Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-31 / 255. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. október 31., szombat Az egyházi évben minden időszaknak megvan a maga sajátos eseménye, gondolata. November egész hónapját különösen is jellemzi a halottakért való imádság és a temetők látogatása, hiszen a hónap elején áll Mindenszentek ünnepe és Halottak napja. Először azokat ünnepeljük, akikről tudjuk, hogy a mennybejutottak, majd azokért imádkozunk, akiknek túlvilági sorsa előttünk ismeretlen, de a legjobbat kívánjuk nekik. Ez a hónap mégsem jelent számunkra végzetes gyászt, szomorúságot, komorságot, mert ezeket a félelmetes érzéseket feloldja bennünk a feltámadás vigasza: Krisztus legyőzte a halált, és ha vele együtt halunk meg, vele fogunk élni is: ha vele együtt kitartunk, vele fogunk uralkodni is. (vö. 2Tim. 2,11). Sokszor talán úgy vagyunk vele, hogy Krisztus feltámadásának örömhíre már nem „újság”, megszoktuk, elfogadjuk, számolunk vele. Életünket ennek megfelelően rendezzük be; Jó hír A jutalom reménye igyekszünk úgy élni, hogy egykor mi is méltók legyünk elnyerni a feltámadás és az örök élet jutalmát. Ez nagyon helyes is, hiszen erre maga az Újszövetség buzdít bennünket. De a Biblia ószövetségi könyveit olvasva talán nem is gondolunk rá, hogy az akkori, ószövetségi ember erről egész másként gondolkodott... Az ember fejlődő lény. Megszületünk néhány kilóval, pár tucat centiméterrel, sírva-gőgicsélve, értelmünk és szabad akaratunk bennünk szuny- nyadó képességeivel. És néhány évtized alatt óriásit változunk: testileg- lelkileg, szellemileg hihetetlenül megerősödünk. Ez a fejlődés hasonló módon jelen van az Isten és ember kapcsolatában is, és a Bibliában is nyomon kísérhető. Egyik vonása éppen a feltámadás-hittel kapcsolatos. Az Ószövetség korai időszakában úgy képzelték, hogy az ember lelke a halál után a holtak országába jut, ahol sötétségben, kietlenségben, Isten nélkül „él”, és ebből az állapotból nincsen szabadulás, ez az ember végső sorsa. Ezért volt számukra annyira fontos a földi jólét; Isten igazságosságát evilági keretek között tudták csak elképzelni. Aki Isten törvényei szerint él, az egészséges és jómódú lesz; aki pedig elveti Istent, annak boldogtalan lesz élete. Persze, ez a gondolat nem igazolódott be minden esetben; mindig voltak Istenhez hű emberek, akik szenvedtek, szegények és betegek voltak. A zsoltárok között sok olyat találunk, amikor egy hívő ember Istenhez kiált nyomorúságából, és - noha nem érti, miért történik vele mindez - minden nehézség ellenére bízik Isten igazságosságában, bölcsességében. Ennek legszebb tanúja talán a 22. zsoltár. Néhány sorát idézzük: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól? Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám, kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam... Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa, boruljanak le előtte a nemzetek családjai!... Az én lelkem is neki él, és nemzetségem neki fog szolgálni. Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, a majd születő népnek igazságosságát hirdessék: „Ezeket mind az Úr cselekedte!" (2-3.28. 31-32. versek.) Ebben a zsoltárban egy Istenhez hű, szenvedő ember imádkozik. Elpanaszolja Istennek nehéz sorsát, és azt, hogy úgy érzi, még imáira sem kap választ. Nem érti, miért engedi meg Isten a sok szenvedést, de nem lázad ellene. Szereti Istenét. Érzi, hogy a sok szenvedés lassan véget vet életének. De utolsó erejével még Neki adja lelkét: „Az én lelkem is neki él”... Tudja, hogy számára már nincs jövő, a holtak országába jut, ahol Isten nélkül reménytelenül fog „létezni”, ha ez még létnek nevezhető. De az a gondolat megvigasztalja, hogy továbbra is lesznek olyan emberek, akik szeretik Istent, akik az ő útjait fogják követni: „Nemzetségem neki fog szolgálni. Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, a majd születő népnek igazságosságát hirdessék!” Megdöbbentő ennek az embernek az Istenbe vetett hite és iránta való szere- tete. Teljesen felül tud emelkedni önmagán, saját szenvedésein; annyira szereti Istent, hogy ő még saját sorsánál is fontosabb számára. És mindezt nem a jutalom reményében teszi! ő úgy tudja: élete véget ér, léte voltaképp megszűnik. Számára már nem lesz többé boldogság, öröm, nem várja őt semmi jó. És mindezek ellenére szereti Istent. Tanulhatunk ettől az embertől. Megtanulhatjuk tőle az érdek nélküli szeretetek amely nem a viszonzás reményében ad; a rendíthetetlen hitet, amely túllépi az érthetőség határát. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy Jézus ajkán a kereszten éppen ennek a zsoltárnak kezdő sorai hangzottak el. Hiszen végső soron ő az, aki szeretetében meghalad minden emberi kicsinyességet és számítgatást, és Atyja iránti bizalmában kész volt teljesen a Végtelenre hagyni saját magát. Számunkra nagyon fontos a feltámadás hite. Ez ad erőt és reményt emberi munkánknak, küzdelmünknek. De azért gondolkodjunk el rajta: ha Isten nem ígérne nekem semmit, akkor is szeretném őt? Tamás Roland káplán Rejtett értékeink A reformáció kezdetei Tolna megyében „Mikor néhány évvel ezelőtt Wittenbergből elutaztam, nagyon siettem, hogy Tolnára érjek, mely város akkor egészen istentelen és bálványozással telt volt, úgy hogy azon két hét alatt, míg ott voltam, annyi ezer ember között alig hármat vagy legfeljebb négyet találtam, kiknek az evangélium igazsága tetszett” - írja Eszéki Imre, aki 1545 nyarán próbálkozott először megyénkben a reformáció meghonosításával. A középkori magyar államot támogató katolikus egyház, amely az egyetlen legális szervezet volt a török hódoltságig, eretneknek nevezte mindazokat, akik szervezete és vallási tételei ellen felléptek. Ilyenek megyénkben és megyénkből is akadtak: az előbbiekre jó példa Csehi község, ahová a Hunyadi Jánost támogató egykori huszita harcosokat telepítette le Mátyás király, az utóbbiakra pedig legszebb példa az egyik korai Bibliafordító. A török uralom annak ellenére közömbös volt vallási ügyekben, hogy a protestánsok, akik nevüket Luther nevezetes tiltakozásából, azaz pro- testálásából kapták, kezdettől fogva azt hirdették: a török Isten büntetése rajtunk elkövetett bűneinkért. Valószínű, hogy a szultán birodalmának ügyvivői jól érzékelték a pápaságot, mint hatalmi ellenfelet, de nem törődtek néhány rongyos prédikátor lázas igyekezetével: a fejekbe nem láttak... Tolnán a bíró hamar érzékelte a veszélyt, ezért régi beidegződéssel a földesúrhoz, ez esetben a budai basához, „a császár számtartójához” sietett. Azonban a basa, mivel „néhány kegyes és istenfélő férfiú” - valószínűleg ajándék mellékelésével - „a basa legfőbb intézője elé terjesztette ügyünket”, ezért az nem hogy lenyakaztatta vagy elűzette volna az új prédikátort, hanem „mikor ő azt jól megértette, kis híja volt, hogy a bírót mindjárt nyakon nem ragadta”. Ami ennél is fontosabb lett: „Ezen felül megparancsolta, hogy a Luther által feltalált evangélikus hit prédikátorai mindenütt mindazoknak, akik csak hallgatni akarják, az evangéliumot szabadon, félelem nélkül prédikálják ...” Mindössze három év múlva, 1548 októberére a térítés eredménnyel járt. Szigeti, aki az év júliusának végén érkezett Tolna megye akkori legnépesebb mezővárosába, leírhatta: „egy új iskolát állítottam fel, mert a régit még a pápisták bírják. Közel 60 tanítványom, a köznépből pedig több, mint 500 hallgatóm van”. Ez lehetett az első gyülekezet derékhada, s igen jellemző, hogy a legkorszerűbb tudásra áhítozó diákok mellett mezővárosi polgárok is élénk figyelemmel kísérték a változásokat. Ezek, mondhatni, gyökeresek voltak: a közösség maga választhatta lelki vezetőit és tanítóit, közösen vitatta meg addig földesurára tartozó ügyeit, magyar nyelven ró- hatta le vallási szolgálatát, s bárki - képesítés nélkül is - a szószékre léphetett és prédikálhatott, ha úgy adódott. Később, amikor már ilyen rendelkezésre állt, a magyar nyelvű Bibliát szabadon forgathatta, s akár maga is szerezhetett új vallási énekeket, zsoltárokat. A tolnai iskola, amely ettől kezdve fél évszázadig a magyar nyelvű kultúra legfőbb letéteményese a hódoltságban, s híre messze határainkon túl jutott, merőben új alapokra helyezte a lelki életet és az oktatást. A szabad közösségeket önállóságra és demokratizmusra ösztönözte, kezükbe adta sorsuk intézését. Az oktatást alapjaiban reformálta meg: minden faluból a legjobb eszű fiút „ösztöndíjjal” a falu tanulni küldte. (Azért az idézőjel, mert ez azt jelentette, hogy becsületesen feltarisz- nyázták, szalonnát, sonkát, lisztet adtak neki, amiből élhetett tanulmányai idején.) A tanulók több nyelven mívelték tudományukat, ezért Tolnáról közvetlenül német földre mehettek, a kor leghíresebb egyetemeire, majd falujukba visszatérve az igét hirdették és a következő nemzedékből immár ők választották ki a legkiválóbbakat. A kezdetekben még sokáig érződött az, amit Szigeti Imre így fogalmazott meg: „Igen nagy hiányunk van segítő társakban. Ezért arra kérlek, ha van ott néhány magyar, légy szíves azokat sürgősen hozzánk küldeni, mert ezeken a vidékeken az Úr aratni valója igen sok, de a munkás nagyon kevés”. Dr. Töttős Gábor Esz nélkül kötöget az asszony Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük feltétlenül írják rá: Rejt- , vény! A rejtvény beküldési határideje: november 13. Az október 17-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „A szolgaság mindig a tespe- déssel kezdődik”. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Mészárosné Eszényi Ildikó 7191. Hőgyész, Erdélyi u. 55., Pusztai Erika 7100. Szekszárd, Csokonai u. 13., Fábos Fe- rencné 7200. Dombóvár, Al- lende u. 3. 1.14., Cservári József 7130. Tolna-Mözs Arany J. u. 19/B., Hegyi Hajnalka 7193. Regöly, Rákóczi u. 40. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermek). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diák), 18 óra. Szentlélek Újtempiom. Kedd, csüt.: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vas.: 8.00 (gyermek), 11.15 óra.---------------1------------------------------------------------------------l v — LÉTEZIK v— MÓD CRN PLAZMA RÉSZEI íilj' URÁN. ARZÉN BŰNÖZŐ f> V S.J HEZ HASZNÁLT _ BEFOGÓ Í°bj8je£l CSŐRT EK > — dr; 1---------------------------------- ---------------------TEVÉKENY VILÁG ..LAKÓIA VICC POÉNJA. 2. R eaz V ANQOL LÍTIQE An kői OLASZORSZÁG . RÖV. FESZÍT. HASÍT----O— K 1 EJ — Í1ÍS > BAJNOKOK > FALTAK Ml LLI — r~ HÁNYÁTHORO ASZ ZSINÓR > Vl vA fű? > loijE TÖLTŐ —V tanácsi > KIFLI NO FARKASA csodálkozás SZAVA > LATTSZÓ JUTTAT > ír* SZIBÉRIAI , >■ TESTRÉSZ RSPÜLŐ JELZÉSE PUSZTlV - VA DARABOKRA ZÚZZA ZENE— FÁRA 5W?o > 1 :ruSSOr > KÁRTYA ELEJEI =FÉRFINÉV ETTŐL KEZDVE CÄS. SIPALVA Jstv^Tn REGÉNYE > &V.W« SOKSZOROS > V TÁRSA. ROV. FUTÁS íVÍKRENDSZER > L GLÓRIA * 'ruha RÉSZE > ÓN KÉNYEL— .VOLT __ B EKÖVETKEZETT > sp&LV > ROMÁN PO LYO > SCHUTZ NÉMET POLITI — > MUNKAHELY ITT l~Vatna L . | KíSSI > > Óriási ZUHATAQ A SZÁVA MELLEK-----V-->■ L R, eWa FAROS » CINK KUPA FELEI KORSZAK FUNDAMENTUM > 1 KEGYETLENÜL VAD * ÁLLATÓ TtOP SUGÁR r~ _ JILLEQ- ZBTES SZAGLÓSZERV > V MÓRICZ ZB KIMOND ... MURI > Versenyeztek a nyugdíjasok Valódi kincsekkel ismerkedett a közönség Ki mit tud?-okat évtizedek óta rendeznek hazánkban. A hétvégén Bonyhádon is volt egy, amelynek különlegessége, hogy nyugdíjasok mérhették össze tudásukat, négy kategóriában. A bonyhádi Művelődési Központ, a Bonyhád és Vidéke Nyugdíjas Egyesület, valamint a Nyugdíjasok Országos Képviseletének Tolna Megyei Képviselete által szervezett megyei rendezvényen kétszáz szereplő vett részt. Marosi Julianna zsűrielnök szerint a közönség valódi kincsekkel ismerkedhetett meg ezen a versenyen, amelyet azelőtt Szekszárdon rendeztek meg rendszeresen. A bonyhádi Művelődési Központ, a Tolna Megyei Ön- kormányzat, a Bonyhád Városi Polgármesteri Hivatal, a Decsi Polgármesteri Hivatal, a bonyhádi Kézműves Szakiskola, valamint a Paksi Atomerőmű által támogatott rendezvényen a következő eredmények születtek: A népdal kategóriában szólóban: 1. Palkó Ambrusné, 2. Világosi Antal (mindketten Bonyhád), 3. Cséplő Károlyné (Váralja). A kórusok között: 1. A Gyu- laji Népdalkor, illetve a decsi Őszi Napfény Nyugdíjas Klub Kórusa, 2. a Pörbölyi Nyugdíjas Klub Kórusa, 3. A bonyhádi Székely Kör Népdal Kórusa. A népmese kategóriájában 1. a tolnai Kerékgyártó Lászlóné, 2. a cikói Keresztes Antalné. A népzene kategóriában a komlói Wache Jánosné aratott hatalmas sikert. Különdíjat kapott a tolnai Is- tovics Jánosné, a decsi Pintér Sándonré, a Várdombi Őszirózsa Nyugdíjas Klub Énekkara, a Mozgássérült Egyesület Bonyhádi Nefelejcs Kórusa, a bonyhádvarasdi Balázs Jó- zsefné, illetve a legszebb népviseletért a decsi Őszi Napfény Nyugdíjas Klub Kórusa. A Nyugdíjasok Világévét ünnepeljük 1999. októberében. Ekkorra terveznek egy újabb megyei rendezvényt, amelynek gáláján fellépnek majd a mostani verseny helyezettjei, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megőrizzük hagyományainkat, és „megfertőzzenek” másokat a népzene, a népdal szere- tetével, és megmutassák, milyen fontos a közösségi élet megőrzése. má-ré PALYAZAT A Belügyminisztérium Tolna Megyei Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (TÁKISZ) igazgatója PÁLYÁZATOT HIRDET a Szolgálat alábbi munkakörének 1998. december 1 -tői történő betöltésére: szervező-programozó Pályázati feltételek:- magyar állampolgárság -büntetlen előélet- informatikai szakirányú felsőfokú iskolai végzettség-WINDOWS 95 ismerete Az elbírálásnál előnyt jelent: WINDOWS NT, SQL nyelv, ORACLE adatbáziskezelő, angol nyelv ismerete. Pályázathoz csatolni kell:- a pályázó részletes szakmai önéletrajzát- három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt- a végzettséget igazoló okiratok hitelesített másolatát Az eredményesen pályázó dolgozó alkalmazása és bérezése az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) előírásai szerint történik. A pályázatot a TÁKISZ igazgatója 1998. november 30-ig elbírálja. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítást is tőle lehet kérni személyesen vagy a 74/416-623-as telefonszámon. A pályázatot a BM Tolna Megyei TÁKISZ igazgatójához kell benyújtani 7100 Szekszárd, Széchenyi u. 48-52. címre, a pályázat megjelenését követő 11. munkanapig. (41659]
