Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

V 1998. december 24. A csónakot fúrni tilos (Folytatás az 1. oldalról)- A karácsonyhoz kapcsolódó másik jelző a szeretet. Lehet-e a politikában egyáltalán szerétéiről beszélni, vagy az érdekek, esetleg pártérdekek határozzák meg a kapcsolatokat? Kérdezem ezt azért, mert az ellenzék elég han­gosan mondja: a kormánypártok nem igazán szeretik a parlamenti ellenzéket.- Sokféle szeretet van. A hoz­zánk közel állókat is megannyi módon szeretjük. Édesanyánk, feleségünk, lányunk más-más szeretetet igényel. S másképpen kell szeretnünk az ügyet, ame­lyért küzdünk. Másképpen azo­kat, akiket felebarátainknak ne­vezhetünk. így hát természetesen a politikában is létezik a szeretet, méghozzá igen sokféleképpen. Vannak, akik éppen a válság- helyzetet szeretik. Igyekeznek olyan állapotot előidézni, amely­ről azt mondhatjuk: gödörben va­gyunk. Ez előnyös lehet saját po­litikai céljaik elérése érdekében. Magam semmiképpen sem tudok ezzel a szemlélettel azonosulni. A politika igazi célja ugyanis nem a politika porondján lelhető fel. A cél nem az egyes politikai erők egymással folytatott küzdelme. Ezért lényege nem a kormány­pártok és az ellenzék közötti vi­szony pillanatnyi alakulása sze­rint ítélhető meg. A kormány feladata az, hogy mindent megtegyen annak a programnak a megvalósulása ér­dekében, amelynek végrehajtásá­ra a választóktól felhatalmazást kapott. Az ellenzék megtisztelő kötelessége pedig éppen az, hogy őrködjék a felett, hogy a kormány ezen az úton járjon. A felelősség oroszlánrésze természetesen a kormányé. Az emberek gondjait a kormánynak kell megoldania. Meg kell oldania, akkor is ezt kell tennie, ha az ellenzék politikai megfontolások miatt nem műkö­dik együtt vele. Hogy miért kell ellene szavazni a tandíj eltörlésének? Hogy miért szükséges szavazataikkal akadá­lyozni, hogy minden gyerek után alanyi jogon járjon a családi pót­lék? Vagy hogy a gyermeket neve­lő családokat jelentős adókedvez­mény segítse? Egyre gyakrabban gondolkodom azon: mi jót kell tennünk ebben az országban azért, hogy legalább egy jó szót pazaroljanak rá azok, akik a par­lament szemben lévő padsorai­ban ülnek. Tulajdonképpen mi a céljuk? A kormánynak vagy az or­szág polgárainak ellenzéke kíván­nak lenni? Természetesen senki sem vár­ja, hogy az Ország Házában ne le­gyenek viták. Nagyon fontos, hogy az érdekek, az érvek, a gon­dolatok megküzdhessenek egy­mással. Nagyon fontos, hogy a képviselők - üljenek bármelyik oldalon is - kifejthessék nézetei­ket. A parlament mindenütt a vi­lágon viták színhelye. Éppen erre találták ki. Ha az ellentétekre nem derül fény, az országgyűlés nem tölti be hivatását. Ezért a parlamenti vitákat szükségesnek és nem elkerülendőnek tekintem. Az a szerencsés, ha a feszültsé­gek nem az országban, hanem csupán az Országházban vannak - s ott is oldódnak meg. Az már másik kérdés, meddig terjedhetnek ezek a viták. Megen­gedheti-e magának Magyaror­szág, hogy a parlamentjében fo­lyó csaták nemzetközi bonyodal­makhoz vezessenek? Hogy politi­kai pártok érdekütközése az egész országot szembefordítsa saját jól felfogott érdekeivel? Ha a szeretetet említette, hát fogjuk fel így: érdekeinket ütköztetni jo­gunk és kötelességünk, de az or­'áj 'Opf szágot, amelyben élünk, szeretnünk kell. A mat­rózok akár össze is veszhetnek egymással, de a csónakot, amely­ben együtt evezünk, senkinek sem szabad megfúrnia.- A rendszerváltás óta alakult kormányok gazdaságpolitikája elfelejtette a vidéket. A Fidesz úgy tűnik a vidék felé fordul. Megkér­dezem ezért: mit ígér a vidéknek - és az önkormányzatoknak - az 1999. évi költségvetés?- A kormány az ország felé for­dul. Az ország lakói felé. Az a dol­ga, hogy mindent megtegyen azért, hogy a fokozott fejlesztést igénylő területek mihamarabb csatlakozhassanak Magyarország jobban álló területeihez. Ezt szem előtt tartva hozzuk meg döntése­inket. Amikor e döntések eredmé­nyét mérlegelik, kérem, ne feled­kezzenek meg arról, hogy még fél év sem telt el a kormány hivatal­ba lépése óta. A költségvetés, me­lyet az Országgyűlés a napokban fogad el, csak részben tükrözi el­gondolásainkat. Sok lényeges ponton gyökeresen megváltoztat­tuk a korábbi kormány által elő­készített költségvetést, de semmi­képpen sem állíthatjuk, hogy az 1999-es már ennek a kormány­nak az önálló elképzelései alap­ján készült. Az önkormányzatok számára az 1999-es év vélhetően nem lesz könnyebb, mint az, amelynek végére most teszünk pontot. De. bizonyos vagyok ab­ban, hogy a 2000-es év költségve­tése jóval kiegyensúlyozottabb helyzetet teremt majd számunk­ra. Ez egyrészt jobb költségvetési feltételeket, de másrészt sokkal szigorúbb pénzügyi feltételeket és ellenőrzést is jelent. Az önkor­mányzatokhoz ugyanis nem jut elegendő forrás, de ami oda kerül, annak a sorsát már nem kísérte fi­gyelemmel a kormányzat.- így hát együtt van jelen a hi­ány és a pazarlás?- Nem pazarlásról van szó. Az önkormányzatoknak az a dolguk, hogy a területükön élők érdekét képviseljék. A kormány dolga pe­dig az, hogy az ország minden ré­szében élők szempontjait össze­hangolja. Pontosan végig kell gondolnunk, hol, mire, mennyit költünk. Nem engedhetjük például, hogy a fővárossal szemben a vi­déki polgár másodrendűvé vál­jon. Jól meg kell fontolni, mit kell tennünk ennek érdekében. És ha szükséges, nem szabad visszari­adnunk konfliktust okozó dönté­sektől sem. Készen állok vállalni az ésszerűtlenül magasra terve­zett költségvetésű metró beruhá­zás leállításának felelősségét azért, hogy jusson elegendő pénz az árvízvédelmi gátak megerősí­tésére, a kaposvári gimnáziumra vagy a miskolci kórház fejleszté­sére.- Lehet, hogy a kormány is a fő­város határain kívülről érkezett?- Májusban a kormányváltás a vidék döntése volt, a fővárosban kiegyensúlyozottabbak voltak az erőviszonyok. A választások eredménye azt mutatta, hogy a vidéknek nagyobb szüksége volt a változásra. A kormány nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a nyilvánvaló tényt.- Az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán egyre több­ször esik szó a megyékről, mint a múlt közigazgatási egységéről és a régiókról, mint az új gazdasági te­rületekről. Mi a Fidesz ezzel kap­csolatos álláspontja?- Bizonyos vagyok abban, hogy szükség van rá, hogy ami­kor közigazgatásról gondolko­zunk, a megyéknél nagyobb összefüggéseket is áttekintsünk. Egy új, az itt élők életét megköny- nyítő közigazgatási rendszer ki­alakítása azonban gondolkodást, felkészülést igénylő feladat. Hogy egy új rendszerben a települések, megyei jogú városok, megyék és régiók milyen viszonyban legye­nek egymással - ez még nyitott kérdés. Több tudományos mű­helyt bíztunk meg azzal, hogy ké­szítsen tanulmányt erről. Folyik ilyen munka a Miniszterelnöki Hivatal és a Belügyminisztérium­ban is, és szeretnénk az önkor­mányzati érdekképviseleteket is bevonni az előkészítő munkába. Az önkormányzati kérdésekkel foglalkozók számára bizonyos iz­galmas év következik. Az átalakítás során figyelembe kell vennünk azt is, mi szükséges Európai Uniós csatlakozásunk­hoz. Ez indokolja a régiók létre­hozását. Az Unióból érkező pén­zek ugyanis nem a kormány, ha­nem a régiók felügyelete alá ke­rülnek, s elosztásukban a régiók játsszák a kulcsszerepet. A teljes közigazgatási rendszer átalakításával nyugodtan várha­tunk a következő négyéves idő­szakig. A 2002-ig előttünk álló időszakban inkább a közigazga­tási hivatalokat szeretnénk kar­csúbbá, működésüket összehan- goltabbá tenni. Ha ez megvalósul, azt bátran könyvelhetjük el siker­ként. Az elmúlt nyolc év kemény időszak volt mindannyiunk szá­mára. Olyan úton kellett elindul­nunk, amelyen előttünk senki sem járt. Bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy ez a nyolc év nem volt mentes az öncélú viták­tól, félig átgondolt átalakítási kí­sérletektől, kapkodó intézkedé­sektől. Eljött az ideje, hogy véget vessünk ennek. Már nem gyors­nak, hanem átgondoltnak, ala­posnak, higgadtnak kell lennünk. A nyugodt, kiegyensúlyozott, bé­kés, polgári építkezés korszaka következik Magyarországon.- Miniszterelnök úr, karácsony van. Azt gondolom, minden em­bernek van emlékezetes karácso­nya. Orbán Viktoré melyik az és miért?- Van emlékezetes karácso­nyom, de különösnek semmikép­pen sem mondhatnám. Bizonyá­ra mindenkinek hasonló, bár na­gyon személyes emlékei lehet­nek. A karácsony igazi családi ünnep. így hát a változást, az új­donságot a család változása hozta benne. Természetesen nálunk is testvéreimmel, szüléinkkel ünne­peltünk. S aztán következett egy karácsony, amikor egy új család ült a karácsonyfa alatt. Abban az évben feleségemmel kettesben ünnepeltünk. Boldog karácsony volt, és egy kicsit furcsa. Hiányoz­tak azok, akikkel addig ünnepel­tünk.- Milyen lesz az idei karácso­nya?- Az évek telnek. Ebben az új családban már öten leszünk a fa körül. Három gyerekünk közül kettő már iskolás, ők otthon van­nak a karácsonyi dalok, betlehe- mes játékok világában. Hangsze­ren is játszanak. Már az adventi estéken is énekeltek, muzsikál­tak, amikor meggyújtottuk az ad­venti koszorú következő gyertyá­ját. Azt hiszem, ezt a karácsonyt az ő jókedvük teszi majd kitöröl­hetetlenül emlékezetessé.- Legyen boldog a karácso­nyuk!- Boldog és békés karácsonyt kívánok én is minden olvasónak. Kercza Imre Mikor az év legrövidebb napjai eljönnek, a hi­deg, téli napokon, amikor olyan ki­látástalannak tűnik min­den, akkor kezdődik az Advent, mely fel­melegíti a sötétség­ben a lel­keket. Az Advent a keresztény vallásban Krisztus visz- szatérését jelen­ti, a kis Jézus meg­születését, mely hi­tet, reménységet ad min­den évben az emberek­nek. Advent idejének egyik legkedveltebb nép­szokása a beüehemezés volt, melyet napjainkban - néhány faluban - ismét szívesen elevenítenek fel. Egy bakonyi kis faluban a karácsonyt megelőző na­pokban, a késő délutáni (már sötétedő) időszakban, házról házra járva kopog­tattak a betlehemesek. A fa­lu fiataljai öltöztek be pász­tor ruhába, fejükön hatal­mas maszkkal, mely oly fé­lelmetessé tette őket. Mária és József, a kis Jézus szülei szépen felöltözve, a három királlyal, énekesekkel, tán­cosokkal körbevéve érkez­tek a házhoz. Az egyik pásztor bekopogott: Kará­csonynak éjszakáján, Jézus születése napján, bejöhet­nek-e a bet- 1 e ­a h o 1 most is élnek az adventi népszokások, a lányok megéneklése, a lucázás és a betlehemezés. Csiszár Ambrusné óvónő a szüleitől tanulta azokat a versikéket, játékokat melye­ket most ő maga is továbbad a következő generációnak. — Székely szokás szerint a betlehemezés karácsony napján, a szentmise után kezdődik. A szereplők felöl­tözve a paróki­án előadják a játékot, majd innen indulnak, s házról házra jár­nak. Heró: des ki­rály, Szent Jó­zsef, Szűz Má­ria, az angya­lok, a há­rom pász­tor (Gás­pár, Meny­hért és Boldi­zsár), 9. oldal | fálják vagy bosszantják, a megjelenésük félelmetes. Ennek oka, hogy maga a betlehemezés nagyon ősi, a kereszténység és a pogány vallás keve­redésének idején alakult ki. Innen erednek ezek a maszkok is, hi­szen a gonosz el­űzését szolgálta régen az ijesztő külső. „Jöttünk Názá- retből a beíratásra, hogyha befogadnál ez egy éjszakára, bi­zony megfizetné az egeknek ura.” - így kért szállást a szent család, mi­közben Heródes és a kato­nái üldözték őket, hiszen hírül vették, hogy hamaro­san megszületik a megvál­tó. Mint ismert, senki nem fogadta be a várandós Mári­át és Józsefet, akik végül egy városon kívüli istálló­ban találtak menedéket. — Itt Izményben egyik generáció a másiknak adja át azokat az isme­reteket, amiket mi is a szü- leinktől .kaP­Ä ,unk i hemesek? Harminc évvel ezelőtt a gyerekek (köztük én is) félelemmel vegyes kí­váncsisággal bújtunk szülé­ink ölébe és onnan néztük végig azt a szertartást, ami­kor eljátszották Jézus szüle­tésének történetét. Az élmény máig elkísért. Ez adta az ötletet, hogy Izménybe látogassunk, vagy ahogy mi hívjuk őket öreg csobán, szürke csobán és fekete csobán kérik a be­bocsátást. A három király (pásztor vagy csobán) félel­metes kinézetűek, álarcban vannak, csak a szemük és a szájuk látszik ki, szőrös a fe­jük és nagy láncos durung- gal ütemesen verik a földet. A háziakat gyakran megtré­mondta Csiszér Ambrusné. A gyerekek szívesen vesz­nek részt az adventi játékok-; bán, hiszen ez is a kará­csonyra való készülődést je­lenti. Az általános iskolás korú fiúk a lányok meg- éneklését (amelyik leány házához elmennek énekel­ni, annak a családnak ez megtiszteltetést jelent), a á kislányok a lucázást (külön­böző szerelmi jóslások, az ármánykodó szellemek el­űzése, pogácsasütés, stb.) kedvelik. Ilyenkor gyakorib­bak a jó kívánságok, me­lyeknek ma is megvan a ma­ga szertartása. A tél legsötétebb napjai ezektől a játékoktól kedve­sekké válnak, a szívek pe­dig feltöltődnek a kará- csonyvárás örömével. Mauthner Reményünk ünne Rég, elsárgult papírok között bukkantam er­re a dokumentumra, ami csodálatra méltó ép­séggel vészelte át a több mint fél évszázadnyi időt. „Kenyér- és [isztjegy nehéz testi munkások részére 1941. október hó 1-től kezdődőleg” hirde­ti a felirm, s az aprócska szelvények fél-fél hó­napra kenyeret és lisztet biztosítottak a tulajdo­nosnak. Pontosabban biztosítottak volna. Hiszen ha felhasználják ezt a papirost, akkor nem talál­hattam volna rá. Úgy hiszem, megsínylette a tu­lajdonos a liszt vagy kenyér hiányát, s nekem, ötvenkét év távlatából érdekesség, kordoku­mentum ez a papiros. Szívszorongmó lelet, ami figyelmeztet arra, milyen törékeny a jólét, a biz­tonság, a nyugalom. Valószínű, hogy gondosan elrakta valaki ezt a kenyérjegyet, hogy nehogy elvesszen, s mind­annyian tudjuk, hogy legtöbbször így tűnnek el a dolgok, főleg ha vékony, aprócska papírokról van szó. De az a papírszeletke életet jelentett ak­koriban, 1941-ben és 1942-ben. Idős szomszédasszonyom mondta egyszer. ,Mncs szörnyűbb, mim a háború, hiszen mennyi időt, törő­dést, szereted igényel, amíg egy kisfiúból férfilesz, csa­ládja támasza és büszkesége, s lám, egy pillanat alatt vége lehet az életének! Milyen pazarlás, milyen igaz­Kenyér- és liszt jegy a nehéz testi munkások »észére 1941. évi október hó 1-töl kezdődőleg r 2 hí 1­•>■ ti ^ tj . o v c 1 Kényé I 1941 J K ényé | 1941 I K ényé 1941 1 941. év 8 £ .2 2 S ­a 12 »• o J ti M &5 §2 * 5 2 1942. év í3 1 1 x. ~ yas 11 i i fi! gS íf a 7 “fi t*. P4 gS g3 ságtalanság "Kikezdhetetlen igpzság az anyák, a túl­élők bölcsességével Mert mi mást tár ettek volna az itt­hon maradottak: vártak, reméltek és kitartottak. Ke­nyérjegyeikkel álltak sorba, hogy fenntartsák a csalá­dot akkor is, ha a küzdelem sokszor reménytelennek látszott. Vajon milyen lehetett az a karácsony, ahol nemkeriÉ.azaszlakuazakenyér,anűezekéttaszd- vérryekért járt volna? Karácsony van, s a mi problémáink egészen má- sok, nem tudjuk, nemismerjükazokat az aggxlalrna- kat, amik évtizedekkdezdűa árnyékot vetettek a sze­retet ünnepéé Az a szörnyű, régi háború már csak emlék, egyre kevesebbek személyes emlékeMégsem szabadmegfdedkezniróla, errefrgyelmeztetezapapt- szdetke Boldogpn készülünk az ünnepre, gpndolata- ink karácsonyi vacsorák, ajándékok, rokonlátogptás- okkörül forogtak, s a csillagszólók sziporkáiban gyer­mekeink fényes, örömteli tekinteté látjuk A betlehemi csillag fényárén abban reménykedünk, hogy örö­münk tartós, békénk örök lesz. Venter Marianna

Next

/
Thumbnails
Contents