Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-22 / 196. szám
Fával formált, tűzzel rajzolt mesék Stekly Zsuzsa és Vogel József alkotásaihoz A györkönyi nemzetiségi napok rendezvényeinek egyike egy képzőművészeti bemutató. Hagyományosnak számító esemény, hiszen a 15. alkalommal rendeznek e faluban hasonlót. Sajátos körülmények között mutat be két alkotó embert. Györkönyben a Május tér, divatosabb szóhasználattal szabadidőpark, centrum, a borospincék, présházak koszorújában fekszik. Az egyik ilyen gazdasági létesítmény adott helyet Stekly Zsuzsa tűzzománcainak és Vogel József fából készült alkotásainak. Eredetinek tetsző, követendő ötlet az ilyen épületek hasznosítása. A kiállítók közös tulajdonsága, ami a látottakból következtethető, hogy elkötelezetten szolgálják a szépet. Másik karakterjegyük, hogy minden hétköznapi élmény mesévé nemesedik gondolataikban. Nem rejthetik véka alá, nem titkon, magukban hordozva járhatnak a világban, hanem másokkal megosztva élhetik örömeiket, az alkotás gyötrelmének számító kínjaikat. Stekly Zsuzsa termékeny alkotói munkásságát jelzi györkönyi tárlata. Az idővel versenyre kelve, szárnyalva naponta tesz új és újabb tűzzománcképet az asztalra. Mesélő kedve nem halványul a napok szaporodtával, hanem mind tartalmasabbá, színesebbé válik. Grafikusi, gokról, évszakok változásáról, a ruhátlan női test szépségéről, bibliai olvasmányélményeiről. Vogel József taszári, katonai hivatásának emlékeit összegezve, a nyugdíjas éveinek kezdetén állt faragásaival közönség elé. A fegyelmezett, pontos kézügyességet követelő alkotások sora áll a györkönyi présház-galéria falán. Ez ő és gondolatiságának tükre. Tiszta formavilág! Ne keressük a somogyi faragások népi gyökereit, mert egészen másról van szó. Szélesebb, egyetemesebb hagyományok átképe- zése. Mitológikus szimbólumok, maszkok és faliképek jelzik az alkotói szándékot, törekvést. Megjelenik, felfedezhető a humor is egy-egy síkban faragott képen. Ő is mesélni akar! Teszi ezt a faragás, a fa, mint eszköz és üzenethordozó segítségével. Két alkotó, egy bemutatón. Olyan kiállításnak lehettek részesei a györkönyi rendezvénysorozatra látogatók, mely jó szívvel kínálja magát otthonok környezetének díszítésére. Arra emlékeztetnek, figyelmeztetnek valameny- nyiünket, hogy lássuk meg a legapróbb szépséget is és meséljünk róla, mert általa gondolatunk, beszédünk válik szebbé, emberibbé. D. K. J. festői gondolkodásmód, megoldás látszik tűzzománcain. Ehhez megtalálta, felfedezte a technológiához szükséges, mások által féltve őrzött titkok nyitját is. Mesél a viráGrábóc díszpolgára „Sasfészekből” - emberül Egy pár soros hírre valamelyik lapban, ha arról tudósít, hogy a grábóci önkormányzat ilyen és ilyen számú határozatában díszpolgárává választotta dr. Dittert Jenőt, a község jegyzőjét, csak kevesen figyeltek volna. Ez ugyanis nem szenzáció. Vagy mégis? A díszpolgári oklevelet az augusztusi képviselőtestületi ülésen adták át. A kis község szerény lehetőségeinek megfelelően. Bizonyosan nagyobb érdeklődés kísérné a hírt, ha arról szólna, hogy a grábóci polgármester, meg a jegyzője ölre mentek valamilyen birtokperen, vagy mondjuk a képviselők mindegyike a jegyző fejét akarja, mert. . . Mi történt napjaink szellemétől eltérően? Megszűnt a jegyző állása (körjegyzőség volt Mőcsény-Grábóc között) más munkakörbe került és távozott a faluból. Erre az egyik képviselő gondolt egy merészet! Válasszák díszpolgárrá! Úgy lön! így aztán Grábócnak már van díszpolgára! Az erről szóló oklevél szűkszavúsága is jelzi, hogy elismerésről, kissé pontosabban, a jegyző munkájának elismeréséről van szó. Mit tehetett dr. Dittert Jenő, hogy ezt kiérdemelte? Saját bevallása szerint kerülte a szabálysértési eljárásokat és inkább baráti beszélgetésekben próbálta elrendezni, emberi hangon a rendeleteket, szabályokat sértő eseményeket. Mások állítása szerint mindig az embert helyezte előtérbe a törvények, határozatok sorával szemben. Sikerrel, eredményesen tette. Tüske László polgármester is ezt igazolja. A megkérdezettek elbeszéléséből egyetlen fogalom kerül újra, meg újra elő hangsúlyozottan, hogy EMBER! Időzzünk kicsit ennél és pár gondolatban villantsuk föl dr. Dittert Jenő emberségét! Szigetváron született, tehát mindig a kisvárosi, városi életformában jártak gondolatai. Most a nyugdíj előtti két esztendőben mégis a falusi, a természeti törvényekhez közelebb álló rendhez, csendben ragaszkodik. Több alkalommal adott hírt magáról, mint mórá- gyi illetőségű festőművész, vagy éppen iskolájáért aggódó tolnai pedagógus. így neve ismerős lapunk olvasói előtt is. Az elmúlt két társadalmi rend változásai a család lakóhelyváltoztatásával is jártak. A bajai középiskola, a budapesti tanítóképző főiskola, majd jogi egyetem elvégzése után Szekszárdon megállapodni látszik. Ez a látszat azonban csupán a külső lété, belül örökkön örökké valamilyen megmagyarázhatatlan nyugtalanság űzi, hajtja az emberi teremtő erő. Dr. Dittert Jenő előkészítendő nyugalmasabb éveit, az 56-os számú főút mellett a szekszárdi dombsághoz és egyben lakóhelyéhez közel tartozó „hegyoldalban” alakított ki, a természetből kiszakítva egy hektárnyi területet, a lelki feltöltődés, a béke szigetéül. Önmaga sasfészeknek nevezi, mert innen magasan - mint a sas - szárnyalhatnak gondolatai és messze látni a sárközi tájra. Ez szellemének, alkotó, festői énjének újkori bölcsője, ahol rímekkel záruló gondolatait is rendezheti, ma még csak saját fiókjának. Lényéből fakadó, egyéni hangú, sajátos rend veszi körül. Talán ezt érzékelhették a grábóci polgárok is, mert ebben az emberi hang, magatartás kap és kapott mindig is főszerepet. A grábóci önkormányzat a választások előtti talán legutolsó határozatával azt igazolta, hogy napjainkban a közösségek, kisebb és nagyobb községek eredményességéhez elengedhetetlenül szükséges az emberség! A másikra kell figyelni, megérteni a szokatlan cselekedeteket! Beleérezni empatikusán a történésekbe! Munkát végezni másik fogalomtól vezérelve, ami ugyancsak hiánycikk napjainkban és ez nem egyéb, mint a békességet hordozó szeretet. így járt dr. Dittert Jenő Szek- szárdról Grábócra, Mőcsénybe és így él a maga rakta sasfészekben emberül. Decsi Kiss János Legjobban az egyenes út járható Ezüstpénz hullott a földből Molnár Vilmos nem először meséli el, hogy miként talált rá - rokonával, Berezi Sándorral együtt - a „kincsre”. Méghozzá arra a kincsre, a több mint kétszáz darab, XVIII.-XIX. századi ezüstpénzre, ami már a Wosinsky Mór Múzeumot, a közt gyarapítja. S ez így van jól, beszélgetőpartnerem szerint is. A legrégebbi ezüstpénz Mária Terézia idejéből származik — A véletlen műve volt - idézi fel azt a júniusi napot Molnár Vilmos. — Itt, Mözsön, a Szent István utcai építkezésen éppen a szute- rén helyét ástuk ki. Dolgozott rendesen a markoló, egymás után tette a teherautóra a nagy kanálnyi földdarabokat. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a magasba emelkedő kanálból néhány fényes érme esett ki. Megnéztük közelebbről is az érméket, s akkor láttuk, hogy régi ezüstpénzeket forgatott ki a markoló a földből. Molnárék számára nem volt kétséges, hogy ezüstérmékre akadtak: s mint később kiderült, tekintélyes mennyiségre. A munkát abbahagyták, s nekiálltak - a szó valóságos értelmében - pénzt keresni. Átforgatták a földet, s több, mint kétszáz darab érmét találtak. Jó munkát végeztek, hiszen a másnap érkező régészek - dr. Gaál Attila múzeumigazgató vezetésével - ennek a mennyiségnek már csak a töredékét lelték fel. Molnár Vilmos - tudva azt, hogy a régészeti leletekre beszolgáltatási kötelezettség vonatkozik - szinte azonnal értesítette a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum illetékeseit. Miként arról már beszámoltunk, a megtalálók az intézmény könyvtártermében rendezett ünnepség keretében pénzjutalomban részesültek cselekedetükért. S nem titok, távolról sem kaptak akkora összeget, mint amennyit valójában ér a lelet. — Sokan gratuláltak, sokan viszont - s talán ezek voltak többségben - úgy vélték, hogy butaságot csináltunk. Mert ha értékesítettük volna a leletanyagot. . . Én erre csak azt mondhatom, hogy legjobban az egyenes út járható, még ha nem is mindig az a legrövidebb. Molnár Vilmos és Berezi Sándor jelenleg is építkezik, bár a munkát - mint mindenütt - a pénzszűke hátráltatja. Amikor megemlítem, hogy ezen a gondon segítene egy újabb ezüstlelet - illetve az érte járó jutalom - Molnár Vilmos így riposztozik: — Ahhoz már legalább aranyat kellene találnunk . . .-száCsak alkoholt ne! Leküzdhető a légipánik A repülőutasok 20-30 százaléka „többé-kevésbé” rosszul érzi magát, ha repül. A repülési félelemnek sok oka lehet: például bezártsági érzéstől való félelem (klausztrofóbia), szorongás az ismeretlen zajoktól és az ismeretlen technikától. Némely embernél az „utas-szindróma” lép fel: kiszolgáltatottnak érzik magukat egy szerintük tehetetlen pilótának, anélkül, hogy maguk is tehetnének bármit. Legkésőbb akkor kezdenek egyes emberek a félelemtől verejtékezni, ha a Stewardess az úszómellények és az oxigénmaszk felöltését demonstrálja. A szívük elkezd szaporán dobogni, felfordul a gyomruk. Sokan annyira félnek a repüléstől, hogy már az is elég, ha csak rágondolnak. Mit lehet tenni a félelem leküzdésére? Ez az aviofóbia nagyságától függ. Az enyhétől a mérsékelt esetekig egy gyorsprogram segít, amelyben lazítási technikák pl. légzési gyakorlatok, autogén tréning vagy a Ja- cob-féle izomlazítási módszer szerepel. (Ebben minden izmot egymás után többször meg kell feszíteni, majd újra ellazítani.) A legegyszerűbb a spontán lazítás: mélyet kell belélegezni, aztán szünet nélkül kilélegezni, majd ezt követően a lélegzetet 6- 10 másodpercig vissza kell tartani. Ez a módszer eltereli a figyelmet a negatív gondolatokról és csökkenti a széndioxid kilégzését. Az izmok ellazulnak. Erős félelem esetén meg kell próbálni elterelni a gondolatokat. Mit lehet akkor tenni, ha valaki nem akarja a repülési félelmét aktívan leküzdeni? Akkor nyugtató, félelemoldó gyógyszert kell bevenni. Legtöbbször már egy milligramm nyugtató elég és megszűnik a félelem. Ennek előfeltétele, hogy a családi orvos rendelje el. Áz útra vigyünk több tablettát - hogy legyen gondolati mentőövünk. Alkoholt viszont ne igyunk a félelem leküzdése céljából, mert nem hoz eredményt, nyugtatóval együtt pedig abszolút tabu! Ferenczy-Europress A dohányzás és a „nemi ékesség” Azok a férfiak, akik még mindig nem szoktak le a dohányzásról, minden elszívott új cigarettával jobban félthetik a férfiasságukat. A bostoni egyetem orvosai vizsgálataik nyomán felfedezték, hogy a dohányos férfi nemi ékessége zsugorodik. A tudóscsoport vizsgálati célja a hímvessző működési módjának összehasonlítása volt dohányosoknál és nem dohányzóknál. A pénisz hosszát nem nyugalmi, hanem izgalmi állapotban (Penis erectus) mérték a kísérleti személyeknél. E jelenség eddig legátfogóbb vizsgálata „statisztikailag szignifikáns” zsugorodást mutatott ki a dohányosoknál. Hogy hány milliméter vagy centiméter rövidüléssel kell a dohányosoknak számolniuk, azt a tudósok csak szeptemberben, a Nemzetközi Impotencia Kutató Társaság Amszterdamban tartandó kongresszusán fogják megmondani. Az érintetteknél a pénisz károsodása a dohányzók szívkoszorús ereinek károsodásához hasonlítható. Az erek elváltozása a pénisz vérkeringését rontja. Ennek következtében csökken a jelenlévő elasztin mennyisége. Ez az a mágikus anyag, amely a férfiasságot adja. Az elasztin működési módját dr. Pedram Salimpour egy gumiszalaghoz hasonlítja, amelyet megfeszítenek. Éppen így viselkedik a pénisz, amely nagyobb vérmennyiség hatására kiterjed. A dohányzás csökkenti ezt a képességet. A feszítőképesség elemyed és a férfi ott áll a régi állóképesség nélkül. A bostoni tudósok véleménye szerint a pénisz károsodása súlyosabb mint a koszorúserek károsodása. A pénisz vérerei ugyanis sokkal kisebbek, átmérjük egy milliméter a szív ereinek 1,5 milliméteres átmérőjével szemben. Ma még nem lehet elvárni, hogy a dohányzás egészségi ártalmaira figyelmeztetve az is szerepeljen a cigarettás dobozokon, hogy a dohányzás csökkenti az erekciót. De a pénisz zsugorodásától való félelem a dohányosok millióinál talán jobban megkönnyítené a leszokást, mint a szívhalál réme. Ferenczy-Europress
