Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-16 / 114. szám

SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1998. május 17., vasárnap Közelről Harmadik oldal Eljött a nagy nap! Egy ballagó monológja Az egész család fel van boly- dulva, mindenki rohangál és intézkedik, csak a húgom vi­selkedik úgy, ahogy szokott. Azaz csodálattal néz fel rám. (Még szép.) Egész egysze­rűen nem értem, miért kell akkora ügyet csinálni belőle, hogy ballagok. Az ember díszbe vágja magát, végig­megy a folyosókon, énekel egy kicsit, aztán meghallgatja a beszédeket és hazamegy ebédelni. Inkább az érettsé­givel foglalkoznának, az már más tészta. Persze ők köny- nyen vannak, már ősidők óta van érettségi bizonyítványuk. Eljött a nagy nap! Ezt nem én mondtam, hanem a nagy­papa, amikor reggel feléb­resztett. Az egész rokonság itt van nálunk. Az azért na­gyon szép tőlük, hogy az or­szág másik végéből is ide­utaztak, hogy engem lássa­nak. (Nem mintha nem ér­demelném meg.) Igaz, hogy kicsit szűkén vagyunk eny- nyien a lakásban, de nekem tetszik ez a nyüzsi. Felöltöttem a ballagási sze­relésemet. Igazán jól fest, egy kicsit nagyon „felnőttes”, de érdekes, most ez tetszik va­lahogy. Rohantam az isko­lába, ahogy az már lenni szo­kott, de alig ismertem rá. A harmadikosok milyen szépen kidíszítették! Nem is hittem volna, hogy ennyire futja tő­lük. Mindenütt orgonaillat, és a többiek is olyan felnőttesek ezekben az elegáns ruhák­ban. Beülök a helyemre, jön az osztályfő­nök. A négy év­ről beszél, meg arról, hogy sze­ret minket, de alig tudok fi­gyelni, mert a tarisznyát meg a vándorbotot nézem a pado­mon. Eddig csak arra tud­tam gondolni, hogy vége a négy évnek, de most először jut eszembe, hogy ide többé már nem jövök visz- sza tanulni. És ez most olyan véglegesnek tű­nik, hogy szinte Ballagnak a „hunyadisok” fáj. Elindulunk a folyosókon és énekelünk. Én nem is akar­tam énekelni, az olyan dedós, de most muszáj. Biztos meg­hűlhettem az éjszaka, mert nagyon rekedt a hangom. (Nem kellett volna nyitva hagyni azt az ablakot!) Érde­kes! A többiek is valahogy hangszál-károsultak. A leve­gővel sem stimmel valami. Biztos nyitva maradt a kémi­Fotók: GOTTVALD aszertár ajtaja és párologhat valami vegyszer, mert csípi a szemem. Na ne! Ez rosszabb mint a sósav! Mit csináljak, elkezdett könnyezni a sze­mem. Ellenőrizni kell, hogy ki látja, még a végén oda a renomém. Szent egek! A töb­biek is bőgnek, nemcsak én! Ha már itt tartunk, énekelni is alig tudok. Járunk körbe a jól ismert folyosókon és termek­ben, megpróbá­lunk rámoso­lyogni azokra, akik még ma­radnak a suli­ban, s mindenki könnyezik és énekel, még azok is, akikről sosem gondol­tam volna. Kiértünk az udvarra. Anyuék inte­getnek és ne­vetnek, közben a szemüket tö- rölgetik, akár­csak én. Meg a többiek. Szóval ilyen a ballagás. Azt hiszem, a nagypapának igaza volt: itt a nagy nap! venter Ökumenikus emlékhely a Mátrában Csapásokkal a csapások ellen U. Szegedi Árpád és Stekly Zsuzsa közösen készí­tett alkotását a napokban állították fel a fővárosi Lágymányosi híd pesti hídfőjénél. A Hatvanban élő művészt arról kérdeztük, miért dolgozik közösen bonyhádi kollégájával. — Tápióbicskén volt egy kiállításom, amit Zsuzsi megnézett, én pedig az ő tárlatát kerestem fel a szomszédos településen. Rögtön kiderült, hogy meg kell keresnünk egymást. Jómagam szívesen foglal­kozom bibliai, mitológiai témákkal, ezek pedig kife­jezetten tűzzománcra ter­mettek. — Hogy jött össze ez a közös munka? — Mind ez ideig nem ál­lítottak emléket a második világháború legnagyobb bombázásának, amelynek mintegy háromezer áldo­zata volt. Ezt felismerve, a polgári védelmi parancs­nokság meghívásos pályá­zatot hirdetett az 1944. má­jus eleji tragédia megörökí­tésére. A pályázatot el­nyerve természetes volt, hogy Zsuzsát kérem meg a tűzzománc táblák elkészí­tésére. Ennek alapját két festményem - az Utolsó íté­let és a Szenvedés - össze- applikálása adta. — Mennyire elégedett az eredménnyel? — Mit mondjak? Csodát művelt ez a lány... Egyébként mindig ezt teszi, de ez most félelmetes. An­nál is inkább, mert az ava­tás előtt öt héttel kapta meg az anyagot.... Az eredeti munka jóval sápadtabb, megkértem, hogy tüzesít- sen rajta. Örülök, hogy ilyen jól sikerült. — Mint kiderült, ez a kö­zös munka csak előtanul­mánya egy nagyobb vállal­kozásnak. — így van. Évek óta dé­delgetek egy álmot, ami megvalósulni látszik. Nem­régiben jelent meg a köny­vem Az egyiptomi tízcsa­pás címmel. Az ennek il­lusztrációjául szolgáló ké­peimet fogja Zsuzsa zo­máncra álmodni. Mindez egy emlékparkban kap he­lyet, amit a Mátrába álmod­tam meg, s ami az emberek jobb megértését szándéko­zik szolgálni. Ez egy öku­menikus találkozóhely lesz, ahol a keresztények, a zsidók vagy buddhisták egyaránt szívesen látott vendégek lesznek.- A bombázás áldozata­inak emlékművéhez hason­lóan ez is nehéz téma. Hogy oldja fel ezt magában? — Ézeket a csapásokat - úgy mint dögvész, sáskajá­rás, jégeső, elsőszülöttek halála és a többi - valóban fel kell oldani, s nemcsak magunkban, hanem magá­ban az alkotásban. Ezt a célt szolgálja majd a leg­magasabb ponton elhe­lyezkedő kép, a „felemel­kedés”, amelyet Kiss Kál­mán készít. Csapásokkal a csapások ellen - ez az egész mű filozófiája.- Honnan lesz minderre pénz? — Említettem már a könyvet, de azt még nem, hogy ez egy exkluzív kia­dású kötet, amely összesen 105 számozott példányban (mert e falvak nem tudtak megegyezni anno, hogy melyik településre kerül­jön, s felsőbb utasításra ta­lálták meg ezt a helyet). A templom közelében, fenyő, bükk és tölgy közepette emeljük majd az alkotást. Nagy öröm, hogy a mátra- szentimrei önkormányzat két és fél hold parkosított területtel és 8 millió forint Szegedi Árpád és Stekly Zsuzsa jelent meg. Úgy keresünk támogatókat, hogy ezt a könyvet példányonként félmillió forintért adjuk el. .. Eddig már négyet sike­rült értékesíteni. — Pontosabban hol lesz maga a mű? — Mátraszentimre, Mát- raszentistván és Mátra- szentlászló mértani köze­pén épült a közös templom értékű andezittel támogatja az elképzelést. — Mikorra valósul meg az álom?- Augusztusban kez­dődnek a kőműves mun­kák. Zsuzsi folyamatosan kora ősszel kapja meg az anyagot, ami alapján dol­gozhat, az avatót a jövő pünkösdre tervezzük. Hangyái János Ajánlatok és produkciók Manapság könnyen kiszalad az ember száján: vidéken nincs kultúra. Ilyenkor per­sze arra gondolunk, hogy ré­gen bezzeg volt magyar nóta, Hofi, vagy Sass Józsi, egy kis operetthakni és szakadt rockkoncert a legporosabb falusi kultúrban is, ma meg. . . Nem jönnek a na­gyok. Pedig jönnének, és ritkán jönnek is. Mindenféle embe­rek mindenféle cuccot kínál­nak, mint a zsibvásárban. A régi kultúraféltő hakni-ellen­ségek ajkbiggyesztve nosz­talgiáznak. Egy egyszerű gyermekmű­sor ma kockázat üzletre és presztízsre nézve. Jó gyer­mekszínházi előadást lehet venni 40 ezerért, ennyibe ke­rül a Fabula társulata, ezt 150 forintos jegyeken be le­het hozni. Négy előadáson már engednek az árból, és a Fabula azok közé tartozik, akik nem árulnak zsákba­macskát. Olcsóbban adta a produkciót Iregszemcsén egy fővárosi színtársulat, már 25 ezer forintért is szín­padra léptek, jó díszletekkel, tehetséggel megáldottan, más kérdés, hogy az előadás alatt derült ki: a királykisasz- szonyt egy, a mai émelt nyugdíjkorhatárt is elérő díva alakítja ... Cirkuszként hirdette magát egy szintén kicsit romos társaság - igaz csak 200 forintos beugró mellett. Nyilván abban bíz­tak, hogy a gyerekek nem azon ámulnak el, hogy az akrobata hölgy fény- ■ visszaverő sztreccsnad- rágban vastag úszógu­mikkal is tud spárgázni. Úgysem láttak még cir­kuszt. A zenés produk­ciók közt 110 ezerért adja magát a népszerű 100 Főik Celsius, ami 400-500 forintos jegyárat jelent. A jobb színvona- h lat képviselő szekszárdi Holló együttes csak 40 ezer. Nyilván sértő számukra ve­lük egy lapon említeni a csovi-csovi-csaszperes Pap Ritát, de érdemes elmondani, hogy 70 ezerért tátog egy play-back gyerekkoncertet. Tamásiban leszerepelt, de Mindenféle emberek mindenféle cuccot kínálnak megérte (neki). Meghívást azonban addig nem kap, amíg nem tanul meg rende­sen bánni a gyerekközön­séggel. Szintén nem ad helyet a tamási művelődési ház a két, országszerte tú­rázó hupikéktörp-álom tini­nek, bár ez kultúra lenne a javából. Az egyikben törpe­növésű emberek ugrálnak rajzfilmjelmezben, közben dong a törpdiszkó. A nagy rockkoncertek I ideje is lejárt. Ami ma fekszik a fiataloknak, például a a V.I.P. zkr. 70 ezret kér egy 40 perces fél-playback koncertért. Horváth Charlie hangszá­lastól. 890 ezer, Demjén Rózsi 1,1 millió. Ezek persze profi produkciók. Ezer fős közönséggel ■ ezer forint a beugró. Ha azt hisszük, hogy az úgynevezett magaskul­túra képviselői nem tarto­gatnak meglepetéseket, té­vedünk. Két hete Tamásiban Indiai Fesztivált hirdettek, amiből egy rétegzenei kon­cert és egy hihetetlenül unalmas előadás lett. A ne­ves Calcutta trió 70 ezres ajánlatában a Rámáyana ze­nés mesejátékká dolgozott változata, szári-bemutató, gyermekrajzverseny ajándé­kokkal, indiai teaház és Cal- cutta-koncert szerepelt. A helyi közönséget leginkább vonzó szárik látványa na­gyon egyszerűen maradt el: a Calcutta két héttel a fellépés előtt közölte, hogy elfelej­tette közölni, miszerint a szánkat a tamásiaknak kel­lene kölcsönkérni az indiai nagykövetségtől. Amely ép­pen nem tudta kölcsönadni. Aki pedig végighallgatta az autentikus óind egyszemé- lyes(!) zenés mesejátékot, annak minden későbbi keleti élvezettől elment a kedve. Tóth Ferenc t *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents