Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-14 / 267. szám
A gyógyszerészt és a beteget pultok és üvegfalak szigetelik el egymástól Mottó: A legjobb fogamzás- gátló tabletta az aszpirin, - persze térd közé szorítva. A reklám minden eshetőségre - például perekre - felkészülve felhívja a figyelmet a szabadon kapható lázvagy fájdalomcsillapítókat ajánl- gatva, hogy „olvassa el a (beteg)tájé- koztatót, vagy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét”. A tájékoztatón aztán minden lehetséges és lehetetlen mellékhatás fel van sorolva, attól ugyan aligha lesz okosabb a beteg. Főként, ha még más gyógyszereket is szed. Az óvszer íze és mérete Egy csomó szabadon kapható orvosság hatóanyaga azonos, s ilyen esetekben a hatás egészen a mérgezésig is összegeződhet. Más gyógyszerek meg éppen ellenkezőleg, semlegesítik egymás hatását. Kabarétréfák sora foglalkozik szerencsétlen férfiak kínjaival, akiknek nyugdíjasok hosszú sora előtt kell kérni a megfelelő méretű gumióvszert a gyógyszerész hölgyektől. Az sem különösebben kellemes, hogy a fél város füle hallatára (kellene) megbeszélni az aranyérre hatásos ülőfürdő. a különféle kenőcsök és kúpok kölcsönhatását. Egyáltalán a betegség és annak gyógymódja kire tartozik az orvoson és gyógyszerészen kívül? A szélsőségesen liberális felfogás ellen annak idején tiltakozott a Gyógyszerész Kamara. E szerint a szabadon kapható készítmények legyenek is szabad polcról elvehetőek a gyógyszertárban, vagy akár a vegyesboltokban. Most megint tiltakoznak, január elsejétől ugyanis a gyógyszerésznek is tájékoztatási kötelezettsége lesz. Üvegfalak előtt és mögött Az első kérdés mindjárt az, hogy miről tájékoztasson? A tudnivalók egyrészt rajta vannak az írásos tájékoztatón, másrészt a patikusnak fogalma sincsen arról, hogy milyen betegségekre, milyen más patikaszert szed még az illető. A felvételünkön szereplő gyógyszertár bárhol lehetne az országban. A gyógyszerészt és a beteget pultok és üvegfalak szigetelik el egymástól. Ilyen körülmények között nehéz elképzelni a bizalmas beszélgetést a kórelőzményektől az aktuális panaszokon át, a hasznos tanácsokig. Lebontani éppen lehetne, csakhogy a pult maga az orvosságok tárolására is szolgál. Más hely meg nincs a patikákban. A jelen tárgyi és személyi körülmények között nem is képzelhető el, hogy belátható időn belül ki tudják alakítani az intim sarkot, ahol kérdezni is lehetne. A patikus szabadsága Gyógyszerész ismerősöm szerint nem is az orvosnak kellene felírni a medicinát, hiszen nem azt tanulta. A re- ceptré logikusabb lenne ráírni a betegségeket, s más, ezzel kapcsolatos adatot. Az orvosságot az információk birtokában válassza ki a patikus, hiszen ő meg éppen azt tanulta, hogy melyik orvosságnak mi az összetétele, hatása és a mellékhatása. Ehhez persze szintén nincsenek meg a feltételek, mégis figyelemre méltó az ötlet. Addig is, a Gyógyszerész Kamara a törvény megváltoztatását javasolja, hiszen a tájékoztatási kötelezettség teljesítéséhez „csak” a hely az idő és a gyógyszerész hiányzik. Nem a felelősséget akarják elhárítani maguktól, mindössze azt a lehetőséget, hogy csak akkor legyen kötelező a tájékoztatás, ha azt a beteg kéri. Ebben az esetben ugyanis, a jelenlegi körülmények között is megteszik. Ihárosi Ibolya 1998. november 15. Harmadik oldal Táborozás pisztollyal és szamurájkarddal „Milyen eszközök szükségesek feltétlenül egy táborozáshoz?” Két dombóvári közép- iskolás fiatalember szerint pisztoly, szamurájkard, csontvágó bárd, nagykés és kisfejsze nem maradhatott ki abból a csomagból, mellyel ők október végén több napos piknikre indultak a városkörnyéki erdőkbe. Előbb azonban egyikőjük pénzt lopott. Nem is akárhogy. Az múlt hónap végén a Hunyadi téri Stella Pizzé- ria egyik alkalmazottjától - aki egyébként a fiú közeli hozzátartozója - éjnek idején elcsente az üzlet bejáratának kulcsát. Azzal később elment az olaszos étterembe, kinyitotta annak ajtaját és elvett onnan tizenhárom ezer forintot. Hazaérve visszacsúsztatta a kulcsot eredeti helyére, egy kabátnak a zsebébe. Másnap reggel az üzlet tulajdonosa észrevette, hogy hiányzik az előző napi bevétel egy része. Ám sem a pizzéria ajtaja, sem az ablaka nem volt felfeszítve vagy betörve. Majoros Árpád rendőrszázados és csapata túl sok nyomot nem tudott rögzíteni a helyszínen. Eközben a fiatalember - tárcájában a lopott pénzzel - egy fegyvert árusító üzletben vásárolt magának egy Flobert pisztolyt, a hozzávaló lőszerekkel. Olyat, mint amilyennel az elmúlt héten életveszélyesen megsebesítettek egy fővárosi taxist, akire a fiatalkorú elkövető az „anyósülésről” lőtt rá. A dombóvári fiatalemberrel úgy tűnik a boltban nem sokat akadékoskodtak, hiszen vagy nem kérdezték meg tőle az életkorát vagy lódított. De, hogy a nagykorúságát igazoló hivatalos okmány nem került elő a vásárláskor, az biztos, mert akkor őt nem szolgálhatták volna ki. A Flobert pisztolyokat ugyanis bárki engedély nélkül megveheti és magánál tarthatja, ha elmúlt már 18 esztendős. A középiskolás tanuló ezután felkereste a barátját - akinek vele együtt rosszul állt a szénája az oktatási intézményben - és elhatározták, hogy néhány napra táborozni mennek a Dombóvár környéki erdőkbe. A csomagjukba gondosan bepakolták azokat a nélkülözhetetlen felszereléseket, amiket az akciófilmek hősei is magukkal szoktak vinni: pisztolyt, szamurájkardot, csontvágó bárdot, nagykést és kisfej szét. Aztán nekivágtak az útnak. Rövidesen azonban - valószínűleg mert unatkoztak és az élelmük is fogytán volt - úgy döntöttek, hogy meglátogatnak két présházat a csornai szőlőhegyen. Azoknak a bejárati aj- tajait aztán ripityára verték és egy ütött-ko- pott vödröt, viharlámpát és három plédet „zsákmányolva” távoztak. Néhány nap múlva megunták a „nomád életet” és hazaindultak, ám útközben találkoztak a - szülői bejelentés alapján - keresésükre indult rendőrökkel. Ők rövid kérde- zősködést követően a két fiatalembert átadták a hozzátartozóiknak. A legnagyobb meglepetés azonban akkor érte a fiúk családjait, amikor a kapitányság nyomozói pár nap múlva ismét csengettek náluk és kihallgatásra kísérték be a diákokat. A szokatlan környezet gyors „nyelvoldó” volt, ugyanis a két fiatalember mindent elmondott, ami velük történt. Persze ehhez az kellett, hogy Majoros Árpád irányításával a zsaruk minden szálat aprólékos munkával ellenőrizzenek és kétséget kizáróan tudják, hogy a pizzéria bejáratának kulcsát csakis az üzlet alkalmazottjának közeli hozzátartozója, az egyik fiú emelhette el.-glaubNormális családban néha ráüvöltenek egymásra Gyakran meghökkentő, ám mindig tudományosan megalapozott, és főleg: rendkívül emberi megnyilatkozásokat lehet hallani dr. Vekerdy Tamástól, a népszerű (gyermekpszichológustól. Alább a tolnai Egész-ség Hónap alkalmából tartott referátumából idézünk fel egy részletet. Harmonikus család ... Először is: ilyen nincs, ugye általában. Minden normális család „konfliktuózus”. A képmutató családokban szokott „harmónia” uralkodni: „szeretjük egymást, persze édesem”. A normális családokban viszont néha ráüvöltenek egymásra: „az nem úgy van, hülye vagy!” A normális családban veszekszenek, aztán kibékülnek, tudják kezelni a konfliktusaikat. Egy érdekes példa. Amikor vizsgálták a magyarországi öngyilkossági statisztikákat, megállapították, hogy Magyarországon súlyos probléma például, hogy az emberek nem akkor és nem arról veszekszenek, amiről éppen szó van. Az olaszoknál, ha későn érkezik haza a férj, a feleség nekitámad: hol csavarogtál, már megint azzal a rohadt kis k.. .-val voltál?! Erre a férj is ordít valamit, és bizonyos értelemben ezzel el is van intézve a dolog. A magyar családban ugyanez a szituáció úgy zajlik le, hogy amikor megjön a férj, megáll a kés a levegőben, de nem történik semmi más. Csak néhány óra, esetleg néhány nap múlva robban a dolog: már megint ideraktad a pöttyös csészét, százszor megmondtam, hogy ne csináld, stb. Ez a leplezett magatartás kifejezetten rongálja a családi harmóniát, amit - hangsúlyozom -, mindig konfliktusokon keresztül kell(ene) újra és újra megteremteni. Lejegyezte: -sDr. B. Tóth Mihály kezében a húsevő baktérium tenyészet. Bárhol ott lehet, de nem tudni, mikor támad FOTÓ: BAKÓ Ismét ölt a húsevő baktérium - kapja fel a fejét az újságolvasó. Majd megijed, megint egy új kór, amely ellen talán nem is lehet védekezni. Egyáltalán mi ez, mi váltja ki, hogyan terjed, mik a tünetei, mért nem tudják az orvosok megfékezni? A kérdéseket mi is feltettük dr. B. Tóth Mihálynak, aki a megyei állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat laboratóriumának osztályvezetője. — Egymást követőén két esetről is beszámolt a média. Az egyik Győrben, a másik Székesfehérváron történt. A lényeg, hogy mindkét esetben a bőrön volt sérülés, ami begyulladt. Később fekete és hólyagos lett. A páciensek egyre rosszabbul voltak, belázasodtak, majd a kórházi kezelések ellenére, egy-két nap leforgása alatt mindketten meghaltak. A boncolás után állapították meg, hogy a húsevő' baktérium, vagy hivatalos nevén a Streptococcus pyogenes végzett velük. Mit tud az orvos- tudomány erről a baktériumról? — Ez egy közönséges, a világon bárhol előforduló baktérium. Nem új keletű a létezése, hiszen már a XVIII. századi magyar orvosi könyvekben is írtak róla. Ez a baktérium váltotta ki - nagy valószínűséggel - a gyermekágyi lázat, de előidézheti az egyszerű torokgyulladást, a mandulagyulladást, az orbán- cot vagy a gennyes bőrgyulladást is. Ennek ellenére nagyon ritkán fordul elő, hogy ebből komolyabb probléma adódik. — Mitől válik kritikussá ez a baktérium? — Ez az, amire ma még az orvostudomány nem tud egyértelműen válaszolni. Véletlenszerűen is kialakulhat, nem lehet sebfertőzéshez sem kötni. Az addig általános baktérium elkezd mérget termelni, amely tönkreteszi a szívet és a májat. Volt viszont arra is példa, hogy sikerült a már kialakult fertőzést megállítani és a páciens meggyógyult. Ha a beteg időben kerül orvoshoz, aki felismeri a bajt, akkor penicillinnel (a normál adag tízszeresével) adott esetben és adott helyzetben megállítható a húsevő baktérium. Egyébként ennél a baktériumnál sokkal veszélyesebbek is vannak, de mivel még ritkábban fordulnak elő, kevesen foglalkoznak vele. Egy kórokozó veszélyességét a közvélemény aszerint ítéli meg, hogy milyen gyakran okoz halált. A veszettség vírusa például visz- szafordíthatatlan, ha már a tünetek is megjelennek az emberen. Vagy a tetanusz: 80 százalékban jelent biztos halált, ehhez képest a Streptococcus pyogenes tragikus kimenetele nagyon ritka. — Néhány évvel ezelőtt Angliában jár- ványszerűen alakult ki ez a betegség. Magyar- országon a kórházak még csak nem is kötelesek jelenteni az ilyen eseteket, miért? — A Streptococcus pyogenes nem szerepel a kötelezően bejelentett fertőzések közé. Nagyon ritkán találkozik vele egy-egy orvos, sőt az orvosok többsége úgy fejezi be a praxisát, hogy „kimarad az életükből” az ön által említett tragikus esetek. Én nem emlékszem arra, hogy a megyei kórházban erre lett volna példa. Mauthner
