Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)

1998-06-20 / 143. szám

1998. június 20., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Egy kis tudomány Új bolygó a láthatáron William Cochran, a Texas ál­lambeli Austin Egyetemének csillagásza bejelentette a szenzációt: új bolygót fede­zett fel, amelynek tömege 1.7-szerese a Jupiterének. 70 millió fényévnyire van tő­lünk, a Hattyú csillagképben található, s a már ismert Cygni nevű csillag körül ke­ring. Ez a nyolcadik a nap tí­pusú csillagok körül eddig felfedezett égitestek sorában. Az eddig elfogadott teória szerint csillagokhoz ennyire közeli pályán nem is kering­hetne bolygó, mivel a csillag­ból kiáramló sugárzás, az un. napszél elméletileg szétpor- lasztja a bolygók anyagát, mi­előtt azok bolygóvá sűrűsöd­nek. De nem így történt. A bolygók pontosan ott vannak, ahol nem lehetnének. A tudó­sok erre azt válaszolják, hogy ezek a bolygók a csillagtól tá­volabb keletkeztek és csak utólag kerültek ennyire közel hozzá. A 8 új közül csak kettő fe­lel meg az elméletnek. Az Ur- sae Majoris-47 és a most sze­replő, Cygni-16-nak elkeresz­telt égitest pontosan azon a pályán kering, ahol a hatal­mas gázbolygóknak illik. A Cygni-16 pályája szélesen la­pított, tojásdad ellipszis. A 804 napos bolygóév nyári időszakában 107 millió kilo­méterre közelíti meg a köz­ponti csillagot, majd 500 napra eltűnik az űrben, hogy pályájának legtávolabbi pont­ján, a központi csillagtól 252 millió kilométerre mutassa magát megint. Eközben fittyet hány arra a csillagászati té­telre, miszerint a bolygóknak körpályán vagy majdnem kör alakú pályán illik keringeni. Feb Gyermekvilág-divat Honti Bettina (Szekszárdi) ruhaterve Zenesarok Club Sounds - a 2 Eivissa slágerével Ma, amikor ismét reneszánszukat élik a már csak nevükben disco-klubok, jogos az igény arra, hogy a rádió és a televízió ál­tal ritkán játszott slágereket egy lemezen hallgathassák meg a zenerajongók. Ezért született meg, szinte közkívánatra a Club Sounds elnevezésű válogatásalbum. A válogatás mind a tizen­négy felvétele egytől-egyig a legismertebb dance és house- slágerlisták jelenlegi éllovasa. De nézzünk részletesebben né­hány sztárt a szereplők közül. Három, Amerikát is megjárt német fiatal alapította a New York City Connection, vagy rövidebben a N.Y.C.C együt­test. Sikerdarabjuk az egykori Beastie Boys Fight Fór Your Right című nótájának feldolgo­zása. A 2 Eivissa (felvételün­kön) a Team 33 kiadó egyik legsikeresebb csapata, annyira, hogy a válogatáson is szereplő Move Your Body című daluk hetekig vezette a spanyol listát. Mostanra Angliában és Német­országban is a legnépszerűbbek közé tartoznak. Byron Stingily Get Up című felvétele, a Make Me Feel a Szombat esti láz hangulatát idézi. Figyelem, játék! A Record Express fővárosi lemezkiadó jóvoltából az alábbi három kér­désre helyesen válaszoló olva­sók egy 2 Eivissa kazettát kap ajándékba. 1. Mit jelent az N.Y.C.C rövidí­tés? 2. A 2 Eivissa melyik ország­ban lett listavezető? 3. Melyik másik két országban tartoznak a legnépszerűbbek közé? A Zenesarok jeligével ellá­tott megfejtéseket levélben kér­jük a Tolnai Népújság címére - 7100, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. szám alá - eljuttatni. A nyereményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtője: Kiss Adrienn mórágyi olva­sónk, aki egy 2Unlimited kazet­tát kapott jutalmul. Aszteroidok földközelben A fikció bármikor valóság lehet Dr. Eleanor Helin, a NASA kutatója nem győz figyelmeztetni mindenkit: szinte semmit sem tudunk azokról a világűrben száguldó meteoritokról, amelyek nagyságuk folytán akár vég­veszélyt is jelenthetnek a földi életre, ha pályájuk keresztezi bolygónkét és a véletlen folytán összeütközik vele. A gond az, hogy ezeknek az égitesteknek legfeljebb a 10 százalékáról tudjuk, hol tartóz­kodnak a világűrben és merre tartanak, 90 százalékuk viszont számunkra ismeretlen helyen száguld a kozmoszban, tehát előre nem is jelezhető. Tudósok felvázolták, mi tör­ténne akkor, ha egy 2 kilométer átmérőjű aszteroid csapódna be a Bermuda-szigetek közelében a tengerbe. Először egy 800 ki­lométeres sebességgel szá­guldó, 200 méter magas árhul­lám mosná le a térképről a nap­fényes Floridát, majd végigro­bogna a keleti partvidéken, New Yorkból sem hagyna sok látnivalót. Egy nap leforgása alatt a Hamburgnál, Sydneynél, Dublinnál alacsonyabban fekvő partokat elnyelné a víz. Az aszteroid becsapódásakor kisebb darabok válnának le róla a magaslégkörben és tűzgolyó­ként hintenék meg az egész Földet. A tűzeső következmé­nye még a víz pusztítását is fe­lülmúlná. A Föld nagy része lángokban állna, sűrű fekete füst ölelné körbe a bolygót, a Nap legalább fél évre eltűnne mögötte, s közben a hőmérsék­let egyre alacsonyabb lenne. Azok, akik a becsapódást túlél­nék, alighanem éhenhalnának a kieső termés miatt. Eleanor Helin most azt sze­retné kieszközölni, hogy több olyan intézetet is létesítsenek, mint amilyen a NEAT, a föld­közeli aszteroidokat kutató szervezet. Ez az intézmény vizsgálódásai során már több ezer olyan űrobjektumot re­gisztrált, amiről eddig nem tu­dott senki, köztük egy tucat jól megtermett meteoritot és két üstököst is, amelyeknek pályája valamikor keresztezni fogja a Földét. A földnek ütköző aszteroida és az azt követő katasztrófák már több rendező fantáziáját megragadták a filmtörténet so­rán. A legújabb, ezzel a témá­val foglalkozó filmalkotás Deep Impact címmel a nyári szezonban szerepel a mozik műsorán. A filmekben termé­szetesen az emberiség végül győzedelmeskedik a kataszt­rófa fölött, kérdés azonban, hogy a valóságban képesek volnánk-e elhárítani az ilyen­fajta, egész bolygónkat fenye­gető veszélyt. Ferenczy-Europress Vicces! Az éjszaka bicikliző komát megállítja a rendőr és meg­bünteti kétezer forintra, mert a kerékpárján nincs lámpa. A koma fizet, majd hirtelen éktelen nevetésbe kezd. A rendőr megkérdezi: — Mondja, jóember, mi olyan mulatságos? — Az, hogy mindjárt erre jön a haverom, ő meny­nyit fog fizetni, hiszen neki még biciklije sincs! Két haver ül a moziban. Megszólal az egyik: — Figyelj! Jön a happy and! — Csak nehogy elénk ül­jön!.. — Miért vagy ilyen szomorú? — Elveszett a drága kis­kutyám. — Hát akkor adj fel egy apróhirdetést az újságban! — Minek? Nem tud ol­vasni... Tanuljanak-e együtt? A brit iskolaigazgatók szövetsége és a pedagógus­szakszervezet változatlanul vitatkozik a koedukációról. Angliában egyre többek kérdőjelezik meg, valóban hasznos-e, ha az iskolákban a fiuk és a lányok együtt ta­nulnak? Peter Downes, a pedagó­gus-szakszervezet volt el­nöke szerint a 13-14 éves fiuk csak maximum öt per­cen át képesek egy témára igazán koncentrálni, a lá­nyok viszont átlag 13 per­cen át. Úgy véli, ma már nem igaz az sem, hogy a fi­ukat jobban érdeklik a mé­lyebb és elvontabb témák. Sőt, néha inkább ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Ma már több angol lány kap ajándékba könyvet, mint fiú. A teremtés ifjú koronái a legfrissebb felmérések szerint inkább sporteszkö­zök iránt érdeklődnek. Más pedagógusok pél­dákkal igazolták, hogy a fiuk a számítógépet inkább játékokra használják, a lá­nyok viszont komoly mun­kára. A tanárok egyetértet­tek abban, hogy ebből bizo­nyos következtetéseket ta­lán érdemes lenne levonni. Az egyik iskola igazgatója kijelentette, ők már levon­ták, és amióta elválasztották egymástól a két nem ifjú képviselőit, ugrásszerűen javultak a tanulmányi ered­mények. Elsősorban a lá­nyokéi... Nübl Éva így folytatta a Piroska és a farkas című mesét: „Hogy jobbá legyen a világ!” A kaposvári Scriptores Kiadó által hirdetett pályázat nyertes műve Tegnap volt a születésna­pom. A sok szép ajándék között volt egy nagyon érdekes, régi könyv, szüleim szerint igazi papírból készült. Vastag borí­tója és megfakult lapja volt. Bizony elég furcsa az illata, az már biztos. Megnéztem az In­terneten az esti meséket. Na­gyon álmos voltam már, ami­kor anya bejött, ágyam szélére ült kezében a régi-régi könyv­vel és elmesélte a Piroska és a farkas című mesét. Amikor a farkas bekapta a nagymamát és Piroskát, úgy éreztem, hogy álmosságom teljesen elmúlt, ébren tudom figyelni a fejle­ményeket. Magam előtt láttam, hogy a farkas - gyomrában a nehéz kövekkel - hogyan rogy össze. Piroska és a nagymama boldogan ölelték át egymást, köszönetét mondtak a vadász­nak, hogy megmentette az éle­tüket. Nagy lakomát csaptak, ahová meghívtak minden bará­tot, ismerőst. Még el sem fo­gyasztották a finom gomba­pörköltet, amikor szörnyű nyü­szítést hallottak az erdőből. A vadász - vállán a puskával - elindult a hang irányába. Kis idő múlva kilépett a sűrűből egy falka kis farkas kíséreté­ben. Szomorú szemük elárulta, hogy bajban vannak. A vadász elmesélte a vendégeknek, hogy ezeknek az ártatlan kis álla­toknak őölte meg a szüleit. Ap­jukat azért, mert bekapta a nagymamát és Piroskát, anyju­kat azért, mert megette a bá- ránykájukat. A kis állatok olyan esdeklő szemekkel néztek az emberekre, hogy azoknak megesett a szívük rajtuk. Nagymama - mivel úgy is az erdőben lakott - befogadta őket a házába. A többi vendég ólat épített nekik, volt aki enni­valót hozott minden nap. Pi­roska nagy szeretettel ápolta, etette, gondozta őket. Egy idő után a kis állatok szemében a szomorúságot szelídség vál­totta fel. Nagyon jó dolguk volt az emberek között. Amikor fel­nőttek, azt mondta nekik a va­dász:- Most már tudtok maga­tokról gondoskodni, menjetek és keressétek meg a rokonaito­kat. Éljetek boldogan, csak az a kérésünk, hogy ne bántsátok az embereket! Meglátjátok, ha ti nem okoztok kárt nekünk, mi sem lövünk rátok. Nagymama udvarában fel­sorakozott a farkasfalka. Vég­telen hála és szeretet csillogott a szemükben. Meghatódva vet­tek búcsút egymástól az embe­rek és az állatok, majd lassan mindenki ment a maga útján. A farkasok szétszéledtek az erdő­ben, az országban. Mindenhol elmondták, hogy az emberek milyen jók voltak hozzájuk. Ahol megjelentek, ott többé nem volt szabad bántani az embert és barátait. Ezért hív­ták országunkat sokáig a „sze­líd farkasok ” országának. Tel- tek-múltak az évek, évtizedek és az ember - minden idők leg­értelmesebb élőlénye - rádöb­bent arra, ha a vadállatok eny- nyire meg tudnak változni, ta­lán neki is többet kellene tenni azért, hogy jobbá legyen a vi­lág. Hosszú évekbe telt, de si­került. Ma már nincsenek fegy­verek, nincs háború, csak meg­értés és szeretet. Épp egy far­kaskölyköt simogattam, ar­comhoz dugta kis pofiját, ami finom, puha, meleg volt, ami­kor anya hangját hallottam:- Kislányom ébredj, a ha­sadra süt a nap! Lágyan simogatta arcomat fi­nom, puha, meleg kezével.- Anya, mi lett a vége a me­sének?- Az, hogy a farkas - gyom­rában a nehéz kövekkel- hol­tan rogyott össze.- Akkor a többit csak ál­modtam volna ? Azt, hogy meg­szelídültek a farkasok és job­bak lettek az emberek?- Ilyen szépet álmodtál?- Kár, hogy csak álom volt!

Next

/
Thumbnails
Contents