Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-14 / 267. szám
Köztünk élnek 1998. november Negyedik oldal A stílus fontosabb, mint a tartalom Kopátsy Sándor közgazdász professzor a héten Szek- szárdon járt. Alábbiakban az újságírókkal folytatott beszélgetésének néhány sziporkáját idézzük fel. Ne várd a csodát! — A magyar nép túl sokat vár a vezéreitől, holott még sosem kapott semmit. Nem várok csodát a kormánytól, de már az is nagy dolog, ha a népnek egy kicsit jobb lesz a közérzete. Az emberek 95 százalékának életsorsa semmit, vagy nagyon keveset függ a kormányzattól. Az állami alkalmazottaké is csak annyiban, hogy 10, vagy 13 százalék lesz-e a béremelés. Még az adótörvényen se múlik semmi, hiszen az emberek úgysem aszerint adóznak. A stílus a kormány — Ezt a kormányt alkalmasabbnak tartom az eddigieknél, hogy a magyar nép karakteréhez igazodjon. Nekünk idegen volt a pravoszláv, bolsevik, moszkovita berendezkedés, de a stílus méginkább. A magyar nép a stílusra még érzékenyebb, mint a tartalomra. Ki lehet próféta? — Antall József azért bukott meg, mert egy kicsit a negyvenöt előtti stílus hangját akarta felújítani. Óriási érdemei mellett a stílust vétette el. Horn Gyula még abban is lefeküdt a szabaddemokratának, amiben nem kellett volna, s eladott sok mindent, amit nem kellett volna, de a legnagyobb baj az volt, hogy stílusában megmaradt bolseviknak. Szürkének, szerénynek, de a kulisszák mögött mindent elintézőnek. Ez a magyar nép karakterének nem felelt meg. Orbán Viktor bizonnyal többet fog hibázni, mint az elődje, mert nem gondolja meg annyira, de stílusában százszor közelebb van a magyar nép alkatához, mint elődei. Ennek a népnek csak az lehet prófétája, aki az ő nyelvén beszél. Mire jó az önbizalom? — Örülök, hogy a kormánynak van önbizalma. Ugyanis zsarnok csak abból lesz, aki gátlásos. Akinek önbizalma van, az bízik az eszében a népében a körülményekben. Az is jó, hogy generáció- váltást akarnak, megszabadulnak a szocializmusban kitenyésztett emberektől. Nem a baloldalisággal van gondom, hanem a konspirativ szürkeséggel. A Hom-Orbán vitában az egyik azt mondta, erre se jut, arra se. Nem lehet a tandíjat elengedni, nem lehet gyorsabban növekedni. A másik meg éppen azt, hogy elengedjük és gyorsabban növekszünk. Ez többet ér minden törvénynél! Félmillió lakás épült falun a szocializmus utolsó 15 évében, kalákában. Állami beruházás oda sosem ment. Én még nem láttam olyan családot, amelyik akkor kezdett volna építkezni, amikor már az összes pénze megvan hozzá, és csak akkorát, amennyi pénzt összegyűjtött! Amiről nem illik beszélni — Az elmúlt negyven év legnagyobb vívmánya az volt - csak erről ma nem illik beszélni - , hogy ezer év után először jött létre olyan értelmiség, amelyik a társadalom minden rétegéből származott. Hogy volt ’56, az annak köszönhető, hogy a fiatal értelmiség nagyobb része népi volt. Az oktatási rendszer ma is jobb, mint az Európai Unió átlaga. Két évvel ezelőtt az UNESCO 47 országban 4,5 millió gyerek tudását mérte fel matematikából és a reáltudományokból. Az első nyolcban négy távolkeleti ország, a csehek és mi voltunk benne. Az oktatásban tett egyetlen kis lépés többet jelent, mint a legfontosabbnak tartott törvény! Közreadta: Ihárosi Ibolya Amikor már majdnem hozzád ér, és érzed a teste melegét. Mikor finoman meglegyint bőrének fanyar illata. Ha összekapcsolódik a szemetek, és ér zed, hogy ott hátul, a gerincedben megmozdul a velő, s a hasadból lágy áramlások indulnak felfelé, nagyon szeretsz valakit. Szereted nézni, a kezét, a haját, az apró barna pöttyöt a bal fülcimpáján. *. ■ Eszternek kellemes, meleg hangja van és egy szextelefon mellett ül az igényesen berendezett polgári lakásban. A munkahelye egy külön szoba, benne kanapé, erre dől le, ha telefonál. Határozott munkaideje nincs, éjjel nappal fogadja a hívásokat, a pénzt percenként kapja. Kellemes megjelenésű, szép arcú, barna hajú nő, a tekintete tiszta, nyílt és egyenes. Eszter, miért gondolt éppen a szextelefonra ? — Mert nagyon eladósodtunk, és mert hiába jelentkeztem bárhova is munkára, sehol sem vettek fel. Érettségim van, tudok gépelni, gondoltam, talán titkárnőnek jó leszek valahol. Lestem az újsághirdetéseket, mentem, jelentkeztem, protekciót szereztem, de sehol sem alkalmaztak. A pénz meg igen kellett, hisz építkeztünk, fizetjük a részleteket, a rezsit, a gyerekek meg jöttek az óvodából, hogy dömpert meg Barbie babát szeretnének. Nagyon nehezemre esett azt mondani nekik, hogy NINCS! A szüleim és az apósomék is rendszeresen adtak nekünk pénzt, de még így is előfordult, hogy nem tudtam kenyeret és tejet venni. Csörren a telefon. — Hogy hívnak?-— Gabónak. — Honnan telefonálsz? — Debrecenből. — Mit szeretnél Gabó? — Dugni, veled. — Ah, ah, így gondoltad Gabó? — így, Eszterkém. Nyomjad még Gabó, nyomjad középre! így, így. Halljam a hangod! Húzzál magadhoz, szorosabban, szorosabban. A mellemre Gabó, ah, ah, au. így, így, most jó. Milyen volt Gabó? Hányast kapok? — A tízes listán tízes vagy. Köszönöm szépen, majd hívlak máskor is. Eszter kimegy a konyhába, megnézi az órát és beírja a naplóba: két perc, 35 másodperc. — Hogyan lehet „felcsípni” egy ilyen munkát és megtanulni, hogy mit kell mondani a férfiaknak? — Nagyon körülményesen. Az egyik ismerősöm, akivel gyakran találkoztam a városban tudta, hogy állást keresek. Említette egyszer, hogy lenne munka, de telefon mellett. Először arra gondoltam, hogy valamelyik nagyvállalkozónak kell ügyeletet tartani, de akárhányszor leültünk erről beszélgetni, sohasem fogalmazott világosan. Aztán egyszer rákérdeztem: Lelki segély szolgálat? Olyasmi -, mondta és nekem rögtön leesett a tantusz. Egy lakótelepi kis lakásban működött a telefon, három műszakban dolgoztunk, én a gyerekek miatt délelőttös voltam. Összesen három hívásom volt az első napon, az egyik csupán egyetlen szóból állt: kurva. Percenként 12 forintot kerestem, az első nap bevétele 76 forint volt. Akkor azt gondoltam, hogy nem csinálom tovább, bár nem is nagyon tudtam, hogyan kellene. Olvasgattam a lakásban lévő szexmagazinokat, azok csipkés kombinékról, övékről, csatokról szóltak. El is meséltem az egyik férfinak, hogy milyen szép a fehérneműm, aztán szép lassan vetkőzni kezdtem, ő meg letette a telefont. — Mit szólt mindehhez a férje? — Amikor igen bonyolult módon előadtam neki, hogy milyen állást találtam azt kérte: játsszuk el, mit mondanék, ha ő hívna? Nem tudtam semmit mondani, egyszerűen megkukultam. Ellenben. Felhívtunk egy szexhirdetést, mert kíváncsiak voltunk, hogy mit is mondanak, akik erotikus hirdetéseket adnak fel. Erzsiké jelentkezett, de igen kellemetlen volt a hangja, közel tartotta a szájához a telefont, így túlságosan susogott, és nagyon lehetett hallani, hogy az ujját szopja. — Tényleg, mit szeretnek a férfiak? — Hát, ez utóbbit nagyon sokan, és érdekes módon a nyíregyháziak rákaptak az anális szexre. Egyébként a déli órákban van a legtöbb hívásom és akkor, amikor véget ér a műszak. — Mi az, amit semmiképpen nem tesz meg? Nagyon, de nagyon nem szeretem a trágár szavakat, és ha észreveszem, hogy kisfiúk hívnak, leteszem a telefont. — Sokat kell talpalni, hogy egyáltalán beinduljon egy ilyen üzlet? — Nem mondhatnám. A MATÁV-tól kell kérni egy emelt díjas számot, majd egy részletes szerződést kötünk. A hívás díja percenként 180 forint+áfa. Júliustól mi már a saját vállalkozásunkban dolgozunk. Ki kell váltani a vállalkozói igazolványt, aztán pedig ügyesen kitalálni, hogy a vállalkozói tevékenység rovatba mit írjunk be. A többi már csak rajtam múlik. Csörög a telefon. — Honnan hívsz? — Zalaegerszegről, Jocó vagyok. — Mit szeretnél? — Csak hallgatni téged, Eszterkém. — Akkor most megnedvesítem az ajkam, szépen, finoman Jocó. Most húzz magadra, emeld meg a csípó'd Jocó. Még, még, még. Fogd a mellem, ez igen jó, a tied vagyok Jocó. Halljam, ahogy jó neked. Jól esett? — Köszönöm, köszönöm, hálásan köszönöm. — Miért hívják fel a szexvonalakat a férfiak? — Megkérdeztem már több férfitól is, azt mondják kíváncsiságból. De akad köztük olyan is, akinek pénze ugyan van, de végtelenül magányos. Minden további nélkül ötvenezer forintot is adnának egy alkalomra, ha személyesen találkoznánk. Én ilyenre nem vállalkozom, de az egyik ismerős lánynak átadom a kuncsaftokat. Aztán akad, aki csak beszélgetni akar, vagy elpanaszolja, hogy elhagyta a barátnője vagy a felesége, akit igen szeretett. Csörren a telefon. —- Itt Béci. Eszter, te vagy az a nagymellű? — Mit szeretnél Béci? — Dugni, de veled együtt. Hány éves vagy? ^ — Én egy tündér vagyok, aki teljesíti minden kívánságodat. De Bécinek most nem kell a jó tündérke, mert leteszi a kagylót. — Lehet-e szeretni ezt a munkát? — Igen, mert megpróbálom úgy felfogni az egészet, hogy kicsit ugyan furcsa módon, de segítek az embereken. Igyekszem jó lenni, igyekszem rövid lenni és jól játszani a szerepemet, hogy minél többen engem hívjanak. Nem panaszkodhatom, fellendülőben az „üzlet”. És most már - hála Istennek - ott tartok, hogy november közepén gondolkodhatom azon, hogy milyen ajándékokat vegyek a gyerekeknek karácsonyra. D. Varga Márta Mindszenty bíboros kedvenc nótája * IManánltőrténelmi találkozások * Az 1956-os forradalom után - távollétében - halálra ítélték, mivel ott volt a Köztársaság téren, a pártház ostrománál. „Igen, lőttem - árulja el Martonosi István -, de a lincselésekben nem vettem részt.” Ez azonban, az akkori időket ismerve nem jelentett volna mentséget számára: ezért intett búcsút hazájának a szekszárdi fiatalember 26 évesen, s kötött ki - a jugoszláviai menekülttábor után - az Egyesült Államokban. — A hadseregbe jelentkeztem, s egyből fel is vettek - folytatja élettörténetét Martonosi István, aki a rendszerváltást követően, már mint nyugdíjas települt vissza újból Magyarországra, egészen pontosan egykori lakóhelyére, Szekszárdra. — Észak-Karolinában ejtőernyős kiképzést kaptam, összesen negyvennégyszer ugrottam. Ebben a számban benne vannak a vietnami háborúban végrehajtott ugrások is... Igen, Martonosi István - immár mint Stephen Martonosi- a hatvanas évek elején Da Nang közelében megismerkedett a dzsungelháború poklával is: gondos védőangyala lehetett, mert az őserdő mélyén tomboló véres összecsapásokat megúszta sebesülés nélkül. Egyszer marta csak meg egy mérgeskígyó, igaz, utána napokig öntudatlanul feküdt a kórházi ágyon. Amennyire mozgalmas élete volt a katonaságnál, annyira nyugodt évek várták őt leszerelése után New Jersey állam Brunswick településén, a General Motors autógyárában. Jó kedélyének, kifogyhatatlan vicceinek köszönhetően gyorsan nevet szerzett magának az emigrációs magyarok körében. De az ott élők többsége nem az eredeti nevén ismerte meg. — Bárhova is megyek, ma is csak úgy köszönnek nekem Amerikában, hogy szevasz Hárykám. Mindenki tudta rólam, hogy szekszárdi vagyok, verhetetlen voltam viccmesé- lésben is, ezért neveztek el Háry Jánosnak. így szólította őt Mindszenty József bíboros is, aki első amerikai útján, 1973. szeptemberében New York állam Yonkers városában szentelte fel az ottani magyarság adományaiból felépített Szent Margit templomot. — A víg kedélyű hercegprímás nagyon szerette a vicceket, Kézfogás a bíborossal: Martonosi István a huszonöt évvel ezelőtt készült felvétellel azt hiszem, ezért is mutattak be neki az elsők között. Másodjára 1974. májusában, Brunswick- ban, a Szent László templomban találkoztunk: akkor itt misézett, én pedig beültem a padsorok közé, egészen közel hozzá. Éppen az oltáriszentsé- get emelte fel, amikor észrevett FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY engem. Azonnal megismert, sőt, egy pillanatra abba is hagyta a misézést, s ezt mondta: kedves gyermekeim, már azért is érdemes volt eljönnöm hozzátok, mert itt van az én Háry János barátom Szekszárdról. A ceremónia után a helybeli magyarság a Hiltonban adott díszvacsorát a hercegprímás tiszteletére: Mindszenty ragaszkodott hozzá, hogy a fogadáson ott üljek mellette, s szórakoztassam őt. Meséltem is neki mindenfélét, nagyokat nevetett a vicceimen. Azután ő is elmondott néhány - de már szomorú - történetet: például azt, hogy amikor letartóztatták, miként nem hagyták őt napokig aludni. A vacsorán a cigányzenészek megkérdezték: bíboros úr, melyik a kedvenc nótája? Mindszenty a Csak egy kislány van a világon című dalt kérte tőlük. Martonosi István időnként vissza-visszalátogat második hazájába, az Egyesült Államokba. Horgászgat New Jersey tavainál, vagy a tengerparton, esetleg szarvasra vadászgat a hegyekben. Személyes tárgyait már rég átköltöztette Magyar- országra, Szekszárdra. így azt az ereklyeként őrzött felvételt is, melyen éppen kezet fog Mindszenty Józseffel, a száműzött bíborossal. Mindszenty József (1892- 1975) esztergomi érsek, bíboros. 1948 karácsonyán hamis vádakkal letartóztatták, s életfogytiglani börtönre ítélték. Az 1956-os forradalom kiszabadította, de november 4-én az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére volt kénytelen menekülni. 1971. szeptember 28-án hagyhatta el Magyarországot. Bécsben hunyt el 1975. május 6-án, hamvait 1991. március 4-én hozták haza. Bizonyára számos olvasónk találkozott egykoron olyan külföldi, illetve hazai személyiséggel - államférfival, hadvezérrel, tudóssal, művésszel, sportolóval -, aki híressége, netalán hírhedtsége révén szerepel a történelemkönyvek fényes vagy sötét fejezeteiben. Ezen olvasóinktól azt kérjük, hogy keressenek meg bennünket levélben vagy telefonon, segítséget nyújtva sorozatunkhoz. Címünk: 7100, Szekszárd, Liszt tér 3. Tel.: 74/416-211. A borítékra kérjük írják rá a (Magán)történelmi találkozások jeligét. Szeri Árpád
