Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-15 / 191. szám

A sárközi a legszebb viselet A szekszárdi Ka­lácska Zita a Ga- ray János Gimná­ziumban az idén érettségizett. Ősztől a veszp­rémi egyetem német szakos hallgatója lesz. Ő a győztese a Szentbékkállán megrendezett népviseleti be­mutatónak. Nem először, hiszen tavaly, s az azt megelőző évben is nyert. Hogy ke­rült a sárközi ru­hákban Zita az országos, akár divatbemutató­nak is beillő ver­senyre? 1996-ban Ábrahám Dezső, Jákó Vera özvegye újította meg a korábban megszakadt sorozatot azzal a nem titkolt céllal, hogy az or­szág ismerkedjen meg tájegy­ségeink népművészetével. Tolna megyében, szűkebb pátriánkban Decsen fogalom Farkas Lászlóné, közismer­tebben Pál Bözsi neve, aki Zita nagymamája. Ő gyűjtö­gette a mesés, értékesebbnél- értékesebb eredeti sárközi ruhákat. Bözsi néni ötlete volt, hogy megmutassák, mi­lyen is volt régen a sárközi vi­selet. — Az első versenyen szinte az egész család indult. Nagymamám, anyukám és a mamám keresztlánya egyé­niben, én a bartinás táncos­társammal menyasszony-vő­legény kategóriában indul­tam. Az utóbbi sikeredett a legjobban, mert elsők let­tünk, és egyhetes kanadai utat nyertünk. A ruhát az ük­nagymamám viselte az eskü­vőjén, még a század előtt. Ti­pikus sárközi viselet, rajta a piros és fekete színek domi­nálnak. Másodszor már csak menyasszony-vőlegény kate­góriában hirdették meg a ver­senyt. Úgy adódott, hogy me­gint megnyertük. Utalványt kaptunk ajándékba. A világos színű, lila virágokkal díszített öltözet a dédnagymamám es­küvői ruhája volt. — És most... ? — A nagymamám szerette volna, ha kiderül, mire va­gyok képes egyedül. Igaz, a korábbi bemutatókon is fon­tos volt a megjelenés, de most különösen nagy figyelmet fordított a zsűri arra, hogyan tudom viselni a ruhát, miként tudok kapcsolatot teremteni a nézőkkel. A leányviselet kö­rülbelül 60-80 éves lehet, két- sorpántlikás szoknya, szíves­rostos köténnyel, sötétolaj- zöld mintás röpi van hozzá, a fejemen pedig tornyosbár­sony. Huszonhat tájegységről érkeztek szebbnél szebb ru­hákkal. Közhely, de a zsűri­nek tényleg nem volt könnyű dolga. Egy sajátos divatbemu­tatónak is beillett. Nagyon erős volt a mezőny, de sike­rült nyerni.- Mennyit készültél a be­mutatóm? — Nem volt szükség rá, mert tizenhárom éve tánco­lok a szekszárdi Bartinában, színpadhoz vagyok szokva. A nagymamám sokat segített, ugyanis ő tartja rendbe a ru­hákat, ő is készített fel. A ha­risnyahúzástól a hajbefonásig körülbelül egy órát vett igénybe az öltözködés. A vet- kőzés? Röpke negyedóráig tart.- Hogyan tároljátok, szál­lítjátok a mhákat? — Speciálisan, legyező formában hajtjuk össze a keményített, vasalt alsószok­nyákat. így megmarad a for­májuk, nem kell minden fel­vételnél mosni, vasalni, s raj­tam is szépen áll. Régen egy abroszban, összecsomagolva vitték, ma már bőröndben szállítjuk.- Tíznapos floridai utazás a mostani verseny első díja­zottjának járó jutalom. Mikor utaztok, s hogyan készülsz az útra? — Első alkalommal is a Nó­taszínházzal vettünk részt a kanadai úton, s minden bi­zonnyal most is velük uta­zom. Nagyon kellemes társa­ság, bizonyára jól érzem majd magam. Várhatóan ta­vasszal indulunk, de többet nem tudunk az útról. (pt) Drágára sikeredett olcsó utazás Mennyit ér az elveszett poggyász? Erdély csodálatos tájait végigutazni remek nyári program. Ha mindez még nagyon olcsó is, az külö­nösen vonzóvá teszi. így lehetett ezzel hősünk is, ám útközben igencsak megkeseredett a szája íze. Az utazás kissé drágára sikeredett. A történet szereplői valósá­gos személyek, nevüket csu­pán azért nem írjuk ki, mert ki tudja kinek van igaza. Paks egyik intézménye szervezte az utazást, erdélyi körút, az önkormányzattól pályázat út­ján kapott pénzből, gyerme­keknek és szüleiknek. Amit fizetni kellett, a szállásdíj, a felnőtteknek tizenegyezer, a kicsiknek háromezer forint, egy hétre. A város környéki P. községben lakó N. család régóta szándékozott Erdélyt megtekinteni, kaptak hát a megfizethető alkalmon és je­lentkeztek. Július végén útra is keltek a csoporttal, buszra szállva. A poggyászok után­futóban kaptak helyet. Bizto­sítást is kötött az N. család, akárcsak a többiek, hiszen az előzetes megbeszéléseken ezt javasolták a szervezők. A baj a második napon, estefelé történt. Csíkszeredán túl, a sztrádának éppen nem ne­vezhető úton a buszt előző kocsiból integettek, nyitva az utánfutó ajtaja. Gyors féke­zés, ellenőrzés, amelynek so­rán kiderült, N.-ék csomagjai, három bőrönd hiányzik. Benne (volt) a négytagú csa­lád ruházata és némi kész­pénz, 155 márka. A csoport egyik szervezője gyors dön­tést hozott, az utánfutót le­kapcsolták, ő mellette ma­radt, a busz visszaindult a szürkületben Szeredáig, mint sejthető, eredmény nélkül. Irány a legközelebbi falu, ahol rendőrt kerestek. Nem volt nehéz megtalálni, a kul- túrház büféjében, némi un­szolás (és egy korsó sörre való meghívás) után, alkalmi tolmács segítségével jegyző­könyv (igazolás?) is készült néhány óra alatt. Az út to­vábbi része persze kissé kel­lemetlen volt az N. család­nak, a poggyász tartalma nél­kül. Az igazi csalódás azon­ban itthon következett: a biz­tosító nem fizet. N. úr kissé indulatosan meséli a történ­teket, azt mondja a kár csak­nem kétszázezer forint, és senki nem akarja megtéríteni. A biztosító azt mondja, nem történt „biztosítási ese­mény”. Nézem a kötvényt, minden bizonnyal igazuk is van. N. úr nem tudja bizonyí­tani, hogy lopás történt (való­színűleg nem is volt), felje­lentést nem tett, erről szóló jegyzőkönyv nincs. A köt­vény mellé kapott tájékoztató minden tennivalót tartalmaz, részletesen. „Nekünk a leg­jobb reklám, ha fizetünk” - mondja a biztosító vezetője, mint ahogy már erre volt példa. N.-ék azonban még a kötvény mellé kapott űrlapot sem töltötték ki, amelyen fel kellene sorolni az elveszett értékeket. Az utazás szervezője ál­lítja, ő mindent megtett, hogy N.-ék kára megtérüljön. A helyszínen tárgyalt a rendőr­rel, kiderítették azt is, mű­szaki hiba okozhatta az után­futó ajtajának kinyílását. A fuvarozó sem vitatja ezt, el­ismeri, a nemrégiben vásárolt utánfutó ajtajának kereszt­pántját rögzítő csavar a rázós úton elengedett. Jó híre meg­tartásának érdekében a kárté­rítéstől sem zárkózott el, a szervező kezdeményezésre egyezséget ajánlott N. úrnak. Hetvenezer forintot fizetne, ám az N. család ragaszkodik a közel kétszázezres összeg­hez. Pénz helyett marad hát a tanulság? Kosári Csaba A 85 éves örökifjú tudós ma is tanul Dr. Kurnik Ernő 1913. augusztus 17-én szüle­tett Mecsekszabolcson. A nyolcvanötödik szüle­tésnapját holnap ün­neplő, s korát megha- zudtolóan fiatalos tu­dóssal többek között arról is beszélgettünk, hogy a jellegzetes bá­nyásztelepülésről in­dulva miként vált világ­hírű növénynemesítővé. Az általános és a középis­kolai éveim alatt úgy érez­tem, hogy feltétlenül a kémiával kell eljegyeznem magam, vegyész szeret­tem volna lenni - mondja dr. Kurnik Ernő. Ezért a József Nádor Műszaki Egyetemre jelentkeztem, ám egy év után elcsábított az eredeti pályáról egy, a vegyészethez is közel álló másik terület. Mezőgaz­dasági mérnöki diplomá­val a kezemben 1939-ben jelentkeztem a Mauthner Ödön Rt. iregszemcsei nö­vénynemesítő telepére. Akkor még nem is sejtet­tem, hogy ez a kis Tolna megyei település lesz hosszú időn keresztül éle­temnek és munkásságom­nak a központja. Tanító- mesterem, a telep alapí­tója, dr. Knapp Ottó a má­sodik világháború után külföldre távozott, s a fe­lettes hatóság engem bí­zott meg a nemesítő bázis irányításával. — Hogyan tudta magát fiatalon elfogadtatni veze­tőként?- Azt hiszem kineve­zésem egyáltalán nem be­folyásolta azt a törekvést, hogy az elődöm által megkezdett munkát kollé­gáimmal tovább folytas­suk. Többek között a szója, a napraforgó és az olaj repce nemesítésével foglalkoztunk, s ehhez ki­tűnő munkatársakat sike­rült megnyernem. Az '56- os események után jó né­hány olyan tudósnak nyújtottam segítő kezet, akiket azért távolítottak el egyetemi, főiskolai kated­ráikról vagy munkahelye­ikről, mert nem hódoltak be az akkor elvárt eszme- rendszernek, s a maguk útját járták. Emellett azt hiszem büszke lehetek arra is, hogy több fiatal, tehetséges kollégát sike­rült elindítanom a szak­mai hírnév felé, hiszen be- ' lőlük később híres nö- vénynemesítők váltak.- Hogy sikerült egy kis településen - szinte elrej­tőzve a világ elől - nem­zetközileg is elismert eredményeket produkálni? — Mindig arra töreked­tem, hogy az egykori kis növénynemesítő telepből idővel az ország egyik leg­jobban felszerelt kutatóin­tézete jöjjön létre. A fo­lyamatos fejlesztések eredményeként valóban magas színvonalon dol­gozhattunk munkatársa­immal. Azt hiszem jelzi ezt az is, hogy ötven mi­nősített növényfajtám kö­zül ma is nagyon sok megállja a helyét a köz­termesztésben.- Közös munkát emle­get, ám bizonyára szemé­lyes érdeme sem elhanya­golható az eredmények el­érésében.- Szerencsés ember­nek tartom magam, hiszen a munkám egyben a hob­bimat is jelentette. Örök­mozgó voltam mindig. Az egyik percben még a te- nyészkertben tényked­tem, a másik pillanatban a laboratóriumban fehér köpenyben vizsgálódtam, hogy kis idő múlva már frissen vasalt ingben és jól szabott öltönyben indul­jak Budapestre a miniszté­riumba, vagy éppen a Ma­gyar Tudományos Aka­démiára, aminek 1970 óta vagyok rendes tagja. Eközben tudásomat is igyekeztem átadni a fiata­loknak az egyetemi kated­ráról. Szinte észrevétlenül repültek az évek, s egy­szer csak eljött a nyugdíj ideje. Hetven évesen, 44 évi munka után hagytam el az időközben a Pannon Agrártudományi Egyetem Iregszemcsei Kutatóinté­zetévé vált korábbi telep igazgatói posztját. — Hogyan telnek a nyugdíjas évek? — Az elmúlt másfél év­tizedben sem tétlenked­tem, hiszen tovább foly­tattam kutatásaimat. En­nek eredményeként nem­régiben elkészültem egy, a szója növényről szóló könyvemmel, és jelenleg is dolgozom különleges napraforgó fajták nemesí­tésén. Rengeteg hazai és külföldi tudományos kon­ferencián is részt veszek, mert vallom az ismert mondást: „A jó pap holtig tanul”.-glaub- Fotó: Bakó Jenő hívpn mosó Útmutató, sorselemzés Tárót kártyával Herczeg Kata segítségével. G) 06-90-330 513 és mit mondanak a sztárok önmagukról? Exkluzív inteijúk! Minden héten új hírek kedvenceikről! CD 06-90-330 516 Címünk: Axel Springer-Budapest Kiadói Kft Audtotex 1539 Bp. Pf 591. Hívás dija: 88 Ft -PÁta/perc Ujrajúvható.ii Herczeg Kata“ asztrológus vonala JÉ 'LM Kos A 06-90-330 501 Bika & 06-90-330 502 Ikrek » 06-90-330503 Rák 06-90-330 504 Oroszlán f$t 06-90-330 505 & 06-90-330506 Mérleg m 06-90-330 507 Skorpió sks 06-90-330 5«» Nyilas 06-90-330509 Bak éti 06-90-330510 Vízöntő £ 06-90*330 511 Halak w 06-90-330 512 Cimtlnfc AS-B Kft Awflotsx 1539 Bp. Pf. 591. Hívás é]a: 88 Ft -t-ÁWparc VASÁRNAPI TOLNAI NÉPÚJSÁG az Axel Springer Magyarország Kft. lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 74/416-211. Telefax: 415-508 Készült a szerkesztőség számítógépes rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kit., 7630 Pécs, Engel u. 8. Telefon: 72/326-480. Telefax: 72/332-099. Ügyvezető igazgató: FUTÓ IMRE Terjeszti az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája és a PANNONHÍR RT Nyilvántartási szám: 76129/1997 ISSN: 1417-9776

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents