Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-01 / 179. szám
1998. augusztus 1., szombat Gyermekvilág 11. oldal Egy kis tudomány Bálna-matuzsálemek A grönlandi bálna matuzsálemi kort él meg. Egyre több jel és vizsgálati eredmény utal arra, hogy ezek az óriások 150 évnél is tovább élnek. A grönlandi bálna feltűnően hosszú életére csak akkor terelődött a kutatók figyelme, amikor a nyolcvanas évek elején az északi vizeken bálnára vadászó eszkimók egy frissen elejtett állat fejében kézzel készült, hasított kőből való szigonyhegyeket találtak. A szigonyok csak a 19. század vége óta készülnek vasból, azelőtt előfordultak kő- és elefántcsont hegyek is. Az említett bálna fejében talált vadászszerszámok tehát legalább 150-180 évesek. A lelet értékét növeli, hogy a grönlandi bálna, amely 18 méter hosszúra is megnőhet, súlya pedig elérheti a 70 tonnát, más fajtársaitól eltérően nem rendelkezik egyetlen olyan szervvel sem, amelynek állapota megadná az állat életkorát. A többi bálnafajta fülkagylói, illetve fogai következtetni engednek az állat életkorára. A grönlandi bálnának azonban se foga, se füle nincs, ezért csak közvetett módszerekkel, leginkább a szemszövetben felhalmozódó aminosav alapján lehet megítélni az életkorát. Ez a mérési módszer azonban nem elég pontos, 12-50 év tévedés is lehetséges. De még így is megállapítható, hogy 10 százalékuk jóval idősebb 100 évesnél. A matuzsálemi kor teóriáját látszik alátámasztani az a biológiai tény is, hogy a grönlandi bálna csak húsz éves korában éri el az ivarérettséget, és csupán minden második évben hoz világra egy-egy utódot. Ferenczy-Europress Gyermekvilág-divat Berek Csilla (Vajta) ruhaterve Zenesarok Regina, az olasz dance-királynő Olaszországot mindig is egy teljesen egyedi piacnak tartották a popzenei szakemberek, hiszen itt mások uralták a slágerlistákat, mint Európa többi részén vagy éppen Amerikában. A muzikális olaszok a dance-zene révén mostanában egyre több sztárt adnak a világnak: az utóbbi években Robert Miles, Cappella vagy Gala is vezette a londoni slágerlistákat. Most itt egy újabb olasz csillag, Regina Sáráivá, aki esélyes arra, hogy dalait nemcsak csizmaország, hanem egész Európa is dúdolja. sók egy Regina kazettát kap ajándékba. 1. Melyik országban található Regina szülővárosa, Sao Paolo? 2. Miért nevezhetjük Olaszországot csizmaországnak? 3. Mit jelent magyarra fordítva a Regina név? A megfejtéseket levélben Regina Sáráivá a csodálatos Sao Paolo városának szülötte. Hamar felfedezték remek hangját és kitűnő mozgását, így a Dél-Amerikában népszerű For- bidden Fruit nevű popcsapattal jó nevet szerzett magának. Az 1994-es tokiói Avex Rave-fesz- tiválon Regina már egyenrangú sztárként léphetett fel a 2Unli- miteddel, a Cultur Beat-tel, avagy a Snap-pel. A sikerek hatására elhatározta, hogy önállósítja magát, s szerencsét próbál a dance fellegvárában, Európában. így került Olaszországba, ahol 1996-ban szerződtette le kisebb lemezcég. Bemutatkozó felvétele, a Killing Me Softly dance-verziója hatalmas népszerűséget hozott számára: a diszkók egyik legnagyobb kedvence lett, s emellett a kislemez-eladási listán 19 hétig tudott az élen maradni, ami szinte példátlan. Következő, Day By Day című lemeze a legjobb 20 közé került az Egyesült Államok diszkó-listáján, a harmadik album pedig meghozta Regina számára a szigorú sajtó és a kritikusok egyöntetű elismerését is: ekkor kapta az énekesnő a melodikus-dance olasz királynője címet. Figyelem, játék! A Record Express fővárosi lemezkiadó jóvoltából az alábbi három kérdésre helyesen válaszoló olvakérjük a Tolnai Népújság címére - 7100, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. szám alá - eljuttatni. A nyereményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtője: Csöndes Maja bátai olvasónk, aki egy DJ Bobo kazettát kapott jutalmul. - szá Már ez sem vízió Automata autók az autópályákon Az EU statisztikai előrejelzése szerint az európai autópályákon az elkövetkező 15 évben meg fog kétszereződni a teherautó-forgalom. De ésszerűtlen és gazdaságtalan volna ennek megfelelően bővíteni, szélesíteni, sűríteni a már ma is túl sűrű úthálózatot. Valójában csak egyetlen lehetőség van: sűrűbbé tenni a forgalmat. Ez pedig csak a követési távolság csökkentésével, az utazási sebesség fokozásával lehetséges. Mivel azonban már így is túl sok a baleset, ki kell végre venni a szerény vezetői képességű emberek kezéből a volánt. Automata kocsikra van szükség, amelyek észlelik környezetüket, automatikusan gyorsítanak, lassítanak, fékeznek, kanyarodnak. Vezetőjük pedig mondjuk eközben újságot olvas, egy pillantásra sem méltatva az előtte alig két méterre robogó, másik, ugyancsak automata kocsit, melynek sofőrje tévét néz vagy éppen szunyókál kicsit. Nem puszta vízióról van szó! A Buick már elkészítette, ki is próbálta, sőt egy hollandiai tesztpályára el is hozta Európába a „Le Sabre” névre keresztelt szuperkocsit, amelynek lelke a „Path” nevű rendszer: ez egyszerűen kiiktatja az embert a vezetésből. Az automatikát az útburkolatba besüllyesztett, egymástól 1,2 méter távolságban elhelyezkedő miniadók láncolata működteti, amelynek a jelzését a kocsik első és hátsó ütközői alatt lévő érzékelők veszik. Az észlelt adatok a fedélzeti komputerbe kerülnek, a program pedig ezek alapján vezérli a kocsi irányítószerveit. A közeledő kanyar íve, valamint a fedélzeti radar által nyugtázott haladási sebesség alapján lassít és kormányoz, közben méri az előtte haladó, ugyancsak automata autó távolságát, majd gyorsít. A Buick gyár 15 mérföldes tesztpályáján a kísérletek tökéletesen sikerültek. A kocsik 4 méteres követési távolságban kanyarogtak végig az úton 120 kilométeres átlagsebességgel. Ez a 4 méter azonban még túl sok, a fejlesztők célja az, hogy 2 méterre csökkentsék a követési távolságot. így jelentős mértékben kihasználnák a szélárnyékot, drasztikusan csökkentve a benzinfogyasztást. Egy kilométernyi autópálya felszerelése a jeladókkal valamivel több, mint 1 millió forint. A kocsik maguk persze egyelőre nagyon drágák, de ha nagy szériákban gyárthatnák azokat, sokkal olcsóbbak lehetnének. A németek ezzel párhuzamosan egy olyan rendszer kidolgozásán munkálkodnak, amelyhez nem kell külső segítség, tehát például útburkolatba épített jeladó. A kocsikat szerelik fel kamerákkal és radarokkal. A 18 minikamera képe alapján a fedélzeti számítógép pontosan tudja, hol a padka, merre megy az út, milyen távolságra van az előző és a követő autó. A kísérleti kocsik még előzést is végre tudtak hajtani, a kamerák pedig a közlekedési táblák 85 százalékát már tévesztés nélkül felismerik. FEB Nóra és a kóla „Coca-Cola: A forma világa” című pályázat során az volt az általános és középiskolás gyerekek feladata, hogy a Coca-Cola kontúrüvegén ábrázoljanak egy általuk szabadon választott országot. A pályázatra több mint ezer munka érkezett az ország minden részéről. A független tagokból álló zsűri a területi versenyben 55 általános iskolás és 10 középiskolás diák művét díjazta, közülük mindkét korcsoportban országos első, második és harmadik helyezettet választott. A pályázaton Tolna megyei diák is sikerrel szerepelt, a 12 éves Nyitrai Nóra (Simon- tomya) a területi verseny második helyezését szerezte meg. Az alábbiakban bemutatjuk Nóra pályamunkáját, azt hiszem, a rajz alapján könnyű kitalálni, hogy az ábrázolásra választott ország Kína volt. Vicces! A meccsen az egyik szurkoló mindkét csapatot szidja. Mindenki csodálkozik rajta, végül a szomszédja nem bírja tovább és megkérdi: — Tulajdonképpen maga kinek szurkol? - kérdi a szomszédja. — A bírónak. Ő az apám... — Miért követtek el nemrég merényletet a Tévé Maci ellen? __ ? ? ? — Mert köpött! Pistike egyedül indul az iskolába. Odakint sűrű köd van, a gyerek tanácstalanul forgolódik a járdán. Néhány perc múlva visszatér és boldogan mondja: — Anyu! Eltűnt az iskola! Kri és a kis ember története Távol tőlünk, messze, más vidéken, hatalmas óceán hullámzik. A végeláthatatlan vízben, annak is a mélyén élt egy delfincsapat. A csapat legfiatalabb és legzabolátlanabb tagját úgy hívták: Kri. Krit minden érdekelte. Amikor csak tehette, elszökött az anyukája mellől, hogy egyedül induljon felfedező utakra. Egyszer messzire kalandozott a csapatától, egy ismeretlen áramlást követve. Amikor felúszott a víz felszínére levegőt venni - mert a delfinek nem halak ám, valamikor ők is a szárazföldön éltek, s máig szükségük van az életető levegőre - és körülnézett, ismeretlen dolgokat látott maga előtt. Az óceán sima felszíne megtört valamin, ami kiemelkedett a vízből. A valami nem volt kicsi, nem is nagy, leginkább egy hatalmas bálnára hasonlított. Kri megijedt és sebesen visszaúszott a csapathoz. Izgatottan mesélte el szüleinek, mit látott. — Nem bálna az, fiam - mondta az apja - hanem egy hajó. A szárazföldön él az ember nevű lény, aki nem tud életben maradni a tengerben. Azért készíti ezeket a bálna formájú hajókat. Kri nagyon csodálkozott azon, hogy valaki nem képes a tengerben életben maradni, de a kíváncsiságát is felkeltette az emberek hajója. Amikor tehette, ismét felment a víz tetejére s körbeúszkálta a behemót járművet. Észrevette, hogy a hajón mozgás van, s megpillantotta az embereket. — Milyen csúnyák! - ez volt Kri első gondolata. — Szögletes a testük és hosszú vékony pálcák lógnak ki belőle. Ä testük tetején meg egy gömb ül egy vékony csövön! És milyen furcsán mozognak! Krit elbűvölték ezek a lények. Az emberek is észrevették a delfint, a hajó korlátjához futottak és izgatottan kiabáltak és integettek. Kri először megriadt ezektől a furcsa hangoktól, de aztán szórakoztatónak találta, s válaszolt is rájuk a maga nyelvén. Persze nem értették meg egymást. Az emberek behemót hajója lassan haladt, s Kri minden nap meglátogatta. Az emberek mindig örültek neki, különösen az egyik. Kri észrevette, hogy ez az ember kisebb mint a többi. Amikor a felszínre jött, Kri nagyot ugrott a levegőbe, a kis ember pedig már ott is termett a hajó korlátjánál és integetett neki. Ez volt kettejük állandó játéka. Egyik napon vihar támadt az óceánon. A bálna-hajót ide-oda dobálták a hullámok és az erős szelek. Kri felúszott a felszínre, de most senki sem törődött vele, a megvadult bárkát próbálták egyenesbe hozni. Egy különösen erős széllökésnél a kis ember belezuhant a vízbe. Senki sem vette észre, mindenki a viharral volt elfoglalva. Kri látta, hogy a vízbe csapódik a test, s a kis ember fura mozgásokat végez, a vékony pálcikákkal hadonászik, de közben egyre lejjebb süllyed a vízbe. Eszébe jutott, mint mondott az apja az emberekről, akik nem tudnak a vízben életben maradni. Merészet gondolt ekkor Kri. A kis ember alá úszott, s testével felvitte a víz felszínére. A kis ember Kribe kapaszkodott, fejét a hullámok fölé emelte, hogy levegőt vehessen. Az ember érintése nagyon meglepte Krit. Meleg volt a teste, a bőre pedig sima. Kri ott maradt vele, bár tudta, hogy a családja már aggódik érte. Lassan véget ért a vihar, s a hajón lévő emberek is megnyugodtak. Ekkor vették észre, hogy hiányzik a kis ember. Kétségbeesetten keresték, kiabáltak utána. A kis ember meghallotta, s visszakiáltott nekik. Mindenki odatódult a hajó korlátjához, s ámulva látták, hogy a kis ember Kribe kapaszkodva lebeg a hullámokon. Egy kötelet dobtak neki, a kis ember elkapta. Elengedte Krit és szembefordult a delfinnek. Először néztek egymás szemébe. Annyira mások voltak és mégis barátok lettek. Nem értették egymás nyelvét, de meglátták egymás szemében a szeretetet. A kis ember kinyújtotta Kri felé az egyik „pálcikát” és végigsimított vele a delfin fején. Aztán a többiek felhúzták a kötéllel a hajóra. Közben Kri felé mutogattak, kiabáltak és integettek neki. Mikor a kis ember a hajón volt, Kri búcsúzásképpen felugrott a levegőbe, majd gyorsan hazaúszott. Otthon megszidták a hosszú távolmaradásért, de Kri nem bánta. A kis ember szemében látott szeretet mindenért kárpótolta. vévé
