Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

Szentendre nem csak a? árusok városa Jutka Perzsi nyomdokain Leírni is különös: harminc nyara annak, hogy Szent­endre főterét először pásztázták végig a teátrum fé­nyei, hogy megállapodva a Blagovesztenszka templom tövében ácsolt színpadon, elkezdődjék a játék. A Szentendrei Teátrum akkor az elfeledett magyar drámai hagyományok fölélesztője volt, ahogy azt az író, kultúrtörténész Békés István, a rendező Békés András és az eredeti ötletadó, akkor még fő­iskolás Zsámbéki Gábor megálmodta. Ott játszották az első nyáron a XVIII. századi is­meretlen iskolajáték-szerző tandrámáját, a Comico tra- goediát és Szalkay Antal úr 1793-ban magyarított zenés da­rabját, a Jutka Perzsi és Pikko herczeg című komédiát. Akko­riban Szentendre még a maga csöndes, világtól távoli kisvá­rosi életét élte. S nem titok, bár a szentendrei lokálpatrióták szívesen elfeledkeznek róla, tán néha tagadják is, a várost Csipkerózsika-álmából épp a teátrum ébresztette föl. A szentendreiek kezdetben rajongtak színházukért. A kör­nyékbeli házak ablakából, mint páholyból, estéről estére sokan nézték, mi történik a színpadon. Szinte együtt ját­szottak a színészekkel. Aztán más idők jöttek, kicsit talán megunták a teátrumot, vagy csak az első idő varázsa szűnt meg, az előadások is gyöngéb­bek, színtelenebbek lettek, ve­zetők, társulatok váltották egy­mást. Hol volt már az eredeti eszmény! S emlékszünk még, volt olyan esztendő, hogy a vá­ros szülöttei aláírásokat gyűj­töttek a téren, ne állítsák föl többé a nézőteret. Ők győztek. Hiába voltak jó­zanok, akik azt mondták, ennél ragyogóbb tereket sem tesz tönkre a világ más tájain a nyá­ri színház. Szentendrén akkor nem úgy gondolkodtak. Miköz­ben senkit sem zavart, hogy ke­leti zsibvásár alakult ki az egyik legkedvesebb utcácskában, a színházat száműzték a térről. De kétségtelen, utóbb találtak helyet számára. A Városháza belső udvarán kelt új életre a Szentendrei Teátrum, s immár egész nyáron fogadja á néző­ket. Két-három estén játszanak egy-egy darabot, s mindenki megtalálja itt a kedvére valót. Van klasszikus és modern da­rab, komédia és tragédia, van opera és koncert is. S ami még az idei nyárból hátravan: augusztus 4-8. kö­zött a Szentendrei Teátrum a házigazdája a Nemzetiségi Színjátszó Fesztiválnak. Au­gusztus közepén Gálffi László és Egri Márta játssza itt a Csa­ládi ágy című komédiát. Az Ir­ma, te édes! főszerepében Ud­varos Dorottyát láthatja au­gusztus 17-22. között a nagy­érdemű. (róna) Merre tovább frankfurti kö Mondhatná bárki: 1999 még messze van. Addig sok víz lefolyik a Dunán, sőt a Majnán is, s még az is előfordulhat, hogy jól sikerül a magyar díszvendég- sóg Frankfurtban, a Nemzetközi Könyvvásáron. A szakértők azért mégiscsak azt gondolják, nem is olyan sok az az alig több mint egy esztendő, ami még hátra van a frankfurti könyvvásár megnyitásáig, amely, s ezt nem árt megjegyezni, a könyves szakma legrangosabb találkozója; díszvendégnek lenni rajta nem kis elismerés. Nos, Magyar- ország úgy látszik még nincs egészen tisztában az ügy jelentőségével. Egyre bizonytalanabbnak látszik a valóban végiggondolt, következetesen kialakított, hiteles bemutatkozás. Tudjuk, sok vita és határozatlankodás után alakult meg a magyar megjelenés előkészítésére a Frankfurt '99 Közhasznú Társaság, amelynek vezetője Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó igazgatója rövid tevékenykedés után nemrégiben lemondott, arra hivatkozva, hogy nem lát­ja biztosítottnak a kht. működését. Nem véletlen, hogy sokan úgy vélték, ezzel együtt bizonytalanná vált az előkészítés. Morcsányi Gézától Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész vette át a stafétabotot, egészen pontosan a miniszteri biztosi kinevezést. Szegedy-Maszák első felada­tai közé tartozik annak a tisztázása, hogy miért nem kapta meg a kht. a Művelődési Minisztériumtól már korábban já­ró támogatást, melyek azok a szempontok, amelyek folyamatosan hátráltatják a munkát. Az értesülések szerint Szegedy-Maszák mellett immár nemcsak Dalos György, a Berlini Magyar Intézet igazgatója dolgozik az előkészíté­sen, hanem Kulcsár Szabó Ernő, a Humboldt Egyetem professzora is. (r) Nézze meg az ember! Az asszony és a baba Roger Vadim fedezte föl Brigitte Bardot-t, ő csinált sztárt belő­le. A filmrendező volt az „isten”, aki megteremtette a Nőt. De nemcsak a „derék” feleség rémképe lett B.B.-ből, hanem első számú szexszimbólum is. Fölbukkanása, ártatlan ajakbigy- gyesztése valóságos robbanást idézett elő az ötvenes években, és nem csak Franciaországban. Brigitte Bardot 1958-ban forgatta Az asszony és a baba című filmjét. Pierre Louys regényének ez volt a harmadik, ezúttal francia-spanyol összefogással készült változata, az előző kettő főszerepét Conchita Montenegro és Marlene Dietrich játszotta. A történet a gazdag Matteo Diaz körül bonyolódik. A férfi imádja szép, de beteg feleségét, ám a gyönyört máshol keresi. Maria szomorú beletörődéssel veszi tudomásul férje hűtlensé­gét. Matteo egy napon találkozik Évával, és ettől kezdve fele­ség, név és rang semmit sem jelent már a számára.(RTL Klub, vasárnap 15.50). -szig­■■■if Hallotta? _____ Amikor lámpást adott kezembe az Úr Pesten. Ez a munkacíme annak a filmnek, amelynek forgatását a napokban kezdi meg Jancsó Miklós. Az eredeti elgondolás szerint a Hernádi Miklós forgatókönyvéből születendő mozidarab főszereplője Marcello Mastroianni lett volna. A művész halála után azon­ban a terv már csak terv maradt. Formálódott az alapmű is, amely kis történetekből áll össze. A szerepekben látható lesz Mucsi Zoltán, Scherrer Péter, Vasvári Emese. Korok, ruhák, stílusok, ez a címe a gödöllői kastélyban a Divatszín­ház látványos zenés-táncos pro­dukciójának, amelyet a' tavalyi si­kereken fölbuzdulva az idén is megrendeznek. A történelmi kosztümök 130 év históriáját idé­zik föl. S amit csak szóban lehet erről az időről elmondani, azt Bács Ferenc meséli el. Volt egyszer egy lemezalbum, az­az három, amely után a negyedik már nem jelenhetett meg. Az Omega negyedik albumának dalai, ki tudja, miért, a felvétel idején nem kaphattak nyilvá­nosságot. Sok idő telt el azóta, de az Omegások nem nyu­godtak. A közeljövő szenzációjának ígérkezik az Omega IV. megjelenése. A „furcsa pár”: Lemmon és Matthau Csak golf közben veszekszenek Jack Lemmon és Walter Matthau, a két nagy ne­vettető ismét együtt sze­repel Howard Deutch film­jében, a Furcsa pár máso­dik kiadásában. A „furcsa pár” nemcsak a mozi­vásznon érti meg egymást, hét­köznapokon is barátok. Mind­ketten Los Angeles közelében élnek, és ahogy Carol, Matthau felesége mondja: „Csak golf közben veszekszenek, külön­ben békésen megférnek egymás mellett”. Hollywoodban egyéb­ként azt beszélik, hogy Lemmon lemondott egy nagy szerepről, csak azért, hogy együtt játszhasson barátjával, aki a múlt évben két komoly operáción is átesett. A Furcsa pár második darabját, csakúgy, mint az 1968-ban született ere­deti vígjátékot, Neil Simon írta. A különbség csupán annyi, hogy Oscar és Felix immár nyugdíjaskorba lépett. „Viszo­nyuk” is eszerint alakul persze éppoly förgeteges komédiaként, mint a korábbi Furcsa párban. A mozik most kezdtek vetíte­ni egy nemrégiben készült Lemmon-Matthau filmet is, a Megátalkodottakat, amelyben a két sógor, egyben két balkezes idegenvezető, gazdag hölgyeket kalauzol egy hajókiránduláson. S hogy mi a színészek vélemé­nye a két új filmről? Lemmon a szerepbeli Felixként arról beszél, hogy újra találkozott Oscarral, aki köztu­dottan mindig „kiborítja”, és kénytelen volt egy kocsiban utazni vele San Maiinába gyer­mekeik esküvőjére. Azután azt is elmondta, hogy a Megátalko­dottakban viszont Matthau, sze­repe szerint elköltötte utolsó fil­lérjét is a lóversenyen, s ez nem volt elég, még táncolni is meg kellett tanítani. Matthau viszont arról mesél, hogy a Furcsa párban a nyugdí­jas Felix megrögzött pókerjáté­kos. Pedig ez nem más, mint Neil Simon gonoszkodása, hi­szen a valóságban Matthau a pó­ker szerelmese. Aztán arról beszélnek, hogy tíz közös filmjük volt. A „roman­tikus, nosztalgikus,, Lemmon a Furcsa párért rajong, a magát „cinikus optimistának” valló Matthau viszont a JFK-t és a Szomszéd nőjét emlegeti. Még az efféle „furcsa párok­nak” is vannak kedvenc színé­szei. Lemmon John Travoltáról és Michael Douglasről szól. Matthau pedig azt mondja: „El­mennék egy luxus hajókirándu­lásra Meg Ryannel, és ha har­mincéves lennék, Jack helyett Tom Hankset választanám.” Persze van más is, nem csak szeretet. Néha akad egy kis irigység. Lemmon szeretett vol­na játszani a Kaliforniai lakosz­tályban. Aztán ott volt a Valami történt is, amelyben a „fiatal” Jack Nicholson épp a kora miatt előzte meg. Matthau irigyelte Tom Hulcet, mert ő alakíthatta a bálványozott Mozartot Formán Amadeusában. S még Salieri szerepét sem sikerült megkaparintania! A televízióról Lemmon nem beszél nagy lel­kesedéssel. Nem kedveli, ami­kor mindenáron nevettetni akar, s olyankor sem, ha vetél­kedőt sugároz hajnali három­kor. Viszont szereti a jó filme­ket, vagy ha meghívja a Tizen­két dühös ember egyik szerepé­re. Matthau úgy tartja, a televí­zió „egy nagy fekete lyuk, de jól fizet.” Előfordult, hogy ügyvé­det alakított a képernyőn, s a gázsiból fizette ki az ügyvédjét. I

Next

/
Thumbnails
Contents