Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)

1998-06-27 / 149. szám

1998. június 27., szombat Tolnából Európába 11. oldali-V Él ■ér Egységes európai emberjogok ,k Szekszárdi munkalátogatása során kérdeztük Dr. Gönczöl Katalint az állampolgári jogok or­szággyűlési biztosát az intézménnyel kapcsola­tos európai gyakorlatról. — Majdnem minden or­szágban másként szabályozzák az ombudsmanok feladatát, ha­táskörét. Németországban pél­dául csak egy van, az is katonai. A legszélesebb hatáskörrel a skandináv országokban rendel­keznek az ombudsmanok, hi­szen ott van a legnagyobb múltja ennek az intézménynek. A hatásköri eltérés ezekkel ösz- szevetve a legnagyobb, mert ott a bíróságok eljárását is vizsgál­hatják. Az érdemi döntést befo­lyásoló tényeket nem értékelhe­tik, de például az eljárási szabá­lyok megsértését már észrevé- telezhetik. A hazai, 1995 óta működő jogszabályon az első hat évben szemernyit sem változtatnék. Az a véleményem, hogy az első ciklusban próbáljunk meg e szerint a jogszabály szerint működni. Hat év alatt kiderül, hogy mennyire képes az alkot­mányos intézmények rendsze­rébe beilleszkedni a tevékeny­ségünk. Ha a mi hat éves időnk letelik akkor nézzük meg, hogy hol vannak azok a pontok ahol a munkánkat akadályozza a jogszabály, kell-e a biztosok számát szaporítani, mert erre is volt törekvés és igény. Megvá­laszolható a kérdés, hogy kelle- nek-e helyi ombudsmanok, van-e javaslat arra, hogy a kormánynak legyen egy-egy te­rületen ombudsmanja. Az új kormány elképzelései között például felmerült a diákjogi biztos gondolata. Sok ország­ban működik egy -egy ember­jogi kérdéskört felölelő om­budsman, amely nem a parla­mentnek, hanem a kormánynak felelős. Évente van európai om­budsman fórum, kétévente pe­dig valamennyi emberjogokkal foglalkozó intézményrendszer szakemberei találkoznak. Ilyen módon nemcsak a napi gyakor­latunkban használjuk a nem­zetközi emberjogi normákat, hanem az ő napi tapasztalatai­kat és ajánlásaikat is be tudjuk építeni a munkánkba. Ezek ki­tűnő érvanyagot adnak ahhoz, hogy meggyőzzük a másik felet arról, hogy neki betű szerint ugyan igaza van a jogszabály értelmezésében, de az Alkot­mányt tartalmilag emberjogi szempontból más is kötheti, például egy nemzetközi kötele­zettség. Több kollégámmal, napi, baráti kapcsolatom alakult ki, hiszen kihez is fordulhat az állampolgári jogok biztosa, ha kérdései, vagy kétségei vannak, ha nem egy másik ombuds­manhoz? Ihárosi AREV-támogatás Tolna megyének Borban az igazság, az EU-ban is Akár azt is gondolhatnánk, hogy a tradicionális európai bortermelő országok mindenkit szívesen látnának saját tábo­rukban, csak a versenytársat je­lentő hazánkat nem. Ám ez ko­ránt sincs így: az Európai Bor­termelő Régiók Szövetsége (AREV) nemzetközi tanácsá­ban Magyarország szószólói is ott ülnek. Sőt, szűkebb pátriánk Stocker Antal megyei közgyű­lési alelnök révén közvetlenül is képviselheti érdekeit a szer­vezetben. Tolna megye kifejezetten jó pozíciókat mondhat magáénak az AREV-ben: erre bizonyíték az a legfrissebb hír, mely sze­rint megyénk egy Baranyával közös borpályázaton 5500 ecu-t kapott. S ez még csak a kezdet: ha megvalósul az AREV aján­lása - ami a tagszervezetek számára mondhatni kötelező érvényű - akkor Tolna megye hamarosan vagy egy francia (Burgundia), vagy pedig egy portugál (Porto) „partnerrégió­hoz” csatlakozhatna, a borpiaci együttműködés megvalósítás, kiteljesítése céljából. Ez azt je­lenti, hogy a még nem EU-tag Magyarország például Tolna megye révén Európai Uniós bortervezeteket valósíthatna meg, automatikusan igénybe véve anyagi támogatásokat. Ami pedig a bevezetésben említett aggályt illeti: Stocker Antal - aki már évek óta rend­szeresen részt vesz az AREV ülésein - úgy látja: a tagorszá­gok tudomásul vették, hogy ha­zánk tagja lesz az Európai Uni­ónak. Akkor pedig érdekeink azonossá válnak - s immár együtt nézünk szembe az új ki­hívással, az amerikai, dél-afri­kai, vagy ausztráliai bor-konku­renciával ... - szeri ­Bonyhád: sok szállal kötődnek Bonyhádnak tizenkét esztendeje van testvérvárosi kapcsolata a németországi Wernauval. Az elmúlt években újabb partnere­ket is talált a völgységi város. A bonyhádi németség jóvoltá­ból létrejött együttműködés ke­retében a diákok cseréjétől a sport- és kulturális kapcsolato­kig sok minden történt az el­múlt években. Az önkormány­zati tisztségviselők tanulmá­nyozhatták a Baden-Württem- bergben honos helyhatósági modellt és a városüzemeltetést - mondja Oroszki István, pol­gármester. A Shwäbische Fleiß- Sváb Szorgalom - elnevezésű wernaui vásáron többször ott voltak a bonyhádi borok, cipők, mezőgazdasági termékek: pap­rika, méz, fokhagyma. A polgármester szerint PR- tevékenységből többet is tanul­hatnának a németektől, hogy ez eddig nem történt meg, annak nemcsak anyagi okai vannak. A wernaui kapcsolat mellett- részben a kitelepített néme­teknek köszönhetően - Bony­hád számos további szállal kö­tődik Németországhoz. Hoch- heimmel is megkötötték a test­vérvárosi szerződést. A tauiberbischofsheimi kór­ház szakmai és technikai segít­séget nyújt a bonyhádi társin­tézménynek, Genhausen tűzol­tóautót küldött. A városi óvoda az egyik deggendorfi társin­tézménnyel működik együtt, az erdingi székhelyű evangélikus egyház testvér-gyülekezeti kapcsolatot alakított ki a bony­hádival .. . Hangyái Kis- és középvállalkozások az Európai Unió vonzásában Gazdák értékesítő szövetkezete A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó gazdák többsége előtt egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy gazdálkodási eredményük, si­kerességük mértéke csak részben múlik az agrotechnika pontos betartásán - nyilatkozta lapunknak Szeremley Béla, a Gróf Ká­rolyi Szövetkezetfejlesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója, amikor a kis- és középvállalkozásokról kérdeztük. , — Egyre többen érzékelik a termelők közül, hogy nem túlságosan nagy különbséget jelent a piacra jutás biztonsá­gában az, ha valaki 10-20, vagy éppen 100 darab hízóser­téssel vagy hasonló arányú gabona vagy kukorica terület­tel rendelkezik. Mivel egy­aránt kiszolgáltatottak a piaci áringadozásoknak és a szá­mukra rejtetten maradó árbe­folyásoló tényezőknek. Miközben többségük irigyli a nyugat-európai gazdák ter­melési és megélhetési bizton­ságát, viszonylag keveset tud­nak arról az agrármarketing intézményről, amely tulajdon­képpen nem más, mint a gaz­dák értékesítő szövetkezete. Ennek lényege: változatla­nul magántulajdonban hagy­ják a gazdák termelését, száz év óta változatlanul az egy tag-egy szavazat elve érvé­nyesül, a minőségi ellenőrzést meghatározzák, a termelők ál­tal előállított terméket közö­sen dolgozzák fel és értékesí­tik. Ne várja senki azonban a termelők közül a felülről ér­kező segítséget, ha önmaga nem teszi meg az együttmű­ködéshez vezető első lépést a mezőgazdasági vállalkozó gazdatársai felé. A megfelelő lépést azonban nem könnyű megtenni, hiszen a kis és középvállalkozók többsége nem ismeri a lehető­ségeit. Hogyan lehetne úgy egymást segítve gazdálkodni, hogy minden termelőnek megmaradjon a saját önálló­sága is? Mit lehetne tenni azért, hogy az adott körzetben megtermelt árut (tej, sertéshús nyersen és feldolgozva, ba­romfi, tojás, szőlő és gyü­mölcslé)) minél kisebb szállí­tási költséggel, az adott lakó­körzetet lássák el? A Földművelésügyi Minisz­tériumon belül jött létre az a főosztály, mely a hazai Euró­pai Uniós felkészítést hangolja össze. Ez a főosztály jelentet meg saját kiadványokat és raj­tuk keresztül lehet olyan tá­mogatási formákhoz hozzá­jutni, melyek a termelők tájé­koztatását segítik, tanfolya­mok, kiállítások, külföldi ta­nulmányutak szervezéséve1!. Tolna megyében két nyerte :s pályázó volt, a MINERÁk'j Kft. és az Organ Bt. Szászi Ferencné a MINFi- RÁG KFT ügyvezető igazga­tója kérdésünkre elmondta, hogy gazdaesték címmel re n- deztek tanfolyamot, melyben az aktuális teendők (adózás, tb.) mellett a EU-s csattal só­zásról is sok szó esett. A ter­melőket leginkább az érde­kelte, hogy milyen támoga tási lehetőségekre számíthatnak a csatlakozást követően. Termé­szetesen az előadók hangsú­lyozták az adatszolgáltatás fontosságát, hiszen pontos nyilvántartás nélkül a tám oga­tások elképzelhetetlenek. Az Organ Bt. négy rendez­vénysorozatot tartott az eh múlt hónapban a megyében. A nagy érdeklődés mellett megtartott előadásokon a várható 'válto­zásokról esett szó. Az előadá­sokat követően a termeiéi k egy osztrák értékesítő szöve tkeze­tét látogattak meg, aho l gya­korlati tapasztalatokat is sze­reztek. mau Többszintű képzés Dombóváron Megfelelni a gazdaság elvárásainak Ezernél több tanulójával Tolna megye második legnagyobb szakképző intézménye a dombóvári 516-os számú Ipari Szakképző Intézet és Szakközépiskola. Vida János igazgató­val arról beszélgettünk, hogy a gazdaság megváltozott köve­telményeinek miként tud megfelelni a középiskola.- Mit várnak el Önöktől a gazdasági élet helyi szereplői?- Intézményünkben több szintű oktatást valósítunk meg. A hagyományos szak­munkás- és technikusi képzés mellett a világbank által tá­mogatott oktatási metódusok szerint az elektronikai, az egészségügyi, a vendéglátó- és idegenforgalmi, valamint a ruhaipari szakközépiskolai képzésben veszünk részt. Azt hiszem, hogy ez a sokrétűség nem öncélú, hiszen profilun­kat a város és iskolánk gazda­sági vonzáskörzetének megfe­lelve tudjuk időről időre átala­kítani.- Hogyan oldják meg tanu­lóik gyakorlati képzését?- Korábban valamennyi diákunk a térségben található vállalatoknál, szövetkezetek­nél és állami gazdaságoknál kapott gyakorlati képzést. Dombóvár és környékének gazdasága a rendszerváltás idején komoly átalakuláson ment keresztül. A fővárosi nagyvállalatok legelőször az itt lévő üzemeiket építették le vagy szüntették meg, a szö­vetkezetek egy része időköz­ben átalakult és jó néhány cégnél megtörtént a privatizá­ció is. A gazdaság mozgatói nálunk is a kis- és középvál­lalkozások valamint az egyéni vállalkozók, kisiparosok let­tek. Szerencsére fel tudtunk készülni a változásokkal járó feladatok elvégzésére. Saját, 1300 négyzetméteres tanmű­helyt 1992-ben építettünk és teljesen átalakítottuk külső kapcsolatainkat is. Ma ismét 18 céggel és 84 magánvállal­kozóval működünk együtt a gyakorlati képzés terén.- Milyen nyelveket tanul­hatnak diákjaik?- A német, az angol és az orosz mellett elsősorban azért fogtunk hozzá a francia és az olasz nyelvek oktatásaihoz is, mert ezt a térségünkben lete­lepedett külföldi érdekeltségű ruhaipari cégek kifejezetten kérték tőlünk. Az idegen nyelv tanulásában ma már iskolánk valamennyi diákja rés zt vesz.- Működik az intézmény­ben másfajta oktatás is?- Iskolánk komoly felada­tának tekinti az IPOSZ-nál il­letve a Kézműves K.amaránál lévő mesterek és szakmunká­sok továbbképzését valamint a munkanélküliek átképzését. Ebben komoly segít séget kap­tunk a német kézműves kama­rától és kormány tói azzal, hogy 500 ezer márka értékű adományukból itt hozták létre 1994-ben Magyaroirszág első ilyen jellegű oktatása központ­ját. A zavartalan működés ér­dekében azóta is folyamatos kapcsolatban állunk a mün­cheni iparkamarával és a hoz­zátartozó transtei ni oktatási központtal.-glaub­Lépésről lépésre Hazánk a Brüsszelbe vezető úton K ovács László ügyvezető külügyminiszter a most leköszönő kormány legna­gyobb külpolitikai sikerének azt nevezte, hogy Magyaror­szág mind az Európai Unió, mind a NATO keleti bővíté­sének első körébe bekerült. Hazánk és a nyugat-európai in­tegrációs intézmények viszonya sokáig ellenséges volt. A Közös Piac fennállásának első három évtizedében hazánk „hátat fordí­tott” a szervezetnek. A hideghá­ború idején a KGST és az Euró­pai Közösség egyszerűen nem ismerte el egymást. Ez a fajta szembenállás mind­addig kezelhető volt, amíg a KGST és az Európai Közösség tagállamainak a száma gyakorla­tilag egyforma volt, bár a gazda­sági fejlettség mind szembeszö- kőbbé vált. A politikai kapcsola­tok hiánya megbosszulta magát: a KGST befelé fordult, és próbált önellátásra berendezkedni, mi­közben az Európai Közösség vi­lágszerte igyekezett jó viszonyt kialakítani. A kelet-nyugati kap­csolatok enyhülése szerencsére fokozatosan mérsékelte a keres­kedelem akadályait. Amikor erre a nemzetközi le­hetőség végre megnyílt, hazánk a térségben elsőként rendezte vi­szonyát az Európai Közösséggel. Magyarország 1988-ban keres­kedelmi és együttműködési megállapodást kötött az Európai Közösséggel, 1989 eleje óta pe­dig hivatalos diplomáciai kap­csolatban is áll a szervezettel. A folyamat lépésről lépésre fejlődött, a politikai átalakulás­nak megfelelően. A fejlett nyu­gati államok először azt a két ke­let-közép-európai államot karol­ták fel, amelyben megértek a rendszerváltozás előfeltételei. A hét vezető gazdasági nagyhata­lom 1989. július 14-én Párizsban határozta el Magyarország és Lengyelország különleges gaz­dasági megsegítését; e döntésből született az 1990 óta működő PHARE-program is, amelyből később Csehszlovákia - utóbb Csehország - is részesült. Ugyancsak 1990-ben kezdőd­tek el a tájékozódó megbeszélé­sek egy új típusú társulási megál­lapodás megkötéséről. A keres­kedelmi rendelkezések alkalma­zására már 1992. március 1-jétől sor került. A társulás a legmaga­sabb szintű kapcsolat, amelyet az Európai Közösség - illetve most már Európai Unió - az alapsza­bályai értelmében kívülálló or­szágokkal létesíthet. A teljes jogú tagság elnyeré­séig érvényben lévő társulási megállapodás legértékesebb vo­natkozása az ipari áruk szabad­kereskedelme. Ennek megfele­lően az adott ágazatban - mint­egy „főpróbaként” - 2001-ig több lépésben megszűnik hazánk és az unió között minden vám- és mennyiségi korlátozás. Ennek tükrében nem véletlen a „bűvös” 2002. évi határidő, amikorra a belépés időpontját a szakértők a legkorábbra teszik. Az szinte természetes, hogy a társulás egyszersmind magában rejti a későbbi teljes jogú tagság lehetőségét is. Brüsszelben 1994 végén hatá­rozták meg, hogy mely államok pályázhatnak egyáltalán az Eu­rópai Unió tagságára. Ez a kör egyébként azonos a 10 társult or­szággal. Miközben azonban megvannak a jól körvonalazható elképzelések a bővítési folya­matról, a diplomáciai életben uralkodó szokások szerint meg kell találni azt a „modus vi- vendi”-t, az ügyek lehetséges menetét, amely remélhetőleg mindenki számára elfogadható. Hazánk szempontjából azonban vannak olyan körülmények, amelyek nem feltétlenül befolyá­solják kedvezően a tárgyaláso­kat. Az egyik ilyen problémakör Szlovákia kérdése, ahol az unió elfogulatlan értékelése szerint a nemzetiségek jog;ai messzeme­nően nem érvényesülnek. Bár ezért csakis és kizárólag Pozsony vonható felelősségre, az ügy va­lamelyest árnyékot vet hazánkra is. Mert igaz ugyan, hogy ennél jóval súlyosabb — és véresebb - konfliktusokat ci]o>elt-cipel a há­tán nem egy korábbi tagország (hogy csak az angol-ír, a spa­nyol-baszk és a görög-török vi­szályt említsük), ez csekélyke vigasz és rendkívül sovány érv lehet a tárgyalások folyamán. Éppen ezért kellett a bővítés megnyitásakor márciusban az Európai Uniónak: az úgynevezett 10 + 1 és 5 + 1 formulához ra­gaszkodni. Az előbbi körben a tagságért már régóta folyamodó, Görögországhoz, fűződő viszo­nyát és a kurd kérdést rendezni képtelen Törökország, a másik­ban pedig az ugyancsak a gö­rög-török viszályból adódóan kettéosztott Ciprus jelenti a „plusz 1-et”. FEB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents