Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-02 / 102. szám

1998. május 3., vasárnap SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK •• ■ WW Látogatóban Pecze Istvánnál Ő csak fújja a da,fújja a dalt Pecze István csak fújja a dalt és fújja, hosszú évek óta. A zeneakadé­miát végzett trombita­művész, tanár, a szek­szárdi Liszt Ferenc Ze­neiskola Igazgató-he­lyettese, a Szekszárd Big Band alapítója szóló lemez kiadására készül.- Az első CD-én Tomsits Rudolf Szekszárdi Jazz miséje került rögzítésre, a második címe Szekszárd blues. Mind­két CD-n a Szekszárd Big Band játszik. Mi lesz hallható a harmadik lemezen?- Ez egy szóló lemez lesz. Az új Bach trombitámat sze­retném kipróbálni, ezzel sze­retnék egy olyan szólólemezt készíteni, amilyen utoljára Zsoldos Imrének volt. A pénz már meg van rá, az anyag is kész, június elején elkészít­jük, utána kerül kiadásra. Egyébként magyar számok és világslágerek lesznek rajta, többek között a Kabaré című dalt játszom el.- Éneket trombitán?- Igen, volt is vele gon­dom, az eredeti jogtulajdonos írásbeli engedélyét kellett megszereznem hozzá. Kül­földön ugyanis sokkal komo­lyabban foglalkoznak a szer­zői jogvédelemmel, mint ná­lunk. Német zenészek pél­dául nem játszanak fénymá­solt kottából, csak zenemű­boltban vásárokból, mert hatezer márkára megbüntet­hetik őket.- Nálunk azért még nem ilyen szigorú a helyzet.- Egyelőre, de hamarosan változni fog itt is ez a dolog, megszűnik a kalózkodás, az EU-hoz való csatlakozás felté­telei közé tartozik a szerzői jogvédelem szigorú betartása.- A Szekszárd Big Band neve egybeforrt Pecze Istváné­val.- A big band létrehozásá­val életem nagy álma valósult meg. Mindig arra vágytam, hogy legyen egy saját zeneka­rom. Ahogy Szekszárdra jöt­tem, elkezdtem szervezni.- Kik játszanak a Szek­szárd Big Bandben?- Amatőr zenészek, profi módon. Az első CD-nk anya­gával, a Szekszárdi Jazz mi­sével, amit Tomsits Rudolf a ! Otthon Pecze István legfeljebb ja.. .Zsófi és Balázs koncertje felkérésünkre írt, nem csak az országot jártuk be, hanem Európát is.- Zenetanár, igazgató-he­lyettes, zenekar vezető, rend­szeresen fellép rendezvénye­ken, mikor jut ideje a család­jára?- Szerintem két fajta em­ber van, az egyik szeret ott­hon lenni, a másik menekül hazulról. Én ha tehetem, itt­hon vagyok, a családi háttér számomra nagyon fontos. A feleségem igazi társ, nem csak a nyugodt hátteret biz­tosítja, hanem társam az új vállalkozásomban, az ő segít­ségével működik a Pecze és Társa Koncertiroda.- A gyerekek örökölték-e a papa zenei te­hetségét? — Mindkettő. Zsófi lányom a Garay Általános és Zeneiskola hetedikes tanu­lója, hat éve zongorázik, a pécsi zenemű­vészeti szakkö­zépiskolába ké­szül. Balázs harmadikos, őt is zongorára írattuk, de ön­szántából, már trombitálni is a magáét fúj- tanul - nálam. fotó: gottvald Nagy öröm ez számomra. Sze­retik a gyerekeink a zenét és szeretnek zenélni is, szent este például a legszebb aján­dék amit tőlük kaptunk, a kö­zösen előadott karácsonyi műsor volt — Ezek szerint Peczééknél reggeltől-estig szól a zene? Igaz, családi házban laknak, de itt, a Minta-lakótelepen azért elég közel vannak egy­máshoz a házak, mit szólnak a szomszédok és a „pótnagy­mamaként” a családdal együtt élő nagynéni ehhez? — A zene 'nálunk hozzá tartozik a család életéhez, senkit nem zavar, ha a fiúk itthon gyakorolnak-, mondja a feleség, Patrícia, a Garay János Általános Iskola peda­gógusa. - Legutóbb egy ilyen esti gyakorlás után az volt a legnagyobb meglepetés, hogy reggelre Balázs a szobájában nem csak a saját, hanem az édesapja trombitáját is beola­jozta, ami nem kis feladatot jelentett.- Mik a Pecze és Társa Koncertiroda tervei a jövőben?- Szeretnénk nyáron Big Band hajó címmel egy filmet készíteni tévéállomások szá­mára. Szeretném elérni, hogy Szekszárdon a bor mellett a másik nevezetesség a Szek­szárd Big Band legyen. Ennek érdekében mindent megte­szünk. A big band közeli ter­vei között szerepel egy őszi németországi, majd egy tava­szi lichtensteini turné. Sze­retnék sok szép, elegáns he­lyen trombitálni, ehhez min­den adott. Több budapesti szálloda is gondol ránk, ami áttörést jelent, hiszen ez egy vidéki zenekar számára eddig lehetetlen volt.- Legújabb kezdeménye­zése, Zenesarok címmel rova­tot indított a városi televízió­ban.- Havonta egyszer, pén­teken este fél nyolc és nyolc óra között zenetanár, művész kollégáimat és növendékeiket mutatom be a városi tévében. Szeretném ha mindenki tudná milyen tehetséges ze­nészek élnek, dolgoznak Szekszárdon. F. Kováts Éva Nem ezért lett az év rendőre Ki az áruló ? Ha a megyeszékhelyre kivo­nul a katonai ügyészség, az feltűnést kelt, hiszen azért Szekszárd kis város. A hírek hangsebességgel terjednek. Ha a gyanúsított három vi­szonylag magas rangú, s kettő közülük felelős beosztásban dolgozó parancsnok, a har­madik pedig a másodiknak a helyettese, az elgondolkod­tató. Ha az első ráadásul az Év rendőre volt, s címét a kihall­gatások megkezdése előtti na­pon kapta meg, akkor az bot­rány. Ha az illetékesek - bizony­nyal nyomozati érdekek miatt - nem nyilatkoznak, akkor a sajtó és a közvélemény nem tehet mást, mint hogy találgat. Elsőül is azt, hogy miért a katonai ügyészség, s miért nem az ügyészségi nyomozó hivatal jár ez az ügyben. So­kan fegyvert, vagy fegyveres bűncselekményt gyanítanak, ami vad következteté­sekre ad alkalmat. Annyi bizonyosnak látszik, hogy szó sincs ilyesmiről. Meg­lehetősen hétköznapi lo­pásról, netalántán sik­kasztásról lehet szó a me­gyei főkapitányság dolgo­zói részéről. Hogy ezek­hez az ügyekhez köze van-e az Ev rendőrének, azt még nem tudni. Ott jogosítvány a téma, de va­lószínűleg nem gyártás és áru­sítás, hanem visszaadás. Többen abban reményked­nek, hogy minden csoda há­rom napig tart, s valójában csak megtévedt, ám jóhi­szemű emberekről van szó, akik éppen ügyetlenségük mi­att buktak meg. Ha így van, az sem nagy öröm, de a körülte­kintés hiánya magyarázható éppen azzal is, hogy nem tar­tottak a lebukástól. Esetleg azt hitték, ők bármit megtehet­nek? Mindaddig csak talál­gatni lehet, míg hivatalos tájé­koztatás nincs. A parancsnokok egy része hisz abban, hogy beosztottjaik nem követtek el súlyosabb bűncselekményeket. Keresik viszont az „árulót”, mármint azt, vagy azokat, akik felhív­ták a sajtó figyelmét arra, hogy az Év rendőrét őrizetbe vették. Jelenleg azt sem tudni, hogy pénteken a katonai bíróság előzetes letartóztatásba he­lyezte-e az alezredest, aki őri­zetben volt, és nem azonos a kitüntetettel. Eredetileg úgy volt, hogy ez utóbbinak a pa­rancsnoka, esetleg ő maga is a nyilvánosság elé áll, s el­mondja mit tett és mit nem. Később azonban meggondolta magát, és úgy döntött, hogy hallgat. Ezért az ő ügyében is ma­rad a találgatás. Mit tettek, és hogy miért (mennyiért) ártottak önmaguknak és a testület jó hírének. Két do­log azonban biztos, az al­ezredes nem ezért lett az év rendőre, és az, hogy a beosztottak megrendül­tek. Most nem tudják, ha pa­rancsnokaik bűncselekmé­nyeket követtek el, akkor ők ezután kinek hihetnek, kikben bízhatnak meg? Ihárosi Ibolya Ezek után kinek hihetnek, kiben bízhatnak a rendőrök? Színes ceruzák és görkorcsolya Botrány a rajzpályázaton Az úriasszonyoknak szóló intelem szerint nem elég tisztessé­gesnek lenni, annak is kell látszani - mondotta nem is oly régen Rósa Géza Paks önkormányzata környezetvédelmi bi­zottságának elnöke egy testületi ülésen. Mondandóját akkor Her- czeg József polgármester­hez intézte, egy nyilatko­zat kapcsán. Áz intelem mintha bumeránggá vál­tozott volna a környezet- védelmi bizottság által ki­írt gyermekrajz pályázat díjazása során. A történet dióhéjban: a pályázat eredményhirdetése csak­nem botrányba fulladt. A Föld Napja alkalmából összesereglettek a műve­lődési központban a díja­zott gyermekek, az őket nevelő-tanító pedagógu­sok. Hallhatták sorban a helyezéseket, korcsopor­tonként - az óvoda kis­csoportjától kezdődően - át is vették a díjakat, két- háromszáz forintos színes ceruza, filctoll készlete­ket, kifestőkönyveket. Majd jöttek a különdíjak, összesen öt gyermek ér­demelte ki ezt a zsűri sze­rint, jutalmuk nyolc-tíz ezer forintos görkorcso­lya. Mit ád Isten, egyikük a zsűri tagjának gyermeke. Sírva fakadó kisgyerek, felháborodott pedagógu­sok indulatai jelezték, va­lami nincs rendben. A helyi sajtóban nyílt levelet tett közzé az egyik érintett (és magát sértett­nek tartó) rajzot tanító Szekeres Judit. Az igaz­sághoz hozzátartozik, nem csak pedagógusként, szülőként is látja az ügyet, gyermeke is indult a pá­lyázaton. Mondandóját dr. Rosner Gyulához, a Városi Múzeum igazgatójához, a bíráló bizottság elnökéhez intézte, megkérdőjelezve az értékelés megalapo­zottságát, a kiírásban fog­laltak betartását, de legin­kább a díjak aránytalansá­gát kifogásolta. Azt is mél­tatlannak tartja, hogy a rajzok közül csak néhány lett kiállítva. „Vajon miért? Talán attól félt, hogy a né­zők meggyőződhetnek a nagy tekintélyű zsűri szakértelméről?” Dr. Ros­ner Gyula kérdésünkre elmondta: aligha volt fél­nivalója. Az ügy közép­pontjában szereplő rajz, a polgármesteri hivatal kör­nyezetvédelmi előadójá­nak gyermeke alkotása lá­tásmódjával magasan ki­emelkedett a mezőnyből - olyan kép, amely csak egy gyermek sajátja lehet, nem felnőttek irányításá­val készült. Ugyanakkor elismeri a díjazás aránytalanságait. A zsűrinek a kiírás kezde­tétől kellett volna nyomon követni a pályázatot, részt venni a díjak elosztásában és az eredményhirdetés­kor ki kellett volna min­den rajzot állítani mondja. A környezetvédelmi bi­zottság Schuckert József képviselőt bízta meg a pá­lyázat lebonyolításával. - Ez a harmadik pályázat volt, az előző két évben nagy sikert hozott - mondja a képviselő. Min­den okunk megvolt arra, hogy a technikai részlete­ket Supliczné Nagy Kata­linra, a polgármesteri hi­vatal környezetvédelmi előadójára bízzuk, hiszen eddig jól végezte ezt a munkát. Tagja volt a zsű­rinek is, tény, amit jegy­zőkönyv is tanúsít, hogy a bírálás során megkér­dezte, visszaléptesse-e lá­nyát a versenytől. A zsűri erre nemet mondott. Tény viszont az is, hogy a bi­zottság hibát követett el, mikor az eredmény megál­lapítása után Suplicznéra bízta a díjak megvásárlá­sát és elosztását. Melléfo­gás volt, aránytalan lett. Jogos a pedagógusok fel­háborodása emiatt épp úgy, mint a kiállítás miatt. Utóbbit talán enyhíteni lehet, a Madarak és fák napján kiállítjuk, méltó helyszínen az összes ké­pet. Siposné Somogyi And­rea pedagógusként vett részt a díjkiosztón, ő osztja kollégái vélemé­nyét. Fejére volt állítva az egész - összegzi. — Az is előfordult, hogy azonos korcsoporton belül az első helyezett kisebb értékű ju­talmat kapott, mint a har­madik. Sérelmezi azt is, hogy az eredményhirdetés során a felkészítő pedagó­gusok nevét meg sem em­lítették. Annak ellenére sem tud a díjazással egyetérteni, hogy saját is­kolájának három diákja is különdíjat kapott, sokkal fájdalmasabb számára a síró gyermekek látványa. Véleményét csak erősíti, hogy a díjkiosztót köve­tően került sor egy másik verseny, a szárazelem gyűjtés eredményhirdeté­sére, amelynek ő volt egyik szervezője. Saját gyermekeim szorgosan részt vettek ebben - mondja -, de tisztességte­lennek tartottam volna őket jutalmazni közpénz­ből. Saját családi kere­tünkből természetesen nem maradt ez el - hang­súlyozza. Természetesen kíván­csiak voltunk Supliczné Nagy Katalin álláspontjára is, ő azonban elhárította érdeklődésünket, mond­ván, köztisztviselőként a város jegyzőjének engedé­lyére van szüksége ahhoz, hogy bármiféle ügyben nyilatkozzon. Egyébként sincs jó véleménye a mé­diáról (általában). Kér­dezzük meg inkább Rósa Gézát, a környezetvédelmi bizottság elnökét - kalau­zolt. Megtettük volna, csakhogy ő éppen Len­gyelországban tartózko­dik. így hát nem maradt más, mint (reményeink szerint utólagos egyetérté­sével) egy régebbi, a nyil­vánosság előtt tett meg­nyilvánulását idéztük: az úriasszonyoknak szóló in­telemről. Rákosi Gusztáv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents