Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12 / 214. szám

Közelről SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Negyedik oldal Játszik, amíg a kezét emelni tudja A dombóvári vásártéren tartott „Nyárbúcsúztató” rendezvény egyik leglátogatottabb programja a hí­res bábművész, ifjabb Kemény Henrik sok humorral fűszerezett műsora volt. A nagyérdemű publikum ezúttal is Vitéz László vidám történeteinek tapsol­hatott. Az előadást követően a világszerte ismert művésszel családjuk történetéről és a bábjátszás­ról beszélgettünk. A nagypapa - akit még Korngut Salamonnak hívtak - a csizmadia mesterséget űzte és portékáit gyakran hordta vásárokra. Ezeken látott először vándorló mu­tatványosokkal, akiknek a műsora annyira megtetszett neki, hogy óriási „vargabe­tűt” téve maga is beállt kö­zéjük - kezdte családja tör­ténetét a ma már nyugdíjas bábos. Később saját cirkuszt alapított, s önálló társulatá­val bejárta az országot. Uta­zásai során ismerkedett meg bábjátékosokkal, akik közül néhányat fel is lépte­tett cirkusza porondján. Hamarosan ezt a mester­séget is kitanulta és „mivel a bábok nem kértek kenye­ret”, inkább ezekkel láto­gatta sorban az útjába eső falvakat és városokat. Apám Budapesten, a hű­vösvölgyi Nagyréten 1912- ben „Kolumbia Magyar Me­chanikai Színház” néven megalapította saját báb­színházát, majd 14 évvel később átköltöztette azt a Népligetbe, a főváros akkori szórakoztató központjába, ahol vasárnaponként több előadást is tartott nagy si­kerrel - folytatta ifjabb Ke­mény Henrik. Én már ebbe a közegbe születtem s arra emlék­szem, hogy 9 évesen apám rám bízta Mark Twain: Kol­dus és királyfi című darab­jának mindkét címszerepét. Apámmal együtt játszot­tunk, de hamarosan jött a második világháború, ami­ből ő már nem tért haza. így egyik napról a másikra rám szakadt családi bábszínhá­zunk minden gondja-baja, de ezek ellenére 1945. má­jus elsején már ismét elő­adást tartottam. Néhány évvel később - az államosítás idején - a mi bábszínházunk is bezárt, én pedig 1950-től az Állami Bábszínházban dolgoztam. Ebben az időben nagyon sok olyan darabot tűztek műsorra, ami nekem egyál­talán nem tetszett. De nem volt mit tenni, el kellett ját­szani a „Traktoros Ferke” és az „Okos Kata” című mese­játékokat is. Húsz év után megváltam munkaadómtól. Majd az or­szágot kezdtem el járni nagypapám és apám régi, híres bábjátékával, melynek főszereplője Vitéz László volt. Rövid időn belül Euró­pába is eljutott vásári bábjá­tékom híre és ennek kö­szönhetően az „öreg konti­nens” számos országában is megfordultam. Nagy örö­mömre szolgált az, hogy a Magyar Televízió több alka­lommal is műsorára tűzte Vitéz László általam játszott történeteit. Ma már ugyan nyugdíjas vagyok, de nem unatko­zom. Nagyon sok helyre vár mostanában is a nagyér­demű publikum. Megígér­hetem, hogy addig fogok játszani, amíg a kezemet emelni tudom - mondta vé­gül a bábművész, -glaub­Bazsonyiék nem szállnak el a sikertől Dombóváron nagy ha­gyománya van a postaga­lamb sportnak, hiszen több mint fél évszázada alakítottak önálló egye­sületet a tenyésztők. A helybéli versenyzők kö­zül néhányan - többek között Kuti Lajos és Fri­edrich László - már ko­rábban is sikeresen sze­repeltek galambjaikkal a délnyugat-magyarországi megmérettetéseken, de olyan eredményeket még senki sem ért el, mint a jelenlegi „éllovas”, Ba- zsonyi Gyula. Egy éllovashoz illő serleg fotók: bakó jenő az — Egyik munkatársam, Harsányi Árpád még 1986- ban mesélt először a posta­galambok röptetéséről - kezdte történetét a fiatal­ember. - Első „madarai­mat” a helyi egyesület tagja­itól kaptam ajándékba. Ezek a magyar postagalambsport „örökös királya”, Anker Al­fonz híres galambjaitól származó egyedek voltak. A kezdeti versenyeken elért kisebb sikereim arra ösztö­nöztek, hogy komolyabban kezdjek el foglalkozni a te­nyésztéssel és a sporttal is. Hamarosan hozzáfogtam egy saját - kö­zel 80 férőhe­lyes - galamb­ház építésé­hez. Elkészíté­sében nagyon sok szakmai segítséget kap­tam a Berhidán élő Héninger Tibortól és egy másik ismert galambásztól, a budaörsi Ju­hász Jenőtől. A galambház be­népesítéséhez aztán mindket­ten adtak né­hány olyan - németalföldi galambászok­tól származó - egyedet, ame­lyek kereszte­zésével egyre növekvő állo­mányt alakítot­tam ki. Ezekkel a ga­lambokkal és „özvegy­Egy galambchamplon Dombóvárról ségi” módszer alkalmazásá­val eredményeim rövid idő alatt látványosan javultak. Tíz egyesület 150 verseny­zője közül 1993-ban nyer­tem először dél-nyugat ke­rületi rövidtávú összetett bajnokságot. A kilenc hét­végén át tartó versenyen 1500 galamb indult alkal­manként és a távolság 200- 400 kilométer között válto­zott. Azóta is ez a legsikere­sebb versenyszámom, meg­szakítás nélkül az idén már ötödik alkalommal diadal­maskodtam - folytatta Ba- zsonyi Gyula. — A nemrégiben lezárult versenyévadban a követ­kező eredményeket értem el 40 hímből összeállított különböző csapataimmal: megnyertem kerületünkben a három útból álló Anker Alfonz-versenyt, bajnok let­tem 9 röptetés alapján a bel­földi összetett versenyben, ugyanennyi utat követően elhódítottam a külföldi ösz- szetett verseny első helyét, a hosszú távú versenyben is sikerült diadalmaskodnom és a középtávú megmérette­tésen egyik legjobb bará­tom, a pécsi illetőségű Erős Jenő mögött a második he­lyet szereztem meg. A csa­patdiadalok mellett galamb­jaim eredményesen szere­peltek a kerületi bajnoksá­gokban is. Elért eredményeimet el­sősorban annak köszönhe­tem, hogy nálam a galam­bokkal való foglalkozás nem csupán a néhány hetes versenyszezonra korláto­zódik, hanem az év minden napján törődöm „szárnyasa­immal”. A hobbimat idő­közben ugyancsak megsze­rető feleségemmel gyakran takarítunk náluk, minőségi takarmányt, vitaminokat és ásványi anyagokat etetünk velük, szorgalmasan trení­rozzuk őket. Öreg galambászok között sokáig szállóigeként terjedt a következő mondás: „a postagalambok reptetése a szegények lóversenye”. Napjainkban ez már úgy módosult, hogy aki ered­ményt szeretne elérni, an­nak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen sokba kerül a galambok szállítása és a megfelelő takarmányozás is. Ebben a sportágban nem könnyű a csúcsra kerülni, de tartósan ott maradni ta­lán még ennél is nehezebb. Szerénytelenség nélkül ál­líthatom, hogy nekem ez most már több éve mindig sikerül. Ezek után a célom nem is lehet más, mint az, hogy hosszú idő alatt, ke­mény munkával kivívott el­sőségemet továbbra is meg­őrizzem és eközben egy olyan állományt tenyésszek ki, melyet egykoron majd „Bazsonyi-törzsnek” ne­veznek el - zárta mondan­dóját a lelkes galam­bász. -glaub­Eötvösék időutazása (Folytatás az 1. oldalról)- Az újfajta produkció azt jelenti, hogy a hagyomá­nyos cirkuszi előadások már nem arattak kellő sikert? — Valóban így láttuk. A mai gyerekek videófilmeken nőnek fel, nekik már más az igényük. Azonban nagyon nehéz olyat kitalálni, amit még senki nem csinált. A cirkuszi produkciók tulaj­donképpen adottak, ezeket lehet fejleszteni. Mi koreog­ráfiával és fénytechnikával igazán látványosra állítottuk össze az előadást.- Apropó: ifjúság. Milyen egy Eötvös gyerekkora? — Egész kicsi korunktól a cirkusz világában növünk fel, és számunkra teljesen természetes, hogy ezt a cso­dálatos pályát választjuk. A cirkuszban a gyereknek mindenből tanítanak egy ki­csit, így látja a szülő, hogy mihez van leginkább tehet­sége a gyereknek.- A nézők sokszor irigylik a cirkuszosok életét. — Ez egy változatos élet: bejárjuk az egész világot, olyan helyeket látunk, ami keveseknek adatik meg, hí­res emberekkel találkozunk - és mi minderre büszkék vagyunk. Én például Olasz­országban születtem, szü­leim tizenhat évig ott dol­goztak. Természetesen itt­hon is szeretünk lenni. A Fantazia Circus-szal októbe­rig most itthon, novembertől pedig Franciaországban sze­replünk. — Nagy fantázia szüksé­ges egy-egy produkció kiötlé- séhez. — Minden évben teljesen új műsorral szeretnénk je­lentkezni. Más cirkuszokat is megnézünk, ötletmerítés céljából. Idén - így most Tolna megyében is - a Monte Carló-i Cirkuszfesztivál Ezüstdíjasai, a világhírű Ko- vatchevi csoport is fellép ve­lünk. Egyébként a csoport hölgytagja ezüstérmes olimpiai bajnok ritmikus sportgimnasztikában. — A Fantazia Circus-ban hány Eötvös lép fel? — Nyolc - egyikük az Ál­lami Artistaképzőbe jár, má­sikuk: Lóránd öcsém idén kapta meg a Hortobágyi-dí­jat,*ami a legnagyobb kitün­tetés az artisták körében. (Természetesen Susy is fel­lép, ő légtornász. - a szerk.j — Hogy van a család nagy „öregje”, Eötvös Gábor? — Még mindig szerepel, jobban bírja, mint mi, fiata­lok. Az egész család büszke rá. A közönség - ha meg­hallja az Eötvös nevet - tudja, hogy jó előadást fog látni. Mi is igyekszünk bebi­zonyítani, hogy bennünket, fiatalokat is megérdemelten hívnak Eötvösnek. Szeret­nénk a cirkusz-művészet rangját visszaemelni arra a szintre, amelyen egykor volt. Az újságíró is szeret cir­kuszba járni (hát még a fiai), így természetesen a beszél­getés után megtekintettük az előadást. A Fantazia Cir­cus társulata elkápráztatta a közönségét, a néhol egysze­rűnek tűnő produkciók is hatalmas tudásról árulkod­tak. A nézők tátott szájjal fi­gyelték a hatalmas krokodi­lokat, a buzogánybűvölést, a triplaszaltókat, az egyensú­lyozóművészeket, és még sorolhatnánk. Az ügyesség mellett az illúzió is porondra került: megfejthetetlen mó­don hatolt át Eötvös Susy a „mágikus Joker” testén. Mindettől a varázstól válik Eötvös-produkcióvá egy elő­adás. Máté Réka Gyönk: tárgyalás a DDGázzal Jövőre: gáz tizenöt faluban Mintegy féléves vá­rakozás után pénte­ken tárgyalóasztal­hoz ültek tizenhárom Gyönk környéki tele­pülés vezetői a DDGáz tárgyalókül­döttségével. A DDGáz ígérete: 1999 októbe­rében lesz gáz a Hegyháton. A földgázhálózat kiépí­tése tizenöt olyan telepü­lést érint, amelyek a gá­zellátásban ma Tolna megye fehér foltját jelen­tik. Gyönk polgármeste­rétől, Fekete Józseftől megtudtuk: a felek vállal­ták, hogy ez év november 15-ig aláírnak egy megál­lapodást, amely rögzíti a határidőket, az üzemel­tető és tulajdonosi jogo­kat, a hálózatfejlesztési hozzájárulás összegét. A vezeték - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - a DDGáz Rt. tulajdona lesz. A beruházás össz­költsége 600 millió fo­rintra tehető, amelyből 270 milliót a DDGáz, 330 milliót a tizenöt falu áll. A lakosságnak bruttó 120 ezer forintos hozzájá­rulást kell befizetnie a ki­vitelezői pályázat kiírá­sig, amelyre 1999 tava­szán kerülhet sor. Ennek a 120 ezer forintnak a ti­zenöt százaléka vissza­igényelhető, az önkor­mányzatok pedig terület- fejlesztési támogatással igyekeznek mérsékelni a lakossági terheket. A beruházás megvaló­sulásához a lakosság 50 százalékának kell befi­zetnie a közműfejlesztési cehet, ha ennyien nem csatlakoznak, az önkor­mányzat leteheti a hi­ányzó összeget. Fekete József szerint most reális esély van a gázvezeték megépítésére. A fejlesztés ezzel együtt is elkerül több községet: például Nagyszékelyt, Kisszékelyt, Ozorát. (tf) Az EÖTVÖS CSALAD ÚJ GENERÁCIÓJA egyedülálló időutazásra hívja Önöket a jövő cirku­szába Bonyhádon a Vásár­téren ma 17 órakor. Olvasóink ezt a bónt 100 forint értékben használ­hatják fel a jegyvásárlás­nál! Jó szórakozást! VASÁRNAPI TOLNAI NÉPÚJSÁG az Axel Springer Magyarország Kft. lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó:' 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 74/416-211. Telefax: 415-508 Készült a szerkesztőség számítógépes rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kit., 7630 Pécs, Engel u. 8. Telefon: 72/326-480. Telefax: 72/332-099. Ügyvezető igazgató: FUTÓ IMRE Terjeszti az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája és a PANNONHÍR RT Nyilvántartási szám: 76129/1997 ISSN: 1417-9776

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents