit - nem okoz megoldhatatlan gondot a gaz­daság egyéb szektoraiban. Sőt, mivel az ottani gazdaság jelen­tősebb szereplői erőteljesen je­len vannak például a hazai élelmiszer-iparban, az ő érde­kük éppenséggel egy EU integ­rációban részt vevő, olcsón és jól termelő magyar mezőgaz­daság. S ne higgyük azt, hogy a kolduló kezünk előbb van benn az előszobában, mint a kiváló termékeket tartó kezünk. — Változtatnunk kell a kis­hitűséget sem nélkülöző szem­léletmódunkon ? — De még mennyire. Ma­napság mi adunk érveket vita­partnereink szájába magatar­tásunkkal. S mellőzni kellene már azt a gyakorlatot is, mely­nek értelmében minden rendű és rangú megnyilatkozásokra reagálunk. Nemrég a belépé­sünkkel kapcsolatban mondott valamit a burgenlandi tarto­mányfőnök, erre a magyar po­litikusok többségén megreme­gett a nadrág. Ám nem Bur- genlandban, hanem Brüsszel­ben dőlnek el a fontos kérdé­sek. — Professzor úr, ön szerint mely agrártermékekkel van l&resnivalónk az EU-ban? — A leggyorsabban a ga­bona és a növényolaj szektor­ban tudunk versenyképessé válni. Azért említem ezeket a hagyományos termékeket, mert ha mi búzát termelünk, az nem ugyanaz, mint Nyuga­ton. Az EU az úgynevezett eu- robúzát tudja produkálni, mi viszont - egyebek mellett földrajzi és talaj adottságaink­nak köszönhetően - ettől jobb minőséget is képesek vagyunk felmutatni. A gyenge hazai búza természetesen - akár lesz uniós tagság, akár nem - hosz- szú távon a világon mindenütt eladhatatlanná válik. — Nem kellene valamilyen újdonságot kitalálnunk? — Amit csinálunk, azt kell folytatni, de rendesen. Szek- szárdról eszembe jut a bor, ar­ról pedig az eredetvédelem fontossága. A kiváló minősé­gen túl a csomagolás, a küllem és így tovább. Nem kell ne­künk valamiféle bombasztikus dolgon tömi a fejünket. Ren­desen, tisztességesen, becsü­lettel kell dolgozni, s kivinni a terméket a piacra. -szá­Európai Tanulmányi Központ az Illyés Gyula Főiskolán Az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítésére, az előfeltételek megteremtésére, az UNIÓ Brüsszeli Központja 1997-ben pályázatot írt ki a bekerülésre váró országok szá­mára. Ebből az alkalomból lehetett a felsőoktatási tanintéze­tekben felállítandó „Európai Tanulmányi Központ” (ETK) létrehozására oktatási programokkal pályázni. A szekszárdi Illyés Gyula Pe­dagógiai Főiskola 1997 őszén kezdett el foglalkozni a gon­dolattal, ha sikeresen pályáz­nának az ETK központ létre­hozására, az nemcsak az in­tézmény, hanem a város, sőt az egész régió számára óriási erkölcsi és szellemi tőke le­hetne. A tényekről dr. Bebesi Györgyöt, az ETK központ programigazgatóját kérdeztük. — Hogyan, milyen témák­ban és kik pályáztak a szek­szárdi főiskoláról? — A brüsszeli, és az azt képviselő budapesti ETK köz­pont jelentős forrásokat aján­lott fel azoknak az universitá- soknak, amelyek kreatív szel­lemű oktatói meghatározott te­rületen - európai jog, európai gazdaság, európai kultúra, eu­rópai intézményrendszer, stb. - színvonalas tantárgyi prog­ramot dolgoztak ki, és azokat az adott egyetemen vagy főis­kolán indexbe felvett tan­tárgyként oktatni kezdik. A szekszárdi főiskola fői­gazgatója, dr. Horváth Béla, úgy gondolta, hogy érdemes a pályázati lehetőséggel próbál­kozni. Felmérte ugyanakkor azt is, hogy egy kis vidéki fő­iskolának egyedül nincs reális esélye. Ezért a főiskola veze­tése úgy döntött, hogy felkéri a pécsi egyetemet, járuljon hozzá egy közös pályázat be­nyújtásához. A pécsi egyetem szenátusa pozitívan állt a kéréshez. Ezt követően összegyűjtöttük azokat a kollégákat, akik a kemény pályázati feltételeket (angol és magyar szakmai ön­életrajz, publikációs lista, jól kidolgozott képzési program) vállalták. Ez 7 oktatót jelent intézményünkből - dr. Hor­váth Béla főigazgató-kandidá­tus, dr. Kurucz Rózsa kandidá­tus, dr. Várady Zoltán kandi­dátus, dr. Drescher J. Attila tanszékvezető, dr. Bajner Mária docens, tanszékvezető, dr. Endrédi Lajos tanszékve­zető és dr. Bebesi György nemzetközi kandidátus. Mind a 7 pályázatot elfogadták úgy, hogy 5 modult (képzési for­mát) nyertünk, mind a 7 okta­tónk szellemi anyaga bekerült a brüsszeli központ dokumen­tációs tárába. — Mit jelent a gyakorlat­ban az, hogy nyertek? — Képzés keretében az említett 7 oktató által kidolgo­zott oktatási formák közül vá­laszthattak a hallgatók egyet. Például: európai összehason­lító irodalom, európai képzési formák, európai nemzetiségi problémák, európai nőkérdés, az európai egységre való tö­rekvés előzményei, európai gazdaságtörténet. A választott tantárgyból (modulból) kol­lokválni kell, ami a diploma értékét növelni fogja majd. — A pályázaton túl nagy eredmény az is, hogy Szek­szárdon, a főiskolán megnyílt az Európa Programiroda. Ez mit jelent? — A szekszárdi főiskola október elejétől indította be saját programjait és november elejétől hozta létre az Európa- Programirodát. Mint említet­tem, a programokból a nappali tagozatos hallgatók már vá­lasztottak, de emellett a jövő­ben szeretnénk ezt tovább fej­leszteni. Üzletemberek, peda­gógusok, médiában dolgozók, közigazgatási szakemberek felé is nyitni kívánunk, euró­pai szintű továbbképzéseket kínálva. Mauthner Legalább egynemzedéknyi idő kell a gondolkodásmód megváltoztatására A csatlakozás hatása a vállalkozásokra M inél kézzelfoghatóbb közelségbe kerül ha­zánk csatlakozása az Euró­pai Unióhoz, annál többek­ben vetődik föl a kérdés: va­jon a mindennapi életben mi­lyen változásokat hoz a tag­ság; a kis- és a középvállal­kozások vajon miként tud­nak majd megfelelni a közös­ségi normáknak? Többek között az ő felkészülésüket hivatott elősegíteni az a kézi­könyv, amelyet a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentetett meg a közel­múltban. A hasznos kötet hét kérdést tesz föl: Alternatíva nélküli-e az EU-csatlakozás? Elsősorban politikai döntésről van-e szó? Hoz-e piacbővülést a felvétel? Gyorsítani vagy lassítani kel- lene-e a csatlakozás folyama­tát? Mindenkinek egyformán kell-e fölkészülnie a tagságra? Egyedül a kormány feladata-e a felzárkózás? Honnan kapunk segítséget ehhez? Nem csak politikai cél Az értékes kiadvány arra a ta­pasztalatra világít rá: a magyar gazdaság teljesítőképességét már a hetvenes-nyolcvanas években a KGST viszonylag „védett” közegében is egyre egyértelműbben befolyásolta, hogy az akkor még csak ki­lenctagú és külkapcsolataiban sokkal korlátozottabb szerepet betöltő Közös Piac saját szabá­lyozásai kihatással voltak más nemzetgazdaságokra is. A közelmúltból a nálunk sokkal fejlettebb Ausztria és a skandináv országok uniós csat­lakozásának volt egyik kimon­dott és nyilvánvaló mozgató­rugója az a fölismerés, hogy a közösség nyújtja számukra a meghatározó gazdasági tér­séget. Ebből következik, hogy bár a pártok és a kormányok prog­ramjai politikai célként (is) megfogalmazzák a csatlako­zást és időpontját - ráadásul hazánk felvételéről az Unióban politikai szinten születik majd meg a döntés -, távolról sincs szó arról, hogy a közösség bő­vítése csupán két vagy több kormány, államigazgatás szer­ződése. Az Európai Unióban az egyes közösségi rendszerek, intézmények, programok, ak­ciók működtetésében minden tagország a maga illetékes képviselőjével vesz részt, akik pedig a legritkább esetben sem politikusok, hanem közigazga­tási alkalmazottak, különböző szakmák képviselői, érdek- képviseletek küldöttjei. A beszállítások haszna A csatlakozás mellett érvelők legtöbbször azt hangoztatják, hogy az Unió 360-400 milliós piaca hatalmas új lehetősége­ket nyit meg, a gyártási soroza­tok korábban nem ismert di­menziókba léphetnek. Ez azonban inkább csak a nagy­vállalatokra nézve igaz - per­sze, számukra kulcsfontosságú is. A kis- és a középvállalko­zók - rajtuk keresztül pedig az alkalmazottak, a munkaválla­lók - főként beszállítóként él­vezhetik mindennek a hasznát. Hazánk korábban társulási szerződést kötött az Unióval; ez a megállapodás 2001 végéig pontosan megszabja a teendő­ket. Ha pedig a rákövetkező évben, 2002-ben csatlakozni kívánunk a tizenötökhöz, az eddigiekhez képest föl kell gyorsítani a közösségi jogsza­bályok átvételét - méghozzá úgy, hogy az átállás még vélet­lenül se érjen senkit sem sokk- hatásszerűen. Bár túlságosan közhelynek hat az intő szó, mégsem fölös­leges megismételni: a felkészü­lés első lépcsőjére mindenki­nek, minden rendű és rangú vál­lalkozásnak el kell jutnia. Ugyanakkor az előttünk beke­rült országok tapasztalatai azt bizonyítják: többé-kevésbé egynemzedéknyi időre van szükség ahhoz, hogy egy ország „hozzáérjen” az Európai Unió teljes működési rendszeréhez. A tizedik helyen Hazánkban a vállalkozók nagy hányada a korábbi években már nemcsak az első lépéseket tette meg az integrációs folya­matban. A magyar gazdaság pedig az elmúlt esztendő során az Európai Unió kereskedel­mében örvendetes módon a ti­zedik helyre ugrott, hátrébb szorítva ezzel Tajvant. Gyulay Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents