Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-19 / 297. szám

6. oldal Európából Tolnába 1998. december 19., szombat Internetes lehetőségek a kamaránál EU-információk és cégbemutatók Egy éve kezdődött az a program, melynek során a Tolna Me­gyei Kereskedelmi és Iparkamara bizonyos információkat az interneten elhelyez. — Mik ezek az adatok, mi­lyen információk kerülhetnek fel a világhálóra, ki és hogyan férhet az adatbázishoz - erről kérdeztük Jagodics Gyulát, a megyei KIK informatikai veze­tőjét. — Az interneten a kamarai osztályok, az elnökség által fontosnak tartott információs anyagokat helyezzük el folya­matosan. Az első évben bevit­tük mindazokat az adatokat, amelyek alkalmasak a KIK bemutatására. Aki a http://www.tmkik.hu/ címünkre megy az rögtön megtalálja, mit is kínálunk. A KIK Web olda­lain különböző címszavak alatt számos információ van. Ve­gyük például az elsőt, a Kama­ránk bemutatkozik cím alatt to­vábbi alcímekként megtalál­ható a gazdasági kamarák tör­ténete, mai helyzetük, a TMKIK alapszabálya, szolgál­tatásai, tisztségviselői, munka­társai. Van jogszabály-gyűjte­ményünk, az EU csatlakozással kapcsolatos fontosabb informá­ciók, a fogyasztóvédelem főbb szabályai, de épp így elérhetők az aktuális rendezvények, kiál­lítások, pályázatok is. Szolgál­tatásaink között szerepel pél­dául partnerkeresés, katalógus­ból, képviseleteken vagy társ­kamarákon keresztül, külkeres­kedelmi- és adótanácsadás, kintlévőségek behajtásában se­gítség. De megtalálható szak­fordítók címjegyzéke is. — Kik és hogyan férhetnek az információkhoz? — A rendszerbe bevitt ada­tok teljesen nyilvánosak, bárki megtekintheti, akinél internet hozzáférési lehetőség van. A KIK web oldal címének beírása után az érdeklődő rögtön hoz­záférhet a fő tartalomjegyzék­hez, ahonnan értelemszerűen továbbléphet az őt érdeklő aloldalak felé. Ingyenes szolgáltatása a KIK-nak, hogy tagjaiknak, akik szeretnének az interneten elhe­lyezni adatokat, amennyiben elkészítik és behozzák - floppyn vagy e-mail-en - térí­tésmentesen kirakjuk az anya­gát. — Ezek találhatók a „ tagja­ink oldalai” elnevezés alatt? — Igen, eddig tizenkilencen éltek ezzel a lehetőséggel. Kü­lön pluszt jelent, hogy mivel a KIK web oldalai a főbb kereső szervereken be vannak je­gyezve, ezért a tagok által fel­rakott oldalak szövegrészeire is rá lehet kérdezni. Ez adott eset­ben azt jelenti, hogyha például valaki beüti a szivacs szót, ak­kor a világ minden tájáról meg­jelenik az ilyen címszó alatt ta­lálható összes adat. — A legtöbb kamarai tagot bizonyára az érdekli, hogyan lehet mindezt felhasználni? — Sokféleképpen, különö­sen előnyös mindez annak, aki kereskedni szeretne, eladni vagy vásárolni valamit. Virtuá­lis áruházak vannak ma már, ami azt jelenti, hogy ki sem kell lépnünk az otthonunkból, iro­dánkból, úgy rendelhetünk kü­lönböző árukat számítógépen. Sok vállalat használja manap­ság az internetet termékei „ki­rakatba helyezésére és arra, hogy potenciális ügyfeleit el­lássa részletes termékleírással és bemutassa a rendelkezésre álló szolgáltatásokat. Be lehet lépni az áruházba és végignézni a teljes árukészletet. Meghatá­rozhatunk keresési szemponto­kat, mint maximális ár, kívánt tulajdonságok, de számos nagy áruház tart fenn nászajándéklis­tát például. A lehetőségek tehát korlátlanok. /. kováts Ki fizeti meg a borsos számlát? Sokasodnak a kételyek az Unió gyors bővítésével szemben Az évtized elején még szinte magától értetődő volt, hogy az Európai Unió 2000 előtt új kelet-közép-európai tagállamokkal gyarapodik. A felvétel időpontja azonban várhatóan kitolódik. Ha nem sikerül végrehajtani a földrész integrációs szerveze­tének átfogó, belső reformját, komolyan veszélybe kerülhet - legalábbis egyelőre - az erre kiszemelt országok, köztük Magyarország felvétele. Joschka Fischer szerint ez csak akkor jöhet szóba, ha már meg­nyugtató módon szabályozták a finanszírozás kérdéseit. A német külügyminiszterrel ellentétben mások nem annyira a felmerülő költségekben látják az akadályt, hanem az Európai Unión belüli érdekellentétek­ben. Elemzők mindamellett úgy vélik: a politikai színezetű ag­gályok előbb-utóbb eloszlanak, s akkor valóban már csak az a kérdés: vajon a bővítés nem ke­rül-e többe, mint amennyi ha­szonnal jár? Az első hullám (Ciprus, Csehország, Észtország, Len­gyelország, Magyarország és Szlovénia) csatlakozásával az Unió népessége 63 millióval, azaz 17 százalékkal gyarapszik. A nemzeti össztermék (GDP) növekménye azonban csak 255 milliárd dollár, vagyis 3 száza­lék lesz. Magyarán ez azt je­lenti, hogy a jelenlegi feltételek mellett egyszerűen nem lehet­séges a lemaradt régiók felzár­kóztatása. Az említett orszá­gokban átlagosan húsz százalék fölött van a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, míg ez az arány a régi EU-ban mind­össze 4 százalék. A kelet-kö­zép-európai tagjelölt államok­ban jóval kevesebbe kerülnek a tejtermékek, a hús, a gabonafé­lék, ám a gazdák itt is elvárnák a szubvencionálást. Ha viszont az agrárárakat hozzáigazítanák a nyugat-európaiakhoz, ez fe­szültségekhez vezetne. A köz­vetlen támogatással ellenben a régi kedvezményezett uniós or­szágok „csonkulnának”. A Spiegel című hamburgi hírmagazin szerint a csatlako­zásra váró országok nyomása előbb-utóbb kikényszeríti az agrártámogatás rendszerének reformját, ami az intézményi berendezkedés megújítását is meggyorsítja. Németország, amely jövőre az Európai Unió soros elnöki tisztét tölti be, nyilván azt is szorgalmazni fogja, hogy igazságosabban osszák el a terheket. Gerhard Schröder azzal ér­vel, hogy hazája mint nettó be­fizető másoknál aránytalanul többel, 22 milliárd márkával já­rul hozzá a fejletlenebbek fel- emelkedéséhez, miközben az újraegyesítéssel az egy főre számított német GDP csökkent. Méltányos volna tehát - mondja a kancellár —, ha az EU háztartása mérsékelné a német befizetési kötelezettséget. E bonyolult problémák ma­gyarázzák, hogy brüsszeli kö­rökben nem szívesen emleget­nek évszámokat. Mert ha a tag­jelölt országok 2002-re, vagy 2003-ra teljesítik is a felvételi követelményeket, nem biztos hogy az unióban addigra sike­rült „újragombolni a mellényt”. Toronyi Attila Euro: a pénzügyi forradalom kezdete Már csak röpke két hét, s az Európai Unió tagállamai­ban törvényes fizetőeszköz­ként vezetik be az új, egysé­ges pénznemet, az eurót. Új pénzügyi forradalom kü­szöbén állunk? - tettük fel a kérdést dr. Szabó László­nak, az Raiffeisen-Unic Bank regionális gazgatójá- nak, aki a közelúltban tar­tott rendkívül érdekes elő­adást a témakörről Szek- szárdon, eleget téve a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara meghívásá­nak. azaz az euro kizárólagos valu­tává tételéhez? — Nem, ez csak a kész­pénzforgalmat tekintve jelen­tős állomás. Illetve azon álla­mok számára, melyek egymás után belépnek majd az Euró­pai Unióba. — A 2002. év egyúttal azt is jelenti, hogy valamennyi tagállam búcsút mond addigi nemzeti valutájának? — Pontosan, egyszerűen bezúzzák a frankot, a lírát, a márkát és így tovább. A pénz­érméket kilyukasztják. S mint egykori relikviákat, a piacon fogják árusítani. Ez az év na­gyon fájdalmas lesz: úgy vo­nul majd be a történelembe, hogy az európai országok - pénzeiket tekintve - elvesztet­ték nemzeti identitásukat. Ezért zajlott három éven ke­resztül a vita arról, hogy mi­ként is nézzenek ki az euro- bankjegyek. — S mi lett a végered­mény? — Az, hogy kompromisz- szumot kell kötni. A bankje­gyek egyik oldala egységes — Nem kifejezet­ten magának a forra­dalomnak, inkább egy forradalom kez­detének vagyunk ta­núi - mondta az igazgató. — A be­vezetés időpontja, január elseje - ha a párhuzamnál mara­dunk - március 15-t jelentheti. A folya­mat még éveken át eltart majd. Még­hozzá azért, mert a pénz mellett számí­tásba kell venni azt az új szabályrend­szert, amit „felülről” találnak majd ki, te­hát nem a szokás­jog érvényesül. Harmadsorban pe­dig az új eszközhöz- tehát az euróhoz- csatlakozik egy innovációs trend. S ez lesz az igazi for­radalom. —- Ezek szerint a „forradalom” be­fejezése sem köt­hető a 2002. évhez, EURO lesz a különböző hi­dak, boltívek ábrájá­val. A másik oldal megmarad nemzeti­nek. Azaz, Nagy-Bri- tanniát tekintve az ot­tani euro egyik olda­lán bizonyára ott lesz az uralkodó arcmása. — S mi is elkö­szönünk a jó öreg fo­rinttól, ha 2002-ben, a tervezett időpont­ban tagjai leszünk az EU-nak? — Éppen ezért nem hiszem, hogy 2002-re tagjai le­szünk az uniónak. Véleményem szerint az EU - éppen a most zajló, nagy változá­sok miatt - techni­kailag sem lesz ké­pes bárkit fogadni. De amint az EU-n belül vagyunk, ab­ban a pillanatban - legalábbis nálunk - az euro egyik olda­lán a lisszaboni híd lesz, a másik olda­lán pedig István ki­rály. EU: történelmi háttér A Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár nemrég több olyan kiadványhoz is hozzá­jutott, mely az Európai Uni­óval foglalkozik. Ezek egyike az EU történetével ismerteti meg az érdeklődőt. Mint az anyagból kiderül, „Európa atyjának” voltakép­pen Jean Monnet francia poli­tikus tekinthető, aki a második világháború után azt javasolta, hogy - egy újabb konfliktus elkerülése végett - Franciaor­szág és Németország szén- és acéltermelését helyezzék egy nemzetek feletti testület igaz­gatása alá. Robert Schumann ugyancsak francia politikus előteijesztésére 1951-ben jön létre a közös szén- és acélpiac Franciaország, Nyugat-Né- metország, a Benelux-államok és Olaszország között. Ehhez jön 1957-ben egy újabb szer­ződés, mely az atomenergia békés fejlesztésének program­ját tartalmazza. Az addig hat tagállam al­kotta szerveződés 1973-ban Dániával, Írországgal és Nagy-Britanniával, 1981-ben Görögországgal, 1986-ban pedig Spanyolországgal 1 és Portugáliával gyarapodott. Az Egységes Európai Ok­mány 1987-ben lépett életbe, ez a nemzeti piacokat közelí­tette egymáshoz. 1990-ben a két Németor­szág egyesülésével a volt NDK területe, 1995-ben Ausztria, Finnország és Svéd­ország került az unióba. Magyarországgal az EU 1991. december 16-án írt alá megállapodást, melynek meg­felelően hazánk 1994. április elsején benyújtotta csatlako­zási szándékát. A csatlakozási tárgyalások 1998. március 31- én kezdődtek meg.-szá­Belső reformok az Európai Unióban Az Európai Unió belső reformjai a nemzetek fölötti, átfogó uniós programok szükségszerű, el­odázhatatlan, radikális átalakí­tását jelentik. Az Európai Unió, amely iparági együtt­működésből nőtte ki magát nemzetközi intézményrendszerré, gyakorlatilag ma is úgy dolgozik, hogy alaptörekvéseit és működését rendszeresen felülvizsgálják és átalakítják. A korszakos reformokat átfogó tárgyalássorozat keretében, az uniós alapszerződések korszerűsítésével párhuzamosan dolgozzák ki. Csak a ki­lencvenes években két új, alapvető re­formokat tartalmazó szerződés született, a maastrichti és az amszterdami. Az 1992-ben kötött maastrichtinak a legna­gyobb vívmánya a közös EU-pénz pon­tos menetrendjének és alapszabályainak lerakása volt, míg az 1997-ben aláírt amszterdami szerződés az unió keleti bővítését volt hivatott előkészíteni az in­tézményrendszer átalakításának kidol­gozásával. Azok a reformok, amelyekről a keleti bővítés kapcsán esik szó, három cso­portba sorolhatók. A háromnak az a kö­zös jellemzője, hogy elavult, 6-12 tagál- lamos rendszerek átalakítására hivatottak a 16-27 tagú Európai Unió közeledésé­nek fényében. Egyfelől be kell fejezni azokat az át­alakításokat, amelyeket az amszterdami szerződés kidolgozásával kezdett el az EU a közös intézményrendszeren. Ehhez két igen kényes politikai kérdést kell megoldani: hány tagú és milyen nemze­tiségű tagokból álló legyen az EU „kor­mánya”, az Európai Bizottság, illetve hogyan állapítsák meg azokat a szavazati arányokat, amelyekkel a voksolásos kér­désekben az egyes tagállamok rendel­keznek majd (a szavazati rendszer már ma is roppant bonyolult, nem minden ál­lam egy-egy vokssal rendelkezik, hanem a nagyságát és befolyását is tükröző sza­vazati súllyal). Ami az előzőt illeti, ma a bizottság 20 taggal - főbiztossal - ren­delkezik, és minden uniós tagállam leg­alább egy politikust delegál a testületbe. A rendszert azonban a további bővülés­nél nem lehet fenntartani, mert a bizott­ság munkája a sok tag miatt megbénulna. A szavazati súlyok azért fontosak, mert az EU-ban nagyon sok kérdés többségi szavazással dől el: az arányokat az új ta­gok belépése előtt újra kell osztani, hogy ne bénuljon meg a döntéshozatali rend­szer. Napirenden van a vétójog további szűkítése is. A másik átfogó program - közösségi politikának is nevezik - az a rendszer, amelyet az EU arra talált ki, hogy szegé­nyebb tagországait, területeit és ágazatait felhozza a gazdagabbak színvonalára. A rendszert strukturális és regionális politi­kának hívják, és évente több mint 30 mil­liárd ECU-t (35 milliárd dollárt) vesz el a közös kasszából. Ezt a pénzt javarészt a szegényebb EU-tagállamok és területek kapják, hogy megcélzott gazdasági ága­zataikat, életszínvonalukat közelebb emeljék az uniós átlaghoz. A rendszer átalakítására azért van szükség, mert az EU legközelebb egészen bizonyosan a mostani szegényeknél sokkal szegé­nyebb államokkal bővül majd, és a fel­zárkóztatási pénzigény annyira megnö­vekedne, hogy finanszírozása lehetet­lenné válna - nemcsak az EU, hanem a társfinanszírozásra kényszerített új tagok részéről is. A harmadik reformcsomag a közös mezőgazdasági politikára vonatkozik. Ennek az a „pikantériája”, hogy az átala­kítandó rendszer már 1992-es megterem­tésekor elavult volt. Az agrárpolitikai re­form két okból elodázhatatlan: egyrészt, mert az EU egyre kevésbé versenyképes vele a világpiacon, másrészt, mert leendő tagjai között számos mezőgazdaságköz­pontú állam található. Mindkét szükség- szerűség ugyanabba az irányba tereli a reformot: a mesterségesen magasan tar­tott árak reálisra csökkentése felé és a közös kasszából nyújtott termelési, il­letve kiviteli támogatások csökkentésé­nek irányába. A három reform közül az EU-tagor- szágainak többsége kettőt lát feltétlenül szükségesnek még az újabb belépések előtt: a felzárkóztatásét és a mezőgazda­ságét. E kettőt foglalja magában az a do­kumentumcsomag, amelyet Brüsszelben Agenda 2000 néven emlegetnek. A cso­magot a keleti bővítés első éveinek fi­nanszírozása egészíti ki. A harmadik reformterület - az intéz­ményes átalakítások - sürgősségéről megoszlanak a vélemények. A hivatalos, konszenzusos álláspont - benne foglalta­tik az amszterdami szerződésben - az, hogy azok lebonyolítását legalább egy évvel azelőtt meg kell kezdeni, hogy az EU tagjainak száma túllépi a húszat. Legalább négy tagország azonban - együtt az Európai Bizottsággal - ragasz­kodik ahhoz, hogy ezt a reformot is dol­gozzák ki és hajtsák végre már a követ­kező szélesítés előtt, akárhány tagjelölt vesz részt benne.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents