Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1998. augusztus 1., szombat Rejtett értékeink Petrovich Ede helytörténész Az élet, a sors sokszor úgy hozza, hogy egy kisebb hely­ségben csupán megszületik valaki, a tanulás lehetőségei nyomán elszármazik, valahol másutt derekas munkásságot végez és közbecsülésnek ör­vend, de a szülőhely már elfe­ledte híres gyermekét. Ilyen­kor valószínűleg ama másik helynek lenne szent köteles­sége a nyomokat felkutatni, a szülőház falába márvány táb­lát illeszteni. Nem tudom, megteszi-e ezt Pécs Hőgyé- szen, de hogy megtehetné, arra talán kellő bizonyíték az itt következő mozaikos élet­rajz. A Tolna Megyei Levéltár szívességéből tudjuk, hogy a siklósi születésű, de Hőgyé- szen élő Petrovich Alajos ka­laposmester és Csibrák szü­lötte, Baer Paula 1898. au­gusztus 7-én örülhetett Ede Lénárd névre keresztelt fiuk­nak. Felsőbb iskoláit már Ba­ranya székhelyén végezte, ahol 1922-ben avatták pappá, káplán lett Püspöknádasdon, 1923-tól Németbólyban, 1926- tól Tolnán, majd 1927- 1931 között Dombóvá­ron hittanár az elemi iskolá­ban. Jelentős szerepe lesz ab­ban, hogy az előző évben odakerült Magyar Béla plébá­nossal összegyűjtik és 318 ol­dalas kötetben kiadják 1930- ban A dombóvári plébánia egyházközségének imái és éne­kei című művet, amely me­gyénk történetében egyedül­álló a maga nemében. Ennek sikere nyomán és képzettsége révén rendeli Vi­rág Ferenc püspök Pécsre hit­tanítónak. A Deák utca 8-ban lakó hittanár nem kap oktatási feladatot, hanem a végül 1937-ben kiadott egyháztörté­nelmi olvasókönyv elkészítésé­vel bízzák meg. Öt év múlva a pécsi püspöki tanítóképző prefektusa, 1945-1947 között a káptalan levéltárosa, egy esztendeig az 1947-1948-as tanévben az esztergomi érseki tanítóképző vezetője. Visszatérve gimnáziumi tanár, majd 1949-től a hozzá leginkább illő levéltárosságot bízzák rá, amit 1957-1959 között a püspöki levéltár igazgatójaként, majd - már nyugdíjasként - közel két év­tizedig ismét a káptalani le­véltár vezetőjeként végez ki­tűnő eredménnyel. Ha kell, hosszú és fiatalokat is meg­próbáló utakat tesz a legki­sebb adat után Olaszországba, vagy bárhová, ahová a szá­mára szent ügyek szólítják. Az ógörögül, latinul, néme­tül, franciául, olaszul kivá­lóan tudó Petrovich Ede A pé­csi székesegyház címmel 1956- ban, A pécsi Káptalani Levéltár épületének története címmel 1964-ben jelentet meg önálló műveket, de nem kevésbé fon­tosak néhány oldalas tanul­mányai sem. Az Irodalomtör­téneti Közleményekben 1966- ban napvilágot látott A közép­kori pécsi egyetemmel kapcso­latos szentbeszédek kora című műve mindössze öt oldalas, de a 199 beszéd elemzéséhez könyvtárnyi szakirodalmat forgathatott itthon és külföl­dön. Első egyetemünk isme­retlen tanárairól, ehhez kap­csolódó kódexről, az alapító Vilmos püspökről, az intéz­mény beszédgyűjteményéről és megszűnéséről egyaránt fontos műveket alkot, de ada­lékkal szolgál az egykori könyvtárról is. „Ismeretes, hogy hazánk első egyeteméről csak néhány hiteles adat ma­radt fenn, és ezek közül egyet­len egy sem hazai emlék­anyagban található” - írja egy helyütt, majd levonja a követ­keztetést - „ez a körülmény kötelességünké teszi, hogy a legkisebb adattörmeléket is gondosan szemügyre vegyük, de egyúttal megengedi azt, hogy ezeket kiegészítsük, a hiányokat rekonstruáljuk, amennyire azt az adatok lehe­tővé teszik”. E szellemben írt Szent Margit skóciai királyné mecseknádasdi ereklyéjéről éppúgy, mint az 1800-1848 közötti baranyai népoktatást tárgyaló nagy tanulmányában. Az őt követő kutatók szá­mára, ahogy rövid nekrológ­jából kiderül: „számos mun­kája alapműnek számít”, de különösen ámulatba ejtő az 1975-ben az Akadémia ta­nulmánykötetében megjelent Janus Pannonius Pécsett című. Minden apró részlet, mások által csekély figyelemre mél­tatott szóhasználati különbség alkalmas volt arra, hogy a költő-püspök pécsi tartózko­dásának idejét, ott született verseit, kortársait, egyházi te­vékenységét és az akkori Pé­cset bemutassa. (A kritikák csupán egyetlen dolgot kifo­gásoltak: túlzottnak tartották Petrovich Ede beleélő képes­ségét .. .) A 90. évéhez közelgő tu­dóst szeretett városában érte a halál 1987. január 11-én, ami óta úgy látszik sem szülőhe­lye, sem a neki oly sokat kö­szönhető Pécs nem talált méltó alkalmat a megemléke­zésre ... Dr, Töttffs Gábor Jó hír Augusztus első vasárnapján a katolikus egy­ház templomaiban felolvasott evangéliumi szakasszal szeretném Önöket elmélkedésre hívni, mely a mai napunk gondolatvilágát is meghatározhatja. „Abban az időben, amikor Jézus tanított, va­laki megszólalt a sokaságból: Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örök­séget. ő így válaszolt neki: Ember, ki hatal­mazott fel engem, hogy bírátok legyek, és el­osszam örökségeteket? Majd a tömeghez fordult: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstól függ az em­ber élete. Példabeszédet is mondott nekik: Egy gaz­dag embernek a földje bőséges termést ho­zott. így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és na­gyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a ter­mést, és minden vagyonomat. Aztán majd elégedettem mondom magamnak: ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? így jár az, aki kincset gyűjt magának ahe­lyett, hogy Istenben gazdagodnék”. Lukács evangéliumának 12. fejezetéből valók ezek a sorok, a tizenharmadiktól a hu­szonegyedik versekig. Érdemes újra elol­vasni, ha van szentírásunk, mert mondaniva­lója életbevágóan fontos. Bizonyára mindannyian örülünk annak, hogy vannak érzékszerveink: a kéz ujjai, a szem, a fül, az orr, a nyelv. Ezek biztosítják számunkra a tapintás, a látás, hallás, szaglás, ízlelés örömét. Ezek fontosak számunkra, hogy tájékozódni tudjunk a világban, felfog­juk környezetünk üzenetét és mi is hassunk rá. Van belső érzékszervünk is, mely más módon kapcsol össze bennünket a világgal és a benne élő embertársainkkal. Ilyen a szív, a lélek. Ezzel fel tudjuk fogni az érzést, a gon­dolatot. Ahogy a látás élménye odavonz egy tárgyhoz vagy egy személyhez, hasonlóan a szív érzései is. A külső és a belső érzékszerv többnyire együttesen fejti ki hatását. Ezek fe­lett tud uralkodni a lélek, de gyakran gyen­gének tűnik az akarat és ilyenkor mondjuk azt, hogy egy ember valamilyen szenvedély­nek a rabja. Nemcsak az étel-ital, hanem na­gyon sok szenvedély létezik, mint például a horgászat, egyfajta kártyajáték, különféle sportok, számítógép, videó, az agyat teljesen átmosó zene. Vannak un. jó szenvedélyek is, mint például ha valaki teljesen a családjának él, kutatómunkát végez, teljesen leköti a sze­gények és rászorulók szolgálata. A mai evangélium, szentírási rész is meg­említ egy szenvedélyt, ez a pénz, a vagyon hajhászása. Másként úgy is mondjuk, hogy kapzsiság. Ez a kísértés itt ólálkodik mind­annyiunk életében, hiszen anyagiakkal kell foglalkoznunk, nem élhetünk pénz, valami­féle szükséges vagyon nélkül, ami hozzánk tartozik, minket szolgál. Sajnos manapság környezetünkben sokan vannak, akiknek a legszükségesebbek is hiá­nyoznak és ez mindannyiunkat felszólít arra, hogy segítsünk embertársainknak. Váro­sunkban is működik ilyen intézmény: a Csa­ládsegítő Szolgálat vagy a Vöröskereszt. De ismerjük a Máltai Szeretetszolgálat áldozatos tevékenységét, mely a vallásos meggyőző­déssel élő emberek segítőkészségét fogja össze, valamint plébániánk Karitász Csoport­ját, mely elsősorban az egyházközséghez tar­tozó rászorulókat keresi fel, de erejéhez mér­ten segíteni akar minden hozzá fordulón. Ezek azonban nem mentenek fel az egyéni segítségnyújtás kötelezettsége alól, mert - ahogy a költő mondja - „mindenkinek kell, hogy mindenki segítsen”. A baj ott van, ahol valakinek szívében a pénz, a vagyon az első helyre kerül, mint en­nek az evangéliumban szereplő embernek. Jézus azt mondja: „Mit használ neked, ha az egész világot megnyernéd is, de lelked kárát vallja?” Mégis - ezt tapasztaljuk - minket is megkísért e vágy. Legyen enyém, amit meg­szerettem, áldozok érte időt-energiát, csak­hogy megszerezhessem. Közben pedig hát­térbe szorulnak olyan értékek, mint a másik ember szeretete, meghallgatása, a családra fordított idő, lelkem-szellemem épülése. Le­het vagyonban is úgy gyarapodni, hogy eközben elsatnyulnak az emberi kapcsolatok. Pedig mennyivel többet ér egy személy sze­retete, mint a pénzé, mennyivel szebb és mé­lyebb öröm látni a szeretett személyt, mint azt a tárgyat, amit megszereztem. Jézus tanítványainak nagyon is érzékel­hető módon mutatta meg, hogy hová kössék a szívüket. Felviszi őket egy magas hegyre és ott - így írja le Szt. Márk, evangéliuma ki­lencedik fejezetében — megmutatja nekik is­teni arcát, emberi színében-külsejében elvál­tozik. „Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő sem tudná fehé­rebbé tenni. Egyszerre csak megjelent nekik Il­lés meg Mózes, amint Jézussal beszélgettek. Pé­ter erre így szólt Jézushoz: Mester, jó, hogy itt vagyunk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve. Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! Mire körülnéz­tek, senki mást nem láttak, csak Jézust egyma­gát”. Egyházunkban ez az augusztus 6-án, színe­változás ünnepén olvasandó szentírási rész se­gít nekünk. Arra irányítja a figyelmünket, hogy ne feledkezzünk meg életünk legfőbb értelmé­ről és céljáról, hogy elérjük az Istent. Szüksé­günk van az anyagi javakra, külső érzékszerve­ink működésére, de a belső érzékszervünk, a szív-lélek vezessen bennünket. Ha őszintén hallgatok lelkiismeretem szavára, szívem tiszta érzésére, Isten hozzám intézett szeretetteljes le- velére-üzenetére, megtalálom a helyes érték­rendet életemben. Mert Isten mindent javunkra teremtett, de nem mindegy, hogyan élek ado­mányaival. Érdemes megállnom néhány percre ezen a vasárnapon is és elgondolkodnom azon, mi a legfontosabb életemben, kinek és miért élek. Nem vagyok-e én is esztelen, aki kincseket gyűjtök önző módon önmagámnak, ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék?! Van-e időm egy­általán arra, hogy ezt átgondoljam? Szeretem-e igazán vagy csak áltatom magamat? Kérlek, maradj most néhány percig csendben és gondolkodjál azon, amit olvastál. Megér- demled ezt a kis időt, hogy jobban magadra ta­lálj, újra felfedezzed Isten szeretetét, tisztábban és fényesebben lássad, miért is élsz, hogy bol­dog légy! Farkas Béla plébános Megint menő a bigband A divat úgy jó, ha minél több­ször visszaköszön. Ez a zenére is igaz, bár sem a mai rock and roll, sem a sóul, sem más ré­gebbi stílus - például a szving - követői nem ismétlik „betű sze­rint” a letűnt korok muzsikáját. A mai fiatalok számára új­donság erejével hatnak az „ölel- kezős” táncok, amikor — legyen a dal lassú, vagy gyors — a pá­rok megragadják egymást és — nemtől függetlenül — az ügye­sebb táncos vezeti partnerét. A hetvenes évek elejétől mindin­kább szükségét érezték a párok, hogy belevigyék egyéniségüket a táncba, s a zene után a táncban is kialakult a az improvizáció lehetősége. Aki tudta a dolgát a parketten, annak persze koráb­ban sem okozott gondot, hogy fognia kell párja kezét. A kilencvenes évek eleje óta ismét szvingelnek, bugiznak Amerikában, jó szorosan össze­ölelkezve. S ha már ott ezt te­szik, a régi-új módi nyilván nem áll meg az Atlanti-óceán partjá­nál. A régi divatot jóval a har­minc alattiak élesztették fel. A nyolctagú Cherry Poppiní Daddies például Louis Prima, Fletcher Henderson, Duke El­lington, Louis Jordan, Benny Goodmann és Glenn Miller „modorában” muzsikál. Fel­kapta az együttest az MTV ze­nés tv-csatorna is, s „Zoot Riót Suit” című számuk rendesen fel­futott. Steve Perry, az együttes szólóénekese elismeri ezt, de azért azt is hangoztatja, hogy jócskán korszerűsítettek a hang­záson. A nyugati parti egyik „újsz- vingese” a The Brian Setzer Or­chestra. Gitárosa és névadója, Brian Setzer a jelenleg nem üzemelő Stray Catsból nyergeit át régimódi muzsikára. Ugyan­csak a nyugati parti zenei stílu­sokból él a Big Sandy and his Fly-Rite Boys nevű szextett. A Squirrel Nut Zippers valamiféle „beoltott” dixielanddel próbál­kozik, nem is sikertelenül. Elő­ször 1996-ban lehetett róluk hal­lani „Hell” című számuk kap­csán, amelyben a szving és a bossa nova ritmusai fémek meg egymás mellett békésen. Nyolc zenésze van a Big Bad Voodoo Daddy együttesnek. Feldolgozták többek között Cab Calloway „Minnie The Moo- cher” című sikerszámát és zenei világukba belefér a blues és a progresszív beat is. Szemrebbe­nés nélkül hódol a nosztalgiának a Dem Brooklyn Bums Big Band. Az újjászülető „szvingelő” zenészeket természetesen sok­féle hatás érte a korai rock and rolltól az újabb idők rockabilly stílusáig bezárólag. így kizárt, hogy a régi zenék porosán, re­csegve kerüljenek ismét elő. Etienne Rey mondása Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Be­küldési határidő: augusztus 15. A július 18-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Hidd el, hogy még mindig szeretlek és add ide a sót, te idióta ”. A helyes megfejtést bekül­dők közül könyvet nyertek: Steinbach Ferenc 7130. Tolna, Deák F. u. 37., Farkas Dezső 7143. Őcsény, Ifjúság u. 9., Papp István 7200. Dombó­vár, Szent Gellért u. 13., Keiner Imréné 7211. Dalmand, Árpád u. 6., Pohlon Ádámné 7100. Szekszárd, Tartsay lakótelep 32. III. em. 1. ÉTEL NYERS­ANYAG BEFOGÓ SZER­SZÁM MENNY­BOLT SÍLÉC MÁRKÁJA ÉTIENNE REY MON­DÁSA 1 — ~7r ÖLTÖZÉK PAPI IGE MAGAD c ▼ DUNÁN­TÚLI HEGY t t GÖRÖG BETŰ • t TEXTIL­NÖVÉNY RÖVID VERS HARC ÖT ÓRA ... (KÉSŐBB) FÉLÉV ! a«— MARÓ FOLYADÉK 2 ELŐTAG: HELYES­L---^--­KARBOL­SAV T KETTŐS DALMÁ­CIA! VÁROS­▼ RADON VEGYJELE FONALAT ERŐSÍT PERCEGŐ BOGÁR BÖRTÖN (ARGÓ) ► * ZAMAT LYUK, TÁJ. L TÉVESEN JEGYZŐ t TE MEG ÉN ALÁ r I t NITROGÉN VEGY­JELE ERDEI NÖVÉNY, A MÁK ROKONA L ■ > n t Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, •11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisz­telet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. .1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (Gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
Thumbnails
Contents