Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-25 / 173. szám
1998. július 25., szombat Tolnából Európába 15. oldal „Jogos” kritika az EU-tól Dr. Dávid Ibolya: „a földtörvény nemzeti jogalkotás kompetenciája” Az Orbán-kormány abból indul ki, hogy képes lesz az Európai Uniós tagsággal járó követelmények teljesítésre 2002-ig, bár a jogalkotásban sok területen van elmaradás - nyilatkozza lapunknak dr. Dávid Ibolya, igazságügy-miniszter.- A magyar jogrendszer mely területén áll legtávolabb az EU-kívánalmaktól, és melyeken legközelebb azokhoz?- Az Európai Unió tavaly közzétett értékelése az átlagosnál is kedvezőbb minősítésben részesített bizonyos területeket. A bizottsági vélemény szerint a vámszabályozásban, a környezetvédelemben, az energiaipar szabályozásában és a fogyasztóvédelem területén a legnagyobb az elmaradás. A bizottsági kritika megalapozottságát el kell ismernünk, annál is inkább, mert egybeesik a hazai megítéléssel.- Elvégezhető-e megnyugtatóan a jogharmonizáció a lehetséges legkorábbi csatlakozási időpontig, 2002-ig?- A csatlakozás időpontjaként az előző kormány éppen arra figyelemmel jelölte meg 2002. január 1-ét, mert úgy gondolta, ez az az időpont, amikorra hazánk a maga részéről képes lesz eleget tenni a tagsággal kapcsolatos kihívásoknak, követelményeknek. Ezt a munkahipotézist az új kormány is átvette. Összességében azt mondhatjuk, hogy az Orbán- kormány abból indul ki és arra törekszik, hogy 2001. december 31 -ig - az indokolt és a legszükségesebb esetkörre korlátozott könnyítési igényektől eltekintve -, képes lesz a tagsággal járó követelmények teljesítésére mind a jogszabályok összehangolása, mind pedig a közösségi jog közvetlenül érvényesülő elemeinek elfogadása és alkalmazása terén.- Megítélése szerint mekkora az EU-tagországok várakozása a földtörvény, a külföldi magánszemélyek termőföldvásárlását lehetővé tevő módosítása iránt?- Az Európai Unióban nincs közösségi szintű szabályozás a földtulajdonlásról, ennek rendezése minden tagállam nemzeti jogalkotásának kompetenciájába tartozik. Régiók együttműködésével az EU-ba Tolna megye - akárcsak az ország többi megyéje - „hivatalból” tagja az Európai Régiók Gyűlésének. A brüsszeli székhelyű szerveződés koordinálja azt az együttműködést - mármint az érintett kelet-európai országokkal - , mely nemcsak elfogadott, hanem támogatott is Európai Uniós szinten. Lehet-e az EU előszobája az Európai Régiók Gyűlése? A kérdésre Bach József, Tolna Megye Közgyűlésének elnöke - aki tevékenyen résztvesz a gyűlés munkájában - határozott igennel válaszol. — Annál is inkább, mert az EU-ban uralkodó regionális szemléletmód és gondolkodás itt, a gyűlésben, annak tevékenysége, munkamódszere, filozófiája révén sajátítható el. Jelen pillanatban pedig Magyarországon a régiók - a vonatkozó törvény szerint - maguk a megyék. Amíg ez nem igazán köztudott és elfogadott, addig ugyan lehet beszélni felső szinten is EU-s csatlakozásról*, de éppen a csatlakozás lényegét nem fogjuk megérteni. Á gyűlés tanácskozásai, munkabizottságai hasznos útmutatásokkal szolgálnak a résztvevők számára. Elég csak a pályázati, együttműködési lehetőségekre utalni: éppen ezen a héten érkezett az angol testvérmegyéből, West-Sussexből Tolna megyébe az a telefax, mely a partnerség jegyében örömmel üdvözli, sőt, kiterjesztésre méltónak ítéli az önkormányzati tisztségviselői képzésre vonatkozó magyar javaslatot. Tolna megye ezen a téren úgy tűnik, az angol kapcsolatokkal ugyancsak rendelkező Bács-Kiskun megyével tud majd kooperálni. Bach József szerint egyébként ez - mármint az EU-s képzés - az elkövetkező időszak egyik legnagyobb önkormányzati feladata, -száWemesgrün: a fejlődés látványa Simontornya két EU-tagország három településével ápol partnerkapcsolatot. A három közül egy, a német Wernesgrün nemrég maga is a „keleti blokkhoz” tartozott. A francia Lanesterrel 1994- ben kötöttek barátsági szerződést, a német-francia határ közelében fekvő urexweileri kapcsolat pedig most kerül hivatalos mederbe. Sportbarátságra nyúlik vissza a Wernesgrünnel kialakult partnerség. A cseh határ közelében, az egykori NDK területén fekvő, sörgyáráról itthon is jól ismert településsel hivatalosan 1996-ban újították fel a kapcsolatot, amelynek köszönhetően a simontomyaiak közvetlen tapasztalatokat szerezhettek arról: milyen változások játszódtak le Wemesgrün- ben a német egyesülés - s egyben az EU-csatlakozás - után. A település infrastruktúrája az egyesülés után látványos fejlődésnek indult. Bár a sörgyár ma már a korábbi létszám töredékét foglalkoztatja, a munkanélküliség a vállalkozások megélénkülése miatt mégis alacsony - tudjuk meg Cserháti Pétertől, Simontornya polgár- mesterétől, aki szerint Wernesgrün és Tolna megye közti gazdasági kapcsolatoké a jövő. Cserháti Péter felhívja a figyelmet egy számunkra tanulságos mozzanatra is: Wernesgrün - megelőzve a központi összevonást - két másik kistelepüléssel saját elhatározásából egyesült közigazgatásilag, létrehozva az így 3000 fős Stein- berget. (tf) Amit a csatlakozással nyerhetünk Interjú Kővári Lászlóval, a Tolna Megyei Agrárkamara elnökével A kívülálló számára meglepő az a sokrétűség, mely a Tolna Megyei Agrárkamara Európai Uniós csatlakozással összefüggő tevékenységét jellemzi. Kővári László elnök megerősíti: az elkövetkező négy év alapvetően a csatlakozásra való felkészülés jegyében kell, hogy teljen. — Ez a célkitűzés már programjaink révén is tetten érhető - ad tájékoztatást Kővári László. — Nemrég készült el egyébként az a mellékletekkel együtt közel kétszáz oldalas anyag, mely egy helyzetképet tár elénk: azt, hogy mi jellemzi jelenleg mezőgazdaságunkat, s mi történne velünk az azonnali csatlakozás esetén. Illetve, az is kiderül az összeállításból, hogy mi a teendő egy „mozgó célpontra való lövés” esetében. — Mit kell érteni a mozgó célpont megnevezésen? — Azt, hogy az integrációra való készülés egyrészt a jelenlegi EU-helyzet alapján, illetve a majdani, négy évvel későbbi, prognosztizált helyzet alapján egyszerre zajlik. Nekünk már most azt is kell mérlegelni, hogy vajon mi lesz négy esztendő múlva az EU- ban, agrárszempontból is. — Milyen fórumokon, mikét történhet meg ez a mérlegelés? — Például a Magyar Agrárkamara szeptemberi, országos küldöttgyűlésén, ahol a fő napirendi pont az említett anyag megvitatása lesz. — Van-e valamilyen konkrét feladata ezzel kapcsolatban a Tolna Megyei Agrárkamarának? — Természetesen van. Az ügyvezetés tagjai már valamennyien kézhez kapták ezt az anyagot, melynek alapján kialakítja saját álláspontját. Ha a kérdés a Tolna megyei agrárvonatkozások, sajátosságok összegzésére vonatkozik - éppen az EU-hoz történő, majdani csatlakozás megkönnyítése érdekében - , nos, akkor bizonyos szinten az is zajlik, de már a Tolna Megyei Területfejlesztési Tanácsban. Itt is egy konzultatív vita keretében tárgyaljuk majd meg, hogy miként nyerhet minél többet a megye az integráció kiteljesedésekor. Mert tény, hogy vannak olyan potenciális lehetőségeink, melyeket ki kell használnunk. — Véleménye szerint Tolna megye kedvező adottságokkal rendelkezik az EU-ba való belépést tekintve? — Úgy gondolom, igen. Például gabonatermelésben kiválóak vagyunk országos viszonylatban. — Még akkor is, ha egy gabonaválság kellős közepén vagyunk? — Ezt én nem válságnak, hanem átmeneti agrárpiaci zavarnak nevezném. A gondot inkább az jelenti, hogy az immár második éve sújt bennünket egy olyan időjárás, melynek következtében nem megfelelő a gabona minősége. Ráadásul most a világon mindenütt mélyponton van a búza ára. így nehéz a hagyományos piacainkra megfelelő áron kivinni a termékeinket. — Az EU-csatlakozás segíthet-e az ilyen jellegű gondokon? — Ezeken és másmilyen gondokon is segíthet. Belépésünkkel ösztönző erőt kaphat a gazdák önszerveződése, szövetkezése, nem is beszélve arról a támogatási rendszerről, mely az érintett országokban megfelelően működik. Egyebek mellett éppen a gondok megelőzése, vagy kezelése érdekében. -száMilyen munkaerőre lesz szükség az Európai Unióhoz csatlakozás után? A jól képzettek hamar elkelnek Aki ma munkanélküli, főleg ha hosszabb távra szorul ki a munkahelyéről, az a jelenlegi munkaerőpiac igényeinek nem felel meg, mondta dr. Brebán Valéria, a megyei munkaügyi központ igazgatója. — Három csoportba lehet sorolni azokat, akik munka nélkül maradnak. Az elsőbe azok tartoznak, akik csak rövid időre veszítik el állásukat, de jól képzettek, őket könnyű újból munkába állítani. A második csoportban lévőkben az akarat megvan, de segítségre (átképzés, csak támogatással veszi fel a munkáltató, stb.) van szükségük ahhoz, hogy ismét munkát találjanak. Végül vannak, akikről már a munkanélkülivé váláskor is látszik, hogy nehéz lesz ismét munkát találni a számukra. Ők azok, akik alulképzettek, az életkoruk, a családi körülményeik, egészségi állapotuk, a napi utazgatásuk miatt hátrányos helyzetben vannak. Ez a jelenlegi helyzet. Az EU elvárások ebben annyiban módosíthatnak, hogy szigorúbbak lesznek az elvárások, például azokon a munkahelyeken, melyek külföldi érdekeltségűek, vagy export tevékenységet folytatnak. Itt ugyanis elvárható a szakmai idegennyelv ismerete. A belföldi gazdálkodásban pedig valószínű, hogy erősödni fog a pontos, fegyelmezett munka igénye. Hogy a felsoroltakra hogyan lehetne előre készülni? Talán az idegennyelv tanításával, mely már az óvodában el kell, hogy kezdődjön, mert felnőttként, munka, esetleg család mellett, erre kevesebb idő jut. — Az EU országokban hogyan működnek a munkaügyi központok? — Hasonlóan, mint nálunk, ebben nincs lemaradásunk. Minden olyan szolgáltatás, melyekkel ők rendelkeznek, nálunk is megvan. Több német, osztrák szakember tett már nálunk látogatást és nagyon elégedettek voltak a lehetőségekkel, a képzési, szolgáltatási formáinkkal, a pszichológiai szakszolgálatunkkal, a számítógépes nyilvántartásunkkal. — A munkanélküliek számát vizsgálva hogyan állunk az EU országokhoz viszonyítva? — A számokat nézve lényeges hátrányban nem vagyunk. Az más kérdés, hogy nálunk annak a rétegnek széles a köre, akik tartósan nem tudnak elhelyezkedni. Az ösz- szehasonlítást nem könnyű elvégezni, mert teljesen mások a hazai körülmények, és most nem csak az alacsony (19.000 Ft/hó) munkanélküli járadékra gondolok. Az Európai Uniós országokban jól működik a szociális háló, melyben szerepet vállalnak az egyházak, a karitatív szervezetek és nem hárul a támogatás teljes súlyával az államra, vagy a helyi önkormányzatokra. De nem csak ez a különbség, az EU-s országokban évtizedes hagyományok során fejlődött a munkához való viszony, ott még idősebb korban is rugalmasabban tudnak váltani az emberek, ha erre rákényszeríti őket az élet. Mauthner Jubilálunk az Európai Unióval A csatlakozási tárgyalásokat politikai fordulat előzte meg Augusztus elején lesz tíz éve, hogy - még a rendszerváltozás előtt - diplomáciai kapcsolat létesült az Európai Unió elődje, az Európai Közösségek és Magyarország között. A nyugat-európai integrációs szervezetre hosszú évtizedekig úgy tekintettek a Varsói Szerződéshez és a KGST-hez tartozó államok - köztük hazánk is -, mint ellenséges tömörülésre. Ám a kommunista tömb országaiban a nyolcvanas évek elején megkezdődött átalakulás megérlelte a szemléletváltozást. A tíz évvel ezelőtti kapcsolatfelvétel igazi politikai fordulatot jelez. A brüsszeli és a budapesti tárgyaló fél így - ellentétben az első, 1985-86. évi közeledés eredeti céljaival - már átfogó együttműködést irányozhatott elő. A Nyugat jó érzékkel ismerte föl, hogy a diplomáciai viszony létesítése hosszú távon lehetővé teszi a gazdasági-kereskedelmi megállapodásnál átfogóbb dokumentum kimunkálását. Az Európai Közösség (EK) helyesen látta, hogy a reformfolyamatokban élenjáró Magyarországot tovább bátoríthatja az együttműködés elmélyítése, s hazánk ezáltal is motoija lehet a Kelet-Európá- ban megindult erjedésnek. Ennek eredményeként elsőként hazánkkal került aláírásra egy olyan új típusú megállapodás, amely az összes többi közép- és kelet-európai országgal aláírt szerződés mintájául szolgált. A diplomáciai kapcsolatok 1988. augusztus 8-ai felvétele után felgyorsultak az események. EK-magyar vegyes bizottságot állítottak föl, majd a közösség 1990. január elsejei hatállyal megszüntette a magyar árukkal szembeni különleges vámokat. A rendszerváltozás utáni első választásokat követően pedig az Európai Közösség kinevezte budapesti nagykövetét. Áz Európai Közösség, illetve a világ hét vezető ipari országa kezdetben csupán Magyarország és Lengyelország felzárkózásával számolt. Ezért elhatározták, hogy erkölcsi és anyagi támogatást nyújtanak a két államnak politikai és gazdasági erőfeszítéseikhez. így született meg a Phare-segélyakció (az elnevezés a két ország angol nevére utal). A programot időközben jelentősen kibővítették, s ma már Albániától Észtországig számos volt szocialista országra kiteljed. A Phare a gazdasági szerkezetváltási folyamat támogatására, a piacgazdaság megteremtéséhez szükséges változások, valamint a magánvállalkozás ösztönzésére szolgál. A kiemelt szektorok között szerepel például a mezőgazdaság, az ipar, a környezetvédelem és a képzés. A támogatások odaítéléséről és felhasználásáról intézkedő keretmegállapodást Magyarország és az EK Bizottsága 1990 szeptemberében kötötte meg. 1990 azért is újabb mérföldkő az európai szervezet és hazánk kapcsolataiban, mert hivatalos formában Magyarország ekkor jelezte először majdani belépési szándékát az Európai Közösségbe. Az év végén pedig Brüsszelben megtartották az első tárgyalási fordulót a leendő társulási szerződésről. A most folyó csatlakozási tárgyalásokig vezető út további fontos állomásai közül az alábbiakat érdemes kiemelni: 1991. december 16-án Antall József miniszterelnök Brüsszelben aláírja a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek közötti társulási megállapodást. 1992. március 1-jén életbe lép az az ideiglenes egyezmény, amelynek értelmében a magyar áruk jelentős kedvezménnyel juthatnak be az EK-orszá- gokba, Magyarország pedig fokozatosan lebontja a vámokat. 1994. április 1-jén Jeszenszky Géza külügyminiszter Athénban átadja az Európai Unió soros elnökének a teljes jogú tagságot kezdeményező csatlakozási kérelmet. 1995. december 16-án Madridban döntés születik az EU bővítésének menetéről. 1997. július 16-án az EU Bizottsága az időközben elkészült hivatalos országértékelés alapján javasolja, hogy kezdjék meg a tagfelvételi tárgyalásokat Magyarországgal. 1997. december 12-én Luxembourgban az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek tanácskozásán elvi egyetértés születik arról, hogy 1998. március 31- én elindítják a bővítés folyamatát. A csatlakozási tárgyalások azóta is tartanak. A pozitív végeredményben senki sem kételkedhet, ám a mindenkit érdeklő felvételi időpont kétséges. Orbán Viktor miniszterelnök meglátása, tárgyalási tapasztalatai szerint a sokszor emlegetett 2002. évről későbbre halasztódhat, mert Brüsszel jelenlegi álláspontja az, hogy a bővítés előtt az Európai Uniónak saját belső problémáin kellene úrrá lennie. (toronyi)
