Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-11 / 161. szám
Olasz szupercirkusz Budapesten Az idei nyáron a Fővárosi Nagycirkusz vendége az Embell Riva olasz szupercirkusz. Artisták, bohócok, állatidomárok érkeztek Itáliából, hogy délutánról délutánra, estéről estére júliusban és augusztusban szórakoztassák, alkalmanként elkábítsák a nagyérdeműt. A trapéz művészei, a zsonglőrök és az illuzionisták mellett Budapestre érkezett az állatok barátja, Mario Bellucci is kedvencével, Kuntával, az orrszarvúval, hogy bemutassa közös mutatványaikat. S az állatok rajongói bizonyára önfeledten rácsodálkoznak majd a kecsesen mozgó lovakra, a mutatványokra kész elefántokra, s mind a többiekre, a szupercirkusz közreműködőire. Színészek, zenészek, képzőművészek Kapolcson „Mint a mesebeli gömböc” A színész, előadóművész Galkó Balázs úgy meséli: „A Ba- laton-felvidéktől kicsit följebb, Nagyvázsony és Tapolca között van egy falu, amelynek neve Kapolcs. Tízegynéhány évvel ezelőtt elvetődött oda egy zeneszerző, akinek a neve Márta István. Szerelem első látásra. Vett is a komponista egy házat, simogatta, ápolgatta, mígnem azon kapta magát, nincs mit tennie a háza körül. Megnézte hát, mit kellene tennie a kerítésen túl.” így kezdődött. Mert látta ám - folytatja a jó barát és művésztárs Galkó Balázs hogy minden rendben van a faluban, csak egy dolog hiányzik: a művészet. S mert őkelme nemcsak zeneszerző, hanem nyüzsgő-mozgó, szervező ember is, összeszedte hasonszőrű barátait, hogy művészetet vigyen Kapolcs- ra. Tódultak az emberek a művészeti napokra. Meg is dagadt a falu, mint a mesebeli gömböc. Színház lett a pajta, a padlás, a kocsma, koncertterem a templom, a mező és a rét, kiállítócsarnok a pince, a kert, az utca. Immár tíz esztendeje annak, hogy először „nyitották ki kapuikat” a falu lakói. S mert Márta István és társai úgy látták, örömöt szereznek az őslakóknak, nekiláttak a következő évben, meg azután is, s azóta minden nyáron, hogy megszervezzék a kapolcsi művészeti találkozót.- Megirigyelte Vigántpetend, meg Taliándörögd, Pula, Monostorapáti is - folytatja Galkó Balázs -, hát a sok kis faluból minden nyárra, néhány napra egy nagy falu lett, amely a Művészetek Völgye nevet kapta. Hogy mi minden volt itt az elmúlt kilenc év alatt? Zene, tánc, móka, kacagás, színház és bábozás, meg miegyéb. S hogy mi lesz? Hogy mi a mese folytatása, azt mindenki megtudhatja, aki július 17-26. között ellátogat ebbe a különös, bájos völgybe. Aki azonban előre kíváncsi,'annak a teljesség igénye nélkül elmondjuk, hogy ezen a nyáron Csiszár Imre rendezésében játsz- szák a Botcsinálta doktort, a főszerepekben Csákányi EszterKapolcs az idén is „hűséges” Karnyónéhoz. Képünkön Bregyán Péter egy korábbi Karnyóné- előadásban rel, Nagy Zoltánnal, Jordán Tamás rendezésében Mécs Károllyal, Mertz Tiborral, Pető Fannival az Úri murit. Tasnádi Csaba színrevitelében a Sok hűhó semmiért előadásában többek között Mertz Tibor, Kaszás Gergő, Györgyi Anna lép föl. A falusi színjátszók Csokonai Özvegy Karnyónéjával és Gárdonyi A bor című játékával szórakoztatják majd a jelenlévőket. Lesznek utcaszínházi előadások, és gyerekdarabok, ott lesz Kemény Henrik bábszínháza is. Ami a zenét illeti: dzsesszfesztivál, egyházzenei fesztivál és régizenei fesztivál fogadja a vendégeket. Kerámiakiállítás, fotóbemutató, magyar naivok tárlata, szobor- és festménykiállítás gazdagítja a programot. (rk) A Ponyvaregény szupersztárja mesél Szeretni - feltétel nélkül FOTÓ: FEB/REX Gobbi Hilda tudta, mit kell tennie Aki komolyan és boldogan játszott Urna Thurmant 1995-ben a Vogue magazin a világ legszebb nőjévé választotta. A színésznő több mint egy tucat film után egy időre visszavonult: júliusra várja első gyermeke születését. Woodstockban, a legendás fesztivál után kilenc hónappal született egy tibetológus és egy fotómodell gyermekeként. Édesanyja pályáját folytatta, de már 17 évesen filmezett. Egy év sem telt el: a szakma és a közönség felfigyelt rá, a Ponyva- regény óta pedig szupersztár.- Az Urna különleges név. Sokan kérdezték már, mit jelent - meséli a színésznő. - Édesapám az ázsiai vallások professzora, ő nevezett el így, azt jelenti: Isten áldása rajta. Én olyan családban nőttem fel, amelyet a buddhizmus légköre határozott meg.- Ebből a környezetből hogyan lehet eljutni a színészetig?- A modellkedésen keresztül. Édesanyám sokat segített ebben, és e két szakma nem esik olyan messze egymástól...- Bizonyára ön is tudja, a férfiak szexszimbólumként is emlegetik.- Ennek az az oka, hogy kezdetben többször is szerepeltem meztelenül a filmvásznon. De Nézze meg az ember! ..................................................................................<.............................................-................................ I..............MIM............ N ew York-i történetek Három világhírű rendező: Woody Allen, Francis Ford Coppola és Martin Scorsese mondja el a maga történetét New Yorkról. Scorsese Élettapasztalatok című epizódja Dosztojevszkij A játékos című elbeszélésén alapul, két ember szenvedélyes, tragédiába torkolló kapcsolatát meséli el. A drámát Coppola napfényes szerenádja, Az élet Zoe nélkül követi, amelyben fölcserélődik a gyerekek és a felnőttek világa. Woody Allen befejező epizódjában szabadon árad a humor: az Ödipusz, mi fáj? hősének rémálmában az életét megkeserítő anya figurája ölt nyomasztó méretet. A kérdés megoldásába a pszichiáter mellett az egész város is bekapcsolódik. (Vasárnap, RTL Klub 20.00) -szigH ÁLLOTTÁ ■ Mostanában sokat beszélünk a Nemzeti Színházról, az alapkő letételéről, fölópülésóről, leendő sorsáról. Arról, hogy szükség van-e egyáltalán rá, mennyibe kerül, s megéri-e? Van, aki politikát akar újjászületésébe beleéreznl, mások Inkább művészetet. Ám arról, aki egyetlen gesztusával, fölajánlásával maga indította el a közadakozás-lavinát, nem sok szó esik. 1983. június 6-án este a Katona József Színházban ünneplő közönség gyűlt össze. „Színészdal” - ez volt az est címe, amelyen művésztársak, barátok, kollégák, szakmabéliek köszöntötték hetvenedik születésnapján Gobbi Hildát, aki az utolsó szó jogán meghirdette a Nemzeti Színház fölépítésének eszményét. „Aki művész, az mindig megkeresi és meg is találja azt, amiért élnie érdemes. Mert örökké keres, örökké elégedetlen, indulatoktól és tettvágytól fölajzott” - Gobbi Hilda vallomásából valók ezek a sorok, amelyek nem egyszerűen szavak, mondatok. Hisz a színésznő valóban azok közül való volt, akik a legnehezebb időkben is találtak feladatot önmaguk számára. Mert nemcsak művész, hanem közéleti ember is volt. Közéleti volt ifjan, a negyvenes évek lázas, szenvedélyes világában. Ő volt az, aki szót emelt a vidéki színészek életkörülményei miatt, aki mindig tettre serkentette kollégáit és a művészetet kedvelőket az öreg színészek otthonának létrehozásáért. Aki szívén viselte, hogy a vidékről Budapestre került fiataloknak legyen hol lakniuk, aki színészmúzeumot rendezett be. Szót mert emelni a régi Nemzeti Színház lebontása ellen, s egy új Nemzeti fölépítéséért kiállni. Aki megérezve a színházművészet igaz útját, mindent megtett a Katona József Színházért, s együtt ment a Nemzetiből kivált csapattal a Petőfi Sándor utcai teátrumba. Közben persze játszott, színpadon volt és filmezett, ott volt a rádióban és a televízióban. Élete utolsó hónapjaiban egyszer kiszámolta: csak színházban ötszázhatvan szerepe volt. Energiái kimeríthetetlennek látszottak. Játszott klasszikust és modern drámát, tragédiát, komédiát vagy épp a kor igénye szerint groteszket. „Játszott komolyan és boldogan” - ahogy azt maga kívánta. Huszonkét éves fejjel 104 esztendős matrónát, Tünde helyett Mirigyet, a Sasfiókot és Nyilas Misit, Rizit Örkény Pistijében, a Csirkefej Vénasszonyát. Amikor tíz esztendeje, alig néhány héttel hetvenötödik születésnapja után, 1988. július 13-án örökre elment, még sok „elintéznivalót” hagyott hátra. Tudta ezt nagyon jól, nem véletlenül mondta annak az esztendőnek az elején, hogy amit ő nem csinál meg, azt más nem teszi meg helyette, ami az ő dolga, azt csak maga végezheti el. Nem csak az el nem játszott szerepekre gondolt, vagy a Nemzeti Színház hol elinduló, hol leálló, majd újra elkezdődő építkezésének ügyére, amelyet akkoriban „totális csődnek” érzett. Annyi mindent tehetett volna még, s ezért voltak ott a végrendeletében leírtak is, hagyatékának fontos elemei: visegrádi házát - ahová szívesen húzódott vissza, s ahová utolsó hónapjaiban is menekült, amikor a kórházból megszökött - a Nemzeti Színházra hagyta. Legyen belőle alkotóház, ahol a színészek pihenhetnek, fölkészülhetnek munkájukra. Könyvei a Széchényi Könyvtárra és a Fenyves utcai iskolára szálltak, szeretett tárgyai Galgóczi Erzsébetre. Budapesti lakása árából az idős színészek megsegítésére hozták létre - egykori nagy szerepére, a Peer Gynt Aase anyójára emlékezve - az Aase Alapítványt. Ezek persze csak tárgyak, ingók és ingatlanok, de ami a lényeg, azt igazából az emlékezet őrzi: Gobbi Hildát, az embert és a színészt. . Róna Katalin én lepődtem meg a legjobban, amikor a Henry és June-ban, vagy a Veszedelmes viszonyokban látható jeleneteim akkora vihart kavartak. Sok mindent ki akartam próbálni legalább egyszer az életben. Valóban sok férfival volt kalandom.- Most úgy látszik, Ethan Hawke-ban találta meg álmai férfiját.- Nem véletlenül ő a születendő gyermekem apja! A Gattaca forgatása alatt ismerkedtünk meg és szerettünk egymásba. Ethan hihetetlenül gyengéd és szeretetre méltó. Teljesen azonos hullámhosz- szon vagyunk, ami rendkívül ritka, hiszen én kifejezetten spirituális léleknek tartom magam. A gyerek nem volt betervezve, de mindketten örültünk neki. Sok munkamániás nem akar családot, mert fél, hogy akkor majd az az egyetlen emberke foglalja le az összes idejét. Hogy éjjel-nappal és feltétel nélkül szeretni kell valakit. Én erre a kalandra vállalkozom most, és már előre örülök neki. A Beatrice szeptember ötödikén a Petőfi Csarnokban ünnepli születésének huszadik évfordulóját. Ott lesznek valamennyien a „régiek”. A koncerten Nagy Feróék az együttes elmúlt két évtizedét akarják majd bemutatni. De Nagy Feró addig is gazdálkodik: hatszáz négyszögölén dolgozik, csirkét, kacsát, kecskét, nyulat, kutyát tart. Közben pedig változatlanul hisz a zenében és abban a fiatal csapatban, amellyel most együtt játszik. A japánok úgy mondják, számukra Mr. Beán lehetne az ideális főnök a hivatalban. A Rowan Atkinson alakította figurát kedvelik a szigetországban, mert tudják, mindig azért kerül kellemetlen helyzetbe, mert soha nem beszél. S így vannak ezzel a japánok is. « l
