Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

Nem szeret» a kiállítás-megnyitókat, szereti kutatni a rovásírást. Képző­művész, de nem tagja művészcsopor­toknak. Szeret belelátni más, furcsa világokba: Bicskei Zsolt Tamásiban élő festőművész. is képzőművész, nem pszi- choterapeuta, „vannak olyan emberek, akik vonzzák a bo­londokat és akit vonzanak a bolondok”. Ő valószínűen ilyen, képes belelátni egy másik világba. Ugyanazt ki lehet fejezni csendélettel, tájképpel, én arcokban, emberalakokban beszélek - mondja lebegő- szuggesztív képeiről. A kiál­lítás- megnyitóknak nem hí­ve. Nem a beszéd a fontos, a tavalyi, a Tamási Galériában rendezett kiállításán az volt a jó, hogy szavak nélkül a leg­különbözőbb típusú embe­rek „rezonáltak” - egyféle­képpen. - tf­Régész szerettem volna i lenni, ez nem jött össze, de a vonzalom megmaradt mondja fiatalkori ambíciójá- 1 ról. Később a rovásírás-kuta­tásra specializálta magát, s e területen olyan mélyen jár, hogy egyszerű halandó ne­hezen követi a magyar törté­nelem korunknak titkosírás­sal jegyzett kezdeteihez. "-fHogy mennyire nem érti a mai ember a rovásírást, arra épp egy tudományos példát hoz: a Néprajzi Lexikon for­dítva közöl egy rovásírásos szöveget.) A Magyarok Vi­lágszövetsége Rovásírás Szakosztályának a kettős honfoglalás elméletéről is­mert László Gyula profesz- -ágzorral együtt volt alapító i tagja. Talán kevesek tudják, r-hogy a nagyhírű történész szintén képzőművészként indult. Bicskei Zsolt, a rovás­írás-kutató azt mondja: neki a titkosírás sem nagy vicc, a megfejtésnek ugyanaz a lé­nyege, mint a rovásírás ese­tében: bele kell élnie magát az embernek. A rovásírás pe­dig számára csaknem műal­kotás: csoda. Valaki szól hoz­zá, aki esetleg már ezer éve nincsen. 1991-ben költözött Tamá­siba, ahol éppúgy szigetlakó­nak tartja magát, mint, ha fo- nyódi mandulásában, vagy pesthidegkúti birtokán idő­zik. Pedig három kiállításon és egy verseskötet illusztrá­toraként alaposan megismer­hették művészetét a tamási­ak. Egészen összetéveszthe­tetlen látásmódját persze nem örökölte. Az ember majd minden stíluson átesik, míg megtalálja a sajátját - mondja. Az övét komolyan befolyásolta, hogy húsz éven át művészetterápiával foglal­kozott elmegyógyintézetek­ben, Dobán és Pomázon. „Az elmebetegeket gyógyítani nem lehet, az életüket azon­ban teljesebbé lehet tenni. Sok időm és energiám ment rá, de csodák történtek. A be­tegek elkezdtek rajzolni és izgalmas, jelképekkel teli vi­lágot hoztak össze. Termé­szetesen veszélye is volt a foglalkozásoknak, de példá­ul elértem, hogy önállóan el tudtak menni színházba.” S bár a tanult szakmája szerint A festmény címe: Sámánmaszk. „Dolgozz, ne filozo­fálj” - mondja a ro­vásírásos szöveg igetlakó­onanciák 1 Ili! Hl II III 1 I I : ■ :-'í . V: 11 : 1998. december 27. Harmadik oldal Egyiptomban Ma indul Egyiptomba Németh Tibor, a nagymányoki iskola és a bonyhádi zeneis­kola tanára. A német nemzetiségi zenei mozgalomból is ismert énekes-zenész steierciterán fog jáf szani a kairói ope­rában az ottani szimfonikusok­kal. citerázza a bécsi erdőt — Hogy kerül egy nagymányoki zenész a bécsi erdővel a kairói ope­raházba? — A Honvéd Táncegyüttes többször is járt már kint Egyip­tomban. Az együttes művészeti vezetője, Novák Ferenc keresett meg azzal, hogy az ottani szimfo­nikusok egy steierciterást - vagy más néven koncertdterást - keres­nek. Az újévi koncerten ugyanis Johann Strauss: Geschichten aus dem Wiener Wald (Történetek a bécsi erdőből) című művét adják elő, s abban van egy steiercitera szóló. A korábbi hangversenye­ken hárfával próbálták pótolni a citerát, de hát az mégsem ugyan­az. — Tehát most az ereded kotta szerint szól a darab. De rólad hon­nan tudott Novák Ferenc? — Magyarországon egyedül en­gem ismernek, mint steierciterást. Ez nem azt jelenti, hogy csak én játszom a hangszeren, de nekem van felvételem a Magyar Rádió­nál, így engem kerestek meg. —Mikor tudtad meg, hogy ilyen izgalmas feladat vár rúd? — Májusban szólt Novák Ferenc, aztán előkerült a kotta is, úgy, hogy megtanultam a darabot. Azóta már megvettem CD-n is és úgy gyakor­iok, hogy hallgatom a művet.-Hol és mikor lesz a koncert? — Ez egyik december 31-én, a kairói operában, a másik január 1- jén, azt még nem tudom biztosan, hogy hol. -háj­Hazaérkezése után Tibornak újabb fellépése lesz, méghozzá nem is akárhol. A tatabányán megrendezett első országos né­met nemzetiségi kórusfesztivá­lon olyan remek produkcióval áll­tak elő Galluszné Hofmann Ani­kóval, hogy meghívást kaptak a január 9-i német gálára. A Buda­pesti Kongresszusi Központban megtartandó ünnepségre össze­sen kilenc produkciót hívtak, köztük a Németh-Hofmann duót Az országos versenyen egyéb­ként összesen kilencszáz szerep­lő indult A gálán négyezer néző előtt szerepelnek az előadók, Tibor és Anikó két népdalt fog énekelni. „Szilveszteri Sáridé, Rezsóval (Folytatás az 1. oldalról.) Dombóvár környékén az el­múlt évben már jó néhány bál­ban és lakodalomban zenél­tünk. A városban azonban csak 1997 utolsó napján mu­tatkoztunk be. Ez Kocsis Zol­tánnak, a Dombóvári Hírmon­dó tulajdonosának köszönhe­tően, aki minket kért fel az ál­tala rendezett szilveszteri-új­évi bál muzsikálására. Úgy tű­nik, hogy a bemutatkozásunk sikeres volt, hiszen azóta is ■ gyümölcsöző a kapcsolatunk. Február végén is mi játszot- 1 tunk a „Hírmondó-bálon”, ahol a rendező sztárvendég­nek Galambos Lajost, alias Lagzi Lajcsit hívta meg. A TV2 „Dáridó” című péntek esti szó­rakoztató adásának népszerű műsorvezetője itt hallott ben­nünket először zenélni. Ápri­lisban, a húsvéti locsoló bálon aztán megismétlődött a talál­kozó. Ekkor merült fel először annak a lehetősége, hogy a ke­reskedelmi csatorna közked­velt műsorában a Körmendi Péter által vezetett „Dáridó- szimpatikusok” kísérőzeneka­raként felléphetünk. A hivatalos meghívót szep­tember elején kaptuk kézhez, melyben az állt, hogy Galam­bos Lajos a TV2 stúdiójába fel­vételre vár bennünket. Nagy izgalommal készül­tünk szeptember 22-re, a „nagy napra”, amiből aztán - jó szereplésünknek köszön­hetően - egy teljes hét lett. Az egész napos próbák és a tele­víziós felvételek kemény munkát jelentettek, azonban nagyon meglepett bennünket az a közvetlen, családias han­gulat, mely a stúdióban ural­kodott - fogalmazott a zene­karvezető. Minden énekes és zenekar nagyon szimpatiku­sán viselkedett. Játszottunk együtt Fenyő Miklóssal, Sol­tész Rezsővel, Madarász Kata­linnal, Papp Ritával és Bodnár Attilával, Balázs Klárival és Korda Györggyel, Szandival, a Favágókkal, a Baby Sisters- szel, Alex Tamással, Pataki Attilával valamint a 100 tagú Cigányzenekar művészeivel. December közepén elké­szült a szilveszteri-újévi „Dári­dó” felvétele. Míg a TV2 nézői azt láthatják, mi ismét az új­dombóvári iskolában búcsúz­tatjuk az óévet és köszöntjük 1999-et - árulta el végül Besse­nyei István.-glaub­~ í ^: - -: - ’ó -' II I I ?- - -RH , mindig nagy sikerrel. Igaz, egy román dalt is elénekeltünk,' Balbina néni, Fábián Mártonná tanította nekünk. A vendéglátók na­gyon segítőkészeknek mutatkoztak. Például a hidasi együttes zené­sze elnyűtte a hegedű­vonóját. Ha nem tud szerezni újat, nem szerepelhetett vol­na az együttes. Egy román muzsi­kus - mikor meg­tudta, mi a baj - azonnal odaadta a sajátját. Volt ott egy ro­mán rendőr, aki­nek magyar a fele­sége. Nagyon jól összebarátkozott velünk. Amikor el­búcsúztunk, azt mondta a férfi, hogy ezután j mondhatnak rosszat a ma­gyarokról, úgysem hiszi el. — így vagyunk ezzel mi is j - zárja a történetet -, na­gyon megkedveltük a ma Bukovinában élőket. Egy életre szóló élményt jelen­tett a szülőfölddel való talál- kozás.-Hangyái­Az együttes tagjainak Szabone Gáncs Tünde tanítja a dalokat. A körnek ebben az évben huszonnégy fellépése volt. Ez rekordnak számít. Szerepeltek az országos Vass Lajos Országos Népdalversenyen. Tavasz- szal a bekerültek Cinegemadár nép­daléneklési verseny gálájára. A Pé­csi Nyugdíjas Pedagógus Klub meg­hívására ott voltak a Pécsi Napo­kon. Büszkék arra, hogy azon keve­sek közé tartoznak, akiknek produk­cióját megdicsérte a szigorú zsűri a pécsváradi leányvásáron. találkozás rasztja előítéleteket az egykor ott élt népek rész­vételével. A Székely Szövet­ség szervezésében vettünk részt a programon, a hidasi együttessel közösen. Az em­ber annyi mindent hall a ro­mániai viszonyokról, hogy kicsit szorongtam, amikor útnak indultunk. Annál inkább meglepőd­tem, amikor azt tapasztal­tam, hogy az ott élő embe­rek milyen kedvesen fogad­tak bennünket. Többször is felléptünk a fesztivál idején, A bukovinai Hadikfalván született Bíró Sándorné édesanyja. A bonyhádi Székely Kör vezetője ezen a nyáron látogatta meg először a mama szü­lőhelyét. A látottak és a fogadtatás nagy élményt jelentett számára. A radóci bukovina-fesz- tiválra kaptunk meghívást - kezdi a történetet. — Ez egy évente megrendezésre kerü­lő találkozó, a bukovinai és

Next

/
Thumbnails
Contents