Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08 / 185. szám

1998. augusztus 9., vasárnap Veszélyben a bátaszéki templom tornya 30 millióba kerülne a felújítás A bátaszéki Szent- háromság Alapít­vány kuratóriumá­nak felkérésére restaurátorok megvizsgálták a város római katoli­kus templomának porladó homokkő szobrait. Az előze­tes szakrestaurá­tori szakvélemény ijesztő képet fes­tett a templom ál­lapotáról. A neogótikus stílusban, 1901. és 1903. között épült templom tornyán a homokkő szobrok állapo­tát kutatva sokkal jelentő­sebb problémát fedeztek fel a szakemberek. A tor­nyot tartó gerendák ugyanis az esőzések során becsurgó víztől szép las­san elkorhadtak. Ehhez hozzájárult még a rárakó­dott galambürülék, ami szintén rongálja a faszer­kezetet. A tornyot borító rézlemezek ráadásul any- nyira korrodálódtak, hogy egy esetleges felújítás so­rán valószínűleg szétpor­ladnak a mesterek kezei között. A restaurátorok vizsgálata óta a pécsi püs­pökség szakemberei is Bá- taszéken jártak, és meg­erősítették a szakvéle­ményt. Az első számítások sze­rint a torony faszerkeze­tének, lemezborításának és a templom homokkő díszeinek felújítása közel harmincmillió forintba ke­rülne, amit az egyház saját forrásból nem tud előte­remteni. Ezért a hívek, illetve minden olyan polgár se­gítségére számítanak, akik fontosnak tartják, hogy FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Bátaszék legjellegzete­sebb, legszebb épülete, a 2003-ban százéves évfor­dulóját ünneplő templom teljes szépségében fenn­maradjon. Adakozhatnak a temp­lomban elhelyezett per­selybe, a plébánián, illetve közvetlen befizetéssel a Bátaszék és Vidéke Taka­rékszövetkezetnél a Szentháromság Alapít­vány számlájára, ennek száma: 70400012­10104071). A kuratórium egyéb­ként pályázatot nyújtott be a műemlékvédelmi hi­vatalhoz a tervezés és a kiviteli terv elkészítéséhez szükséges vizsgálatok költségeinek fedezésére. péteri Kaszálóról szökött a rab A bölcsek azt tartják, hogy a munka felszabadítja a lelket, főként ha a termé­szet lágy ölén realizálódik a dolog. Hasonlóan véle­kedhetett az a 47 éves ba­jai férfi is, aki augusztus 7- én, pénteken, délután fél négy körül úgy döntött, kicsi neki a bernátkúti ka­száló, ahol éppen dolgoz­gatott, s épp itt az ideje, hogy körülnézzen a nagy­világban. Eddig nincs semmi szo­katlan a történetben, ám az illető éppen lopás mi­atti börtönbüntetését töl­tötte a Pálhalmai Bünte­tésvégrehajtási Intézet­ben, s a kaszálón nem egészen önszántából te­vékenykedett. A mintegy 160 centiméter magas, kö­zepes testalkatú, sötét hajú, „rozmárbajszos” el­ítélt kék inget és „mákos” rabruhát viselt midőn ki­tört rajta a szabadságvágy. S bár - mint írtuk - a böl­csek vélelmezik a munka felszabadító hatását, tör­ténetünk hőse nem igazán nevezhető bölcsnek. Bün­tetése ugyanis idén de­cember 26-án járt volna le. SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Harmadik oldal A vörös kakas röpte kiszámíthatatlan Az emberek úgy látszik semmiből nem tanulnak. A tévé hírműsorai hetek óta rémtörténetekkel vannak tele. Nem múlik el nap tűz nélkül, és ritka nap, hogy ne veszne vízbe valaki. Tolna megyében eddig még csak egy halálos vízibaleset volt, mindjárt a szezon ele­jén. Azóta a balatoni nyara­lásról a kórház intenzív osztá­lyára került egy teveli kislány, aki e sorok írásakor igen sú­lyos állapotban volt. Fejes ug­rott a Balatonba anélkül, hogy előtte tájékozódott volna. Sajnos, a víz ott csak 1 méter 20 centis volt. A búvár, aki annak idején két nap kereste a Bátánál vízbe fullad kislányt nem győzte hangsúlyozni, hogy óvatosnak kell lenni a vizek­kel, különösen a hazaiakkal. A víz csodálatos elem, csak be kell tartani a szabályokat. Mindig. Azt mesélte, hogy a búvárbalesetek is kivétel nél­kül a szabályok megszegése miatt következtek be. De úgy látszik az ember javíthatat­lan. A tűzoltók meg tudják mondani, hogy az év mely időszakában milyen tűzese­tek várhatók. A múlt hét a tar- lótüzek időszaka volt, hama­rosan várható, hogy megje­lennek az avar és bozóttüzek. A tűzgyújtásnak egészen pontosan leírt szabályai van­nak, amelyek a gazdálko­dókra vonatkoznak. Régen, a nagyüzemek ezeket szóról szóra be is tartották, s ezt a hatóságok ellenőrizték is. Ma már talán a nagyok sem min­dig bíbelődnek a részletekkel, a sok kistermelő pedig, ha nagyon akarna akkor sem tudná a szabályokat mara­déktalanul betartani. Például anyagi okokból. De, legalább a józan ész, a hozzá nem ér­tők által is belátható óvintéz­kedéseket tennék meg, ami­kor begyújtják a tarlót, vagy a kiskertekben a feleslegessé vált növényi szárat és hulla­dékot. A vörös kakas röpte ugyanis kiszámíthatatlan, ha egyszer hagyják elszaba­dulni. Hát még, ha az emberek meggondolatlan felelőtlen­séggel maguk röptetik. Pon­tosan lehet tudni, hiába fi­gyelmeztetnek a tűzoltók a sajtóban, hogy a meleg és szárazság hatására az avar és bozóttüzek következnek. Rendszerint az utak mentén. Nem nehéz kitalálni, hogy ezek többségét a gépkocsik­ból lezser mozdulattal kido­bott gyufaszál, vagy égő ciga­retta okozza. Rejtély az is, hogy miért nem rendeleték még el az ilyenkor szokásos teljes tűzgyújtási tilalmat. Ihárosi Ibolya Coca-Cola Beach House Turné: szédületes gunarasi nyár (Folytatás az 1. oldalról.) A siófoki Coca-Cola Beach House tavalyi elsöprő sikeré­nek köszönhetően a világ legnépszerűbb üdítőitalait gyártó és forgalmazó cég ma­gyarországi vezetői úgy döntöttek, hogy a nyáron a különleges sport- és szórakozta­tóközpontot útnak indítják hazánk egész területén. Tették ezt azzal a céllal, hogy az igazi felfrissülés él­ményét a lehető leg­több emberhez közel vigyék. A tizenegy várost érintő országos körút egyetlen dél-dunán­túli helyszíne szerdá­tól öt napon át a gu­narasi strandfürdő volt, ahol a Coca-Cola Beach House napköz­ben frissítő sportok egész sorát, esténként ingye­nes könnyűzenei koncerte­ket, éjszaka pedig hangulatos táncpartikat kínált vala­mennyi vendége számára. Nappal a strandröplabda­és a vízifoci-bajnokságok va­lamint az aerobic-bemutatók közben mindenki felfrissül­hetett a hűsítő Coca-Cola ka­puban, szomjúságát és éhsé­gét pedig a Coca-Cola bárban kapható jéghideg üdítőita­lokkal, fagylaltokkal, rágcsál­nivalókkal enyhíthette. Szerdán sokezer érdeklődő előtt adott nagy sikerű kon­certet az egyik legnépszerűbb hazai együttes, a Re­publik Csütörtökön és pénteken a mezít­lábas homok-táncpar- tikhoz ismert DJ-k szolgáltattak zenét. Közben itt járt még élőben a Danubius Rádió is Dénes Tamás műsorvezetővel, aki „bolondos” játékokkal szórakoztatta a jelen­lévőket és az éteren keresztül a rádióhall­gatókat. Szombaton a Herfli Davidson zene­kar blueskoncertje, tűzijáték és lézershow zárta az esti-éjszakai programok sorát. A dombóváriakat, a környékről és a távo­labbról ideérkezett vendégeket öt kelle­mes és szórakoztató nappal ajándékozta meg Coca-Cola Beach House. A rendezők remélik, hogy Gu- narasfürdő az országos turné egyik helyszíne lesz jövőre is.-gr­1 Nagy sikert aratott a Republic JUT ESZEMBE A valóság jobban mar, mint a hajócsavar V ót itten két jó hét. Azok­nak feltétlenül jó volt, akik vízparton hüsizhettek, vagyis akik kikapcsolódást és menekvést találtak a kániku­lai napokon. Mert az agyvíz könnyen forr. Pláne ha min­denféle hőmérsékleti rekor­dok dőlnek meg. Amikor ugyanis a „higganny” Szergej Bubkát megalázó magassá­gokba a mostanihoz hasonla­tos lendülettel szökken fel, az ember fia jobban teszi, ha nagyon odafigyel a testi és lelki egészségére. Szomszédos megyénk, Somogyország, vagyis Ka- posvária egyik ismert fürdő­helyén időzve pár órácskát, magam is igyekeztem meg­őrizni egészségemet. A „lehe­tőségek városához” - ez a ki­fejezés a Kaposvárra érkező­ket köszöntő táblán olvas­ható - közel eső helyen bará­taimmal együtt kúráltam ma­gam." Ez ugyebár azzal is jár, hogy az ember néha meg­emeli a gyöngyöző falú sö­rösüveget, s mondja is sors­társainak, hogy: egéssség. Csak így, mert minden ezt megelőző szó, vagy e mögé biggyesztett fölösleges tolda­lék kimondása késlelteti a ka­tarzis pillanatát, az első korty okozta mennyei örömöt. Szóval az ember igyekszik egészségével törődni, s ennél jobb módszert ilyenkor ne­héz találni. Persze a strandoló sörözgetés közben igyekszik a helyzet komolyságához méltóan viselkedni. Lehető­ség szerint semmi komoly beszédtémát nem hoz elő. Mondjuk megvitatja barátai­val a középtávolból, sréhen; vagy éppen a közelről és szemből érkező bikinis lány - esetleg hölgy - esztétikumát. Ez ilyenkor hálás dolce vita téma. Szóval telik a nap a „csak semmi komolyság” fel­kiáltás jegyében. És úgy is van. Telik. Mindenki tisztára hepi. Aztán este hazaérve, a be­habzsolt strandmenütől , meg a néhány üveg leküzdött sörtől eltelve - vagyis a jól si­került kúrának köszönhetően- szinte betegesen fáradtan az ember hirtelen ágynak esik. Mire észbe kapna, már alszik is. Reggel persze bekapcsolja a televíziót, várja a híreket. Mert az mégsem járja, hogy a hétvégi kicsapongás után ne térjen vissza a hétköznapok komolyságához. Van is. Mármint komolyság, rettenet, meg halál. Hogy mik vannak? Néhányan vízbe fúltak, s akadt, akit két hét után húz­tak partra. Ez persze még semmi. Gyengébb idegzetűek a következő néhány sort hagyják olvasatlanul. A Jetski-vel robogó kisgyereket, a motorcsónakkal száguldozó srác fürdőzőt gázolt. Utóbbi végzetes baleset. Az áldozat­nak úgy nyílt szét a combja a hajócsavartól, hogy az em­bernek óhatatlanul a Cápa - eredetiben Állkapcsok címmel vetített tengeri horror néhány idegborzoló jelenete ötlik eszébe. És mutatják. Miért ne? Persze a valóság élesebb a tengeri ragadozó fogainál, sőt jobban mar, mint a hajócsavar. Néhány nap, s a motorcsó­nak akkor elillant, minden bizonnyal alig nagykorú, de semmiképp sem felnőtt veze­tője kézre kerül. Nyilatkozik. Borzasztó, amit mond. Tőle megtudhatja ország-világ, hogy a csónak orra nagy se­bességnél egészen kiemelke­dik a vízből, s vagy tizenöt métert a hajó előtt képtelen­ség belátni. Ő került volna. Sőt került is. Persze, nem az áldozatot kerülte, mert azt nem látta. Csak a másik für­dőzőt, aki szintén felelőtlenül úszott be messze a tiltott vízen. Áldozat itt mindenki. A felelősség pedig szintén nehezen meghatározható. Az is^kollektív”. E n meg, aki sosem voltam egy Stollár Miki, egyre csak gondolkodom. Azt hi­szem legközelebb azért sem úszom a bóján túlra. Meg jobb is néha kinn lenni a víz­ből, s komolytalankodva sö­rözni abban a tudatban, hogy hazafelé nem én vezetek. Nagy László I « t t

Next

/
Thumbnails
Contents