Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-08 / 185. szám
Közelről SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1998. augusztus 9., vasárnap Különös történetek Akár hiszi, akár nem... Az elhagyhatatlan bicska Bár az alábbi történetet egyik régi kedves ismerősömtől hallottam, biztos vagyok benne, hogy sokak számára nem lesz ismeretlen ez az általam „bumeráng-effektusnak” nevezett jelenség. A történet főszereplője egy bicska. Régi jószág, ütött-ko- pott, fanyelű, a pengéje - gazdája szavival élve - mint a bot. Laci bácsi még suttyó legényke korában kapta az édesapjától, vásárfiaként. Mint mondja, csak az édesapja iránti tisztelet miatt tartotta meg az ormótlan, jószerivel használhatatlan jószágot, amit már az első pillanattól nem kedvelt. Mondani sem kell, a legcsekélyebb mértékben sem törődött a randa bicskával, nem óvta, nem vigyázott rá. A vágószerszám azonban másként „vélekedett” gazdájáról, s úgy tűnt, a végsőkig ki akar tartani mellette. Laci bácsi megjárta a frontot a második világháborúban - a „rémkést” persze nem vitte magával. A budapesti házat, ahol laktak, kibombázták, alig maradt valamijük, de a bicska, az nem veszett el, elsőként kaparták elő a romok közül. Szükséglakásról szükséglakásra jártak, hol ez tűnt el, hol az, a rossz ajtókat befeszítették a tolvajok, akik még a szakadt pokrócra is szemet vetettek, de az asztalon hagyott fanyelű bicska soha sem kellett senkinek. Laci bácsi kicsit már „mániás” lett a szerszámmal kapcsolatban, így mikor vidékre költözött a família, a pakolásnál a bicskát gondosan „ottfelejtette”. Alig pakoltak le a teherautóról, boldogan vigyorogva újságolta a sofőr, hogy lám, lám, ott maradt a bicska, de ő észrevette és íme, magával hozta. Laci bácsi savanyú mosolyán bizonyára azóta is töri a fejét. Notóriusan próbálta aztán elhagyni a bicskát. Munkahelyen, taxiülésen, nyaraláson, de valahogy mindig visszatalált. Kikutatták, kinyomozták hogy az övé, és visszajuttatták neki. Laci bácsi úgy döntött, ahelyett, hogy beleőrülne, „megbocsát” a ragaszkodó késnek. „Békét kötöttek”, a bicska a szerszámoskamra polcára került, ott van azóta is. Ha csak bomba nem csap a kamrába, bizonyára ott lesz, mindig és örökké, az idők végezetéig... A gabonakörök árnyékában Az alábbi történet nem hazai, ez külföldi, egészen pontosan angliai sztori. Nem fiatal már, aki elmondta, józan, megfontolt, két lábbal a földön álló embernek tarja magát. Nem hisz az UFO-kban, szellemekben, boszorkányokban, a rejtélyes jelenségekről pedig azt tartja, van reális magyarázatuk. Van azonban egy eset, amire sehogyan sem találja ezt a bizonyos reális magyarázatot, s még hitetlenkedni sem tud, hiszen akkor saját magát kellene ostobának tartania. Vidéki házacskájától szép fákkal övezett út vezet a közeli gabonaföldhöz. Hősünk gyakran sétál arra két kutyájával. Egyik szép júliusi délutánon is - hétágra sütött a nap, pedig ez arrafelé ritkaság - arra sétált, megállt a gabonatábla előtt és gyönyörködött a hullámzó növények tengerében. A gabonatábla szélén két kisebb fa állt, egymástól néhány méternyire. A fákat balról érte a fény, hosszú árnyékot vetettek. Hősünk egy idő után valahogy furcsának látta a helyszínt, majd döbbenten jött rá, hogy a két fa árnyéka nincs szinkronban. Az egyik a nap állásának megfelelően vetett árnyékot, míg a mellette álló arra majdnem merőlegeset, ami teljes képtelenség. A jelenség néhány percig tartott, majd a fák árnyékai ismét szinkronba kerültek. Az angol úr már majdnem meggyőzte magát, hogy képzelődik, mikor észrevette a jókora gabonakört a fáktól nem messze, ami néhány perce még nem volt ott. Lehet, hogy ő látta eddig egyedül a világon, hogyan keletkeznek a titokzatos körök?... venter Találkozó a nevelőotthonban Szeretetet és törődést kaptak a kis macedónok Hőgyészen Csalódj utiVjfiy«. áúVux/í ‘lejXuiu. <xMU.uA. fílriteii kijUii' leíayftfV«; Igazolt Találkozó színhelye volt pénteken a hőgyészi nevelőotthon. A község központjában lévő egykori Apponyi kastély 1948-tól több éven át görög, jobbára macedón menekülteknek nyújtott ideiglenes otthont. A polgárháború üldözöttjei annak idején Magyarországi gyermekotthonokban, - többek között Hő- gyészen találtak menedékre. A Tolna megyei nagyközségbe a távoli Macedóniából, Szkopjéból először teljes családok érkezetek, sőt elkísérte őket a görög-keleti pópa is Később a polgárháború során árvaságra jutott kisebb-nagyobb gyerekek kerültek elhelyezésre. Az intézményben ma is megtalálható az a megsárgult könyv, melybe a menekült görög gyerekek családi adatait, később pedig a tanulmányi eredményeiket jegyezték. A feljegyzések szerint az óvodás korú gyerekek mellett voltak idősebb gyerekek is. Itt végezte - többek között - például általános iskolai tanulmányait a ma Szentendrén élő macedón szobMúltidézés fehér asztalnál. Papalekszu Panelitosz pedagógus tart beszámolót. FOTO: BAKÓ JENŐ Részlet a régi osztálynaplóból. rász, Papakrisztosz Andre- asz is. Fél évszázad elteltével most a régmúlt időket idézték fel - Oszbach Mária, a nevelőotthon igazgatója és hőgyészi polgár- mester, Gyetvai László köszöntője után - az otthon egykori és mai dolgozói, illetve a ma már felnőtt, valamikori görög menekültek közösen. Az ünnepi ebéddel összekötött összejövetelen részt vett Temesi Ágnes, a megyei közgyűlés alel- nöke, Váradi Jó- zsefné a Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Szervezetének megbízott titkára és dr. Prinz István háziorvos, a megyei közgyűlés tagja. F. Kováts K Jaudia egyáltalán nem hasonlított a nevére. Mindig csodálkozott egy kicsit azon, ha János, a férje, szóba hozta, hogy még mielőtt megismerte volna, már beleszeretett a nevébe. Utálta a kacifántos nevet, szívesebben lett volna egyszerűen Kati. Klaudia élete maga volt az egyszerűség és biztonság. A szülei szerették, az iskolában jó tanuló volt, a fiúknak is tetszett a melegbarna szemű, szőke lány. Mintázni lehetett volna róla a megbízhatóság szobrát. Amit megígért, betartotta, s mindenkihez udvarias és segítőkész volt. A titkokat megtartotta. Különös képessége volt arra, hogy a legbonyolultabb helyzetekben is felismerje a lényeget. Ezért sok barátja volt, akik - ha valamiben elbizonytalanodtak - hozzá fordultak tanácsért, és nem is csalatkoztak. Klaudia, aki Kati szeretett volna lenni, nem volt hajlandó semmit sem túlbonyolítani, ezért tökéletesen eligazodott a világban. Amibe belefogott azt becsületesen megcsinálta és sikerre vitte. A lelki egyensúlyát csak egyszer veszítette el életében, akkor is csak néhány hónapra. Érettségi után a családdal Görögországba utaztak, ott ismerte meg Jánost. Már első este, a tengerparton sétálva úgy érezte, hogy minden összekuszá- lódott benne. Nem tudta magának megmagyarázni a végtelen bizalmat, amit a fiú iránt érzett, és a megnevezhetetlen vonzalmat, ami arra ösztönözte, hogy a közelében legyen. A józan esze azt súgta, egy szót se higgyen el a fiatalember szép szavaiból, de képtelennek bizonyult az ellenállásra. A búcsú éjszakáján a nyaralás 14. napján, 18 évesen és két hónaposán a tengerpart homokján búcsút mondott lányságának. Számára mindaz, ami történt, ismét helyreállította a világ kizökIhárosi Ibolya Melegfront kent egyensúlyát. Nem igazán értette János megrendülését, amikor rájött, hogy a lány még érintetlen volt. Azzal sem tudott mit kezdeni, amikor a fiatalember másnap zavartan elköszönt a családtól. Két hónap úgy telt el hogy nem látták egymást, de minden nap levelet írtak, s másnaponta beszéltek telefonon. Ősszel találkoztak a közeli nagyvárosban, ahol a fiatal mérnök dolgozott. Klaudiát csak levelező tagozatra vették fel a számviteli főiskolára, de ennek még örült is, mert állást kapott a fiatalember cégénél. így az egész napot a közelében tölthette. Pár hónap múlva összeházasodtak, s Klaudia úgy érezte, ennél kerekebb már nem is lehet a világ. Családi segítséggel lakótelepi, másfél szobás lakást vásároltak és a következő ősszel már kopogtatott a trónörökös. Mézes béke uralta az életüket. Boldogok voltak együtt, ami nem változott akkor sem, amikor megszületett a kis Kati. A ronda, négyemeletes épületben sokan laktak, s mindenki szerette a kedves, derűs emberpárt. Csak a földszinti garzonban élő idős asszonnyal nem sikerült még beszélő viszonyba sem keveredniük. Ahányszor találkoztak, a Hölgy elnézett mellettük, s csak kurta biccentéssel viszonozta köszönésüket. A házban senki sem tudott semmit a hatvanas, sovány nőről, aki minden reggel pontban nyolc órakor indult el a közeli ABC-be, és fél kilenckor már vissza is érkezett. Talpig feketében járt, és a legnagyobb kánikulában sem vette volna le a fekete csipkekesztyűt. Hetenként egyszer virággal a kezében elindult a temetőbe, s többen megesküdtek a házban, hogy a szülei sírköve körül nőtt gazt is a fekete csipke kesztyűben csupálja. Egy éves múlt a kis Kata, amikor a közelben gyönyörű füves játszóteret létesítettek, a kerti bútorok, játékok is fából készültek. Ezüstösen csillogott a homokozó. Klaudia minden délelőtt levitte a kislányt a zöldbe egy-két órára. A Hölgy a harmadik napon jelent meg a szokásos talpig feketében, s a játszótér legtávolabbi padjára ült le vastag könyvével. Mereven ült több órán át, s Klaudia úgy látta, hogy csak nagyon ritkán lapoz a könyvben. A következő napon egy paddal közelebb merészkedett a titokzatos Hölgyhöz. Majdnem egy hét telt el, amikor úgy adódott, hogy csak később érkeztek a kis Katával. Addigra már a kíváncsiság legyőzte félelmét és leült ugyanarra a padra, ahol a Hölgy ült mint aki karót nyelt. A köszönését most sem fogadta, de a gyerekre mintha szeretettel nézett volna. A csönd már-már elviselhetetlen feszültséget gerjesztett közöttük, amikor a fekete asz- szony tompa hangon beszélni kezdett. Klaudia csak annyit értett az egészből, hogy a snájdig katonatiszt 16 évesen ejtette rabul a lány szívét. Dacoltak a szülők tiltásával, s a bálokon csak egymással táncoltak, s titkos kézfogásokat váltottak a templomban, az egyetlen helyen, amelynek látogatásától nem tiltották el a lányt. Kisvártatva egy mondat közepén felállt a Hölgy és távozott. A különleges monológ másnap folytatódott. Klaudia képzeletében, mint a filmekben elevenedett meg a romantikus történet. Holdfénnyel, tollas kalapokkal, rózsalugasban váltott titkos csókokkal. Mivel hét vége következett, két napot várni kellett a folytatásra. Aztán jött a szökés drámai fejezete, majd a titkos házasság egy világvégi kis faluban, ahol az ifjú férj váratlanul ágynak esett, s hamarosan bele is halt a mellbetegségbe. így mondta a Hölgy, hogy mellbetegség, de nem válaszolt a fiatalasszony halk kérdésére, hogy az meg miféle kór. Csakhogy addigra a Hölgy már szíve alatt hordta imádott és titkos hitvese magzatát. Kénytelen volt hazatérni a szülői házba, s kisváros megvetése közepette hordta ki gyermekét, - mesélte. De az ég nem volt kegyes hozzá - tudta meg Klaudia a történet folytatását a következő napon a harsogóan zöld játszótéren, ahol a kis Kata elmé- lyülten öntögette egyik edényből a másikba az ezüst homokot. A Hölgy láthatóan fázott a hirtelen kitört kánikulában, amikor belekezdett a történet következő, s - mint kiderült - utolsó fejezetébe. A hideg futkosott a fiatalasszony hátán, amikor azt hallotta, hogy a csecsemő is megbetegedett. Köhögése hívta fel a figyelmet a bajra. Ez volt az a köhögés, amelyet sok éjszakán át hallgatott a Hölgy gyermeke felett virrasztva, de nem volt számára kegyelem. Egyszer csak csönd lett a teliholdas éjszakában. Azóta van csönd az én szívemben is - mondta a Hölgy teátráli- san, majd mint egy óriási varjú, sötét árnyékot hagyva maga után, köszönés nélkül, vissza sem nézve távozott. A sötét felhőből váratlan vihar kerekedett. Klaudia és a kis Kati bőrig ázva érkezett haza. A férje szokásával ellentétben késve érkezett, s ráadásul kiderült, hogy valami névnap miatt el is akar menni még egy-két órára. Nem értette, mi ütött a máskor béketűrő fiatalasszonyba, aki felcsattant, ahogy férje cipőjének vizes nyomát megpillantotta az előszobában. János meghökkenve bámult rá, amikor a széthagyott zoknikra, elszórt, használt papírzsebkendőkre került sor. A fiatalasszony már magából kikelve kiabált, amikor az ifjú férj vette a zakóját és szó nélkül kisétált a lakásból. A zár halkan kattant, de ez valahogy méginkább feldúlta a fiatalasz- szonyt. Helyénvalóbbnak érezte volna, ha a férje bevágja maga után az ajtót. Tétován lépett ki a folyosóra Klaudia, ahol majdnem elsodorta a szomszédék tizenöt éves lánya. Egy szuszra sorolta, hogy a vén banya már megint szólt a szüleinek, hogy túl hangosan nevetgéltek az éjszaka a barátaival a kapuban. Őt is meg kell érteni, mondta a* fiatalasszony, hiszen meghalt a férje és a fia is. Ne kacagtasson Klaudia néni, mert cserepes a szám! Nem volt annak soha se férje, se gyereke - mondta a kislány, és már szaladt is lefelé a lépcsőn. fiatalasszony dermedten állt, s percekbe tellett, amíg ráébredt, hogy most szólították életében először néninek. a t
