Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)
1998-06-06 / 131. szám
SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Lakók kezdeményezik a játszótér megszüntetését Kit zavar a gyermekzsivaj? — kérdeztük a társasház közös képviselőjét, Szűcs Jánosáét. — A márciusi közgyűlésen indítványozta több lakó a játszótér megszüntetését, illetve áthelyezését máshová, mivel zavarja őket a zaj. A játszótér a lakások által körbezárt udvaron van, a társasház tulajdona. Amikor ezek a házak megépültek, az ott lakók játszótér kialakítását kérték az önkormányzattól, így került ide hinta, csúszda, homokozó. A probléma az, hogy azóta további lakásokat adtak át, de több játszótér nem készült, így az összes gyerek idejár a környékről. A kicsikkel nincs semmi baj, a nagyobbakkal van a probléma, ők a hangosabbak, számukra kellene a lakótelep másik részén kialakítani valami „dühöngőt”. A probléma megoldása érdekében már megkerestük az ön- kormányzati képviselőnket, dr. Vadas Ferencet. Vélemények pro és kontra- Nekem már nagyok a gyerekeim - 20,19 évesek -, de mégsem írtam alá az ívet, mert úgy gondolom, hogy játszótér kell - mondta az Alkotmány u. 45. szám alatt lakó Szűcs Józsefné. — Ez egy zárt tér, biztonságos hely. Hová vigyék a szülők a kisgyerekeiket, ha nem ide? A picik egyébként sem kiabálnak, legfeljebb a nagyobbakat, a bicikliseket kellene kitiltani. Lehet, hogy nyári estéken kicsit zavaró a gyermekzsivaj, de aki ilyen helyre költözik, annak ezzel számolnia kell. — Én aláírtam a játszótér megszüntetését indítványozó ívet, de tulajdonképpen se mellette, se ellene nem vagyok -, mondta Ha- berschusz Fülöp ugyancsak az Alkotmány u. 45-ből. — Az unokáink Pesten laknak, játszótér nekünk nem kell. De meg tudom érteni azokat az anyukákat is, akik ragaszkodnak hozzá. A baj nem a kicsikkel, hanem a kamaszokkal van, akik még éjfélkor is verik a csúszdát és szemetelnek. A képviselő — Jogilag magánterület, ahol a játékok vannak, de annak idején a lakók kérték, hogy a játszóteret oda telepítse az önkormányzat - mondta dr. Vadas Ferenc önkormányzati képviselő. — Én elsősorban nem a játszótér megszüntetésében látom a megoldást, hanem a játékterek szaporításában. A nagyobbaknak már készült egy focipálya, most gyermekkertet kellene létrehozni a többi ház körüli szabad területen. Meg kell keresnünk azt a megoldást, ami a kisgyerekes lakóknak és az idősebbeknek is megfelel. F. Kováts Éva Játszótér bezárását, il tetve áthelyezését kezdeményezi Szek- szárdon, az Alkotmány utca-Béri Balogh Ádám utcai, 84 lakásos társasház lakóinak egy része, mert zavarja őket a gyermekzsivaj. A hírrel a lakóközösség egyik tagja, az Alkotmány utca 45. szám alatt lakó dr. Vörös Veronika orvos, három gyermek édesanyja kereste meg szerkesztőségünket. — Egy hete megjelent nálunk a közös képviselőnk és egy ívet hozott aláírásra, amelyen az szerepelt, hogy kezdeményezik a házak által körülzárt, belső udvaron létrehozott játszótér, homokozó, mászóka, csúszda, hinták megszüntetését, áthelyezését, mert a gyermekzsivaj zavarja a lakók nyugalmát. Én ezt nagyon nehezményezem és furcsának tartom. Van, aki éppen azért költözött ide, mert itt viszonylag zárt játszótér van, ezért amíg a 4-6 éves gyereke lenn játszik, ő addig fenn nyugodtan dolgozhat, a konyhaablakból figyelemmel kísérheti, nem kell mellette ülnie. Ennyi erővel az autók ellen is gyűjthetnének aláírásokat, hiszen a lakások ablakainak egy része a forgalmas Béri Balogh Ádám utcára néz. A közös képviselő- Miért és kiknek a javaslatára gyűjtik az aláírásokat a játszótér' megszüntetésére? A szépség, a költészet és a nyelvtudás A hirtelen jött melegtől megszédül az ember. Főleg, ha van ideje körülnézni az utcán - szerencsésebb esetben strandon -, ahol ismét egy szál semmiben mutogatják magukat a szőkített és nem szőkített hajú hölgyek. Nyár van. Kánikula. Hajaj! Még a pályázatok háza táján is. Kedves ismerősöm a kezembe adott egy pályázatokkal foglalkozó kiadványt. Egy vidéki lap Szépség és költészet címmel hirdet versenyt. Eddig minden OK. Olvasom a szöveget: „Sokak kérésére a ... szerkesztőség meghirdeti a Szépség és költészet (MISS KÖLTÉSZET) pályázatát.” Itt már elmélázik az ember, hiszen egyre gyarapodó angol tudásával - és persze éles eszével - rögtön átlátja: mintha por került volna a fordítási?) gépezetébe. De nézzük tovább: „A szépség iránti rajongás világszerte terjed,... új és új korosztályokat, szakmákat hódít meg. Meghajolva a kor szelleme előtt - oh, micsoda alázat! - , ebben az évben ismét megválasztjuk a legszebb és legjobb alkotást benyújtó hölgyet, Miss Költészetet és udvartartását.” A továbbiakból kiderül, hogy a pályázóknak - akár fürdőruhás, akár akt kategóriában - az a dolguk, hogy küldjenek magukról néhány közeli (!) képet, és persze egy 1-2 oldal terjedelmű verset vagy prózát. Nem ad azonban kellő eligazítást a pályázati kiírás a tekintetben, hogy a két produktumnak - mármint a képnek és az irodalmi alkotásnak - milyen viszonyban kell lennie egymással. Netán a modellnek saját bájait kell dicsőítenie? Ez kevéssé valószínű, mert a pályázat szóvirágai között nárciszokkal nem találkoztam. Hogy mire megy ki a játék, arra inkább a díjazásból lehet következtetni. A nyertesek a meghirdető lap és egy könyvkiadó kiadványainak cím- és belső lapjára kerülhetnek. Gondolom a képeikkel, nem a verseikkel. További kérdés, hogy a boldog győztesek ezért mennyi honoráriumot kapnak. Merthogy erről is diplomatikusan hallgat a pályázat. Arról azonban nem - s itt már látszik, hogy ki kinek és mit kíván nyújtani - , hogy az arra érdemesek háziasszonyként vesznek részt egy írószövetség nemzetközi rendezvényein, esetenként megbízást kapnak riporteri teendők ellátására, valamint az írószövetség képviseletére. Hogy miféle képviseletről és miféle háziasszonykodásról lehet szó, csak sejteni lehet. A nemzetközi rendezvényeken való részvételhez ugyanis nem szabtak meg idegennyelv-tudást. Arra már gondolni sem merek, hogy - az egyébként szigorúan fiatal hölgyek számára megrendezésre kerülő versenyen - esetleg egészen másfajta nyelvtudásra lesz szükség ... Flangyál Közelről Harmadik oldal Hat évig ültek a munkakönyveken Megszűnt, ami megvolt? Meglepetten vették kézhez ez év május 11-én a munkakönyvüket a tamási Blacky-Páva Kft. varrónői. Nemcsak azért, mert hat évvel később kapták meg, hanem mert kiderült: a privatizáció után munkaviszonyuk megszűnt. Eddig úgy tudták: jelenlegi munkáltatójukhoz áthelyezéssel kerültek. A munkakönyvben viszont az áll, hogy munkaviszonyuk megszűnt. A Páva Ruhagyár tamási varrodájának 56 százaléka 1991-ben került magán-, 44 százaléka pedig svájci tulajdonba. A tamási varrónők női blúzokat varrtak francia és angol exportra, miközben úgy tudták, alkalmazásuk folytonossága nem szakadt meg. Ha azonban ez nem így van, végkielégítés járt volna nekik. Egy, már húsz éve ott dolgozó - nevének elhallgatását kérő - asszony elmondta: szeretnék tudni, mi lett a végkielégítésekkel, ki volt az, aki esetleg felvette. A Blacky- Páva dolgozóinak ugyanakkor nincsen érdekvédelmi szervezete, amely vállalhatná a privatizáció eme nem elhanyagolható körülményének kiderítését. A megszakadt munkaviszony miatt egy esetleges létszám- leépítésnél az alkalmazottakat jelentős, forintokban számolható hátrány érheti. Elbocsátástól azonban egyelőre nem kell tartani. Január 1-től a Blacky-Páva 100 százalékban svájci tulajdonba került. A cégtől távozott a korábbi ügyvezető, Kiss Erzsébet, helyette a békéscsabai Gombkötő László irányítja a távolból a varrodát. Rövid állásidő után, úgy tűnik, lesz munkájuk is a varrónőknek: a tulajdonos, Bruno Schwartz, nemrég Tamásiban bejelentette, hogy sportruházatot állítanak majd elő, és nem küldenek el senkit. Ettől függetlenül persze a helyzet az, hogy a jelen állás szerint alaposan Idbabráltak - na kivel? - természetesen a dolgozóval. (tf) Órási pöfeteggomba Döbröközről A csapadékos május végét követően az utóbbi napokban kánikulai meleg érkezett. Ez az időjárás-változás ugyancsak kedvezett a gombák növekedésének. Bizonyítja ezt az is, hogy Illés József dombóvári nyugdíjas a héten egy hatalmas pöfeteget talált.- Hol lelt rá a „kapitális" példányra? — Már több mint huszonöt éve járom a Dombóvár környéki erdőket, legelőket, nedves réteket gomba után kutatva. Az utóbbi időben nyugdíjasként gyakran kelek útra. Szerdán reggel sem volt ez másként, amikor kibicikliztem Döb- röközre. Körbenéztem az általam ismert helyeken, és hamarosan három darab kisebb méretű pöfeteget találtam. Aztán egy lápos, bodzával benőtt területen járkálva nem akartam hinni a szememnek, amikor megpillantottam ezt a hatalmas gombát. Néhány esztendővel ezelőtt ugyan már találtam egy 7 kiló 20 dekásat, de ez még annál is nagyobbnak tűnt.- Nem lehetett egyszerű dolog ennek az óriási gombának a szállítása. — Felraktam a kerékpárom csomagtartójára, és a vasúti töltés mentén több mint 6 kilométert gyalogolva a dombóvári nagy állomásra vittem, ahol megmértük. A pöfeteg 11 kiló 63 dekát nyomott. Pillanatokon belül elterjedt a híre, és a szolgálatban lévő vasutasok, de a várakozó utasok is „összefutottak” megnézni a hatalmas gombát.- Mi lett a további sorsa a gombának? — Amíg vártam a fényképezkedésre, már hárman szóltak, hogy szívesen megvennének belőle egy- egy kilót. Nekik gyorsan kimértem a megfelelő adagot. Hazaérve a gomba egy részét még eladtuk ismerősöknek, a másik részéből viszont rántott gombát készítettünk. Mivel a három kisunokám nagyon szereti ezt az ételt, meghívtam az egész családot vacsorára. -glaub-
