Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-19 / 297. szám

1998. december 19., szombat Tolnából Európába 5. oldal A karácsony mindenütt ünnep a világon, de mindenütt máskép­pen ünnepük, tájegységenként más szokások járnak. A Nép­rajzi Múzeumban Szacsvay Éva néprajzkutató többek kö­zött a külföldi és a hazai kará­csonyok történetét, szokásait kutatja. Az európai országok lakói többféle karácsonyi szer­tartást, szokást őriznek aszerint, hogy az adott területet milyen vallásúak lakják. Más hagyo­mányt őriznek a protestáns an­golok, hollandok, az észak-eu­rópaiak, mást a katolikus dél­európaiak, megint mást a német szokásrend. Angol területen ré­gebben fagyöngyből, örökzöld ágakból, egy koszorú, girland vagy papírdíszítés került a mennyezetre és az ajtó fölé. A közép-német területen, az érc­hegységben például piramiso­kat, fából faragott háromszög­letű szerkezeteket világítottak ki gyertyával. Karácsonyfa. A karácsonyfa­állítás a tizennyolcadik század közepén a protestáns Strassbo- urgból indult el hódító útjára. Egy protestáns házasság révén került a Habsburg család szo­kásai közé. Hazánkban - a ku­tatások szerint - a múlt század hetvenes éveiben két család, Brunswick Terézék és Podma- nitzky Frigyesék ünnepeltek először karácsonyfa mellett. Ezt követően igen hamar kará­csonyfák kerültek az Őrségtől Erdélyig valamennyi főúri kas­télyba. Európai karácsonyok Ajándékozás. Ez a szokás ná­lunk a múlt század közepe táján terjedt el. Egyfelől bensőséges, családi jellegű, másfelől már jó­tékonyság is kapcsolódik a ka­rácsony ünnepéhez. Elterjedt a szimbolikus ajándékozás is. Almát, diót, vagy ehhez ha­sonló édességet kapnak a gye­rekek. Az ajándékokat az euró­pai katolikus országokban a Jé­zuska hozza, Skandináviában és Angliában a Télapót várják a gyerekek. Nálunk érdekes mó­don, térségenként is megkülön­böztetik az ajándékhozó szemé­lyét. Katolikus vidékeken a Kis Jézus hozza az ajándékot, pro­testáns területen az angyalka. Amíg Közép-Európában az ajándékozás miatt 24-e estéje az ünnep csúcspontja, addig angol területen ezt a szerepet a karácsonyi ebéd kapta. Ez fel­tehetően a protestantizmussal függ össze, ahol a 25-ei isten- tisztelet és az azt követő ebéd, majd a délutáni családi össze­jövetel jelenti az ünnepséget. Étkezés. A karácsonyi étke­zések is országonként eltérők. A karácsonyi pulyka az ameri- kanizálódás eredményeként ju­tott Európába, először az ango­lokhoz, bár nekik emellett is megvolt a maguk klasszikus karácsonyi báránysült ételük és pudingjuk. Franciaországban és Németországban sültek és halé­telek, majd sajátos, karácsonyra készült sütemények kerültek és kerülnek manapság is az asz­talra. A karácsonyi bejglinek külön története van. Eredetileg a diós és mákos kalács volt a karácsonyi tészta. A múlt szá­zad utolsó évtizedében a pol­gári konyhák készítik el osztrák hatásra a bejgli receptjét. Azóta itt maradt nálunk, sehol más­hol, csak Magyarországon fo­gyasztjuk „méter számra” a bejgli rudakat karácsonykor. Tésztából készültek valaha a karácsonyfadíszek is. Egyéb­ként egész Európában diót, al­mát és tésztából készült figurá­kat függesztenek a fára, később az almát és a diót színes sztani- olpapírba tekerik. A harmincas években megjelennek a gömb alakú, üvegből fújt díszek és a tekerődző papírszalagok. A sza­loncukrot nálunk 1904-ben kezdte gyártani Gundel Károly. Ettől kezdve hihetetlen karriert futott be. Tőlünk vették át a szomszéd népek, a szlovákok, a románok. Lehet, hogy minden országban másképpen díszítik a fákat, mások az ajándékozási szokások, mást esznek, egyben azonban mindenhol mindenki megegyezik: a karácsony a sze­retet és a béke ünnepe. Uniós szélhámoskodás Vidáman tovább legel a réten a levágott tehén Évek óta nem tudja megzabolázni a találékony olasz gazdákat az Európai Unió brüsszeli központja. Mindenfélét kitalálnak, csakhogy több pénzt vehessenek föl a közös kasszából. Nagyvonalúan támogatja a me­zőgazdasági termelést az Euró­pai Unió. Megtoldja a felvásár­lási árat, hozzájárul a tárolási kiadásokhoz, a föld megműve­léséhez, bevetéséhez stb. Egy- egy paraszt - átszámítva - évente 1,2 millió forintot vág zsebre ilyen címeken, ám az olaszok a jelek szerint telhetet­lenek. Például sehol a világon nem éri akkora rágcsálókár a gabonát mint Itáliában, s az egerek évről évre falánkabbak. Ezért is kártérítés jár. Egy másik trükk: papíron nagyobb mennyiséget tüntetnek föl a valóságosnál a gazdák borból, napraforgóolajból, s ha jön az ellenőrzés, kéznél a ma­gyarázat: elpárologhatott vagy elszivároghatott a nemes nedű. Az is előfordul, hogy bár - az előírásnak megfelelően - be­küldik a vágómarha megjelölt fülét, a jámbor jószág a „fel­dolgozás” ellenére tovább lege­lészik a réten, persze fél füllel. A legfrissebb botrány né­hány hete pattant ki: 32 ezer ka- lábriai tehénről és kecskéről ki­derült, hogy csak papíron létez­nek, ám „tulajdonosaik” be­kasszírozták az utánuk járó tá­mogatást. Annak is a nyomára bukkantak az illetékesek, hogy az olaszok valójában átlagosan húsz százalékkal kisebb búza­táblákon gazdálkodnak, mint amekkora földek a kimutatása­ikban szerepelnek. A brüsszeli központ emiatt 1997-ben mint­egy 44 milliárdnyi forintnak megfelelő összeget fizetett ki fölöslegesen. Minthogy az igényelhető összeg hektáronként jár, érde­mes lódítani. Sőt ha a táblán más nem, csak búza vethető, további pénz áll a házhoz. így azután van, aki kétszer kasszí­roz a semmiért. A mohóbbak az erdőt, vagy a beépített területet is szántónak adják meg, pedig jól lehet keresni az Unióban becsületes úton is. A legálisan megszerezhető támogatás azonban nem tánto­rítja el az olaszokat a csalástól. Brüsszel nem tehet egyebet, szigorítja az ellenőrzéseket. A földterület nagyságát például most már műhold segítségével is pontosítják. (toronyi) A búzáról, új szemlélettel Tolna megyében, ahol az or­szágban a legjobb feltételei vannak a gabonának, hiszen egy átlagos évben 55-58 ezer hektár területen vetnek bú­zát, az idei évi felvásárlási gondok miatt ugyancsak másképpen kell gondolkod­niuk a termelőknek. Idén ősszel - igaz, főként a csapa­dékos időjárásnak és a ko­rán beköszöntő télnek kö­szönhetően - csak 41 ezer hektáron vetettek búzát, ez a csökkentés azonban nem tu­datosan átgondolt döntés eredménye. Dr. Márton János, a szervezés- fejlesztési alapítvány európai uniós ügyekkel foglalkozó szakembere kérdésünkre el­mondta, az idei gabonaválság­nak mély gyökerei vannak. A paraszti múlt tiszteletre mél­tóan értékeli a „mi minden­napi kenyerünket” adó búzát. A mai búzapiac azonban semmibe veszi a tiszteletet, de a termelők érdekeit, sőt a tisz­tességes kereskedelem köve­telményeit sem tartja fontos­nak. Az Európai Unió gabona-, tej- és hústermelése ma már szinte folyamatos válsággal küzd és egyre szigorúbb ter­méskorlátozásokat alkalmaz. Eddig egyetlen hiteles és biz­tató Uniós megnyilatkozás sem hangzott el a magyar ga­bonatermelés jövőjéről. A magyar nagyüzemek többsé­gének ugyanakkor elemi ér­deke fűződik a különböző úton megszerzett technikai felszereltségének a hasznosí­tásához a szemes termények ágazatában. Számukra elő­nyös lehet a kevés munkaerőt és a nagy táblák géprendszerét foglalkoztató gazdálkodási szervezet. A kistermelők többsége azonban az agrárolló vészter­hes nyílása, az agrárgazdaság­tól nagyrészt „elprivatizált” gabonatárolók, szárítók, és a feldolgozó kapacitás korlátlan piaci erőfölénye miatt egyre bizonytalanabb jövőnek néz­het elébe. Nincs igazi hiteles kapcsolat a termelők és az ex­port-piacok között sem a ga­bona, sem a gabonából feldol­gozott termékek tekintetében. Különösen érvényes ez a kis­termelőkre, akik a mestersége­sen alakított és állandóan telí­tett piacnak teljesen kiszolgál­tatottak. Senki nem akarja ne­kik megmondani, hogy gabo­nafeleslegeikre az EU sem tart majd igényt - mondta dr. Már­ton János. ■ Saját szolgáltató, tároló, értékesítő, vagyis úgy­nevezett termékpályás szövet­kezetek nélkül a kistermelők örök vesztesei maradnak a ga­bonaforgalmazásnak. A magyar kistermelők többségének tőkeereje leg­gyakrabban igen csekély. A korszerű gabonagazdaság pe­dig kifejezetten tőkeigényes, rendkívül nagy a gépi tőke, a tisztító-szárító és tároló szük­séglete. Ezen túlmenően a rá­fordítások csak egy év alatt té­rülnek meg. A hazai hitelezési rendszer mellett előnytelen a forgóeszközhitei felvétele is, melyhez legtöbbször magas kamat mellett sem tudnak a gazdák hozzájutni. Erről a régóta meglévő lej­tőről, mely a hazai gabona- termelést jellemzi, a termelők többsége csak az Európai Unióban hosszú évtizedek óta eredményesen tevékenykedő termékpályás szövetkezések (raktárszövetkezet, raktározási és értékesítő szövetkezet, rak­tározási, értékesítő és beszerző szövetkezet) segítségével ke­rülhet kedvező helyzetbe. A gazdák önállóságát meg­őrző termékpályás szövetkeze­tek fő feladatai ugyanis éppen az eredményességet és a biz­tonságot szolgáló különféle anyagbeszerzések, gépi szol­gáltatások és a termékértékesí­tés. Minden esetben elvként kell tekinteni, hogy csak a ter­melői alapérdekek mentén jö­het létre a szerveződés, vagyis kívülállók (beszállítással nem foglalkozók) nem lehetnek a szövetkezet tagjai, mondta dr. Márton János, az uniós szerve­zésfejlesztési alapítvány egyik vezetője. Mauthner Búzarakodás a Dunán fotó: gk A tagországokon kívül először nálunk jelenik meg Új uniós ifjúsági program Jövő év szeptemberében juthatnak hozzá Magyarországon a középiskolás diákok ahhoz a naptárhoz, amely közérthető for­mában tájékoztatja őket a ma és holnap Európájáról, a külön­böző európai intézményekről, működésükről és a programjaik­ról. A Generation Europe igazgatója a múlt héten bejelentette az európai ifjúsági program magyarországi indulását A könyv alakú, közel 300 ol­dalas színes naplót ma tíz tag­országban kilenc nyelven 600 ezer példányban, főleg közép- iskolás korú fiatalok forgatják. A belgiumi gimnáziumokban például használata kötelező. Az angol kiadást több iskolá­ban szétosztották, hogy fel­mérjék, milyen változtatás szükséges hazai használatá­hoz. A tapasztalatokat is figye­lembe véve a Magyarországra vonatkozó rész tartalmának kialakításában hazai szakértő tanácsadói kör vesz részt. A mintegy 200 forintba ke­rülő kiadvány költségeinek felét az Európai Unió vállalta, a többinél hazai forrásokra számítanak a szerkesztők. A diáknaptár az uniós tagál­lamokon kívül először Ma­gyarországon jelenik meg, s szerepelnek benne a hazai sa­játosságokat is figyelembe vevő európai uniós informá­ciók. Új foglalkoztatáspolitika - Két év garancia - „Igyál tejet!” - Január 1-jén jön az euró Németországot pereli az unió A legutóbbi bécsi állam- és kormányfői csúcsérte­kezleten az intézményi re­formok mellett hangsúlyosan kerültek szóba azok az újítá­sok, változtatások, amelyeket a közösségnek is végre kell hajtania a csatlakozásra váró országok felvétele előtt. Az év első fele óta folytak azok a viták, amelyek az Európai Unió foglalkoztatás-politikáját kívánják új mederbe terelni. A statisztikák is fényesen bizo­nyítják az Észak és Dél gazda­sági fejlettsége közötti különb­séget. Miközben ugyanis Spa­nyolországban 20 százalékos munkanélküliséget mutatnak ki, Luxemburgban ez az arány 3,4. Azok a kormányok, ame­lyek központi programot dol­goztak ki a probléma megoldá­sára, elsősorban a fiatalok számára létesítendő új munka­helyek számát kívánják nö­velni, s csak egyes esetekben - például Franciaországban - próbálkoznak meg időről időre a rövidebb munkaidő beveze­tésével. * A Brüsszeli Bizottság döntése értelmében a tartós fogyasztási cikkekre kétéves általános ga­ranciát vezettek be. Ez azt je­lenti, hogy az Európai Unión belül - a vásárlás helyszínéül szolgáló országtól függetlenül - bármely tagállamban érvé­nyesíteni lehet a jogokat: hozzá lehet jutni az alkatré­szekhez, el lehet végeztetni a szükséges javítást. Ha pedig ez valamilyen oknál fogva meg­hiúsulna, akkor a vevő árle­szállítást vagy kártérítést kér­het és kaphat. * Az Európai Unió „kormánya” a luxemburgi székhelyű Euró­pai Bíróság elé citálja Német­országot és hat másik tagálla­mot, mert az illetékesek állás­pontja szerint nem tesznek ele­get a természetvédelmi előírá­soknak. A közösség már 1995- ben elfogadta azokat az előter­jesztéseket, amelyek az értékes és veszélyeztetett növények és állatok védelméről szólnak, ám a legfrissebb vizsgálatok sze­rint az érintett hét ország messze figyelmen kívül hagyja kötelezettségeit. * Az Európai Bizottság akció- programot készített a fizetési csalások visszaszorítása vé­gett. „Eddig az Európai Unió tagállamaiban igen eltérő jog­szabályok vonatkoztak a kész- pénzkímélő fizetési eszközök­kel való visszaélésekre” - mondta Pascalé Bríen, az Eu- ropay International egyik veze­tője. Ez volt ugyanis az a szer­vezet, amely először hívta föl a bizottság figyelmét a közös szabályozás szükségére. Az akcióprogram egyértelműen meghatározza, hogy a nemzeti büntetőjognak mit - például a hitelkártyák, a személyes kó­dok jogellenes használatát - kell bűncselekménynek minő­sítenie. * „Igyál tejet!” - ez az Európai Unió élelmezési programjának legfrissebb jelszava, amely egyébként húsz különböző ak­ciót foglal magában, összesen 10 millió ECU értékben. A kampány elsősorban a 25 éven aluliakra irányul, és azt célozza meg, hogy a tejnek és a tej­termékeknek „modem” arcula­tot adjanak. Nemcsak az egészséges táplálkozásról van szó: a tizenöt tagországban megemelkedett a tejtermelés, így értelemszerűen az értékesí­tést is növelni kell. * Január 1-jévei hivatalos fizető- eszközzé válik a pénzügyi uni­óban részt vevő államokban - Belgiumban, Németországban, Finnországban, Franciaor­szágban, Írországban, Olaszor­szágban, Luxemburgban, Hol­landiában, Ausztriában, Portu­gáliában és Spanyolországban - az euró. Néhány országban - például Ausztriában - már ed­dig is kétféle árat tüntettek fel: egyet a nemzeti valutában, a másikat pedig a közös pénz­ben. Újabb előrelépés, hogy az új év első napjától kezdve az értékpapírpiacon már csak eu­róbán lehet a kívánt összeget megadni. A pénzváltás a nem­zeti valuta és az euró között il­letékmentes lesz. (gyulay)

Next

/
Thumbnails
Contents