Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-29 / 202. szám
1998. augusztus 29., szombat Tolnából Európába 11. oldal Csatlakozás: taktika és stratégia Dr. Braun Márton, Szekszárd országgyűlési képviselője a közelmúltban „hivatalból” is résztvett azon a meghallgatáson, melyen Martonyi János és Boros Imre adott tájékoztatást az EU-val, a csatlakozással kapcsolatos célkitűzéseiről. A képviselő ugyanis a Parlament Európai Integrációs Ügyek Bizottságának tagja, s ebben a minőségében kísérte figyelemmel az akkor még leendő külügyminiszter, illetve a Phare-pénzek elosztását felügyelő tárca nélküli miniszter mondandóját. — Bizottságunk kiváltképp az EU-integrációval kapcsolatban kérte az érintettektől álláspontjuk, koncepciójuk kifejtését - adott tájékoztatást dr. Braun Márton.— Martonyi János leszögezte, hogy Magyar- ország csatlakozását stratégiai kérdésnek tekinti. A már beindult tárgyalások folytatásánál fontos szempont a zökkenő- mentesség. — Várhatóan milyen kérdések szerepelnek az elkövetkező' - integrációval kapcsolatos - megbeszéléseken ? — Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy immár a tartalmi kérdések kerülnek terítékre. Már zajlik is az ország átvilágítása. Arra Martonyi János is felhívta a figyelmet, hogy a magyar félnek, azaz a kormánynak folyamatos munkára van szüksége a tárgyalási pozíció határozott megjelöléséhez. Ezzel együtt van remény arra, hogy ez év őszén - még jóval az átvilágítási szakasz lezárása előtt - megindulnak a tárgyalások. — Elhangzott-e valamilyen összefüggésben néhány olyan elgondolás, mely a mezőgazdasággal kapcsolatos? — Természetesen, miután ebben a témakörben hazánk ugyancsak meghatározó módon érintett. Az EU mezőgazdaságát a szabályozott piac meghatározással lehetne jellemezni. A piaci szereplők helyzetét döntően a szabályozás milyensége, mértéke határozza meg. Még egyértelműbben: a termelési kvóták és az esetleges korlátozások érvényesítése játszik alapvető szerepet ebben az ágazatban. — Ezt nyilván egyetlen csatlakozni kívánó ország sem hagyhatja figyelmen kívül. . . — S éppen ezért fogalmazhatott úgy a külügyminiszter, hogy most már nem az a kérdés, hogy jó tanulók vagyunk-e vagy sem, hanem az, hogy a tárgyalásokon miként leszünk képesek érvényesíteni érdekeinket. Arra törekszünk, hogy 2002. január elsejével megtörténjen a csatlakozás, ehhez kell igazítanunk igényeinket, illetve tárgyalási taktikánkat és stratégiánkat. — A Phare-programmal, az innen származó pénzzel kapcsolatban melyek a legfontosabb célkitűzések? — Boros miniszter úr egyik első intézkedéseként felvette a kapcsolatot Michael Lake úrral, az Európai Unió nagykövetével, aki a Phare-programot az EU-csatlakozás előiskolájaként jellemezte. Ez a program valóban egyfajta „EU-s” gondolkodásra készteti a hazai piacot. S az új, miniszteri koncepció szorgalmazza a Phare-forrá- sokból származó támogatások eddiginél is szorosabb összehangolását a hazai finanszírozási rendszerrel. -száEurópai Központi Bank (EKB) ■k ★ **★ mrnrnmm A gazdasági és pénzügyi unió 1999. január 1-jei életbe lépésével a pénzügyi irányítás a nemzeti jegybankoktól az Európai Kózpenti Bankhez (EKB) kerül át. Feladatai: • árstabilitás biztosítása • a pénzpolitika irányítása az európai térségben • a valutakészletek kezelése és a bankjegykiadás engedélyezése • az euró forgalomba hozatala elnök: © Wim Duisenberg (holland) 8 évre szól a mandátuma, de várhatóan négy év múlva lemond alelnök: © Christian Noyer (francia) 4 évre további tagok: © Otmar Issing (német) 8 évre Q Sirkka Hämäläinen (finn) 5 évre O Eugenio Domingo Solans (spanyol) 6 évre O Tommaso Padoa Schioppa (olasz) 7 évre Főtanács Igazgatótanács tagjai ooooo© O Bankelnökök O © tanácsa © oo©@ooo az eurózónában részt vevő országok központi bankjainak elnökei A pénzpolitika meghatározása egyszerűsített ábrázolás ___ d pa ___________ „ Meg kell tanulni együttműködni egymással” Szövetkezési érdekek és előnyök Négy előadásból álló rendezvénysorozatot szervezett a Szekszárdi Szőlősgazdák Szövetkezete, a gróf Károlyi Sándor Szervezésfejlesztési Alapítvány támogatásával az elmúlt hetekben. Mind a négy rendezvény témája az Európai Uniós szövetkezési gyakorlat, a szövetkezetek szerepe az EU agrárpolitikájában, illetve a termelők gazdasági érdekeinek az érvényesítése volt. A gróf Károlyi alapítvány titkárát, Szeremley Bélát ez alkalomból kérdeztük. — Amikor a szövetkezést említjük még mindig sok emberben vált ki tiltakozást maga a szó is, noha Európa nyugati felében nagyon is elterjedt forma a szövetkezés, az együttműködés. — A jelenlegi, többször is módosított szövetkezeti törvény sok eleme még mindig az elmúlt szocialista társadalmi rendszer termékeként kialakult „öszvér” megoldásokat tartalmazza. Sok benne az a vállalati elem, amely a valódi szövetkezésekre sosem volt jellemző. Remélhetőleg uniós tagságunk elérésének időpontjáig megszületik az az „eurokonform” szövetkezeti törvény, amely a szövetkező termelőket egyenrangú partnerként emelheti be a közös piac szövetkezeti rendszerébe. Az Európai Unió tagországaiban éppen a szerves fejlődés következtében a szövetkezet tartalma eltér a jelenlegi magyar mezőgazdasági szövetkezetekétől. Ott a szövetkezet tartalma mindig a tagok önálló gazdaságának az előmozdítását szolgálja, lehet beszerző, értékesítő, raktározó, feldolgozó és marketing tevékenységet segítő, formailag pedig lehet vágóhíd, tejfeldolgozó, hűtőházat működtető, gabonaraktár, egyéb élelmiszer-feldolgozó, de lehet nagykereskedelmi vagy aukciós piac. Noha a magyar élelmiszer privatizációs megoldása miatt ezek többségétől elestek a termelők, nem jelenti azt, hogy nem nyílik mód értékesítési alkupozíciójuk erősítésére, összefogásuk által. Egyre szaporodik ma már azon élelmiszer-feldolgozó üzemek száma, amelyek keresik a termelői csoportok kegyét, hiszen belátják, hogy érdekazonosság van a termékpálya különböző szakaszain dolgozó és azokat birtokló csoportok között. Az Európai Uniós társulás folyamatában a magyar agrártermelőkre sok tanulás vár. Meg kell tanulniuk többek között korrekt módon együttműködni egymással a költségtakarékos termelés, a kockázatok kiszűrése, illetve minél nagyobb nyeremény elérése érdekében, kölcsönösen tiszteletben tartva a gazdálkodó társak érdekeit is. Valójában ez az egyszerű és tiszta szándék vezérli a gazdák többségét, amikor értékesítési társulatokat, szolgáltató szervezeteket, vagy értékesítő szövetkezeteket alakítanak. Mauthner Előadások Németországban, faültetés Luxemburgban Európa: egységes környezetvédelem Huszonhét ország hatvan résztvevője ismerkedett nemrég a németországi Ginbornban az Európai Unió környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységével és célkitűzéseivel. A zömében középiskolás fiatalok között volt a szekszárdi Ga- ray János Gimnázium 3. osztályos diákja, Rőfi Gyula is. — A Nemzetközi Rendőrszervezet Oktatási és Kiképzőközpontja adott otthont ennek a pályázaton nyert, közel két hétig tartó tábornak - mondta Rőfi Gyula, aki kiváló német nyelvtudásának is köszönhette, hogy ott lehetett a nemzetközi találkozón. — A különböző témaköröket részletező előadások mellett a vendéglátók a gyakorlati bemutatókra, illetve a szemlélet alakítására is nagy gondot fordítottak. — Ez, miben nyilvánult meg? — Például abban, hogy elvittek bennünket a szomszédos Luxemburgba, egy rétre, ahol mindenkinek ültetnie kellett egy fát, ezzel is jelképezve a környezetvédelem közös, egész Európára vonatkozó fontosságát. — Az ipari tevékenység káRőfi Gyula ros hatása mennyire volt látható Németországban ? — Ma már egyre kevésbé. Ez annak ellenére is így van, hogy Németországban ma is léteznek az úgynevezett „ipari szégyenfoltok.” Ezeket is megtekintettük a Ruhr-vidé- ken, Bochum-kömyékén, ahol a kőszén külszíni fejtésével zsákmányolták ki, tették tönkre a környezetet. — Mármint egykoron . . . — Igen, mert ma már látványos rekultivációs tevékenység zajlik errefelé. A régóta tartó területművelés eredményeként a meddőhányók helyét kisebb erdőségek foglalják el. — Ha összehasonlítanánk a németországi, valamint a magyarországi környezetvédelmet, milyen különbözőségeket, illetve hasonlóságokat fedezhetnénk fel ? — A látottak alapján azt mondhatom, hogy Németországban - annak idején - súlyosabban károsodott a környezet, mint Magyarországon. Nálunk sajnos most tart az a folyamat, ami a németeknél már évtizedekkel ezelőtt lezajlott. Ám Németországban - s ez a nagy különbség - rájöttek arra, hogy a pusztításnak milyen súlyos következményei lehetnek. Éppen ezért óvják, s ahol csak lehet, teremtik újjá a környezetet. -száA nemzeti érdekek érvényesítése is késleltetheti a brüsszeli megállapodás megszületését Szaporodó lépcsőfokok a csatlakozás útvonalán Több mint négy éve nyújtotta át az akkori külügyminiszter, Jeszenszky Géza az Európai Unió soros elnökét képviselő Görögország kormányfőjének Magyarország csatlakozási kérelmét. Hazánk felvétele akkor nem látszott olyan távolinak. Orbán Viktor kormányfő brüsz- szeli látogatásán nem „úriemberhez” méltónak minősítette azt a számháborút, ami a belépés időpontja körül az utóbbi másfél évben kialakult. Kétségtelen azonban, hogy maga az integrációs szervezet jelölte meg 2002-t, feltételezve, hogy az első csatlakozásokra ebben az évben kerülhet sor. Az 1997 nyarán közzétett dokumentum, az Agenda 2000 a bővítés első hullámába tartozó országokat és „egyéb pályázókat” említ. A Brüsszelben folyó előkészítő tárgyalások alapján hazánk az előző csoportba tartozik, ám egy sor jel mutat arra, hogy a tagsághoz vezető út újabb lépcsőfokokkal „gazdagodik”. Szakértők arra figyelmeztetnek: konkrét dátumok felvetésével nem szerencsés siettetni vagy éppen elbátortalanítani a csatlakozásra váró országokat. Ma még kiszámíthatatlan, hogy a most folyó „előjátékot” mikor követi a tárgyalások érdemi része. A „bemelegítés” egyelőre csupán az uniós joganyag és a magyar gyakorlat összevetéséből áll, amelynek alapján - legkorábban jövőre - megállapodás születhet az EU és a jelentkező ország között a csatlakozási szerződés tervezetéről. Ezt követi a megállapodás kimunkálása és beterjesztése a Tanácsnak, illetve az Európai Parlamentnek. A csatlakozási szerződés csak akkor lép hatályba, ha azt az illetékes fórumok jóváhagyták, valameny- nyi tagállam és a tagjelölt ország aláírta, ratifikálta. Az időközben mutatkozó bizonytalanságok nem csupán elméleti jelentőségűek. Az Agenda 2000 abból indul ki, hogy a tagjelölt országok felzárkóztatását már a felvétel előtt meg kell kezdeni, s ez átfogó támogatás nélkül megoldhatatlan. A bővítés lépcsőfokainak száma azonban így jelentősen megnövekedhet. A Magyar Atlanti Tanács elemzése szerint jelentős feszültségek forrása lehet például a mezőgazdaság részére elnyerhető támogatások korlátozott összege. Máris látható, hogy az Európai Unió nem feltétlenül akar minden jogot megadni az újonnan csatlakozóknak, vonatkozik ez a keletieknek nyújtandó agrártámogatásokra is. Hans van den Broek, az EU Bizottságának a külügyekért és a bővítésért felelős tagja úgy fogalmazott, hogy e terület reformjára nem csupán a bővítés miatt van szükség. „Ha nem teszünk semmit, bortengerekkel, tejóceánokkal, vajhegyekkel kell szembenéznünk 2000-ben” - fejtegette. A brüsszeli tisztségviselő úgy látja: a 20 tagúra bővülő EU csak akkor képes finanszírozni az agrártámogatást, ha megtalálta ennek új rendszerét. E nélkül kénytelen volna diszkriminációt alkalmazni, ami az új tagok szempontjából elfogadhatatlan lenne. Akár elkedvetlenítőnek is mondhatnánk azokat a nyugati nyilatkozatokat, amelyek igyekeznek lehűteni a csatlakozni kívánók 2002-höz fűzött reményeit. A bajoroktól kezdve az osztrákokon át a spanyolokig jó néhány feltűnést keltő kijelentés teszi a belépés időpontját 2004-nél későbbre, sőt 2015-re. Időközben idehaza is felerősödtek a „fontolva haladást” pártoló vélemények, amelyek a nemzeti érdekek védelmét hangsúlyozzák. A magyar tárgyalófél természetesen e sajátos érdekek érvényesítéséért (a termőföld vásárlásának korlátozása, a határellenőrzés módosítása a határon túli magyarok kedvéért stb.) „makacsabbul” is felléphet, ami persze késleltetheti a megállapodás megszületését. Márpedig Magyarország érdeke a mielőbbi csatlakozás lenne, még ha ez bizonyos érdekek átmeneti sérelmével járna is. T. A.
