Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-12 / 214. szám
Emlékezz, 1998-ban is! Magyar vagyok, magyarnak születtem - a verset egy aprócska zsidó öregasszony mondta el, amikor néhány éve az életéről, az 1944-es megpróbáltatásokról faggattam. Egykor, a húszas-harmincas években gyerekként szavalta, ezzel is nyomatékot adva meggyőződésének, hogy ő és a családja semmiben sem különböznek a falu többi lakójától. Aztán eljött 1944 tavasza, s a helybeliek lojalitásától, részvététől, no meg csendőröktől kísérve a falu másfél tucat zsidó polgára elindult az Auswitz felé vezető úton. Egyedül a már említett Sári néni jött vissza. Odamaradt koldus és szatócs, aggastyán és kisgyerek, rokon, jóbarát, testvér, édesanya. Magyar vagyok - mondta Sári néni, pár esztendővel ezelőtt. Nem úgy mondta, hogy lássam, ennek és mindenek ellenére ő magyar, hanem úgy, hogy értsem már meg végre: ő természetesen magyar, az is volt, az is lesz. És egyáltalán, mit forszírozom én ezt a kérdést, miért kapaszkodom bele ebbe a véletlenül eszébe jutott kis versbe?! Miközben beszélgettünk, gyakran felrémlett előttem egy emlékmű egyszerű, plasztikus képe. Azé a domborműé, amelyet - ha jól tudom - az országban elsőként állítottak fel mementóként a szekszárdi zsinagóga előtt. Kamaszodó diákként láttam meg először a máglyához kötözött meggyötört édesanyát, akit karjában tartott halott gyermekével együtt emésztenek a lángok. Egyszerű a szobor, könnyen érthető a mondandó. Első látásra felfogják azok is, akik közönséges halandóként nem jártasak a művészet magasabb régióiban. Ahányszor elmentem előtte, vagy várakoznom kellett az időközben zsinagógából művészetek házává átalakított, megmentett épület bejáratánál, mindig vetettem rá egy pillantást. El-elgon- dolkoztam a szobor által idézett eseményen, s valahányszor el is szégyelltem magam. Nehéz ezt megmagyarázni, még akkor is, ha van némi gyakorlata az embernek az írásban és a magyarázatban. Egyszer, a már említett várakozás közben az jutott eszembe, ha valami csoda folytán hatalmamban állna kitörölni egy lapot a magyar történelem könyvéből, biztosan ezt tépném ki. Ezt, amelyikre az van írva, hogy egy ország, egy állam több százezer állampolgárát odalökte egy bestiális hatalomnak. Holott tudhatta, hogy az előbb leöli őket, majd elégeti a holttestüket. Csecsemőket, aggastyánokat, nőket és férfiakat, százezer számra. (Aztán, a történelem következő lapjainak valamelyikén az áll, hogy ugyanez az ország nem sokkal később néhány százezer állampolgárát - asszonyokat és férfiakat, gyerekeket és időseket - elűz a saját területéről. Ezer szerencse, hogy az életüket meghagyta.) Ott áll az emlékmű a szekszárdi Művészetek Háza előtt. Egyelőre. Mert amint hallom, ha gázkamrába nem is küldik, kitelepítés vár rá. Méltó helyet keresnek neki a zsidó temetőben... A vasúton túl, a vásártér mellett... Lehet, hogy mégse olyan világos és egyértelmű ennek a domborműnek az üzenete? Pedig - ha a téma engedné, azt írnám, a gyengébbek kedvéért - még egy felirat is van rajta: Emlékezz, 1944. Talán át kéne faragni az évszámot, minden esztendőben. Az idén így festene: Emlékezz, 1998-ban is! Gyuricza Mihály Borban az igazság Szüreti Fesztivál zajlik Du- naföldváron péntek este óta egészen ma napnyugtáig. Az első nap műsorának címe akár a rendezvény mottója is lehetne: Borban az igazság. A nótaest után szombaton reggel fúvósok ébresztették a várost, majd bohókás szüreti vetélkedő következett. A délutánt mazsorettcsoportok menettánca nyitotta, lapzártánkkor pedig még javában tartott a blues és country fesztivál. A nagy látványosság, a szüreti felvonulás ma kora délután kezdődik. FOTÓ: GOTTVALD Verseny egy szigorúan halottfüggő piacon Nem várt bonyodalmakat okozott, hiogy a közelmúltban új temetkezési vállalkozás jelentke zett Tamásiban. A régi vállalkozó szerint az újnak nincs joga a városban temetni. Rendőrségi feljelentés, házkutatás - a ver seny része egy olyan piacon, ahol a haszon a halottak számától függ. A tamási temető a római katolikus egyház tulajdona. A ravatalozó az önkormányzaté. A temető üzemeltetésére az egyház, az önkormányzat évekkel ezelőtt a Pan-Hol Bt.-vel kötött háromoldalú megállapodást. Ezt az önkormányzat a maga részéről most év végével felmondta. Az Ozirisz Kft. augusztus 3-án kezdte meg működését Tamásiban. A kft. pályázatot adott be a temető üzemeltetésére a tamási római katolikus egyházközséghez, és az önkormányzathoz, amelyben a temető fenntartásáért nem kémek pénzt - állítja a kft. vezetője, LezsákZsolt. - A plébános úrnak volt egy olyan kérése, hogy, amíg az egyházközség testületé nem dönt arról, legyen-e másik tér metkezési szolgáltató, várjunk a tevékenységgel. Eleinte nem hirdettük magunkat Tamásiban, az első megrendelés vidéken volt.- Páriban és Pincehelyen hirdetőtáblákat helyeztünk el - mondja Lezsák úr. - Augusztus 30-án Páriból egy ismerősünk szólt, hogy a tábla eltűnt. Rendőrségi feljelentést tettünk ismeretlen tettes ellen. Három nap múlva szóltak a rendőrségtől, hogy átvehetjük a táblákat, amiket Holuib Lászlónál (a Pan-Hol Bt. tulajdonosánál - a szerk.) találtak meg. Az Ozirisz Kft. egy Páriban végzett temetése előtt a Pan- Hol Bt. jogi képviselője felhívta az elhunyt hozzátartozóját:, hogy az Ozirisz Kft.- nek nincs engedélye, nem temethetnek - állítja Lezsák Zsol t, aki szerint ez az eljárás kegyeletsértő. Az eset után az Ozirisz Kft. az ügyvédi kamarához fordult. Lezsák Zsolt szerint a pári temetőben joguk lenne szolgáltatást végezni. A Pan-Hol Bt. ügyvédje egyébként közölte az Ozirisz Kft.-vel: a „mondvacsinált hatósági eljárás” miatt panaszt nyújtott be az ügyészségen. Az ügyvéd többek közt birtokháborítással gyanúsítja az Ozirisz Kft.-t. Lezsák Zsolt nem érti, miért, elmondása szerint csupán konkurenciát szeretne Tamásiban a temetkezés terén. Ez az amiről a Pan-Hol Bt. hallani sem akar. A bt. meghatalmazott ügyvédje a történtekről elmondta: az elhunyt hozzátartozójától pusztán érdeklődött, és felhívta a figyelmet arra, hogy az Ozirisz Kft.-nek nincs szerződése az egyházzal. A birtokháborítással kapcsolatban kijelentette: téves információn alapult, utólag derült ki, hogy a hirdetőtáblák nem a temetőben voltak elhelyezve. Az ügyvéd azt is közölte: az ügyészség elutasította a panaszt. Holub László a házkutatást, - mint mondta -, azért nem értette, mert a helyszínen megmondta, hogy ő vitte el a táblákat, és nála átvehetők. Ennek ellenére ismeretlen tettest jelentettek be. Holub László határozott álláspontja, hogy engedélyük nélkül más nem végezhet temetést Tamásiban. A ravatalozóban - bár az épület az ön- kormányzaté -, a hűtőberendezés saját tulajdonuk. Pincehelyen szintén szerződésük van a temető-üzemeltetésre - állítja Holub Lász- lóné.- A Pan-Hol Bt. évi százezer forintot kap az egyháztól a temető fenntartására, amit ennyi pénzből nem lehet megoldani - mondja Holub László. A temetések száma csökken. Évi kétszáz temetés kell ahhoz, hogy fennmaradjon egy vállalkozás. Egy ekkora város két temetkezési vállalkozást nem tud eltartani - állítja. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzat részéről történt szerződésbontást sem fogadják el. Az önkormányzat saját kommunális vállalatát látná szívesen fenntartóként. Horváth Imrétől, a város plébánosától megtudtuk: rövidesen az egyházközség dönt arról, ki, milyen feltételekkel temethet Tamásiban. Tóth Ferenc Mindenkin átgázol, aki nem tart a következményektől Katasztrófa, ha az értelmiség morálisan megvesztegethető - nyilatkozta lapunknak Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, tanszékvezető egyetemi tanár. Az ismert szakemberrel Kakasdon, az autonómiáról rendezett mentálhigiénés tanácskozáson beszélgettünk. Vannak megismételhetetlen pillanatok. Bagdy Emőke jött, beszélt és győzött. Kakasdi előadása olyan vastapsot kapott, hogy - akár a színészeknek a bravúros előadás után - újból és újból meg kellet köszönnie az elismerést. . . Majd szabadkozott: érdemtelenül kapta. Pedig tudja - ha valaki, akkor ő igazán - hogy csak visszakapta azt az üzenetet, amit elküldött a hallgatóságának. Kiváló retorikai és színészi tehetségének köszönhetően nemcsak a gondolat, az érzelem is átsugárzott a szavain. Nem lehetett nem érezni, hogy amire az életét feltette, azt nagyon szereti. — Az ember immunrendszere a szívből jövő segítségtől felfokozott állapotba kerül - mondotta. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az agresszió látványa rombolja az immunrendszert. Beszélgetésünk elején erről kérdeztük. — Szeretném, ha ez az információ minél előbb eljutna a döntéshelyzetben lévő emberekhez - mondotta nyomatékkai. — Maga a tény már évekkel ezelőtt megjelent a Belső gyógyító című könyvben. A l’art pour Part erőszak puszta látványa is az immunrendszer gyengüléséhez vezet. Megjegyzem, az állatvilágban nincs ez a magáért való agresszió, csak ez embernél... — Ezek szerint káros az egészségre a magáért való agressziót bemutató film, mint például a dohányzás. Ha ez ennyire közismert a tudományban, nem lehetne rábírni az alkotókat, a film- forgalmazókat, tévétársaságokat, hogy vegyék figyelembe? — Grezsa Ferenc, akinek a munkásságát igen nagyra becsülöm, hihetetlenül sokat tett azért, hogy a televíziókban legalább csökkentse ezeknek a filmeknek az arányát. Rendezett ezzel kapcsolatban egy tanácskozást, ahová orvosokat, pszichológusokat, szociológusokat hívott meg. Ott elemeztük a problémát, de a tévéknél semmi sem változott. Ezekkel a filmekkel az is a baj, hogy a büntetlen, következmények nélküli agressziót közvetítik. Egy látszólag ártatlan mesefilmben például megölnek egy szereplőt, aki öt perc múlva ismét megjelenik a színen. Ez azt a látszatot kelti, mintha a cselekedeteinknek nem lenne következménye. Ez a látvány azt üzeni a gyermeknek, hogy ő maga is cselekedhet így. Ő pedig így arra a következtetésre juthat, hogy az agresz- sziónak nincs következménye. Gondoljunk csak a két tizenéves lány és a meggyilkolt taxis esetére .. . — Hogy lehet mindezt ellensúlyozni? — Kell, hogy az emberben legyen következmény-félelem. Elsősorban a szülőknek kell olyan mintát adniuk, hogy a gyerekben ez kialakuljon. Ugyanakkor gyakran tapasztalhatják a gyermekek, hogy míg szüleik harácsolnak:, őket arra intik, hogy el ne vegyenek két forintot a másiktól. Nos, ez teljesen hatástalan, a morál ugyanis a cselekvés útján épül be az ember személyiségébe.- Miért veszélyes, ha nem félünk a következményektől? — Az amorális ember nem rendelkezik következmény-félelemmel. Átgázol a másikon. Elvileg tudja, hogy a bűnért büntetés jár, de ez a gondolat nem válik benne cselekvő morállá, tehát nem erkölcsös. A legveszélyesebb a szavak útján történő szellemi környezetszennyezés. Ezért is kell mindig szem előtt tartanunk, hogy - miután minden mindennel összefügg - a cselekedeteinknek akarva-akaratlanul továbbgyűrűző következménye van a világban. A gondolat: energia. Felelősek vagyunk tehát a gondolatainkért is. A szellemi tisztálkodás feladata - lenne - minden emberi lénynek. Ezzel szemben mi sok mindent megtanítunk, de azt nem, hogy ezt hogy kell csinálni.- Ki fogja ezt megtanítani? — Ez lenne a mentálhigiéné feladata. Egyetértek a Veér András féle mentálhigiénés mozgalommal. Ez ugyanis fontosnak tartja, hogy a gyerekekkel legfogékonyabb korban sajátíttassuk el az erre vonatkozó legfontosabb ismereteket. Az iskolában essék arról is szó, hogy miként bánjunk az idegrendszerünkkel, hogyan tudjuk energiával feltölteni magunkat, hogyan tartsuk karban vegetatív idegrendszerünket. Ebben óriási szerepe van az értelmiségnek. Fontos, hogy morálisan maradjunk megvesztegethetetlenek. Mi nem lehetünk szeplősek. Ha ugyanis a „világító lámpás” megvesztegethető, az katasztrófa. És sajnos most ilyen katasztrófahelyzet van. Hangyái
