Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)
1998-06-20 / 143. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. június 20., szombat Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: „Boldog az, aki Isten országának vendége ő pedig a következőképpen válaszolt: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat. ” Lk. 14,15-24. Eddigi tapasztalataim szerint az egyházak, gyülekezetek környezetében, vonzásában három fő vallásos „típust”, mentalitást lehet megkülönböztetni. Az első az, aki úgy gondolja, hogy a keresztyénség egy olyan rendszer, amelybe betagozódva valamilyen (pozitív) jövőképet kapunk, üres viJó hír lágunkban. A második teljes mértékben hasonul az egyház teremtette speciális helyzettel: bejelenti kapcsolatát az élő Jézussal és elvárja, hogy őt ezért mindenki megkülönböztetett figyelemmel illesse. A harmadik csoport messze a legkisebb, azokat gyűjti egybe, akik, mikor találkoztak az Úrral, életük „fura” változáson ment át: rádöbbentek, hogy emberként (bűnös emberként), csak egyet tehetnek, bízva az <5 szeretetében, leborulnak az élő isten előtt. A példázatbeli gazda lelki- ismeretes gazda volt. A kor szokása szerint először szolgáin keresztül értesítette ismerőseit, hqgy meghívja őket egy vacsorára. Mivel senki nem jelezte, hogy nem akar ezen részt venni, megkezdte az előkészületeket. Felállította az asztalokat, megbízta embereit a fűszerek beszerzésével, jó bort hozatott és levágatta az állatokat. Mikor már majdnem minden elkészült ismét elküldte szolgáit a meghívottakhoz: jöjjenek, íme minden kész, kezdődik a vacsora. A meghívottak azonban dacára az előzetes meghívás elfogadásának, csak üzeneteket küldtek maguk helyett. Földvásárlás, új állatok, nősülés. Olyan dolgok, amelyek évekre, évtizedekre hatással vannak életünkre. Nem bagatellizálhatjuk őket. A kérdés csak az, ha tudták, hogy ebben az időben ők hivatalosak a vacsorára, miért éppen ekkorra időzítették elfoglaltságaikat. A második meghívás visszautasítása olyan sértés volt ebben az időben, aminek bosszú volt a vége, hiszen a meghívott megvetette a számára előkészített lakomát, a vendéglátót, a vendéglátó iránta megnyilvánuló szeretetét. Megmaradt a vacsora, hogy ne menjen kárba, a gazda elküldte szolgáit az utcákra, hozzák be a nélkülözőket, a szegényeket, a betegeket. Foglalják el ők a meghívottak helyeit. A vacsora nagyságára jellemző, hogy nem telt meg a terem. Ekkor meglepő döntésre szánta el magát az úr. Behívatta az utakról és a kerítésektől azokat, akik ott álltak, rablókat, tolvajokat, a gazembereket, a bűnösöket és őket is odaültette az asztalhoz. Hogy elherdálná azt, amire annyit készült, amit olyan szeretettel készített, amire olyan gondosan szétküldte a meghívókat? Inkább reális, azokra számít, akik leülnek az ő asztalához, akik bár zavarban vannak, hogy miképp is kerültek oda, élnek a lehetőséggel. Üzenet ez a példázat azoknak, akik félnek, hiszen bűnösök. Tudják, hogy milyen kicsinyek és Isten milyen hatalmas. Tudják mennyi hibájuk van, és Isten olyan valószerűtlenül tökéletes. Bátorítás ez a példa: vannak, akik már mindent eldöntötték, akik „bennfentesként hangoskodnak”, pedig ezt nem tehetjük meg, hiszen végül az Úr dönt, az Ő kezében vagyunk mindannyian és csak egyet tehetünk, az Ő szeretetében bízva, leborulunk előtte. Johann Gyula Rejtett értékeink A Tolnamegyei Régészeti és Történelmi Társulat „A megyeházi főispáni lakosztály azon termében, melyben a közigazgatási bizottság szokta üléseit tartani a kitűzött határidőben élénkség kezdett uralkodni s az ügy iránt érdeklődő aránylag kevésnek mondható 40 egyleti tag helyet foglalván” 1883. június 26-án megalakult a címben idézett egyesület. E látszólag egyszerű tény mögött érdemes látnunk az előzményeket, hatást és következményeket s érdemes megismerkednünk az egykori gondolatokkal is, amelyek ma is figyelemreméltóak. A Tolnamegyei Közlöny 1882. január 29-i számában - a fő- szerkesztő-laptulajdonos fogalmazása szerint - „egy igénytelen felszólalás jelent meg, mely az imsósi romoknak víztakarta százados éjjeléből ős Dunánk szeszélye folytán napfényre került kőzeteiről elmélkedve a gondolatmenet kényszerűségénél fogva egy megyei múzeumegylet alakítását sürgeté”. A romokat dr. Novák Sándor értő kalauzolása mellett népes társaság látogatta meg, s még Pakson egy bizottságot hozott létre Perczel Dezső alispán vezetésével. A szervezők me- gyeszerte aláírási íveket köröztettek, s jelezték, hogy a szervezendő egyesület a múlt emlékeinek felkutatását éppúgy zászlajára tűzi, mint a meglévő hagyományok ápolását, de fontosnak érzi a történeti feldolgozás megkezdését is. Röviden és mai szóval élve: össze kívánta fogni a megyében munkálkodó hely- történészeket és a honismeret iránt érdeklődőket. Mivel az akkori szabályok szerint legalább száz tag alakíthatott csak egyesületet, igen hathatós munkával 240 belépni kívánó aláírását gyűjtötték egybe: a megye 109 helységében alig akadt olyan, ahol a lelkész,' tanító, jegyző ne érdeklődött volna, de a nagybirtokosok is fontosnak érezték a belépést. A jövendő társulat körözött alapszabálya tömören szólt a célokról: „Tolnamegyében a történelmi múltat és jelent (statistica stb.) lehetőleg felderíteni s az ezzel foglalkozó szakmunkákat figyelemmel kísérni; - továbbá az e megyében elszórva levő ősi, ó- és középkori régiségeket ásatások, adományozás, esetleg vétel útján egy megalapítandó megyei régiségtár számára ösz- szegyűjteni, a történelmi érdekű romokat kellő felügyelet által a végpusztulástól megóvni és alkalmas helyeken ásatásokat eszközölni, végre a hazai archeológia és történet tudomány művelés és megkedvelése iránt minél szélesb körű érdekeltséget ébreszteni”. Ha meggondoljuk, a célokat négy emberöltő után sem sikerült maradéktalanul megvalósítani, mert például az őrzés ma is hiányos. Az alapszabály rögzítette az utakat-módokat is: „E cél elérésére nemcsak a szakképesség és szakkedvelők egyesítése, régészeti, történelmi és statisticai dolgozatok írása, kiadása vagy nyilvános felolvasása, hanem nyilvános gyűlések tartása, és kirándulások eszközlése, levél- és könyvtár berendezés, nem különben a műemlékek meg régiségek tanulmányozása, gyűjtése és ismertetése által törekszik”. Ebben benne rejlik nemcsak egy jövendő múzeum, könyvtár és kiadó gondolata, hanem ráadásul mindez együtt és életszerűen, a tagokra és érdeklődőkre ösztönző formában. Az alakulás és szabályjóváírás azonban kissé kalandosra sikeredett. A jegyzőkönyvvezetéssel megbízott Boda Vilmos megörökítette, hogy „egy ízben az alapszabályok a minisztériumban feltalálhatlanul elvesztek”, a kitűzött időpont pedig a nyári munkák dandárjára esett. Ennek ellenére nem osztották dr. Sass István véleményét az alakulás elhalasztásában, s a jegyző-főszerkesztő Tolnamegyei Közlönyben napvilágot látott vezércikkéből arról is fogalmunk lehet, milyen lelkesedés övezte a társulat tagjait: „Megszületett az óhaj, akarat és törekvés megyénkben egy egyletet létesíteni, melynek célja legyen: átkutatni a múltat, hogy a jelen tanulságai levonassanak; felkeresni, megőrizni a régi kor hagyományait, hogy egy boldogabb nemzedéknek ereklyeképp átadassanak (...) már itt van az újonnan született gyermek, melynek Tingó bölcsejét örömtől sugárzó szemekkel álljuk körül; fejletlen tagjainak az érlelő idő befolyása általi izmosodását reményteljesen lessük”. Az egylet „Tolnamegye műveltségi állapotát lesz hivatva az utókornak hirdetni. S a min egyesek ereje megtörik, az összesség didalmaskodhatik”. Dr. Töttős Gábor Szent-Györgyi Albert Szakközépiskola és Kollégium Két csapat a legjobbak között (Folytatás az 1. oldalról.) A csecsemőgondozók négy éve rendszeresen megrendezésére kerülő országos vetélkedőjén a humán világbanki osztályokból kikerülő három fős csoport a negyedik helyen végzett, az igen szoros eredménnyel végződő és magas szakmai színvonalú versenyben. Az első helyezettek 159, ők 154 pontot értek el. A csapat tagjai voltak Bo- kodi Linda, és Horváth Ágnes a 9./A, és Nagy Zsuzsanna a 9./B. osztály tanulója. Az országos versenyt mindkét témában évek óta úgy rendezik, hogy a csapatok egymást követően „állomásonként” kapják az elméleti, vagy gyakorlati kérdéseket s az elért teljesítIstentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. | Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele- • tek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermek-istentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. ményt pontozzák. Az iskola tanulói azóta ott vannak a legjobban között, mióta egyáltalán megrendezik ezeket a versenyeket. A felkészülés tulajdonképpen az egyik országos döntőtől a másikig tart, mégpedig szakköri formában. A döntő előtti hetekben naponta tartottak foglalkozást, gyakorolták a versenyre a különböző feladatokat. A felkészítésben a tanárokon kívül részt vett a mentőállomás két szakembere Mész László és Bíró Ferenc, valamint az egyik induló testvére, Révészi Andrea, aki szintén a Szent-Györgyi Albert Szakközépiskolában érettségizett. Ihárosi Ibolya A készséges eladó ajánlata Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére: 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: július 4. A május 30-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Miből gondolja Kovács úr, hogy rosszul sikerült a műtét? ” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Szőke Rita 7182, Szakály, Széchenyi u. 130., Márton Ferencé 7133. Fadd, Rákóczi u. 14., Orbán Bence 7100. Szekszárd, Barátság u. 14., Nagy László 7064. Gyönk, Béke u. 513., Petrik Lászlóné 7130. Tolna, Bocskai u. 12.
