Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-29 / 202. szám

12. oldal Európából Tolnába 1998. augusztus 29., szombat Találkozó Bunyaszekszárd napján „Annyit ide álmodunk” Ötödik alkalommal került sor augusztus 15-én, szombaton a romániai Bunyaszekszárdon a mára elnéptelenedett falu lakóinak találkozójára. Az ünnepségen részt vettek szek­szárdi képviselők, polgárok. Az ünnepség másnapján Fa- csádon a két önkormányzat polgármestere együttműkö­dései megállapodást írt alá. A Maros és a Bega által körül­zárt dombos vidéken felépült települést 1866-ban 54 Tolna vármegyei család alapította. A nehezen megközelíthető vidék nem ígért könnyű megélhetést, a földek, legelők soványak vol­tak, nehéz volt vízhez jutni. A település 1870-ben községi rangra emelkedett. A falu sor­vadása, az emberek elvándor­lása 1956-ban, a kollektivizálás után kezdődött el. Nem épült út, nem volt villany, a családok egymás után költöztek el Igaz- falvára, Facsádra és más kör­nyékbeli településekre. Az utolsó két család 1981-ben hagyta el szülőfaluját. Az el­származottak először 1995-ben találkoztak egykori szülőfalu­juk helyén. 1996-ban emlék­művet állítottak a valamikori templom előtt, azóta itt jönnek össze emlékezni. Nékem felejthetetlen — Olyan szép kis falu volt ez, mesebeli, minden ház előtt virágoskert, rózsa, gyümölcs­fák, nékem felejthetetlen. Pa­rasztok voltunk, az erdőből él­tünk, meg a földből -, mondja Dobozi Katalin, majd felol­vassa Bunyaszekszárdról szóló saját saját költésű verseit. Ők először Igazfalvára költöztek, mert olcsóbbak voltak a telkek. Aztán tíz év múlva, amikor összeszedték magukat mentek Facsádra. Isten háta mögött — Innen, az Isten háta mö- güli kis faluból nem ment el szinte senki, legfeljebb a lá­nyok, ha férjhez mentek, egy­részt az anyagiak nem enged­Emlékezés az egykori falura ték, másrészt szerettek itt élni az emberek. Az elvándorlás ak­kor kezdődött meg, amikor az iskola megszűnt és a gyerme­keknek Igazfalvára kellett jár­niuk. Internátusbán laktak, el­szoktak innen, az ő lelkűk már nem húzott úgy vissza. Az én lányom is egy ottani traktoris­tához ment férjhez. Mi 1981- ben, az utolsók között költöz­tünk utánuk. Úgy sírtam, ami­kor elmentünk innen, hogy azt el nem mondhatom. Amikor jövök vissza mindig köszönök, „Isten hozott kis falum!”, - mondja sírva Ihász Jánosné. Víg népek, de szegények — Nagyon kis víg népek voltunk, de elég szegények -, jellemezte egykori önmagukat a 60 éves Bíró Margit, aki hét osztályt végzett magyar iskolá­ban. - Borzasztó nehéz volt itt az élet, de szerették egymást az emberek, vasárnap mindig ki­jöttek a „nagy utcára”, hogy be­szélgessenek egymással. Ma- gyarbunyán csak négy osztály volt, utána Igazfalvára kellett menni tanulni. Miután elkerül­tem, utána már nem tetszett annyira itthon. Először Román- bunyán dolgoztam a kollektív­ban, aztán amikor férjhez men­tem, Facsádon. Legyen öröm­ünnep nekünk, hogy a gyereke­ink elkerültek, mert azért csak nyomor volt itt nekünk. F. Kováts Éva F0TÓ:FKÉ Hány féle szövetkezési forma van az Európai Uniós országokban? Verseny és együttműködés A Tolna megyei mezőgazda- sági termelők nagy érdeklő­déssel vettek részt augusztus 5-én, 12-én és 19-én tartott szakmai napokon, melynek témája az EU agrárpolitikája volt. A meghívott előadók (Urbán András, Hegyközsé­gek Nemzeti Tanácsának el­nöke, dr. Lux Róbert, Gyü­mölcs Terméktanács főtitkára, Molnár Ferenc és Sándor Ist­ván a Földművelésügyi és Vi­dékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetői) azt hangsú­lyozták, hogy a jövőbeni fej­lődés egyik útja lehet, ha a magántermelők egymással szövetkezetét alapítanak. A szakmai napokon több­ször is elhangzott a kérdés, miben más ez a magyar gaz­dálkodó számára új szövetke­zeti forma, mint a tsz-ek, egy­általán mire lehet, mire érde­mes szövetkezniük egymással a termelőknek? A választ az előadók adták meg. A több mint száz éves pa­raszti szövetkezések gyakor­lata mutatja - és ezt példázza az egész nyugat-európai ter­melői együttműködés -, hogy minden egyes termékre, tevé­kenységre vagy szolgáltatásra, külön-külön szövetkezést kell létrehozni - mondta Urbán András, a hegyközség elnöke. így a tevékenységek költsé­gei korrekt módon elhatárol­hatók, a szabványokra épülő minőségellenőrzés a verseny- képességet növeli, valamint az együttműködő felek közötti bizalmat is erősíti. Ennek tud­ható be, hogy a gazdák több­sége általában 4-6 szövetke­zetben is tag egyszerre. Nálunk ha egy gazda 20 hektáron gabonát, kukoricát vagy napraforgót termel, 5-6 forgóban, több ezer brojler­csirkével, vagy 20-30 sertéssel foglalkozik, esetleg van 2 hek­tár gyümölcsöse is, akkor in­dokolt számára a következő szövetkezési formát kezdemé­nyezni:-raktárszövetkezet a mag­termésű szántóföldi növény- termelés termékértékesítésére, amelynek keretében megold­ható a vetőmag beszerzése, a szántása, tárolása.-értékesítési alkuszövetke­zet a brojler-csirke, vagy hízó­sertés értékesítésére, amely kölcsönös előnyöket kínál a nagy tömegű áru tervezhető­sége miatt a vágóhídnak és a gazdáknak egyaránt (szállítás, elszámolás, stb.)-beszerzési szövetkezet mű­trágya, növényvédőszer, ve­tőmagvak, tápok közös be­szerzésének keretében lehe­tővé teszi a gazdák számára, hogy nagy tételben 20-30 szá­zalékkal olcsóbban szerezzék be azokat a kiskereskedelmi forgalomhoz viszonyítva.-tápkeverő és forgalmazó szövetkezet közös tulajdonú és minőségellenőrzésű keverő lé­tesítése a legkorszerűbb recep- túrák alapján, kizárólag a ta­gok gazdaságának ellátására.-almatároló hú'tőház és ér­tékesítő szövetkezet a kiske­reskedelmi láncok kiszolgá­lása valamint a kamionos szál­lítás igényli a részfinanszíro­zásban megvalósuló közös be­ruházást.-földbérlő, vagy fóldhasz- nosító szövetkezés a sok el­aprózott parcella technológiai­lag egységes, korszerű műve­lésére, amely hatékonyabb, kölcsönösen nagyobb garancia a szolgáltatókkal, bérbeadók­kal történő együttműködések­ben.-géphasznosító társulás (gépkör) a jó minőségű gépi munkákhoz olyan nagy értékű erő- és munkagépekre van szükség, melyek költségeit nem tudja kifizetni egy-egy gazda. A gépkihasználás-nö- velés azáltal válik lehetővé, hogy a gazdák egymás szá­mára végeznek önköltséges, nem adóztatható szolgáltatást. A közvetlen kapcsolat következik A magyar és a holland belügyminiszter 1991-ben kötött megállapodást a két ország rendőri szervinek együttműkö­déséről. Ezt követően találkoztak a főkapitányok, s annak alapján alakultak ki a megyék között a kétoldalú együttmű­ködési formák. A holland kapcsolat részletei­ről Bátorfi György rendőr ez­redes, rendőrségi főtanácsos, Tolna megye főkapitánya adott tájékoztatást. Kennemerland Tolna part­nere, Amszterdamtól 30 kilo­méterre fekvő megye, hosszú tengerparttal. A lakosság lé- lekszáma nagyobb mint Tolna megyéé, s a bűnözés is lénye­gesen magasabb. A két megye rendőri szerveinek együttmű­ködése arra irányul, hogy egy fejlett nyugat-európai ország­ban milyen rendőri eszközök­kel és módszerekkel dolgoz­nak. A két országban más-más a jogi környezet és más a rendőrség irányítási rendszere. Hollandiában a rendőrség a belügyminiszter alárendeltsé­gébe tartozik, a közbiztonsá­gért az úgynevezett hármas fe­lel. Ennek a csúcsán a polgár- mester foglal helyet, a törvé­nyességért az ügyész a felelős. A rendőrségé a végrehajtó szerep, de szakmai szempont­ból természetesen önállóan dolgoznak. A főkapitány hangsúlyozta, hogy a magyar rendőrségnek nemzetközi összehasonlítás­ban sincs miért szégyenkez­nie. A rendőrök jól felkészül­tek, sőt talán egy kicsit túlkép­zettek. A rendőrségen olyan szellemi kapacitás van jelen, ami talán még nincs elég jól kihasználva. A holland rend­őröket speciális feladatokra készítik fel, de jobban részt vesznek a bűnüldözési mun­kában, például a bűncselek­mények helyszínelésben is. Ezt a feladatot nálunk specia­listák csinálják. A színvonal- különbség a technikai felsze­reltségben, adottságokban mu­tatkozik meg a legjobban. Az idén új alapokra helyez­ték a kapcsolatokat, illetve a megállapodást kiegészítették. A protokolláris és tájékozódó vezetői látogatások után a konkrét, és a gyakorló rend­őrök közötti közvetlen kapcso­lat következik. Az ötéves vég­rehajtási tervben kidolgozták, hogy mely területek kivel, mi­kor tartják a kapcsolatot. Már jártak nálunk egyenruhás hol­land rendőrök, akik a hazaiak­kal együtt teljesítettek szolgá­latot. Az idén még megy Hollan­diába két közterületi szolgála­tot ellátó rendőr, akik öt napig a házigazdákkal együtt dol­goznak. Egy városi kapitány pedig két hétig, egy ottani rendőrkapitányság vezetőjé­nek a munkáját tanulmá­nyozza olyan módon, hogy reggeltől estig együtt lesznek. A tapasztalatok továbbadá­sának rendszere is kialakult. A holland rendőrök az egyenru­hás rendőrök továbbképzésé­nek az időszakában látogattak a megyébe, s a továbbképzé­sen előadásokat tartottak. Hol­landiai tapasztalataikról is be­számolnak majd kollégáiknak a magyar rendőrök. Ihárosi Ibolya Hírcsokor EU-intézkedés, piaci következmények Az Európai Unió tagállamai a közelmúltban megemelték a sertéshúsra vonatkozó anyagi támogatást. Ez az intézkedés Magyarországon piaci zavaro­kat okozott: megnehezült a tá­mogatott sertéshússal szembeni verseny, jórészt leállt a nyu­gatra irányuló hazai kivitel. Kővári László, a Tolna Megyei Agrárkamara elnöke elmondta, hogy Tolna megyében is érzé­kelhető gondokat jelentett az EU-intézkedés: a megye terme­lőitől - átmenetileg - a koráb­biakhoz képest kevesebb ser­téshúst vesz át a Kaposvári kombinát. A szekszárdi Tolna­hús az információk szerint mentes az említett gondoktól, köszönhetően kiterjedt piaci kapcsolatainak. Regionalizmus és egységesítés Az Európai Régiók Gyűlése arra törekszik, hogy nemcsak az Európai Unión belül, hanem azon kívül is elismertesse a re- gionalizmust. Egy olyan idő­szakban, amikor az Európai Unió megerősítése Európán be­lül külön hangsúlyt kap, a ré­giók szerepe az egységesítési folyamatban egyre fontosabbá válik. Többek között ezek a megállapítások olvashatók az Európai Régiók Gyűlésének nyilatkozatában. Tolna megye tagja az említett szerveződés­nek, melynek munkájában te­vékenyen részt is vesz. Angliai partnerével, West-Sussex-szel közös pályázat keretében kíván hozzájárulni az önkormányza­tok munkamódszereinek fej­lesztéséhez. A közlekedés biztonságáért Az EU által most kitűzött célok némelyikét már alkalmazniuk kell a leendő tagoknak is. Ide tartozik az a kampány, melyet az Európai Parlament kezdett azért, hogy 2010-re 40 száza­lékkal csökkenjen a közúti ha­lálozások száma. A felmérések azonban azt bizonyítják, hogy a csatlakozni kívánó országok­ban az utak nem képesek meg­birkózni a megnövekedett ter­heléssel. Mint ismeretes, Tolna megye azon területek között szerepel, melyeken új út, illet''e híd épülne. Beruházás a társadalmi fejlődés jövőjébe Tartós szociális feszültségekkel kell számolni Nyugat- és Kelet-Európa között Az EU bővítése legalább annyira politikai, mint gazdasági horderejű döntés - erre figyelmeztet az Európai Szakszerveze­tek Szövetségének (ETUC) legfőbb tisztségviselője. A közép-európai országok csat­lakozása földrészünk integrá­ciós szervezetéhez történelmi jelentőségű. Ez a semmivel sem helyettesíthető lépés kölcsönös érdekeket is tükröz. Emilio Ga- baglio, az európai szakszerve­zeteket tömörítő ETUC főtit­kára kelet-európai újságíróknak kifejtette: a csatlakozni kívánó országok politikai stabilitását erősíti és gazdasági fejlődésük esélyeit javítja a belépés, de az uniónak is érdeke, hogy „beru­házzon a társadalmi és gazda­sági fejlődés jövőjébe”. Az Európai Unió számára éppen a bővítés folyamata tárta és tárja föl, milyen reformokra van szükség a támogatások rendszerében és a szervezet in­tézményeiben. Kézenfekvő ugyanis, hogy a megnagyob­bodó unió nem működhet ugyanolyan ismérvek szerint, mint a most 15 tagországot tö­mörítő szervezet. A bővítés ütemét két körülmény hatá­rozza meg: egyrészt, hogy mi­ként alakul a csatlakozni kí­vánó országok felkészültsége, másrészt függ attól is, hogyan halad az unió belső reformjai­nak megvalósítása. Ami a bővítés legátfogóbb hatásait illeti, Gabaglio szerint nyilvánvaló, hogy a csatlakozás új lendületet ad az unió gazda­sági növekedésének is. A föld­rész elemi érdeke ugyanis, hogy nagyhatalmi helyzetét ke­reskedelmi-gazdasági téren a piac bővítésével erősítse meg, aminek természetes terepe Ke­let-Európa. A folyamat azon­ban kockázatokkal is jár. Fenn­áll annak a veszélye, hogy a földrész két nagy térsége - Nyugat és Kelet - között egyensúlytalanság, szociális fe­szültség alakul ki. Ennek orvos­lására hívták össze jövő év márciusára Lengyelországba azt az európai konferenciát, amely a szociális elem szerepét hivatott feltárni. Az ETUC azt ajánlja, hogy a kelet-közép-európai országok olyan szociális rendszereket építsenek ki, amelyek a legna­gyobb mértékben hasonlítanak a nyugat-európaiakhoz: ennek révén csökkenthetők lesznek az egyensúlytalanságok. A társa­dalmi partnerek - a munka­adók, munkavállalók - európai konferenciáján kiemelten keze­lik majd azt a problémakört, hogy a földrész kereskedelmi­gazdasági egysége nem járhat a szociális megosztottság tartós fennmaradásával. Térségünknek azonban azt be kell látnia, hogy egyik nap­ról a másikra nem hozhatók olyan intézkedések, amelyek a korábbi csatlakozások esetében is elhúzódó időszakot igényel­tek. így például az uniós csatla­kozással nem fog azonnal ren­deződni a bérszínvonal. Ám az sem járható út, hogy Közép-Eu- rópában tartósan alacsonyan hagyják a bérszínvonalat, hogy odavonzzák a befektetőket. Ha ezt elfogadnánk - véli az ETUC -, akkor Kelet-Európá- ban a bérből élőket szegény­ségre, a nyugat-európaiakat vi­szont munkanélküliségre kár­hoztatnánk. Helytelen az a né­zet - mutatott rá Gabaglio -, hogy kizárólag a munkaerő ára befolyásolja a nagyvállalatok beruházásait. „Ez csak egyike a számos tényezőnek. Legalább ilyen fontos, hogy az előállítani kívánt terméknek lesz-e piaca, kedvező-e az adott országban az általános gazdasági környe­zet, milyen az infrastruktúra, vagy éppen a politikai stabili­tás.” Magán az Európai Unión belül is jelentős bérkülönbsé­gek vannak, valószínűleg hosz- szabb időn át fennmaradnak, s alapvetően a termelékenység alakulásának függvényében változnak. így még akár ugyan­azon országon belül is jelentős különbségek jöhetnek létre. Toronyi Attila

Next

/
Thumbnails
Contents