Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-16 / 13. szám

Negyedik oldal 1999. január 17. Só-biznisz Szekszárdim Még decemberben tett feljelentést a me­gyeszékhely polgár- mestere és a Héliosz kft. ügyvezető igazga­tója, mert kiderült, hogy kevesebb só és salak, vagyis síkosságmentesítő anyag van a telepen, mint amennyinek lenni kellene. Még újév előtt megtettek minden intézkedést a fegyelmi felelősségre- vonásra is. A belső ellenőrzés során kiderült, hogy több évre visszame­nőleg kevesebb sót szállítottak, s drágábban, mint amennyit a város megrendelt. A jelek arra utalnak, hogy közben megsértették a számvi­teli törvény előírásait is, hiszen a szállítmányok egy részét a bizony­latnak nem minősülő mázsajegy alapján fizették ki a városházán. SzáŰítólevelet viszont nem találtak. A Héliosztól már elbocsátották azt a dolgozót, aki visszaélt mázsajegy- gyel, s rokoni kapcsolatban is van a sót szállító káefté tulajdonosával. A témáról a jövő héten tárgyal a közgyűlés jogi-etikai és ügyrendi bi­zottsága. Agyrázkódás és orrcsonttörés a rendetlenségért. Az albérlők kórházba kerültek, a lakástulaj­donosok ellen rendőrségi eljá­rás indul. A tulajdonosok csütörtökön dél­ben kifogásolták, hogy az albérlők - két fiatalember - már hosszú ideje nem takarítottak. A heves vita ké­sőbb már arról is szólt, hogy vajon kié egy bizonyos - a lakásban talál­ható - sétálómagnó. Miután nem si­került az ellentétet tisztázni, a nagy testi fölényben lévő házigazdák ala­posan „elagyabugyálták” megszep­pent albérlőiket. A huszonéves fiatalembereket a mentők szállították a helyi kórház orr-fül-gégészeti osztályára, ahol az orvosok mindkettőjüknél agyrázkó­dást állapítottak meg, sőt egyikőjüknek az orra is eltörött az ütésektől. A Dombóvári Rendőrkapitány­ság a „K.O.-val győztes” két tettes el­len súlyos testi sértés alapos gyanú­ja miatt indít eljárást. -glaub­A hat hónapos Vivien Opelt nyert Vivien hathetes korában nyert egy Lagzi Lajcsi kazettát, hat hó­naposán egy Opel Corsa-t. Elkép­zelni sem tudjuk mi jön, ha hat­éves lesz. A tündéri kislány erről mit sem tud, békésen álmodik kiságyában. Az Opel Corsa Beat viszont nem álom. A paksi Teli Vivien a nyertese. Termé­szetesen szülei küldték a TV2 pályá­zatára a Tap-ot, amellyel megnyerték az autót. A legjobb helyre érkezett a nyeremény, bár sorsa még nem dőlt el, valószínű azonban, hogy eladják és árából befejezhetik az épülő házat. Teli Henrik 30 éves, karosszéria-la­katos, jelenleg nem a szakmájában dolgozik. Felesége, a 26 esztendős Ágnes bolti eladó volt, most a kislán­nyal van otthon, egy öreg, de szépen berendezett házban, az Ötvös utcá­ban, amely előtt egy tizenhat éves VW parkol. Kell az építkezéshez - meséli Henrik - ezzel voltunk Duna­újvárosban berendezéseket vásárolni, megálltunk tankolni, a benzinkútnál kaptuk a Tap-ot. Elhevert egy darabig, eszünkbe sem jutott, pedig szorgal­mas nézői vagyunk a TV2-nek. Mikor előkerült, rosszul ragasztottam a kép­ernyőre, elfelejtettem levenni hátáról a fényvédő fóliát. Másodszorra feltöl­tődött, ám mégis csak az utolsó na­pokban küldtük be. A sorsolás szil­veszterkor volt, néztük egy darabig a műsort, majd elindultunk szilveszte­rezni barátainkhoz. Közben húzták ki Vivien nevét, apósoméktól, majd szü­leimtől tudtuk meg még aznap este. Hinni sem akartuk - Ágnes megerősí­ti ezt - csak másnap, mikor a teletex­ten is láttuk. Óriási boldogság volt, so­ha senki sem nyert még a családban. Teliék három éve házasok. Henrik összesen négy és fél évet dolgozott karosszéria-lakatosként Németor­szágban, ahol a pénz mellé jókora szakmai tapasztalatot is összegyűj­tött. Az új ház befejezését - a Rákóczi utcában épül - tavalyra tervezték, idén biztos elkészül, hozzá a műhely is, ahol Henrik szakmáját önálló vál­lalkozóként folytathatja. A TV2 Fortu­nája jó helyre kopogtatott. Rákosi Gusztáv C láger 12-es barakk. A betű és szám alkotta azonosító örökre kitö­rölhetetlenül él Várad! Istvánná emlékezeté­ben. S az is, ami itt tör­tént. Szakadatlan földi pokol a második világ­háború végén, a halál­ra szántak szögesdrót­tal elkerített, rettenet­tel teli világában, me­lyet akkor így nevez­tek: Auschwitz. „Auschwitzba mennék anyám megkeresni. Auschwitzba, hol az égen piros felhők: vércsep- pek. Auschwitzba, hol jaj­gatnak a fák is. Auschwitzba, hol min­den emlék fekete füst és korom, korom. ” (Szőcs Kálmán: Auschwitzba mennék) Sárga csillag, kitelepí­tés, gettózás, bevagoníro- zás, haláltábor: 1944 nya­rán ez a sors várt Udvari település zsidónak minő­sített lakói számára is. A 15 éves Ágnest nagyma­májával, édesanyjával és 10 éves, aranyszőke kis- húgával együtt 1944. júli­us 8-án zavarták le a de­portáltak tömegét szállító vonatról, Auschwitz vég­állomáson. — Még ekkor sem sej­tettük, hogy mi vár ránk - idézi fel emlékeit 54 év távlatából Váradi István­ná (Ágnes), akivel Szek­szárdi otthonában be­szélgettünk. — A német katonák édesanyámat és engem jobbra küldtek, a kishúgomat és a nagyma­mámat balra. Egymás ke­zét fogva távolodtak tő­Megdöbbentő emlékek maradtak fenn Auschwitzban fotó: ótós Réka lünk. Soha többé nem lát­tam őket.. . A szelektálást vezető, kezében korbácsot tartó, kifejezetten jó megjelené­sű egyenruhásról az újonnan érkezettek még nem tudtak semmit. Nem tudták, hogy a szó szoros értelmében élet és halál ura: egyetlen kézmozdu­latától függ, hogy ki kerül azonnal a krematórium tüzébe, s ki folytathatja a kegyetlen, de az életet je­lentő kényszermunkát. Joseph Mengele, a Halál Angyala - ahogy elnevez­ték - csak később vált vi­lágszerte hírhedtté, miu­tán napvilágra kerültek viselt dolgai, köztük em­bereken végrehajtott, barbár orvosi ldsérletei. — Hamarosan vala­mennyien megismertük Mengelét, hiszen a felso­rakoztatott rabokon vé­gigtekintve minden pén­teken ő végezte a váloga­tást, azaz a gyengék kise­lejtezését. Ekkor már nem volt titok előttünk, hogy mit jelent, ha vala­kit balra irányít... Mi él­tünk, ahogy tudtunk. He­ten kaptunk egy fazék levest, s miután evő­eszközünk nem volt, egymás után, sorban ittunk a lábasból. Megállapodás alapján általában három-öt kortyot: s ha valakinek a szájába egy húsda­rab került, akkor azt - fejbeverés terhe mellett - vissza kellett köpnie a fazékba. Az így meg­hagyott, csekélyke húst azután elosztottuk egy­más között. Ágnes fiatal volt, ko­rához képest erős test­alkatú, s emellett - bár hamarosan édesanyját is elveszítette - határta­lan életösztön munkált benne. Kiismerte, meg­tanulta a haláltábor já­tékszabályait, nem tör­te meg az egyébként teljesen értelmetlen kényszermunka - a ter­méskövek ide-oda cipelé- se -, s amikor kellett, nem hagyta el a szeren­cséje sem. Illetve, egy­szer majdnem. — Szelektáláskor min­dig igyekeztem kiváló erőnlétet, munkaképes­séget mutatni. Kihúztam magam, mély levegőt vet­tem, de majdnem ez lett a vesztem. Mengele rám pillantott s kijelentette: Sie sind schwanger (álla­potos), s máris belökött a halálra szántak menet­oszlopába. Kétségbeeset­ten kapaszkodtam egy közeli katona kabátjába: Ich bin nicht schwanger, azaz nem vagyok állapo­tos - magyaráztam neki. A katona megsajnálha­tott, mert szólt Men- gelének, aki rám paran­Joseph Mengele 1911-ben született Günzburgban. Or­vosi tanulmányai után 1937-ben tagja lett a náci pártnak és az SS-nek. A II. világháború elején Francia- országban, majd a keleti fronton orvostisztként szol­gált. Auschwitzba 1943- ban kérte magát, itt gátlás­talan, gyakorta halállal végződő kísérleteket hajtott végre a foglyokon. A fele­lősségre vonás elől Dél- Amerikába szökött, több forrás szerint 1979-ben halt meg Brazíliában. csőit, hogy álljak egyene­sen. Majd rövid vizsgáló­dás után intett, hogy visz- szaállhatok a munkaké­pesek közé. .. Ágnes - aki talán egye­düliként mondhatja el, hogy neki személyesen a Halál Angyala kegyelme­zett meg - a szabadulást már nem Auschwitzban, hanem egy másik meg­semmisítő táborban, Bergen-Belsenben, a lét és a nemlét határán élte meg. Az elmúlt évtize­dekben többször is elza­rándokolt pokoljárásai színhelyére. Virággal, gyertyagyújtással emlé­kezik az ártatlan áldoza­tokra, akik között ott van­nak azok is, akik számára a legkedvesebbek voltak. Szeri Árpád Élet a Halál Angyala kegyelméből (Magán)történelnti találkozások Fenn állsz negyveoötven méter ma­gasan, alattad a húszemeletnyi semmi. Aztán, mert arrafelé van dol­god, elindulsz egy keskeny vasszer­kezeten, ami 40-65 métert nyúlik ki oldalra. Nem árt, ha odafigyelsz, mert odafenn életedben csak egy­szer tévedhetsz ... Persze itt most nem valami látványos cirkuszi produkciókról lesz szó, hanem egy „hétköznapi”, kemény munkáról, a toronydaru építésről. Amelynek veszé­lyeiről a tavalyi, emberéleteket is követe­lő Széna téri katasztrófa után tudomást vehetett a közvélemény. Az országban mindössze néhány csapat van, amely ilyen tevékenységre adta a fejét. Közöttük egy szekszárdi cég, amelynek munkatársa a tolnai Guld László. Ő azt mondja, a bányába semmi pénzért le nem menne. Oda nem süt le a nap. Odafent viszont.. . észnél kell len­ni, az biztos. Ezúttal nem bonyolódnék bele annak részletes taglalásába, miként épül fel egy-egy toronydaru, mivel az számomra is - nemcsak méterben - magas. Laci magyarázatából annyit azonban kivet­tem, hogy a toronydaru 5, illetve 10 mé­ter hosszúságú részeit vagy autódaruval (ki hitte volna, hogy 52 méter magasra tud emelni?) emelik fel, majd illesztik össze, vagy a daru törzsére szerelt „kú- szató mű” segítségével érik el a szüksé­ges magasságot. A „törzs” tetejére kerül a kupola, két oldalt pedig a munkát végző főgém, illetve az egyensúlyt biztosító, el­lensúlyokkal megrakott ellengém nyúlik ki. Lenyűgöző méretek jellemzik ezeket az építményeket, amelyekben félelmetes erők lapulnak. A daru „lesúlyozásához” több tonnás betontömböket használnak. Különböző magasságú daruk léteznek, Laci „csúcsa” 63 méter magas, amelynek főgéme 50 méterre nyúlik ki. Egy ilyen monstrum például összesen kb. 120 ton­nát nyom. A gond akkor van, ha a gon­dos alapozás ellenére a daru megsüllyed néhány centit. (A szerkezetet az egyen­súly érdekében teljesen vízszintesen te­lepítik, az ettől való elté­rés minimális lehet.) Egy-két centi „hézag” alul — odafönt már lé­nyegesen többet jelent. Az ilyen darut lebontani sem lehet, mivel az egyensúly megbomlása miatt életveszélyes bár­mit is leszerelni, a szer­kezet felborulásának kockázata nélkül. Ilyenkor nincs más megoldás, mint nagyteherbírású emelő­vel megemelni a darut. A már a kétlábú házi létra tetején is tériszonnyal küzdő egyén számára azonban a legszömyűbb mégiscsak az a mozzanat lehet, amikor a két gémet rög­zítik a törzshöz. Ilyenkor a daruépítök- nek ki kell menniük az „oldalkarok” vé­gére, meg kell kötni a gémeket a torony­nyal összekötő - tartó - fémköteleket, és be kell fűzniük a teherkötelet, amivel a daru később dolgozni fog. A daruépítőket biztonsági öv biztosít­ja. Vannak azonban olyan pillanatok, amikor haladás köz­ben át kell kapcsolni az övét egy új helyre ... Az biztos, hogy célszerű odafigyelik. A toronydarusok legnagyobb ellensé­ge a szél. Az egyes darabokba a nagy magasságban bele­kapaszkodó erős lég­mozgás lehetetlenné teszi a pontos illesz­téseket. Ilyenkor a szerelési munkákat akár több napig is szüneteltetni kell. És természetesen a havas, jeges időszako­kat sem szeretik. A vas ilyenkor nagyon hideg tud lenni. A Széna téri eset megrázta a szakmát is. Laci szerint mindenki tudta, mit nem szabad csinálni, ők mégis megpróbálták. Azt mondja, igazából nem lehet meg­szokni ezt a munkát. Toronydaru kezelő például nem lenne. Nem tagadja, hogy olykor fél. Általános jó tanács, hogy ott fenn nem tanácsos lenézni. — De ami­kor megmozdul a gyomor, az ember ön­kéntelenül lenéz. Es onnan már nagyon kicsinek látszanak az emberek.. ,-st-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents