Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-11 / 161. szám
XXIV. Fiat Gemenci Nagydíj Pazar kerékpáros fesztivál A szombat délutáni-esti könnyed, a nagyközönséget megmozgató kerékpáros fesztivál nélkül elképzelhetetlen lenne a szekszárdi Fiat Gemenci Nagydíj. A Jó hangulatban zajló amatőr versenyek ezúttal is sok városlakót nyeregbe csaltak. sorra következtek az idősebb korosztály, az igazolt kezdők, haladók, lányok és serdülők, végül pedig a se- niorok futamai. Az ünnepélyes megnyitó előtt és után kon vontatva magát teljesítette a penzumot. A felnőttek után a gyerekek vették birtokukba a lezárt pályát. Elsőként a hét év alatti korosztály ugyancsak egy körös versenye rajtolt, a mezőnyben egy fiatalemberrel, aki majd csak december végén tölti be harmadik (!) életévét. Édesanyja segítségével, egy három kerekű pöttöm bicikli nyergében - nagy sikert aratva - teljesítette a távot. A legkisebbek után A Nagydíj történetében - Westel 900 támogatásával - először került sor kerékpáros demonstrációra, mely során mintegy kétszázötvenen kényelmes tempóban, a Szekszárdon kijelölt hét kilométeres útvonalon tekertek egy jó ízűt, s egyben népszerűsítették a sportot. A távot teljesítők automatikusan részt vettek egy sorsoláson, melyen a szerencsések - az együtt kerékpározás élménye mellett - értékes ajándékokkal távozhattak. Az amatőrök immár hagyományos háztömbkörüli versenye délután négy órakor a szervezők és támogatók egy körös futamával indult. A mezőnyben természetesen ezúttal is ott tekert a névadó-főszponzor Stoll László, aki a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is egy speciális, három kerekű járgánnyal teljesítette a majd’ másfél kilométeres kört. A ravasz autókereskedő száguldásához külső segítséget is igénybe vett, az egykori remek kerékpáros, Szabó Kovács János bringájához kötötte a sajátját, s így némely szakaszoRajtol a szervezők-szponzorok egy körös háztömbköriili futama. Középen háromkerekű járgányával a „potyázó” Stoll László A Westel-kerékpáros demonstráció mintegy kétszázötven ifjabb- idősebb kerékpárost mozgatott meg fotó:gottvald károly görkorcsolya és kerékpáros, valamint aerobic bemutatók színesítették a programot. Jómagam is - a tavalyi „versenytempó” után ezúttal szolid iramban - megtettem a körömet, amely megegyezik a Nagydíj harmadik szakasza során a versenyzők által teljesített útvonallal. A Mártírok teréről rajtolva a múzeum-sarokig sikerült felvennem az utazósebességet, amelyből a következő, Gemenc Hotel melletti kanyar után már kissé vissza kellett vennem. A mozi mellett elhaladva a tempó megengedte, hogy jókívánságaimat tolmácsoljam a nászmenet élén haladó ifjú párnak. A lefedett patak partján már egyre sűrűbb sorokban gördültek le homlokomon az izzadtság- cseppek, a célegyenesbe fordulva pedig a lábam is „forrni” kezdett. Az utolsó métereket azonban már szinte súlytalanul tettem meg. Az út mentén állók biztatása minden bizonynyal a lapzárta után kezdődött Nagyverseny résztvevőit is átsegítette a nehéz pillanatokon. Fekete László Lala bácsi fél évszázada A fejenállás független a politikától „Földrajz-történelem szakra készültem, szerencsém volt, hogy mégis testnevelő lettem. Negyven éven keresztül biflázhattam volna a folyton változó történelmet, a fejenállás viszont állandó maradt, függetlenül a politikától.” Szentesi Alajos, vagy ahogy Pakson mindenki ismeri, Lala bácsi nemrég vette át aranydiplomáját a Testnevelési Egyetemen. Három volt gimnáziumi tam'tványa is ekkor kapta meg friss testnevelői oklevelét. A fél évszázad során több mint harminc diák választotta mestere, Lala bácsi hivatását a paksi Vak Bottyán Gimnázium növendékei közül. A tehetséges vágtázó A Duna utcai házban beszélgetünk, ahol Lala bácsi ma is él, és ahol meglátta a napvilágot 1924. január 28-án. A sporttal korán be lett oltva, édesapja a Katolikus Legényegylet elnöke, a húszas években jól ismert futballista volt Pakson. Lala bácsi is a focival kezdte és folytatta is Kalocsán, az Érseki Tanítóképzőben, ahová a polgári után került. Már ötödéves volt 1943-ban, mikor a Szent László kupában a Kiskunhalassal sorsolták össze a képző csapatát. A halasiak kapuját a későbbi válogatott, Henni Géza védte, talán ezért is kaptak ki négy egyre. Búsan várták a vonatot az állomáson, mikor megláttak egy plakátot, három hét múlva Kiskun atlétikai viadal lesz Halason. - Szóltam az edző, testnevelő tanárnak, Szilágyi Dezsőnek (ismert név sokaknak Tolnában), tanár úr, eljövünk, elverjük őket - emlékezik Lala bácsi. Atlétika addig nem volt . Kalocsán, három hétig edzettek, majd a hat tagú kis csapat elindult negyedik résztvevőként a százötven fős mezőnyben. Az utolsó számig, a 4x100-as váltóig az élen álltak, itt szorultak a hazaiak mögé. Nem Lala bácsin múlott, befutóként csaknem behozta a húszméteres hátrányt. Százon viszont nyert. A 11.3 akkor nem akármilyen időnek számított. „A labdarúgó Szentesi tehetséges vágtázó” írta a verseny értékelésében a korabeli sportláp. Csak a bukfencet ismerte Eldőlt hát, hogy nem Szegedre megy továbbtanulni a történelem szakon, hanem a TF-re. Az akkori rektor, Mis- sányi Ottó az atlétika szerelmese volt, így felvették a paksi fiút, annak ellenére, hogy tornából csupán a bukfencet ismerte. Meg is buktam néhányszor, de az utóvizsgák csak sikerültek valahogy. Persze, hiszen már elsőévesként szállította az eredményeket atlétikában. Tagja volt annak a 4x100-as váltónak, amelyik a csaknem harminc éven át fennálló országos főiskolai csúcsot futotta. Hogy több, mint két évtized után a Gödöllői EAC váltója ezt megdöntötte, azt Lala bácsi egyáltalán nem bánta, ennek a négyesnek ugyanis fia, István volt a befutó embere. Azok a sivatagi idők Válogathatott volna az állások közül ’48-ban, mikor megkapta a diplomáját, ám ő inkább hazajött Paksra, a mai gimnázium elődjében, a köz- gazdasági technikumban kezdett tanítani, és innen is ment nyugdíjba ’84-ben, majd még ráhúzott nyugdíjasként nyolc évet. A kezdet „sivatagi időszakként” él emlékezetében. Ez persze csak enyhe irónia, nagy szeretettel emlékezik ezekre az időkre. Talán arra a legbüszkébb, hogy sikerült meghonosítani Pakson a kosárlabdát, amely éppen az idén ünnepelheti félszázados jubileumát. Akkoriban még szabadtéren játszották (a gimi Anna utcai épületében sem volt tornaterem), pályát építettek hát, előbb földest, majd salakost és közben egyre feljebb kerültek a megyebajnokságokban. És folyt az atléták nevelése. Sorolja a neveket: Takács Dóra, aki ifjúsági válogatott lett és fia, Szentesi István tízpróbában háromszoros főiskolai bajnok, utánpótlás válogatott. Vagy Tóth József, aki Amerikában válogatott tornász lett és testnevelésből doktorált. - Szép volt ez az ötven esztendő, sok-sok sikerrel - mondja Lala bácsi, aki tett azért is, hogy ami e félszázad során történt ne merüljön feledésbe. A hűséges tollforgató Egy könyve, a Vak Bottyán Gimnázium sportkörének története már megjelent. Néhány napja fejezte be a paksi kosárlabda történetének megírását és már készül a labdarúgásról szóló monográfia is. Pedig - mint tudjuk - a testnevelő tanárok nemigen szeretik a tollat forgatni. Szentesi Lala bácsi szerencsére ebben is kivétel, mint ahogy a hivatásszeretetben, az iskolához, a városhoz való hűségben is. Rákosi Gusztáv Nagy a bors és „Fekete”! Az ismert közmondásnak a fent említett egyéni változatával köszöntötte nemrégiben a „Dombóvár erős embere” címmel harmadszor megrendezett nyílt virtusjátékon a kivételes tudására kíváncsiakat Fekete László, Magyarország legerősebb embere. A vidám show- műsorba felkért „önkéntes próbálkozók és erőművész tanulók” egyike sem tudott megbirkózni azokkal a súlyokkal, melyekkel a nézők nagy tapsvihara közepette a kétszeres világelső könnyedén elbánt. A helyi és környékbeli fiatalok versengését elnézve Fekete László megemlítette, jó néhányukon látszik, hogy nemcsak az edzésektől nőttek meg az izmaik. A „kokszolás” egyébként nemcsak ezen a szinten jellemző néhány versenyzőre, hanem a nemzetközi megmérettetéseken is. A kokszolók magukat csapják be A különös tabletták szedésével szervezetüket maradandóan károsító fiatalok önmagukat csapják be, mert eredményeik csak átmeneti és kétes értékű sikereket hozhatnak számukra. Én ilyenekkel soha nem éltem - fogalmazott a világbajnok. — Az 1989-ben megrendezett Visegrádi Palotajátékokon indultam először. A Toldi-verseny különböző próbái - többek között a pet- rencerúd kitartása és a malomkő-haj igálás - olyan jól sikerültek, hogy mindjárt az első alkalommal a dobogó legmagasabb fokára állhattam - meséli Fekete László. A következő két évben is sikerült legyőzni valamennyi ve- télytársamat, de a rendezvény szervezői ezután „megjutalmaztak az örökös Toldi- bajnok” címmel és többé már nem engedtek elindulni az országos hírnevet hozó versenyen. Kipróbáltam magam az erős emberek nemzetközi mezőnyében is. Két világbajnoki címet nyertem, közülük a hazai földön, Tihanyban szerzett elsőségemre vagyok a legbüszkébb. Külföldi sikereimről az erős emberek sportját kedvelők és az értem szurkolók az Eurosport televíziós csatorna műsorából értesülhettek. Az elszalasztott finn lehetőség Sikereim csúcsán az ebben a sportágban nagy hagyományokkal és óriási tehetségekkel rendelkező finnek hívtak edzőnek, oktatónak. Akkor nem fogadtam el az északiak felkérését és csábító ajánlatát, mert hittem abban, hogy Magyarországon is sikerül néhány olyan fiatalt kiválasztanom és nevelnem, akik idővel átvehetik szerepemet a nemzetközi mezőnyben. Nemcsak őket, hanem önmagamat sem tudtam úgy menedzselni, ahogy szerettem volna. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal korábbi vezetői ugyanis hosszú időn keresztül mereven elzárkóztak attól, hogy egy olyan nem olimpiai sportágat, mint ez enyém anyagilag is támogassanak. Nekem még most is gyakran kell kilincselnem a támogatóknál azért, hogy egy-egy rangos nemzetközi versenyre tisztességgel felkészülhessek, addig a nálam gyengébb eredményeket felmutató külföldi vetélytársaim nem győznek válogatni a biztonságos anyagi hátteret jelentő szponzori szerződések közül - mondta hangjában keserűséggel az „óriás”. Az erő a csúcsra vágyik Remélem, hogy a helyzet rövid időn beiül gyökeresen változni fog és kellőképpen megbecsülik majd az olyan - hozzám hasonló - embereket, akik az élet különböző területein világhírnevet szereztek Magyarországnak. Érzek magamban most is annyi erőt, hogy becsületes felkészülést követően a világranglista jelenlegi harmadik helyéről ismét a csúcsra jussak. A sportág hívei egyébként legközelebb augusztus első hétvégéjén a budapesti Kisstadionban megrendezésre kerülő Világ-kupa versenyen találkozhatnak a nemzetközi mezőny „krémjével”, akiket Fekete László hívott meg egy magyarországi vendégszereplésre. Az azt követő hétvégén pedig a világbajnokság következik. -glaubVASÁRNAPI TOLNAI NÉPÚJSÁG az Axel Springer Magyarország Kft. lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 74/416-211. Telefax: 415-508 Készült a szerkesztőség számítógépes rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kft., 7630 Pécs, Engel u. 8. Telefon: 72/326-480. Telefax: 72/332-099. Ügyvezető igazgató: FUTÓ IMRE Terjeszti az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája és a PANNONHÍR RT Nyilvántartási szám: 76129/1997 ISSN: 1417-9776 A i
