Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-01 / 179. szám
Rekordnevezés a dombóvári lovasversenyen (Folytatás az 1. oldalról.) Mert ahhoz kétség sem férhet, hogy a támogatást megérdemlik a lelkes amatőrök - fogalmazott az elnök - ugyanis az idei rekordszámú versenyző és néző is azt jelzi, hogy céljaik elérésében jó úton haladnak. Az akadályhajtás délutáni második részében is azt bizonyították a rajthoz álló versenyzők, hogy igen sokat sajátítottak el a "ló- irányítás” nem könnyű tudományából. A Tolna, Somogy, Baranya, Fejér és Pest megyéből érkezett közel ötven hajtó színvonalas, izgalmakban is bővelkedő küzdelmet vívott - értékelte a látottakat Potoczky Iván, a Tolna Megyei Lovasszövetség elnöke, aki a dombóvári versenyen a főbírói tisztet töltötte be. A versenybizottság tagjai - Herczig Gábor, Szamos Ferenc, Aradi István és Végvári Péter - valamint a közönség számára is igazi csemegét jelentett az esti összevetés, ahol a mindkét fordulóban hibátlanul teljesítő hajtők még egy látványos futamban döntötték el a helyezések végső sorrendjét. A verseny részletes eredményét a Tolnai Népújság hétfői számában közöljük. -glaubVárosi kísértethistóriák V. Az elcserélt fiú Ismert jelenség a lélek tudósai előtt az ikresítés. Ez nagyjából azt jelenti, két olyan ember, aki amúgy nem vérrokon, szoros, különleges barátságot alakít ki, olyanformán, hogy ketten tesznek ki egy egészet. Ilyen baráti „ikerpárt” bizonyára sokan ismernek. Az „ikrek” legtöbbször még gyér mekkorukban találnak egymásra, mindenhová együtt mennek, mindent együtt csinálnak, ha az egyikük feltűnik, mindenki azonnal keresni kezdi a másikat is, annyira elválaszthatatlanok. Az ikresítésnek legtöbbször csak előnyei vannak, de előfordulhat, hogy hátránnyá is válhat. Laci és Erik - a neveket megváltoztattuk - ilyen lelki ikrek voltak már az óvodától. A gyerekek révén a szülők is közelebb kerültek egymáshoz, bár a két család között a klasszikus értelemben nem alakult ki barátság, inkább csak egy kellemes, laza „beszélőviszony”. A két fiú közös fantáziavilágot alakított ki, amiben csak együtt, egymással tudtak játszani. A „villámkardos-harckocsis” játékot egyikük sem folytatta egyedül, vagy más gyerekekkel. A villámkardot később társas- és elektronikus játékok, repülő- gépmodellek, kosárlabdapalánk váltotta fel, de a kettős megmaradt. Nem zárkóztak be ebbe a kettősbe, feltalálták magukat kü- lön-külön is, jó kapcsolatuk volt az osztálytársakkal, a rokon- és szomszéd gyerekekkel. De igazán „kivirulni”, a legjobbat teljesíteni, a legfelszaba- dultabbnak lenni csak egymás társaságában voltak képesek. A két család annyira megszokta már ezt a barátságot, hogy teljesen természetesnek vette. Csak az egyik nagymama aggódott, hogy mi lesz ezekkel, ha megnősülnek, csak nem a saját családjuk rovására megy majd a barátság? Az sajnos már sosem fog kiderülni, mi lett volna az „ikrek” további közös sorsa. Laci, aki a kettősben az erősebb egyéniség volt, egy napon robogójával elindult iskolába, de sosem érkezett meg... A tragikus baleset reggelén Erik is robogóval indult volna, de elaludt, s az apja felajánlotta, hogy beviszi autóval. Nem voltak kegyesek hozzá az égiek, úgy rendeltetett, hogy nem sokkal Laci balesete után érkezzenek a helyszínre. Laci még élt, amikor a mentő a kórházba száguldott vele, egy másik mentőkocsiban pedig Eriket vitték, aki sokkos állapotba került. A temetésre sem tudott elmenni, csak hetekkel később érezte elég erősnek magát, hogy búcsút vegyen a barátjától. A várakozás ellenére úgy tűnt, összeszedte magát, s megpróbálja valahogy feldolgozni a tragédiát. Bár csendesebb, tűnődőbb lett, helytállt az iskolában, nem húzódott vissza a közösségtől sem. Nyár elején az egyik osztálytársnál születésnapi bulit tartottak. Tizenévesekről lévén szó, a szülők diszkréten elvonultak otthonról, amit utólag nagyon megbántak. Már nem tudni, ki, volt az, aki felvetette: idézzenek szellemet. A részletek homályban maradtak, de az tény, hogy a fiatalok Lacival szerettek volna kapcsolatba kerülni. A házban lakók egyszer csak arra figyeltek fel, hogy az egyik lakásból hangos kiabálás, sikoltozás hallatszik. A halálra rémült gyerekek az erkélyre tódultak, onnan kiabáltak segítségért. Mivel senki nem nyitott ajtót, a segíteni akarók felfeszítették a zárat. A nappaliban le voltak húzva a redőnyök, az asztalon gyertya égett. A rémült, izgatott gyerekeket alig lehetett megnyugtatni, néhány közülük hosszabb ideig járt pszichiátriai kezelésre. Mindannyian azt állították, hogy hallották Laci fájdalommal, kétségbeeséssel teli sikolyát valahonnan a távolból, odaátról... Erik a balul sikerült buli után megváltozott. Nem hirtelen, nem nagy dolgokban. A változás apránként, kis lépésekben haladt. Egy eddig nem használt gesztus, idegenszerű mozdulatok, tőle szokatlan arckifejezés, tekintet. Más lett a kedvenc étele, írója, együttese. A kétség- beesett apa szerint még a külseje sem olyan, mint azelőtt. Szó sincs arról, hogy vad lenne, arrogáns, vagy különös dolgokat művelne. Teljesen normális. Csak nem az, aki volt... vertier Sarki fény FOTO: BAKÓ JENŐ ______________Jut eszembe E reszd bele, avagy valamit visz a víz A két hete tartó kánikula családunkat is arra ösztönözte, hogy néhány alkalommal felkeressük lakóhelyünk kedvelt standfürdőjét. Az egyik nap a hűsítő habokban való kiadós lubickolás közben jól esett egy kicsit megpihenni a medence padján. Mellettünk két hölgy ült és elmemben beszélgetett, miközben gyerekeik körülöttük játszottak. Az egyik kisfiú rövidesen kérte mamáját, hogy menjenek el arra a helyre, ahol a „kis- dolgát” elvégezheti. Anyukája egy pillanatra megszakította a csevejt és a következőket mondta: „Ereszd csak te is bele a vízbe, ugyanúgy, ahogy a többiek is teszik.” És már fordult is vissza barátnőjéhez, nehogy csak egyetlen szót is elmulasszon a legfrissebb pletykából. Dél körül megéheztünk és beálltunk az egyik pavilon előtt hosszan kígyózó sorba. Közel félórás araszolást követően 80 forintért hozzá is jutottunk egy-egy „sima” lángos hoz. Jókedvünk csak azért nem romlott el a hosszú várakozás után, mert az étel tényleg nagyon finom volt, s a rákent fokhagymás léért sem kellett külön fizetni. A lángos elfogyasztása után kezet szerettünk volna mosni. Az egyik nem számára kialakított helyiség ajtaján azonban az alábbi felirat fogadott bennünket: „Szerelési munkák miatt a wc és a mosdó rövid ideig nem üzemel”. A serényen dolgozó szakemberek között egyik ismerősömet fedeztem fel, aki azt újságolta, hogy délelőtt egy célszerszámokkal jól felszerelt „vendég” jó néhány berendezési tárgyat vitt magával a kis helyiségből. Lekerült a falról a folyékony szappant adagoló készülék, eltűnt a kéztörlő- és a papírtartó valamint a zuhanyrózsa és a függöny, néhány gomb is hiányzott a csaptelepekről, de a „csúcsot” az jelentette, hogy nyomás alatt leszerelte az egyik wc-kagyló vízöblítő szelepét Kora délután az árnyékot adó fák alatt a leterített gyékényen egy rövid időre elszundítottam, miközben gyerekeim ismét fürödtek. Még csak néhány perce bóbiskolhattam, amikor a közelben lévő a hangszóróból egy udvarias felhívás ébresztett fel: „Kedves vendégeink! Fürdőnk strandmedencéjének vizét erős szennyeződés érte, ezért kérjük Önöket, hogy azonnal hagyják el azt!” Felugrottam és odasiettem az alig harminc méterre lévő medencéhez, amelyben lurkóim is játszottak. A vidám fürdőzés általában jókedvű viháncolással is együtt jár, így a hangosbemondó közleményét a vízben tartózkodók közül nagyon kevesen értették. Volt dolga ezért bőven az úszómesternek. Az addig a nyakában lógó sípot a szájába vette és folyamatos fütyülés közepette a rendőrökéhez hasonló széles karmozdulatokkal is jelezte, hogy valamennyi fürdőzőnek ki kell jönnie a medencéből. Eltelt néhány perc, mire mindenki vette a jelzést. Ezután előkerült egy lepkehálóhoz hasonló berendezés, mellyel rövid idő alatt sikerült a víz tetején himbálódzó „veszélyes anyagot” lehalászni. A délután hátralévő részében azonban - az ürítési, a mosási, fertőtlenítési és a töltési munkák miatt - már nem lehetett használni ezt a medencét. Nem irigyeltem a fürdő munkatársait. Nem egyszerű dolog megmagyarázni a több ezres tömegnek, hogy egy-egy ember felelőtlensége sokak szórakozását rontja el. Már az egyiptomiaknál, a görögöknél vagy a rómaiaknál már is komoly kultusza volt a fürdőknek. Az emberiség nagy részének vízimádata azóta is megmaradt. Vajon hány (ezer) év telik el, amíg az eresztő- pottyantó kisebbség viselkedését is helyes mederbe tudjuk terelni? -g VASÁRNAPI HUMOR Objektív Kakucsi eléggé piás állapotban igyekszik hazafelé a kocsmából. Útközben talál egy tükröt, és nézegeti. — Hiszen ez az én fényképem! - mondja magában, majd zsebre vágja és hazaviszi. Otthon a felesége átkutatja a zsebeit és megtalálja a tükröt. Nézegeti, majd kifakad: — Tudtam, hogy megcsalsz, de arra nem gondoltam, hogy egy ilyen vén, fogatlan és kopasz szipirtyóval! Eldugó kúra Két ivócimbora elhatározza, hogy leszoknak az ivásról. Maradt még egy üveg vodkájuk, s nem tudják, mit csináljanak vele. — Dugd a hátad mögé és ha kitalálom, hogy melyik kezedben van, megisszuk, ha nem kiöntjük. A másiknak tetszik az ötlet, eldugja. Az első cimbora: — A jobb kezedben van? Gondolkodj, ne kapkodj! Benne volt — Mi volt tegnap az a nagy csődület a ház előtt? — A feleségem kidobott egy lepedőt az utcára. — Es az olyan érdekes? — Igen, mert én is benne voltam. Gyanús — Kedves uram! Én elhiszem, hogy a harmincezer zsilettpengét és a száznegyven darab villanyborotvát a saját használatára hozta. De akkor miért visel szakállt? Erőszakot tettek egy idős asszonyon és lányán Órákig tartott a terror az elhagyatott házban A dombóvári rendőrkapitányságon még folyik annak az ügynek a vizsgálata, ami egy város környéki kis település egyik elhagyatott, lepusztult házában történt a közelmúltban. Az ott élő két nő erőszakos közösülés áldozatává vált. Az esetet a kis falu polgár- mestere jelentette a rendőrségen, s a helyszínre érkező rendőrségi szemlebizottság első dolga nem lehetett más, mint hogy mentőt hívott a két sértetthez, akiken szemmel látható volt a súlyos bántalmazás, s akik az előző napon történt szörnyű eset után még nem részesültek orvosi ellátásban. A tett helyszínén, a lepusztult, elhanyagolt házban szerteszét véres rongyok hevertek. Az 1929-es születésű idősebb asszony, s harminc- három éves lánya egyaránt súlyos sérüléseket szenvedett el az erőszaktevőtől, akit ismertek és megneveztek. A többszörösen büntetett előéletű gyanúsított nem ismerte el brutális tettét, mondván annyira ittas volt, hogy nem emlékszik a történtekre. Pe- digtöbbóránkeresztültetteater- ror színhelyévé a házat, ahol nem csak megerőszakolta a két védtelen, beteges nőt, hanem olyan súlyosan bántalmazta őket, hogy mindkettőjükön véraláfutások éktelenkedtek, sőt az idősebb asszonynak a bordája is eltört. Bár az erőszaktevő nem kötözte meg egyik sértettet sem, ők nem voltak képesek a bántalmazás és a történtek miatti sokkhatás következtében kimenekülni az épületből. A férfit - aki egyébként korábban volt már hasonló cselekményért büntetve, s aki csak feltételesen volt szabadlábon - előzetes letartóztatásba helyezték, hiszen tartani lehet attól, hogy a sértetteken bosszút áll, vagy éppen újra hasonló cselekményt hajt végre. Mint azt a dombóvári rendőrkapitányság vizsgálati alosztályának munkatársa, Kiscsordás Béláné fővizsgáló, rendőr százados elmondta a bizonyítási eljárásba, illetve az eset kivizsgálásába szero- lógus szakértőt, igazságügyi elmeorvos-szakértőt, valamint .pszichológus és orvosszakértőt is bevonnak. A hosszadalmasnak tűnő vizsgálatba az ORFK is bekapcsolódik, hiszen csak ott áll rendelkezésre kellő felszerelt- ségű laboratórium a vizsgálatok elvégzésére. A fővizsgáló ehhez hozzá tette, hogy hasonló eset ritkán fordul elő, hiszen a nemi erőszakok zöménél valamilyen erősebb kötődés van az áldozat és a tettes között, ám ebben az esetben - bár a sértettek és a gyanúsított ismerték egymás - erről szó sem volt.-nagyl 4
