Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-11 / 161. szám
J. bácsi idős korára lett városlakó. Megözvegyült, egyedül maradt a falusi portán. A fiáék beszélték rá, hogy költözzön ide az ország másik végéből. Eladta a házat, a földet, vettek neki egy kis lakást, mert J. bácsi ragaszkodott a függetlenségéhez. Most közel vannak a gyerekek, unokák, de J. bácsi továbbra is a maga ura. Nem panaszkodik, pedig itt azért mások a körülmények, a szokások, de városlakóként is feltalálja magát. Különös történeteit szívesen hallgatják a parkban a hasonló korú cimborák, akikkel már itt ismerkedett meg. J. bácsi faluja magába forduló közösség volt, hegyek lábánál lapult meg, elzárva más településektől. Ritkán kerültek a falu határán kívülre, legfeljebb ha a „túlsófélre”, az Alföldre mentek a nagy vásárba. Ez közel egyhetes „kirándulást” jelentett, szekérrel, ami mögé az eladásra szánt állatokat kötötték. Büszkén meséli, milyen szép, „áros” szarvasmarhákat nevelt az apja. Jómódú família volt az övék, valamikori „úri” család leszármazottai voltak. Az egykori nagy vagyon maradványai a faluban a legtehetősebbé emelték őket. Édesapja nehezen tűrte a kis hegyi falu bezártságát, próbált „kitörni”. Úgy 5-6 kilométernyire tőlük volt egy kőbánya, a fejtést egy nagyobbacska patakot megkerülve szállították. J. bácsi apja merészet gondolt: a patakon átívelő hidat építtet, így jelentősen lerövidül a szállítás. A híd- használatért természetesen jó pénzt kér majd. Mozgósította a család pénztartalékait, kölcsönt vett fel és megszerezte a kauciót. Embereket toborzott, tervet készíttetett és elkezdődött az építkezés. Minden szombaton reggel szekérre ült, és egy vaspántos faládában vitte a pénzt, fizetni az embereket. A híd munkálatai már jócskán előrehaladtak, J. bácsiék családja rózsaszínben kezdte látni a jövőt. A jó hangulatot kihasználva J. bácsi - aki akkor 9 esztendős volt - kikönyörögte, hogy elkísérhesse apját a szombati fizetésnapon. Szigorú ember volt J. bácsi apja, ritkán mosolygott, nevetni pedig senki sem látta. Most azonban jó kedve volt, ráállt, hogy a fia vele menjen. Szombaton pirkadatkor szekérre ültek: J. bácsi és az édesapja, s a lovak elindultak. Nyár dereka volt. — Nagyon különös reggel volt - meséli J. bácsi, még most is összeszoruló SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Városi kísértethistóriák III. Levágták a hídpénzre emelt kezet torokkal — a patak fölött és a fák között ködfátylak voltak, hiába kelt fel a nap, nem akartak eltűnni. A csípős hajnali levegő sem akart felmelegedni. Kis, könnyű szekérrel mentük, két szép, erős ló húzta. Sok baj volt a lovakkal is, ismerték pedig az utat, mégis folyton irányítani, „fogni” kellett őket. Apám mellett ültem a ba-v kon, a szekér hátuljában szalma volt, annak a tetején a pántos láda. Ahogy megyünk, egyszer csak halljuk, hogy csörög a pénz a ládában. De nem úgy, mint máskor, hanem éles hangon, mintha valaki turkálna benne, mintha a láda nyitva volna. Hátranéztem, de a vaspántos láda le volt szépen lakatolva, ahogy kell. Visszafordultam, a csörgészörgés ismét elkezdődött. Ezt már apám is észrevette, megforduít ő is. Egyszeriben csend lett, ott volt a láda szépen lelakatolva. Apám megtapogatta a mellénye felső zsebét, hogy ott van-e a láda kulcsa. Ott volt. Egy darabig nyugalom volt, aztán megint kezdődött a zajongás. Én akkor már nagyon féltem, de nem mertem mutatni. Láttam, apám is egyre idegesebb, összeszorította a száját, de a szeme sarkában ugrált egy kis izom. Lassan haladtunk az épülő híd felé, a csapkodás, zörgetés meg folytatódott. Ha hátranéztünk, csend lett, a láda szépen lelakatolva feküdt a szalma között. Egyszer aztán, mikor javában zajon- gott megint a láda, apám kirobbant. Felkapta a bak mellé állított kisbaltát, s teljes erejével a láda felé vágott. Ami azután történt, az mind igaz, bárki bármit mondjon is, bárhogy magyarázza. A lovak megbokrosodtak és olyan vihar tört ki - hogy honnan, ne kérdezze senki - amilyet se azelőtt, se azóta nem láttam. Az ég fekete volt, s csak úgy cikáztak a villámok. A villámok fényében láttam a láda mellett a szalmában egy levágott kezet, amiből ömlött a vér. A lovak szörnyű hangon nyerítve vágtattak, a szekér hamarosan felborult, apám is, én is kizuhantunk. Kiborult a szalma, leesett a láda is. Olyan felhőszakadás volt, hogy az ömlő vízben alig lehetett levegőt venni. Egy fa alá bújtunk, kissé kótya- gosan. Mikor elállt az eső, csak úgy csillogott a napfény az elszóródott pénzünkön. A láda szétesett, szinte forgácsaira. (A lakat még akkor is zárva volt.) A lovakat két nap múlva fogták be három faluval arrébb. Vadak lettek, rúgtak, haraptak, apám hamarosan el is adta őket. A hatalmas vihar és a felhőszakadás elsodorta a félig kész hidat is. Oda lett a munka, a pénz, a család minden vagyona. Attól kezdve nem sikerült nekünk semmi, nagyanyám azt mondta: rontás van rajtunk. A láda esetéről apám sem szólt otthon, én sem. Már felnőtt ember voltam, mikor meg mertem kérdezni apámat, látta-e azt a véres kezet a szalmában, amikor a szekér felborult. Apám nem szólt, csak bólintott, s olyan keserűen nézett rám, hogy még most is belesajdul a szívem, ha rágondolok... venter mmmmmmm&smm Az úszómester Ha én férfi lennék és fiatal, akkor csakis úszómester lennék, nyáron egy strandon. Mert az úszómester karizmatikus személy, van neki karizma, no meg hasizma. Tisztában is van vele: lépten-nyomom megfeszíti, mutogatja, ahogy a medence partján föl és alá sétál, sóvár női szemek, irigy férfi pillantások kereszttűzében. Ráadásul az úszómester csuda barna. De nem ám olyan szoláriumos sárga, hanem a strandmedence mellett a napernyő alatt az első tavaszi nappal érlelt, pirosas barna. Az úszómesterek napszemüveget hordanak, így nem látni, kire vetik tekintetüket. A medence szélén gömbölyded formáikat mutogató fekete vagy szőke női szépségeket nézegetik, avagy a sárgára festett hajú, fülbeva- lós, tilosból ugráló ifjoncokat lesik. Az úszómester sosem magányos. Mindig van társasága, serdült és serdültebb ifjú lánykák ülnek mellette a napernyő alatt és szórakoztatják. Vagy ha ők nem, akkor valamelyik badis cimborájukkal mustrálják és taglalják az idei női évjárat előnyeit, hátrányait. Az úszómester közszereplő. Jól mutatja ezt a sípja, amit fúj is gyakran és zordan, májustól szeptemberig. Aztán eltűnik. Egész a következő tavaszig. Az úszómester ugyanis egy nyári (de nem egynyári) jelenség. F. Kováts Közéből i Ötödik oldal Egy „mindenevő” ZenÉsz Néhány másodperc hiányzott ahhoz, hogy a tolnai Link Tibor 750 ezer forinttal gazdagabban térjen haza az RTL Klub kereskedelmi televízió múlt szombati ZenÉsz című műsorából. Ez a produkció a Magyar Rádió Ki nyer ma? műsorához annyiban hasonlít, hogy a ZenÉsz-ben is zeneműveket kell felismerni. Utóbbi vetélkedő nyerő emberei azonban a könnyűzene tudorai közül kerülnek ki, és egyéb, a műsort színesítő kunsztok is jellemzőek rá. (A múlt szombati adásban pedig - ráadásként? - a zenerészleteket élőben játszó együttes beugró énekesnője meglehetősen hamisan dudorá- szott, ami tovább nehezítette a versenyzők dolgát.) tok, előadók között. Munkája révén viszont 16 ezer zeneszám közül válogathat a rádiónál, annak érdekében, hogy minél szélesebb hallgatói réteg zenei igényét ki tudja elégíteni (emellett persze a rádióadás technikai lebonyolítása is az ő feladata). Azt mondja, előbbi nem könnyű feladat. Tudni kell például, hogy „hol a határ”. Fő műsoridőben „a house azért már nem megy”, a másik oldalon viszont „Glenn Millerig vissza lehet nyúlni”. Egyébként Tibor, ha csak a saját örömére csinálna rádióadást, hasonló lenne a zenei paletta, „esetleg egykét dübörgősebb zenét csempészne” a műsorba. — Zenében mindenevő vagyok — mondja, a Dire Straits-től a Cool And The Gang-ig „ízlenek” neki a A lényeg, hogy Tibor - kissrácok alkotta alkalmi szurkolótábora ovációjától övezve - a műsorban a legjobb ZenÉsz-nek bizonyult, így ő indulhatott a 750 ezer forintos fődíjért. A Párkereső című fináléban azonban - mindössze néhány másodpercen múlott - a szükséges hat helyett „csak” öt zeneszámot és előadót tudott párosítani a rendelkezésére álló idő alatt. Tibi meglehetősen csalódott volt, ám a műsorvezető annyira el vol ragadtatva a tolnai fiatalember teljesítményétől, hogy meghívta egy - három hónap múlva sugárzásra kerülő - újabb ZenÉsz-mű- sorba. Nem nehéz megjósolni, hogy Tibor akkor sem fog szégyent vallani, hiszen a huszonnégy éves fiú otthonosan mozog a könnyűzene világában. Tulajdonképpen ez kötelessége is, hiszen a fiatalember a szekszárdi Al- isca rádió zenei szerkesztője. Igaz - mint mondja - gyerekkora óta közel áll hozzá a muzsika, úgyhogy ha nem ebben az állásban dolgozna, akkor is eligazodna a stílusok, irányzamuzsikák. Bár szerinte a Prosecturának, vagy a Kis- pálnak is vannak jó számai, az alternatív zenéről mégis így vall: „annyira nem hörgők érte”. Korábban gyakran járt Pestre, a PeCsa zenei klubjaiba. Az idei paksi blues- fesztiválra is szívesen elment volna, a Csörge tavi események viszont távol állnak tőle. Diszkóban évente 3-4 alkalommal fordul meg. „Kiöregedtem” — kommentálja a dolgot. A komolyzenével kapcsolatban pedig egy nevet említ: Muszorgszkij. Az otthoni televízión minden Tolnáról elérhető zenei csatorna fogható. Rendszeresen nézi ezek műsorát, felírja az újdonságokat, vagy egy-egy elfeledett régi slágert, hogy aztán másnap a rádióban felhasználja az ötletet. A mindene ez a munka, bár nem tudja, mit hoz a jövő. — Az mindenesetre jól tud esni — mondja, — amikor a hallgatók ismeretlenül is felhívnak, és megköszönik, hogy egy-egy számukra nagyon kedves számot lejátszottunk. -stVasárnapi humor Eltalálta — Mennyi 6x6 plusz kettő? — 38! — Jó. És hogy számolta ki? — Úgy, hogy negyvenből kivontam kettőt. Állati — Mondja csak! Ha adva van egy tehén és egy zsiráf, honnan tudja megkülönböztetni, hogy melyik melyik? Hosszas töprengés után íme a válasz: — Egymás mellé kell állítani őket és amelyik a tehén mellett áll, az a zsiráf. Időutazás — Kérek egy kiló kenyeret. — Parancsoljon. De figyelmeztetnem kell, asszonyom, hogy mától drágább lett a kenyér. — Akkor adjon tegnapit. I *
