Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-23 / 223. szám

1998. szeptember 23., szerda Megyei Körkép 3. oldal Egy családhoz közeli megoldás Otthon vannak Ozorán (Folytatás az 1. oldalról.) A fóti gyermekközpont „leépí­tési” programjának eredmé­nyeképp már közel száz lakás­otthont adtak át az országban, a többi közt a Fejér megyei Vaj- tán és a Bács-Kiskun megyei Solton. Az ozorai otthon létre­jöttét a falu polgármester, Schranz Istvánné kezdemé­nyezte. A tegnapi ünnepélyes avatón dr. Gáspár Károly, a Szociális és Családügyi Minisztérium főosztályvezetője kiemelte: a lakásotthon egy családhoz kö­zeli megoldás, humánusabb környezet, a gyerekek jobban be tudnak illeszkedni majd a társadalomba, könnyebben vál­hatnak önmegvalósító felnőt­tekké. A lakásotthonokban mind a gyerekek, mind a peda­gógusok érintettsége és felelős­sége más. A főosztályvezető elmondta, hogy 2002-ig kerül­het sor a fótihoz hasonló „ma- mut”-otthonok kiváltására. Ez azonban a helyi önkormányza­tok nélkül nem megy, a lakás­otthonok psak olyan települé­seken váltják be a hozzájuk fű­zött reményeket, ahol örömmel, de legalábbis tisztességgel fo­gadják a gyerekeket. A gyer­mekközpont igazgatója, Csáky László az eddigi tapasztalatok­ról elmondta: a lakásotthonok környezetében, miután megis­merik, általában megértik és el­fogadják a gyerekeket. Ozorán mentális problémákkal küzdő gyerekek találtak új otthonra. A községben egyébként szeretet­tel fogadták őket - mondta az igazgató. A lakásotthon háromszintes, négy szobás, összkomfortos épület, egy-egy szobában két gyermek lakik majd. Jelenleg öten vannak, a legkisebb öt, a legnagyobb tizenhárom éves, mindannyian Ozorán járnak óvodába, és iskolába. A gyere­kekkel egy vezetőpedagógus - korábban az ozorai általános iskola korrekciós pedagógusa­ként dolgozott Körmendi Irén - illetve három gyermekfelü­gyelő és gondozó foglalkozik az új otthonban. <tf) A Nobel-díjas tudós lánya Pakson Piros rózsák a talapzaton Piros rózsákból álló csokrot helyezett el édesapja, a Nobel- díjas magyar tudós szobránál tegnap a paksi atomerőmű parkjában a Svédországban élő Ingrid de Hevesy. A hetedik évtizedét taposó hölgy tudomása szerint ez a vi­lágon az egyetlen szobor He­vesy Györgyről, aki 1885-ben született Budapesten. A tudós Dániában, Svédországban és a Német Szövetségi Köztársa­ságban élt 1966-ban bekövet­kezett haláláig. A freiburgi egyetem professzora volt, ő ve­zette be a radioktív izotópok alkalmazását előbb az analiti­kában, majd a biológiában, ne­véhez fűződik a 72-es rend­számú elem, a hafnium felfede­zése. Munkásságáért 1943-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. A virágcsokor elhelyezése után Ingrid de Hevesy el­mondta, tíz évvel ezelőtt járt először Magyarországon. Marx György professzortól értesült arról, hogy édesapjának Pak­son, az atomerőműnél szobrot állítottak. Szívesen vette az atomerőmű meghívását, azért is mert sok kedvező hírt hallott a magyar nukleáris létesítmény­ről. A látogatás során szerzett benyomásai megerősítették ezt, elnyerte tetszését az erőmű. — Nem várt szép épületegyüttest, parkokat találtam itt - mondta. Köszönettel tartozom az atom­erőműnek, hogy elevenen ápol­ják édesapám emlékét, hálás vagyok ezért - hangsúlyozta Ingrid de Hevesy. Sérült gyerekek napja az állat- és növénykertben Egy véletlen találkozás kellett hozzá, hogy az értelmileg fo­gyatékos Tolna megyei gye­rekek is részt vehessenek Bu­dapesten a Fővárosi Állat- és Növénykert és az Értelmi Fo­gyatékosok Országos Érdek- szövetsége hagyományos nyílt napján. Ezen a napon a szponzorok se­gítségével az értelmi sérült gye­rekeket látják vendégül. Két busszal a megyéből kilencven értelmi fogyatékos gyerek és az iskolás korból már kinőtt fiatal vehetett részt ingyenesen a ki­ránduláson. Harangi Józsefné, aki mint szervező és érintett szülő is je­len volt, a vendéglátás figyel­mességét, a szponzorok ember­ségét emelte ki, amikor köszö­netét szeretne mondani nekik a gyerekeknek szerzett élmé­nyért. Jubilál az alsótengelici otthon Az Alsótengelici Idősek Ott­hona az első olyan intéz­mény volt Tolna megyében, amely az idősek gondozá­sára, ápolására szakosodott. Mint önellátó intézmény nyi­totta meg kapuját ötven év­vel ezelőtt, ma a Tolna Me­gyei Önkormányzat kezelé­sében működik. Jelenleg 113 lakója van a jubiláló intéz­ménynek, alig negyven fős személyzettel. Az otthon 50. évfordulója alkalmából rendezett négyna­pos rendezvénysorozatot teg­nap délelőtt Temesi Ágnes, a Tolna Megyei Önkormányzat elnökhelyettese nyitotta meg. Délután a lakók közül, aki csak mozogni tudott mind az udvaron megrendezett bemu­tatókra igyekezett. Kíváncsi tekintetek figyelték az SFOR haditechnikai bemutatóját, nagy sikerük volt a paksi Neu­tron kommandósoknak, vala­mint a kutyás bemutatónak. A rendezvényen találkoz­tunk Gacsályi Lászlónéval, akit csak Mária néniként em­legetnek itt. Gépészmérnök­tanárként ment nyugdíjba 1985-ben, de ma is tanít a szekszárd-palánki Csapó Dá­niel középiskolában: — A 25 év alatt most for­dult elő először, hogy nem gyerekekkel jöttem. Ugyanis huszonöt éve minden eszten­dőben egyszer, karácsonykor az osztályommal kilátogatunk az otthonba. Az intézmény minden lakójának hozunk ajándékot, amit az iskolánk gyerekei készítenek. A több napon át zajló gaz­dag program során szakmai előadásokat is szerveztek. Nagy jelentősége volt a me­gyei szociális intézmények igazgatói találkozójának, ta­nácskozásának - nyilatkozta lapunknak Mester Lajos, az otthon igazgatója. Ma a délelőtt gyógyászati segédeszközök bemutatójára kerül sor. A főnővéri klub vendége lesz dr. Vértes László, a Magyar Gerontoló­giai Társaság főtitkára. Dél­utánra várják Lagzi Lajcsit, míg az est során kórushang­verseny kínál szórakozási le­hetőséget. Ekkor a tengelici kórus, a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Kórus, va­lamint a Kajsza Fúvós Qartett lép fel. A csütörtöki progra­mokat a szociális intézmé­nyekben lakóknak szánják. A vetélkedőkön, sakkversenye­ken a vendéglátókon kívül a regöly-majsai, a gyönki, a du- naföldvári, a pálfai otthonok lakói is ott lesznek. A rendez­vénysorozat befejező napján az egykori dolgozókkal talál­koznak a jelenlegiek, a veze­tők. A programot többek kö­zött fúvószenekari hangver­seny, táncbemutató is színe­síti. A rendezvénysorozat este bállal zárul. Pt FOTÓ: BAKÓ JENŐ A nyomozás folytatódik Nem műszaki hiba okozta az Alimentál-tüzet Ismeretlen tettes ellen, különösen nagy kárt okozó rongálás bűntettében folytat nyomozást a rendőrség a tolnai Alimen- tál étteremben idén májusban lezajlott tűzeset kapcsán. Mint azt a katasztrófáról ké­szült riportunkban annak ide­jén megírtuk, az oltást végző tűzoltókat meglepte a lángok rendkívül gyors terjedése. Nem sokkal a tüzet köve­tően, a szakértői vizsgálat ak­kori szakaszában, az általunk megkérdezett egyik tűzoltó szakértő úgy vélte: nem való­színű, hogy szándékos gyújto­gatás történt, mivel akkor nem utaltak jelek idegenkezűségre. Kezdetben az - államigazga­tási eljárás keretében vizsgála­tot folytató - Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság . sem rendelt el nyomozást az ügy­ben. A meglehetősen időigényes szakértői vizsgálatok ettől függetlenül tovább folytak, és ezek eredménye nyomán for­dulatot vett az ügy. A nem hivatalos források­ból származó korábbi infor­mációinkkal összhangban a megyei rendőr-főkapitányság vagyonvédelmi alosztályának vezetője, Zsók Imre lapunk érdeklődésére tegnap el­mondta: a szakértői vélemé­nyek alapján nem műszaki hiba okozta a tüzet. Ismeretlen tettes ellen folytatnak nyomo­zást, az alosztály két embere végez tanúkihallgatásokat. Hozzátette: az ügyészség a nyomozás határidejét két hó­nappal meghosszabbította, de mindent megtesznek azért, hogy mielőbb lezárhassák az ügyet. -es­_____Hírek_____ Kir ándulnak a nyugdíjasok Megfelelő érdeklődés esetén kirándulásokat szervez a Szekszárdi Nyugdíjasok Terü­leti Érdekszövetsége tagjai számára október 15-én Buda­pestre, vagy Sopronon ár Bruckba. Jelentkezni minden hétfőn és csütörtökön 8 és 10 óra között lehet Szekszárdon, a Hunyadi utca 4. szám alatt a székházban. Kiállítás Pincehelyen A Pincehelyi Képzőművészeti Nyári Tábor munkáiból nyílik kiállítás 1998. szeptember 26- án, szombaton 16 órakor a he­lyi Közösségi Házban. A be­mutatót Czink Judit, a Tolna Megyei Közművelődési Szol­gáltató Iroda munkatársa nyitja meg. Bíró Annamária munkássága Tisztelgés Bíró Annamária munkássága előtt - ezzel a címmel nyílik kiállítás Szek­szárdon, a Babits Mihály Mű­velődési Ház társalgójában a Szüreti Fesztivál idején. A közelmúltban elhunyt fazekas népi iparművész, a népművé­szet mestere számos alkotása csütörtöktől vasárnapig, dél­előtt 10 órától este 6-ig te­kinthető meg. Budapestről Decsre A budapesti Radnóti Miklós Gyakorló Középiskola diákjai látogatnak Decsre szeptember 24-27. között. Itt tartózkodá­suk alatt többek között a me­gyeszékhellyel, Liszt, Garay, Babits művészetével ismer­kednek. A Garay téri pincé­ben a kulturált borfogyasztás­ról hallgatnak meg előadást „Tudniillik, hogyan fogyasz- szuk a bort” címmel. A négy napos program lovaskocsik­kal tesznek kirándulást Cse- rencre, ellátogatnak a ge- menci tájvédelmi körzetbe, s ízelítőt kapnak Sárköz kultú­rájából. / Állásajánlatok munkanélkülieknek Állásbörzét rendez a Tolna Megyei Munkaügyi Köz­pont Bonyhódon, a kiren­deltségén szeptember 24-én, 9-15 óráig. A rendezvényen részt vesznek azok a mun­káltatók, akik állást kínál­nak tartós és pályakezdő munkanélkülieknek. (x) Nemere István: Szomszédom a halál (32.)- Mit mondott neked az öcséd? - kérdeztem. A kezün­ket nem tudtuk mozdítani, olyan szorosan álltak körülöt­tünk az emberek. Jól láttam, hogy a harag eltorzítja az arcát.- Mit tudsz az öcsémről?- Csak azt, hogy éppen olyan gazember, mint te - óva­kodtam használni a „volt” szót. Nem árultam el neki, hogy az ifjabb Mulanit már valahová elvitte a folyó. Amikor ritkult a tömeg - már kisodródtunk a diszkó elé - végre felszabadult a másik karom. És a lábam is. Rúgtam, ütöttem, de Múlani nem hagyta magát, ordított embereinek. Tudtam, ebből baj lehet. Ha elkapnak, végem van. Mbuni elleni merénylet, és a szerbek elrablását is rám bizonyítják, ráadásul jogosan. Kitéptem szorításából a jobb kezemet, de ő is fegyve­rért nyúlt. Erről eddig egfe- ledkeztem; embereitől a tűz­vész kitörésekor szerezhetett egy pisztolyt. Mire előrán­totta volna, én időhiány miatt a zsebemből lőttem. Múlani megingott. A tömeg szétfu­tott, a diszkó épülete lángok­tól recsegett. Szirénázva jött egy rendőrautó... Múlani is lőni akart, sőt lőtt is. De már csak maga elé, a földre. Kábultan állt, aztán lassan dőlni kezdett. A tömeg rárohant, az ajtó felől áramló emberek nem is figyeltek a lábuk alá. Másokat is eltapos­tak. Múlani arca eltűnt a lá­bak között. Körülnéztem, és rohantam tovább. Az épület másik oldalán többen autóikat menekítették volna, de a kocsik összegaba­lyodtak, egymást akadályoz­ták. A járdán megtorpantak a menekülők, most már bizton­ságban érezték magukat, és fi­gyelni kezdték a tűzvész alaku­lását. Mzingában aligha van európai értelemben vett tűzol­tóság. Amikor visszanéztem, a lángok éppen elérték a tetőt. De azt hiszem, sikerült kime­nekíteni mindenkit. Kivéve az elnököt és vagy nyolc-tíz tár­sát. A testőrök fejvesztetten futkostak, ebből is tudtam: nincs parancsnokuk. Nincs, aki vezényelhetné őket... Fellélegeztem. Akkor jutott eszembe: ha minden rendben ment, a fiúk már mind a bárkán vannak, a parton a három te­repjáró - de nekem nem ma­radt jármű! Elbotorkáltam a kevéssé megvilágított utcákon távolabb, és fogtam egy taxit. A bárka azonnal elindult, amint a fedélzetre ugrottam. Felnyikordultak a kikötőstég mohos oszlopai, a motor dübö­rögni kezdett. Az öreg hajós állt a kormánynál. Willt és He- inzet előreküldtem az orrba, fi­gyeljenek. Mindenkinél ott volt egy géppisztoly és egyéb fegyverek is.- Hol van Roland? - kérdez­tem Dinótól.- Lent a foglyoknál - társam és barátom hangjában éreztem valamit. Amit nem is akart ki­mondani.- Te és Paul gyertek velünk. Paul lesz a tolmács, a szerbek­kel egy lengyel talán szót tud érteni. A bárka fenekén egy meny- nyezeten ingó lámpa fényében fura jelenet tárult a szemem elé. Két szerb a nyirkos sarok­ban ült, hátrabilincselt kézzel. A harmadik - Mitrovic - kö­zépen térdelt. Roland éppen őt pofozta. De olyan kegyetlenül és szünet nélkül, hogy azonnal felment bennem a pumpa. Odaugrottam, és elkaptam a karját.- Megőrültél...? Vissza, te állat! Az arcába néztem. A szeme... Hát igen. Az élet is­métli önmagát. Egyszer már átéltem ilyesmit. Akkor is a franciák kérésére mentem el messzire, hogy egy algériai háborús bűnöst hozzak haza Párizsba. És a kísérő, akit mel­lém adtak, a lehető leginkább érdekelt volt az ügyben. Ettől mindig féltem, ez elvakulttá te­szi a legjobb embereket is. Óvatosabb is lehettem volna, a fenébe! Hiszen voltak jelek, amelyeket észre is vet­tem. Elég volt Roland arcába néznem, hogy feltehessem a kérdést:- Ki neked ez a pasas? Hallgatott. A szerbet leültet­ték egy sarokba, véres volt az arca. Ő is hallgatott. Megráztam Rolandot.- Beszélj, átkozott! Még jó, hogy nem rontottuk el miattad az egész akciót! Roland lecsillapodott, de nem nagyon.- Hagyjatok... Számolniva- lónk van ezzel az alakkal!- Mi ez a többes szám. A fi­véredről van szó? Nem nézett rám, úgy be­szélt.- Az apánk Belgrádban volt diplomata, aztán annyira meg­tetszett neki az ország, hogy nyugdíj után ott is telepedett le. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents