Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-22 / 196. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. augusztus 22., szombat Jo hír Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre'beoltottál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. . . . azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek, keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz- Rm. II17-18a. 20-22 Csak Isten kegyelme! A fenti igeszakaszban szerepel egy olyan furcsa példa, aminek jelentésén talán még mindig gondolkodnak azok, akiknek feltűnt. Ha valaki egy kicsit is ért a kerti munkákhoz, tudja, hogy mindig a vad alanyba oltják a nemes szemet, hiszen a beoltott szem nemesíti meg a teljes, vad alanyt. Pál apostol pont a fordítottjáról beszél. Azt mondja, hogy a jó olajfába oltják be a vad olajágat, így a vad ág is részesül a jó gyökér nedveiből. Azt gondolhatja erre a kerti munkában járatos ember: íme itt van az az eset, amikor Pál, aki a mai szóhasználattal élve, városi iparos, és ráadásul még teológus is, mezőgazdasági példával akarja megmagyarázni gondolatait. Rossz a példa? Teljesen biztos vagyok benne, hogy Pál tudatosan teremt olyan helyzetet, amelyben az ember olyan képtelen következtetést von le, amely paradox helyzetet teremt, hiszen tudjuk, hogy ha a jó fába oltjuk a vad alanyt, azzal a jó pusztulását is okozhatjuk. Az apostol itt nem „nemesítésről” beszél, ami fokozatosan teszi nemessé a vad alanyt. Nem isteni pluszról beszél, ami népeket állít Isten szolgálatába, úgy, hogy kapnak valami kicsit az isteniből és ez lassan „megnemesíti” őket. Arról beszél, hogy a jó fa természetesen jó ágai, Izráel népe. Izráel hitetlenné vált és ezért Isten helyette másoknak adja meg a lehetőséget az ő követésére. Ez a lehetőség megadás pedig azt jelenti, hogy a követők mindent megkapnak. Nem csak egy kicsit, hanem mindent. Úgy lehet ebbe belegondolni, persze csak képzeletben, mintha egy vad ágat állítanánk egy vastag törzsű jó fa közepébe, ahol a vad szinte tobzódhat a jóban, a nemesben. Akik hisznek Krisztusban, azok beleoltatnak Krisztusba úgy, hogy teljesen az Övéi lesznek. Ahogy a Galata levél mondja: Krisztusban nincs sem zsidó, sem görög, sem rabszolga, sem szabad ember. Csak az új teremtés számít. Akik az új teremtés gyermekei, azok mindazt, amit Jézus hoz a világba, megkapják, mindennel élhetnek. Azonban ez nem egyszerűen csak felhasználható többlet, hanem a vele való élet kötelesség. Megdöbbentő a gondolat: Isten a száraz, nem termő ágakat eltávolítja és újaknak adja meg a lehetőséget. Tehát nem örökérvényű Isten kegyelme? Ilyen értelemben nem! Amit kapunk, elveheti tőlünk. Azonban úgy gondolom, hogy Isten szeretete örökkévaló. Az a szeretet, amely ha eltávolodom, visszaállíthat az ő kegyelmébe. Félnünk kell? Igen! Azért féljünk, hogy a számunkra otthont jelentő isteni közelséget ne kelljen nélkülöznünk, bízzunk az ő féltő szeretetében, amellyel megtart. Azt gondolom, idővel szembesülnie kell a ma kereszténységének azzal a ténnyel, hogy Isten igéje nem embernemesítő eszköz. Nem fokozatosan térünk meg, hanem Isten egyszer csak elfogad, ahogy Ady írja a jól ismert versben: Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, á fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. Nem úgy leszünk Jézus Krisztus gyülekezetének tagjai, hogy fokozatosan méltók leszünk rá, megnemesedünk, hanem úgy, hogy hiszünk benne és Ő elfogad, „átölel”. Miután elfogadott, akkor részesülünk mindabban, amit hozott. Rossz a Pál apostol által használt kép? Igen, de csak földi értelemben. Csodálatos ígéret, mely tanúskodik Isten embereken és időkön túlmutató szeretetéről. Johann Gyula Rejtett értékeink Rézbányay János művelődéstörténész Minek nevezzelek? Mongólia családfát kutat A mongol férfiak nemzeti sportja manapság nem a lovaglás, az íjászat vagy a sasmozgású birkózás, hanem a családfakutatás. Egy most hatályba lépő törvény ugyanis arra kötelezte az ország csaknem két és félmillió lakosát, hogy vezetéknevet válasszon magának. „Haladás és tökélyesedés lévén általános rendeltetésünk a földön, nem lehetünk közömbösek az emberi viszonyok alakulásai iránt” - írja a múlt század haladása előtt fejet hajtó, de az elidegenedés jelenségeit is megélő megyénk fia élete derekán. Sokakat meglepett Pécs püspöke, aki 1878. augusztus 28-án a püspöki jogakadémia professzorává nevezte ki az ottani árvaház addigi igazgatóját, Rézbányay Jánost, akinek addig mindössze egyetlen önálló munkája jelent meg öt évvel előbb Korszerű böjti beszédek címmel. A Pakson 1831. január 16- án született teológus, aki szülőhelyén nemcsak elemi iskoláit, hanem magántanulóként a gimnázium első osztályát is végezte, a piaristák, majd a ciszterciek figyelő tekintetével szerezte képesítését, 1853-tól szerpapként szolgált Tevelen. A mai Magyarkeszi elődjében 1854. január 16-a után, immár pappá szentelve káplánkodott, hogy azután Rácpetrébe és Pécs belvárosába vigye útja. Itt lett a papnevelő intézet spirituálisa (lelki igazgatója) 1857. szeptember 14-től hét évig. Az eddigi és a következő adatok javát fenntartó Szinnyei József szerint 1864 tavaszától Vókány plébánosává, 1872- től árvaházi igazgatóvá kinevezett Rézbányay alighanem korának egyik legaktívabb politikus papja lehetett. Már az 1850-es években „néhány lelkes növendéktársával szövetkezve a papnevelő intézetben magyar irodalmi kört alakított”, cikkei az Idők Tanújában és a Magyar Államban foglalkoztak a mindennapi gondokkal: „írt politikai, egyházpolitikai, közoktatásügyi, társadalmi s nemzetgazdászati cikkeket” anyanyelvén kívül ógörögül, héberül, latinul, németül, franciául és angolul is jól tudott. Mindez látszólag mégsem indokolta volna, hogy „a bölcseleti erkölcstant és a művelődési történelmet, továbbá speciális tantárgy gyanánt a legújabb kor történelmét a francia forradalomtól napjainkig” professzorként oktassa, hiszen ehhez legalább egy jelentősebb munkát fel kellett volna mutatnia. Amit azonban az átlagos halandó nem tudhatott róla 1878 augusztusában, jól ismerhette az őt kinevező pécsi püspök - kéziratból. Már megjelenő félben volt hatalmas műve, Európa művelődési történelme, különös tekintettel hazánkra, amelyben feltette a püspöki figyelmet felkeltő kérdést: „melyik rendszer ésszerűbb és méltóbb a tudományhoz, a keresztény rendszer-e, mely egy felsőbb lény befolyását elismerve, az emberi szabadságnak működési tért engedve emellett lehetővé teszi a történeti logika alkalmazását is - vagy az, mely a történelem teréről a Gondviselést kiküszöbölve, s a szabad embert lelketlen géppé aljasítva, a kérlelhetetlen fejlődés kényszerűségét állítja fel annak helyébe?” (Eszünkbe juthat erről Rousseau, aki a dijoni jezsuita egyetem hasonló kérdésére írta első művét, csaknem azonos indíttatással!) E mű több, mint 900 oldalon keresi a választ, miközben „Európa összes nemzetinek értelmi és erkölcsi állapotát, egyéni és családi, társadalmi és állami viszonyait” vizsgálja, „hogy az eredmény jelen munkában egybefoglalva hasznossá váljék az olvasóra nézve”. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ilyen magvas és terjedelmes munka addig e témáról nem született magyarul. A három részben 1878-ban, 1879-ben és 1881-ben megjelent mű, amelyet 1886-ban Az ó-kori népek művelődési története követett, természetesen elfogult, de elfogultsága nem ellenszenves, másrészt jóslata is beigazolódott: „Mindezen jelenségek valószínűvé teszik az európai társadalom békés átalakulásának lehetőségeit” - írja 1881-ben, majd így folytatja: „Ha pedig a békés átalakulásba vetett reményünk meghiúsulna, s bekövetkeznék a keresztényellenes irányzat által rég előkészített katasztrófa, melynek következtében romba dőlne a mai keresztény polgárosodás épülete . . ., még ezen legrosz- szabb esetben sincs okunk a kétségbeesésre, mert az isteni gondviselés által fenntartott egyház a bekövetkezendő romokból is újjá alkotandja ama civilsatiót!” A gondolatai terjesztésére Pécsi Közlöny címmel 1893- tól újságot is indító Rézbányay János 1918. április 8-án Pécsett bekövetkezett halálakor talán akkor is hihetett ebben, ha a körülmények nem sok biztató jelet mutattak a háború negyedik évében . . . Dr. Töttó's Gábor Eddig a mongoloknál egy név volt divatban, Lundeg, Halun, Csimit - így mutatkoztak be keresztnevükön, s esetleg, orosz mintára hozzátették apjuk nevének birtokos esetét, de leginkább annak csak kezdőbetűjét. Ez a legújabbkori történet 1921-re nyúlik vissza, amikor a benyomuló Vörös Hadsereg nyomán szovjetizált rendszer jött létre. Akkor mindenekelőtt az országot uralóbuddhizmussal számoltak le, bezárták vagy lerombolták a 767 kolostort, a harmincezer Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: szepbonc egy részét letartóztatták, a többieket szélnek eresztették. Az irattárak, archívumok megsemmisültek. A mongolokat szándékosan egynevűvé tették, hogy semmi se emlékeztessen arra, milyen nemzetséghez, klánhoz tartoztak, mivel az a hatalom számára nem kívánatos, erős kötöttséget jelentett. A korábbi törzsi jellegű nagycsaládok szétesését betetőzte az általános vándorlás, ami részben a nomád pásztori életformához, részben a keztember 4. Az augusztus 8-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Próbálj meg úgy tenni, mintha az oroszlán látomása lennél". A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Andirkó Szilvia 7171. Sióadetleges iparosodáshoz és a mongol mértékkel vett rohamos városiasodáshoz kapcsolódott. Ráadásul a mongol írást 1941-ben a cirillel váltották fel, s a véletlenül megmaradt régi iratokra sem figyelt senki. Most megalakult az új Bejelentő Hivatal is, amelynek vezetője, Zedev már új nevével adott tanácsokat. Az első számú tanács, hogy az, aki teheti, menjen névkeresésre a szülőfalujába, hátha valamelyik öreg még emlékszik a régi időkre. Próbálják felkeresni a család legidősebb tagjait is. Ha senkit sem találnak, válasszanak maguk a hajdani családnevek gondosan összeállított választékából. gárd, Zrínyi u. 44., Samai Andrásné 7133. Fadd, Dózsa Gy. u. 12., Csemus Pálné 7064. Gyönk, Ifjúság ltp. 21., Németh István 7100. Szekszárd, Prantner J. u. 18., Vány a László 7122. Kakasd, DeákF. u. 138. Robert Plant ereje teljében Éppen ötvenedik születésnapját ünnepelte a minap Robert Plant, aki a korszakos jelentőségű Led Zeppelin „hangjaként” vonult be a rocktörténelembe. „Előélet" nélkül, gyakorlatilag a teljes ismeretlenségből pottyant a korszak sokak szerint legjobbnak tartott együttesébe, a „hétpróbás” Jimmy Page mellé. A Birmingham közvetlen közelében lévő Kidderminsterben nőtt fel. Szülei könyvelőt szerettek volna faragni belőle, ám a rockzene elcsábította. Helyi bandákban énekelt: a Black Snake Moanin, a The Ban- ned, a The Crawlin, King Snakes, a Band of Joy rhythm and bluest játszó együttesek voltak. Amikor 1968-ban a Yardbirds megszűnt, Page új zenekarához keresett új társakat és eljutott egy birminghami klubba, ahol Plant énekelt. Elementáris erővel hatott rá az elementáris hang: Robert meghatározó tagja lett a harminc esztendeje alakult Led Zeppelinnek. Nem közismert, de tény, Alexis Komer is hívta együttesébe, s Page ajánlatát részesítette előnyben. A Zep különlegeset alkotott a rock és a blues elemeiből. A heavy metál ősének is kikiáltották, de aki ismeri a banda zenéjét, beláthatja: ezt a kényszerzubbonyt nem lehet ráhúzni a négy kitűnő zenészre. Robert Plant közben megházasodott: családjának tagjai feltűntek a Magyarországon is sikerrel játszott „A dal ugyanaz marad" címűfűmben. Kisebbik gyermeke 1977-ben ismeretlen vírusfertőzés következtében meghalt, s a fájdalmat csak tompította az 1979-ben született harmadik gyermek. John Bonham halálával 1980-ban végétért a zenekar története, Plant szólókarrierje 1981-ben kezdődött. A „részmunka- idős” Honeydrippers együttessel koncertezett, közben felvételeket készített Dave Edmunds gitárossal (ex- Love Sculpture). Első szólólemeze, a Pictures of Eleven 1982-ben jelent meg, Angliában a második, az Egyesült Államokban ötödik lett a listán. A második lemez a The Principle oj Moments a következő évben szintén bekerült a tíz közé. Robert néhány mérsékeltebb lemezsikere után 1985-ben a Live Ai- den összeállt a Zeppelin: a doboknál Phil Collins segített be. 1988 is jó éve volt Plantnek: a Now and Zen a legjobbak listájára került, közben megint összeállt a Zep, ezúttal Bonham fiával, Jasonnel. Szépen fogyott az 1993-as Fate ofNations is, amely szakmailag is kedvező értékelést kapott. Az MTV zenés televízió ösztönzésére 1994-ben megint közös munka következett Jimmy Page-dzsel. A No Quarter jogosan ünnepelt, kitűnő lemez, megjelenése után, 1995-ben a Led Zeppelin is bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé. A közelmúlt: a Walking to Clarksville című lemezé, amelyhez turnét kanyarítot- tak és a Led Zeppelin két zászlóvivője ennek keretében Magyarországra is eljutott. A nehéz felfogású futballista Kovács Miklós
