Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16 / 13. szám
Ha valaki azt mondja, hogy Kágyi Istvánnál jobban szereti a kutyákat, valószínűleg nem mond igazat. Feleségével és gyermekeikkel Szekszárd kertvárosában, egy családi házban élnek harminchárom házőrző társaságában. A látogatót már a garázsban három nagy testű kutya fogadja, majd a lakásba érve vagy tíz eb veszi le a szagmintát a látogatóról. Mindegyiknek megvan a saját helye az amúgy példás rendben lévő nappaliban. Egy német juhász a bőrfotelben ülve épp az Erdészház Falkenauban című sorozat egyik epizódját nézi. A tacskók jobban szeretnek a konyhában, az asztal alatt tanyázni. Kijutva a ház mögötti udvarba, jól elkészített kennelekben található a többi kutya. A harminchárom kutya közül csak öt a fajtiszta, a többi a legkülönfélébb keverék. Kágyi István a kutyák nagy részét az utcára kidobva találta és vitte haza. Ennyi állatnak nem kevés az élelemszükséglete. Segítségükre van az újbereki takarmánykeverő üzem és a tengelici vágóhíd. Egy Nürnberg melletti kutyamenhely is patronálja őket. A házigazda az atomerőműnél dolgozik és szabadidejében a paksi kutyamenhely kuratóriumának titkára is. FOTÓK: GOTTVALD KÁROLY ■■ _ _ • _ I 1999. január 29. Közéből Harmadik oldal Ebben az évben lett volna ötven éves. Jákli Péter mindössze kilenc évet töltött Somogybán, de Gyenesei István, a megye közgyűlés elnöke úgy fogalmazott, maradandót alkotott a megye főjegyzője. 1991-ben maga az elnök csábította át tőlünk, Tolna megyéből. Akkor már jól ismerték egymást, hiszen mindketten tagjai voltak a Németh- kormány tanácsadó testületének. Később több törvényelőkészítő bizottságba is beválasztották. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt 1996-tól jegyezte elnökként, egészen mostanáig, haláláig. A halál Egyik közvetlen kollégája, amikor megtudta a hírt, azt mondta: túlhajtotta magát, ra- koncátlankodott a szíve, az emberek az ő korában szoktak infarktust kapni, majd még egyet és az a végső. Csak néhány perccel később mondták meg neki, hogy szó sincs erről, Jákli Péter felakasztotta magát a garázsában, egy gépkocsi vontatókötelére. Hétfőn délután, valamikor két óra után történhetett, de csak másnap hajnalban találtak rá, amikor a család keresni kezdte, mert, ha rengeteget dolgozott is, éjjelre nem szokott kimaradni. És ott volt a garázsban. Ott volt a búcsúlevél is. A búcsúlevél A rendőrök mondják, szokták postán is feladni, hogy csak az férjen hozzá, akinek valóban szól, máskülönben ki van téve annak, hogy bárki elolvashatja a titkokat, amelyeket nem akart magával cipelni. De Jákli Péter nem ezt a megoldást választotta. Az ő titkai nemcsak a családnak szóltak. Nemcsak a szeretteinek akart üzenni. így aztán az indítékot sem a családban kell keresni. Ezt egyébként barátai is váltig hangoztatják. Jákli Péter kiegyensúlyozott családi körülmények között élt, soha egy veszekedés, soha egy torzsalkodás. Bár az életképhez az is hozzátartozik, hogy mélyen érző, ugyanakkor meglehetősen zárkózott ember volt, aki éveken vagy évtizedeken át magával cipelte a bajait. Ezek azonban, még egyszer mondom, a jelek szerint nem otthonról származnak. Kérdés most már, hogy honnan, miért a szörnyű elhatározás, mi volt az utolsó csepp a pohárban. A búcsúlevél ad is magyarázatot, meg nem is. Előbb bocsánatot kér a családtól, hogy megteszi, ami a legszörnyűbb, amit egy ember tehet saját magával. De hogy miért? Az információk szerint, hiszen a búcsúlevelet a családon kívül csak néhány ember láthatta, Jákli Péter azt írta, hogy nem képes elviselni a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal kapcsolatos, ránehezedő terheket. Miért éppen most, hiszen három éve áll az országos szervezet élén? A gyanú Válasszuk itt ketté az alapítvány körüli híreket. Tavaly júniusban ugyanis a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást kezdett a szekszárdi vállalkozói központ ügyvezetője, B. Gábor és néhány munkatársa ügyében. A vád csalás, ami pedig mögötte van: rendelj meg munkát hozzád közel álló cégtől, kérj számlát, fizesd meg és még csak dolgozni sem kell. Szakértés, szakértő munka nélkül, oktatás, tanítás nélkül. Ezek persze feltételezések, de a rendőrség szerint összesen 40 millió forint kár érte így a szekszárdi vállalkozói központot. Csakhogy az ügybe a kaposváriak is belekeveredtek, az ottani ügyvezető igazgatót, Sz. Andrást is kihallgatták Szekszárdon, igaz, a bűnlajstrom elenyésző az előbbihez, mindössze nyolcszázezer forint, de ez mind csak gyanú. Talán hitte, talán nem Jákli Péter a hír hallatán azonnal elutazott Szekszárd- ra, kíváncsi lett volna a részletekre, de a főkapitányságon Jákli Péter azt írta, hogy nem képes elviselni a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal kapcsolatos, ránehezedő terheket. mányváltással elpártoltak tőle az alapítvány támogatói. Tény az is, hogy éppen Kaposváron, az itteni inkubátor ház átadásán a gazdasági tárca államtitkára alapos ellenőrzést ígért az alapítványnál. Ki tudja? neki sem mondhattak többet. A kaposvári munkatársa - én csak ezt tudom megerősíteni - cáfolta, hogy bármiféle visz- szaélésbe keveredett volna. Jákli Péter talán elhitte, talán nem, tény, hogy az utolsó pillanatig kitartott Szlovák mellett, és megbízott benne. Az országos alapítványt is említi. Munkatársai szerint az ekörüli bizonytalanság legalább annyira, ha nem jobban bántotta, mint az előző ügy. Többen úgy vélik, hogy a korMindezek ellenére Jákli Pétert december 23-án az új kormánypárti tagokkal kibővült kuratórium megtartotta elnöki posztján. Mintha nem örült volna neki, árulta el egy beszélgetés részleteit munkatársa. Nem sokkal később si- etve átadta a megyei kuratórium elnökségét, megbeszélte a megyei alapítvány ügyvezetőjével: az lesz a legjobb, ha elmegy fizetés nélküli szabadságra, míg le nem zárul a vizsgálat. Mintha készült volna. Ki tudja? A búcsúlevelet már szombaton megírta. Elküldte otthonról a családját, de ők hamarabb visszatértek, mint gondolta. Aztán jött a vasárnap, meg a hétfő reggel: beteget jelentett. De már nagyon beteg volt. fi A főkapitány cáfol, a gyanúsított nem nyilatkozik Tolna megye főkapitányát is megrendítette Jákli Péter tragikus halála, hiszen őt a megyében sokan ismerték és szerették. Kérdésünkre határozottan cáfolta, hogy a Tolna megyében folyó nyomozás során a főjegyző neve felmerült volna. Még tanúként sem, nemhogy gyanúsítottként. Mint elmondta, az országos alapítvány elnökeként, miután az ügy kipattant, fogadta Jákli Pétert s tájékoztatta azon tényekről, amelyek alapján megindult az eljárás. Ennek során, a gyanúsítottak száma száma szaporodott, hogy de hogy hányán vannak, arról a rendőrség nem nyilatkozik. Azt viszont elmondta a főkapitány, hogy kiterjed a vizsgálat három Somogy megyei káfetére is, de ezekkel sem állt kapcsolatban az országos alapítvány elnöke. Mint ismeretes a megyei vállalkozási központ vezetője több, mint négy hónapot töltött előzetes letartóztatásban, s december 31-én szabadult. Az ügyről jelenleg nem akar semmit mondani. Megerősítette viszont, amit még akkor mondott munkatársunknak, amikor az ügy elkezdődött, s őt még nem gyanúsították semmivel, ha eljárás lezárul, akkor mindent elmond, amit az ügyről tud. Átrakó a disznópiacon Mégsem megy minden simán a tamási szemét- szállításban, melyet január 1-jétől új szolgáltató, a Biokom és Monyx Kft. végez a városban. Az ősszel megválasztott képviselők - bár újratárgyalás után jóváhagyták a szerződést - a hulladék elszállításával kapcsolatban éppen 1998. utolsó testületi ülésén merültek fel aggályok. A szolgáltató ugyan elszállítja a szemetet, egy ideiglenes átrakótelepet épít a 65-ös főút mellett a városhatár és lakott terület közelében lévő volt disznópiacon. A szerződés megszavazásával egy időben Hajdics József polgármester és Schutzbach Ferenc jegyző, - akik Pécsen megtekintették a Biokom hasonló létesítményét -, saját tapasztalataikra hivatkozva állították, hogy a hulladékátrakó korszerű, zárt rendszerű és környezetbarát, Renczes Béla képviselő fenntartásait hangoztatta. A képviselő ígéretet tett arra, hogy személyesen győződik meg a mondottakról, amit meg is tett, azt azonban nem kívánta közölni, meggyőzték-e a látottak. Az önkormányzat műszaki vezetőjétől megtudtuk: a város két területet javasolt az átrakó céljára, a volt szovjet laktanya egy részét és a disznópiacként ismert területet ajánlották a Biokom figyelmébe, amelynek a kettő közül utóbbi felelt meg. Barkóczi Ferenc hangsúlyozta, hogy zárt technológiájú átrakóról van szó, bűz-, por- és zajhatás nem várható. Az érintett választókörzet képviselője, Kalányos István lakossági fórumot szervezett, mely tegnap este lapzártánk után fejeződött be. Erre a polgármester mellett meghívta Vadas Lászlót, a szolgáltató helyi megbízottját. (tf) Szemét-ügy Tamásiban Mennyibe kerül, ha bepereljük az államot? Még szerencse, hogy nem vádlottként kellett belépni a Legfelsőbb Bíróságra épületébe. A hatalmas oszlopok tövében törpének érzi magát az ember. A bejáratnál három egyenruhás férfi, hangsúlyozott udvariassággal fogadja az érkezőket. Azt előzékenyen megkérdezik, hogy van-e ügyvéd közöttünk - mivel nem volt nem derült ki, milyen előnyt élvezhetne. Egyébként nem kérdezősködnek, csak ellenőriznek. Aprópénzt, kulcsot ki kell tenni a kabát zsebéből, aztán - mint a repülőtéren - kézi műszerrel végignézik, nincs-e eldugott fémtárgy, mondjuk pisztoly a kabát alatt. Kitűzőt adnak, amit a végén vissza kell adni. A teremőrök figyelik, hogy csak ellenőrzött személyek vannak-e a folyosókon. A táska átmegy a kis alagúton. Mi meg föl a lépcsőn. Justicia, az igazság istenasszonya hófehér szobra dupla életnagyságban magasodik az emberek feje fölé. A lépcsőház, a folyosók is patyolattiszták. Elegáns, méltóságteljes minden. A Legfelsőbb Bíróságon kötelező a talár. A bírák nyakrésze fehér, az ügyvédeké zöld, az ügyészek a lilás-bordóról ismer- szenek meg. Polgári perben érkeztünk. Búzási Imre egymillió forint vagyoni és tízmillió forint nem vagyoni kár megtérítésért perli a magyar államot. Az ő verziója szerint az történt, hogy 1992-ben a testvérének jelentős összeggel tartoztak. A pénzt, illetve annak valamilyen ellenértékét fenyegetéssel, tettleges- séggel akarták, illetve próbálták meg visszaszerezni. Búzási Imrét is letartóztatták, két hét múlva szabadult, mivel a bíróság másodfokon már nem tartotta indokoltnak fogvatartását Néhány nap múlva múlva ismét a fogdában találta magát, összességében 103 napot töltött előzetesben. A jólétből csöppent a kevéssé kényelmes körülmények közé. Elmondása szerint etnikai mivoltában megalázták, megverték. Ezt persze két évvel később, mire megszületett a jogerős ítélet nem lehetett bizonyítani. A rablásból végül személyes szabadság megsértése és önbíráskodás lett, de ellene vádat sem emeltek az ügyben. Ót - ezért tartóztatták le másodszor - hamis tanúzásra való rábírással gyanúsították, de a jogerős ítélet szerint bűncselekmény hiányában mentették fel. 1994-ben perelte be az államot, mondván, hogy közben tönkre ment a házassága és a vállalkozása, melyek következtében konkrét és eszmei kára is keletkezett. Az első fokú ítélet szerint nem jár a kártérítés, mert neki felróható okból került az alaposan gyanúsíthatók körébe. Nem vitatta ugyanis, hogy megjelent azon a megbeszélésen, ahol a család tárgyalt az adóssal. A Legfelső Bíróság három tagú bírói tanácsa a megyei bíróság közel két éve kelt ítéletét helyben hagyta. A szóbeli indokolásban az is szerepel, hogy a felperes, amikor még vádlott volt, az első fokú eljárásban nem, csak másodfokon mutatta be azt a magnófelvételt, amely bizonyította, hogy nem fenyegette meg a tanúkat. Már csak azért sem, mert az akkori ügyvédje is jelen volt ezeken a beszélgetéseken. A polgári perben ellene szól, hogy a javára szóló bizonyíték eltitkolásával akadályozta az igazságszolgáltatást, tehát neki is felróható, hogy az ügy nem előbb tisztázódott. A bíróság - jogerősen - úgy döntött, hogy a felperes tartozik megfizetni több, mint hatszázötvenezer forint eljárási illetéket, és százezer forint perköltséget az alperesnek. Búzási Imre le volt taglózva, nem elég, hogy 103 napig ártatlanul ült, most még őt „büntetik meg”, s ráadásul úgy, hogy neki fogalma sem volt a kockázatról. Dr. Mészáros Sándor ügyvéd azt mondja, amikor a per elindult, az még illeték- és költségmentes volt, amit az első fokú ítélet is rögzít. Hangsúlyozza, nem az ügyfelén múlott hogy az eljárás ilyen hosszan elhúzódott, s szerinte a jogszabályi változások ezért nem érinthetik eny- nyire hátrányosan. Szakmai és erkölcsi kötelességének érzi, hogy felülvizsgálati eljárás keretében harcolja ki ügyfele igazát. Ihárosi Ibolya
