Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-07 / 261. szám
A hónap műtárgya - Porta Galéria Pontokból tárt világ Könyv István János grafikái mellé Ha az ember képzőművészeti kiállításra, egy tárlat megtekintésére készül, átgondolja, mondjuk megtervezi annak lépéseit. Utána néz a kiállító, bemutatkozó művésznek, művészeknek, tanulmányozza életútjukat, hitvallásukat és lehetne folytatni mi mindent kell, kellene a felkészüléskor tennünk, hogy műélvezésünk teljes legyen, lehessen. A szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtár egy-egy kiállítása kapcsán nem készül díszes meghívó, katalógus. A be- lépó't szinte meglepetésként éri a műalkotás. Ha egyszer valaki kutatni fogja a Porta Galéria történetét, láthatja azt a változást, amely az egy festménytől indítva eljutott a sorozatot is bemutató kiállításig, mind nagyobb teret hódítva el a portától, de megőrizve annak informátor szerepét. Könyv István János Simon- tomyán élő, alkotó grafikus rajzait láthatják most az érdeklődők. Két évtizeddel ezelőtt, házasságkötés útján került Könyv István János Tolna megyébe, Simontomyára, a zalai Nagykanizsáról. A húsz éves alkotói pálya jóval korábban indult. Ő is azok közé tartozik, akik már óvodás korukban is a rajzolásban leltek örömöt, nyugalmat. Ez maradt a kifejező eszköze a mai napig. Művészettörténeti tanulmányokból ismerhetjük, hogy a rajz az egyik legősibb kifejezési módja az embernek. A rajzban olyasmi rejtőzik, 'ami elbűvöli az embereket. A gyermeki pont, pont, vesz- szőcske betűvé válása nem csupán a kézügyesség útja. Az érettség nyomonkövetése is. Michelangelo írja egy helyen: „a rajz a lelke, a forrása a festés minden fajtájának és gyökere az összes tudományoknak. Aki olyan sokra vitte, hogy mestere lett a rajznak, arról elmondhatjuk, hogy drága kincs jutott birtokába . . .” Könyv István János is ilyen kincs birtokosa. Tudja, hogy a rajz minden képzőművészeti alkotás alapja. Minden műben benne van, nem nélkülözheti egyetlen kor, egyetlen stílus sem. A rajzolás a látható világ megismerésének legfontosabb eszközei közé tartozik. A művészi rajzon is elsősorban a végtelen egyszerű eszközökkel való teremtést csodáljuk. A megyei könyvtár galériájában három nagyobb és több kisebb grafikai lap látható. Pontraszter technikával készüli a többségük. Ez érzékelteti, hogy apró pontok sokasága, összessége adja, teszi ki a kép textúráját. Illusztrációkról van szó. Ez külön értékelendő. Jelzi azt is, hogy Könyv István János érdeklődése az irodalom, a színház, a költészet irányában is megnyilvánul. Francoise Villon verseinek nyoma tükröződik a szekszárdi bemutató egyik lapján. Ez egyetlen példa csupán. Ez a hely ne legyen most a húszéves alkotói pálya ösz- szegző értékelése, hiszen nyitánya annak a nagyobb lélegzetű kiállításnak, mely november 11-én Gyönkön lesz. Ott sem köszöntik ismeretlenként Könyv István Jánost. Tolna megye valamennyi városában, számos községében bemutatkozott már. A legfrissebb és meghatározóbb élményei közé tartozik, hogy Kapolcson a Művészetek Völgye rendezvényein ő is szerepelhetett. Közéleti tevékenységéről leginkább a simontomyaiak vallhatnak, amikoris a színházi élet honosításáról esik szó. A megyei könyvtár porta galériabeli kiállítása legyen érdeklődés felkeltése és egyben meghívója is a gyönki, november 11-én nyíló kiállításnak, mely köszöntésével újabb alkotói évtizedek reményét, biztatását adja Tolna megye kortárs művészetét meghatározó alakjának. Decsi Kiss János Chuck Norris megnősül? Nősülni készül Chuck Norris amerikai akciófilmsztár a The Daily News of Los Angeles című lap értesülései szerint. A lap úgy tudja, Norris egy olyan hölgyet vesz el, akinek „volt képe” ahhoz, hogy egy félmeztelen fotóval mutatkozzon be a sztárnak postai úton. Az 59 éves Norris a 36 éves Gena O’Kellyt tervezi feleségül venni, az esküvő november utolsó hétvégéjén lesz Dallasban. Jancsi és... Marika Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a mostani kormány ígérete szerint majd hamarosan egyre több kurtafarkú malac túr, volt egy kis falu. Gazdag a történelme ennek a kis falunak. Már a legeslegelső királyunk idején is említették az oklevelek, de aki itt élt, az mindig is tudta, hogy a történelem nem a magyarok bejövetelével kezdődött, hanem korábban. Rómaiak, avarok, kelták, besenyők, meg a jó ég tudja miféle népek hagytak emlékül hol egy csodálatos vadkan szobrocskát, hol csak egy hamuval telt köcsögöt, amiben állítólag aranytűvel szúrták át a hamvak egykori tulajdonosának lelkét, nehogy vissza találjon jönni. No, hogy egyik szavamat másikba ne öltsem, ott állt ez a sárközi falu évezredek óta a Duna meg a meredeken leszakadó löszfalak közé szorítva. Templomot is csak a rézsűre tudtak építeni. Előbb egy Árpád korit, talán olyat, amilyet a tankönyvek szerint minden tíz falu köteles volt fenntartani. Aztán a dunai rév, meg közeli kolostor ereklyéje egyre több jövedelemhez juttatta az ittenieket, s akkora szentegyházat találtak felhúzni a régi helyére, hogy nem volt párja se közel, se távol. De ahogy az lenni szokott, vége szakadt a nagy gazdagságnak. A szóbeszéd szerint a törökök ágyúzták le a Szent Margitnak ajánlott templomot, a tudósok meg azt mondják, azok ilyesfnivel akkortájt nem fáradtak, egyszerűen csak felgyújtották. Az alapjait ezen a nyáron ásták ki. Jártak is a csodájára a népek, elmerengeni egy kicsit a régi dicsőségen. Merthogy a dicsőségből manapság nem nagyon jut ennek a falunak. Utoljára talán akkor emlegették országszerte, amikor a helyi téesz a virágkorát élte. No, volt is miért emlegetni, mert nagyon szorgalmas tagjai voltak ennek a szövetkezetnek. A harminc esztendő alatt nem csak gazdasági épületeket, hanem takaros központot, nagy kultúrházat, mozit, építettek, de ha úgy adódott, a templom tatarozását is segítették. Mindez nagyon régen történt, talán már a krónikás sem emlékeznék rá, ha teszem azt a kultúrházavató külügyminiszter - Péter János - beszédéről kezdő újságíró gyakornokként ne ő tudósított volna, mindjárt egy politikai kuriózumnak számító elírással. Van ennek a kultúrháznak a homlokzatán egy helybéli, jobb sorsra hivatott polgár által a vakolatba karcolt kép: bőgatyás, bőszoknyás táncospárt ábrázol. Nagyon eltalálta az alkotó. A formáját is, meg azt is, amit kifejez. Mert ebben a nagy házban volt számtalan zárszámadás, színházi előadás, lakodalom, szükségből még tornaóra is, de leginkább a helyi néptáncosoknak tapsolt a szakértő közönség. Mert, hogy el ne feledjem, ennek a sárközi falunak a lakói mindig is büszkék voltak a népművészetükre. Előbb csak a maguk gyönyörűségére, aztán a gyöngyösbokréta-mozgalom óta a másokéra - még az angol királyéra - is táncoltak, ahogy a fiú az apjától, a leány az anyjától látta. Csodájukra jártak, hogy csak az aktuális nevek közül említsek egyet-kettőt: Vitányi Iván, Andrásfalvy Bertalan. Csoóri Sándor és Féja Géza még könyvet is írt róluk. No, de éppen ideje megtalálni a mese elveszített fonalát, s visszatérni azokhoz, akikről ez a történet szól. Élt ebben a faluban egy fiú. Úgy hívták, ahogy a magyar mesékben a fiúkat általában: Jánosnak. Vagy inkább csak Jancsinak. Meg élt ebben a faluban egy leány is, akit... nos, ugyebár’ Juliskának kellett volna keresztelni - Jancsi és Juliska - de a szülei nem tudván, hogy mesébe illő lesz a történet, egyszerűen csak Marikának hívták. Hát, ez a Jancsi meg Marika nagyon szeretett táncolni. Ebben ugyan nincs semmi csoda, mert ezt látták gyerekkoruk óta. Utóbbi, ha a lépést nem is, az ütemet a nagyapjától tanulhatta, mert az öreg Sümegi, ha már nem bírt a vérével, szégyenlősen felment a padlásra, s ott járta. És, hogy ez nem mese, tanú rá e sorok írója, aki az ötvenes évek végén kisgyerekként látta, amint Andrásfalvy Bertalanék a régi kultúrház udvarán filmre vették a bátai táncokat - mert hiszen Bátán történt mindez -, s az öreg Sümegi a bámészkodók mögött hátravágta a két kezét, és járta, járta csak úgy a maga gyönyörűségére... Szóval a Lubiczki Jancsi úgy meg találta fogni tánc közben a Sümegi Marika kezét, hogy azóta se eresztette el. Pedig sok verejték lefolyt már az együttes tagjainak homlokán, sok csizma talpa elkopott, sok rö- pike, szoknya, kötény elvásott. Húsz éve Lubiczki János vezeti a tánccsoportot. Hogy mit jelent egy falusi együttest a legmagasabb szakmai szintre eljuttatni, azt laikus nem tudhatja. Hogy mit jelent egy ilyen csapat egy olyan faluban, amely gazdaságilag hosszú évek óta jobb esetben is legfeljebb vegetál, azt megint csak nehéz megítélni. Egyáltalán: mit jelenthet egy ilyen együttes ott, ahol semmi más nincs, úgyszólván semmi más nem történik?! Mit jelenthet egy olyan közösség a világtól elszakadt faluban, amelybe kétszáz kilométerről is visszajárnak az egyetemisták, főiskolások a próbákra, szereplésekre? Nos, a Jancsiból azóta Jancsi bácsi, a Marikából Marika néni lett. Nehéz lenne összeszám'- lálni, hogy irányításukkal hány ország hány színpadán keltette szülőfalujuk jó hírét a bátai együttes. Oroszországtól Portugáliáig, Németországtól Törökországig bejárták a fél világot. Nem csak mostanában, hanem már akkor, amikor ez nem volt egyszerű dolog. A bátai együttes tagjai, a bátai fiatalok olyan helyekre juthattak el, ahol kevés hazánkfia fordult meg. Jubileumot ünnepelt nemrég a bátai néptáncegyüttes. Zsúfolásig megtelt a kultúrház, mégpedig abból az alkalomból, hogy az együttes vezetője éppen húsz éve áll a csoport élén. Nem történt semmi különös, a szülők, a falubeliek megnézték, hogy mit tudnak a fiúk, lányok Meg ünnepelték egy kicsit a Jancsi bácsit a jubileum alkalmából. Nem volt ceremónia, nem jöttek hivatalos emberek se messziről, se közelről. Csupán az együttes tagjai hívták fel a végén a színpadra a Jancsi bácsit, meg a Marika nénit, hogy amúgy a műsor után, annak levezetéseként maguknak táncoljanak egy kicsit. Azt meg végképp kevesen látták a nézőtérről, ahogy húszon- és harmincéves felnőtt emberek suta mozdulatokkal megsimogatták őket... Gyuricza Mihály Garaudy új könyve A 84 éves Roger Garaudy francia író, filozófus - akit egy párizsi bíróság fél éve elítélt a zsidóság ellen elkövetett bűn jelenték- telenítése miatt - e héten megjelent, „Az izraeli cionizmus pere” című új könyvében visszatért az ellene felhozott vádakra. Az idővel iszlám hitre áttért, ám hajdanán a Francia Kommunista Párt vezető alakjának számított Garaudy mostani könyvét hamarosan lefordítják arabra is. Garaudy 175 oldalas írásában az említett perben elítélt könyve, „Az izraeli politika alapító mítoszai” több állítását, s az izraeli kormánypolitika bírálatát eleveníti fel, bizonyos téren továbblépve a bíróságon „tagadónak” minősített tézisein. Akkor technikai oldalról vitatta az egykori koncentrációs táborok gázkamráinak népirtó alkalmazását, akárcsak az erről szóló tanúvallomásokat. Garaudy újabb könyvébe tömegével épített be más szerzőktől, közéleti személyiségektől átvett idézeteket, valamint bibliai hivatkozásokat, s vitába száll a nácik által meggyilkolt 6 millió zsidó áldozat „dogmává tett aranyszámával”, hangoztatva, hogy „nyílt és tudományos vitát kér a gázkamrák problémájáról”. Könyve egy részében az író azt is állítja, hogy a megölt áldozatok emberi zsírjából készített szappan históriája csupán „Simon Wiesenthal házaló gyászos lódításainak egyike”. A korábbi könyve miatti párizsi pert követően az idős filozófus fellebbezett a szerinte tudomány- és kultúraellenes bírósági döntés ellen. A tucatnyi magánvádló, rasszizmus ellenes szervezet vádja szerint Garaudy 1995-ben megjelentetett könyve antiszemita megállapításokat tartalmazott, tagadja a zsidóság ellen a második világháború időszakában elkövetett bűntetteket és faji gyűlölet keltésére alkalmas. A perben Garaudy ezt tagadta, kijelentve, hogy filozófiai megközelítésű könyvében egyetlen kitétel sem támadja a zsidó népet, pusztán a cionizmust és az annak nevében folytatott közel-keleti politikát elemezte, fenntartva magának a tudományos jogot, hogy bizonyos alapvetőnek tartott megállapításokat felülvizsgáljon, s elvi-tudományos kérdéseket tegyen fel. A párizsi bíróság 120 ezer frankos büntetést szabott ki rá, megállapítva, hogy Garaudy könyvében elkövette „az emberiség elleni bűntettek vitatása” bűntettét - de elvetette a faji rágalmazás, a gyűlöletkeltés és a faji erőszakkeltés vádjait. A Sárszeg Áfész és a Pannon Market Rt., új Coop Diszkont üzlete nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt tegnap délelőtt Szekszárdon, a Tartsay u. 10. szám alatt. A vevőket a megszokott Coop-színvonal és a szokottnál jóval alacsonyabb árak várják. fotó: bakó jenő Vásárlói panaszok, kifogások A Tolna Megyei Fogyasztóvédelmi Egyesület évek óta áll a polgárok rendelkezésére, tanácsadással, illetve konkrét panaszos ügyek intézésében nyújtott segítséggel. Az egyesület irodája Szekszárdon, a Dózsa György u. 1. szám alatt várja a hozzá fordulókat. Mik azok a problémák, amivel leggyakrabban keresik az egyesületet? - kérdeztük Korsós István megyei elnöktől. — A kereskedelemben a problémák az áruk minőségével, a szavatossági jogok érvényesítésével, valamint a kereskedelemben dolgozók magatartásával kapcsolatban a leggyakoribbak. Nőtt az élelmiszerek fogyaszthatósági, illetve minőségmegőrzési idejének betartásával kapcsolatos panaszok száma. A csomagoláson gyakran nehezen olvasható, vagy egyáltalán nem található a minőségmegőrzési, fogyaszthatósági idő. — Van-e „örökzöld” panasz? — Igen, a lábbeli. Hosszú évek, sőt évtizedek óta visszatérő probléma a termékek minősége és a forgalmazás körülményei. Előfordul, hogy a lábbeli szavatossági idejét önkényesen lerövidítik, vagy nem adnak - a szavatosság érvényesítéséhez feltétlenül szükséges - nyugtát. Állandóan visszatérő gond a sportcipők minőségével kapcsolatos vita, nevezetesen, hogy rendeltetésszerűen, vagy nem rendeltetésszerűen használták a kifogásolt terméket. Az igazsághoz tartozik, hogy a vásárolók egy része rendszeresen visszaél szavatossági jogával és a cipőjét a szezon végén így akarja kicserélni. — Mit sérelmeznek leginkább a vásárlók? — A leggyakrabban a kereskedelmi dolgozók magatartását, főként a vásárlói reklamációk során. Általános panasz, hogy a fogyasztót lekezelik, hitegetik, küldözgetik, várakoztatják, a vételár visszaadása helyett áruvásárlásra kényszerítik. Sokan kifogásolják a félrevezető reklámokat, valamint azt, hogy számos termék esetében nem megfelelő a használati-kezelési útmutató, ha van egyáltalán. vem