Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-04 / 80. szám
■ Megdézsmálták vagy nem? fotó: bakó 1 A Tolnai úti óvodában A zöld szív száz mosolya Cipőtől virágzott a töltés oldala Pakson, a Tolnai úti óvoda bejáratán egy tábla, mosolygós zöld szívecske fogadja reggelente a kicsinyeket. A hét végén az ország szinte minden tájáról száz óvónéni ugyanezen mosoly jegyében látogatott el az atomvárosba, ahol a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom tartotta országos találkozóját. A Zöld Szív 1989-ben alakult, tudtuk meg a Pomá- zon élő, Bácsalmásról származó pedagógustól, Orgoványi Anikótól, a mozgalom alapítójától és elnökétől. Céljuk a 4-14 éves gyermekek környezeti nevelése és a természeti értékek megóvása. Csoportjaikat olyan elkötelezett pedagógusok vezetik, mint Pakson, a Tolnai úti óvodában, Haholt Miklósné. Neki és kolléganőinek egyébként jelentős érdemei vannak a mostani találkozó megszervezésében is - mondta Orgoványi Anikó a hajókiránduláson. Mert a száz óvónéni pénteken délután a Dunán is eltöltött vagy másfél órát. A program ezen túl is igen gazdag volt. Szakmai tapasztalatok cseréje, faültetés a paksi lakótelepen, séta az Ürgemezőn, látogatás az atomerőműben, a sóbarlangban és a löszfalnál. Nyílt és zöld szívvel.-rgSZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Harmadik oldal Nem unatkoznak a Vasútőr Kft. Dombóvári Területi Központjában, hiszen rengeteg munkát adnak nekik a vasúti szarkák. Erről beszélt lapunknak Gyimesi György, a területi központ nemrégiben kinevezett vezetője, aki több, mint száz ember munkáját irányítja. A központ munkatársai azon dolgoznak, hogy a Balaton vonalától délre elterülő megyékben a MÁV Rt. 1600 kilométernyi vonalhálózatán a vasúton szállított áruk biztonságosan jussanak el a megrendelőkhöz. Munkájuk - akárcsak a vasúthálózat - igen szerteágazó. Nehezíti a felderítést, hogy nagyon sok esetben a vasutasok keze is benne van a dologban, hiszen csak ők jutnak hozzá olyan információkhoz, melyek ahhoz szükségesek, hogy biztosra mehessenek a tolvajok. Rövid úton meg lehet tudni, hogy egy adott szállítmány hol áll meg és várakozik hosszabb ideig, illetve merre mozog. Előfordult ugyanis, hogy mozgó szerelvényből dobáltak ki több mint 2 millió forint értékű cipőt, amitől szinte „kivirágzott” a vasúti töltés oldala. Az elmúlt időszak legkeresettebb áruja a tartálykocsikban szállított gázolaj volt. Az elkövetők általában néhány kannányi gázolajat lopnak, és a kis mennyiség nem is mindig tűnik fel. Előfordult, hogy a nagyobb társaságok, a szervezett bandák tartálykocsikkal érkeztek a lefejtéshez. A tolvajok egyáltalán nem válogatósak. Még a bebetonozott oszlopok sincsenek biztonságban. Vevő ugyanis mindenre van, mert a lopott cuccot igazán olcsón lehet adni. Nem kivétel ez alól a vasúti távközlési- és biztosítóberendezésekben lévő színesfém sem. Korábban még törvény kötelezte az átvevőket, hogy csak olyan színesfémet vásárolhattak meg, aminek tisztázott volt az eredete. Ez már a múlté. A leleményes tolvajok mostanában azzal sem fáradoznak, hogy felmásszanak a vasúti póznákra és úgy vágják le a telefonvezetékeket, hanem a földön állva, hosszú rudakon lévő kampókkal szaggatják le.- glaub Legfrissebb hírünk szerint Dombóváron a MÁV-tól ötvennégyezer forint értékben loptak el alumíniumot és rézkábelt. .. Lopják a síneket! Szerencsére nem a vonat kerekei alól, hanem egy forgalmon kívüli szakaszról tünedeznek el a sínek: az egykor szebb napokat is látott Me- zőhídvéget Dombóvárral ma már össze nem kötő vonalról. Legutóbb Fürgéd közeléből loptak el síneket, kapcsolószerkezeteket. A hiányt a tamási pályamester, Osztopányi János észlelte, aki rendszeresen ellenőrzi a vágányokat. Az eset amolyan szezonnyitónak is jó volt, a pályamester tapasztalata szerint ugyanis a „gyűjtögetés” idényjellegű munka, és tavasszal kezdődik. Mezőhídvég és Dombóvár között 1990-ben szűnt meg a vasúti közlekedés. A mintegy hetven kilométer hosszú sínpályából már 45 kilométer hiányzik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ennyit elloptak volna. A MÁV értékesítette a síneket, amelyre jó kereslet van - derül ki Grabant József, az Államvasutak dombóvári pályafenntartási főnökének szavaiból. Az egykori tamási vasútból korszerűsítik többek közt a gemenci kisvasutak de vitték már Gyöngyösre és Zalába is. Ezeket a síneket már nem gyártják - mondja Grabant József -, méterenként 23 kilogrammos súlyával jól bírja a terhelést. Persze a tolvajokat nem ez érdekli, hanem az ára. A MÁV legkevesebb 14 forintot kap a sínvas kilójáért, legalább ennyit ér az orgazdáknak is. A MÁV azért nem végzi önállóan a vasúti pálya bontását, mert szinte képtelenség megoldani a pálya őrzését, inkább „méterben” adják el. Síneket venni pedig rizikós. Előfordult, hogy összekötött sínbetéteket emeltek el - daruval az éj leple alatt. Kocsolánál tavaly egy 2,2 kilométeres szakaszt adtak el, innen 25 tonna sínt lovasí- tottak meg. A sín-üzlet fölét persze nem a „kétkezi munkások” szedik le. Az effektiv sínlopásért kilogrammonként 5- 6 forintot fizetnek, de akadnak olyanok is, akik egy-két üveg sörért hajlandók beállni segédnek. (tf) A miniszter 37 éve Szekszárdon „vette az akadályokat” Bakó Jenő kollégánk gazdag archívumában egy 37 évvel ezelőtt készült képen felfedeztük Kovács Lászlót. A tényszerűség kedvéért le kell szögeznünk, hogy nem a jelenlegi magyar külügyminiszter miatt őrizte a képet féltő gonddal, hanem a képen szintén szereplő néhai kollégánk, Bognár István miatt. A kép készültekor ő a Népújság újságírója volt, a mellette futó Kovács László pedig Szekszárdon katonáskodott. Amikor a külügyminiszter a héten megyénkbe látogatott, és kocsijából kiszállva látta, hogy a fotósok dolgoznak, tapasztalt szereplőként azzal humorizált, hogy ezek a „ki- szállós” képek borzasztóak szoktak lenni. Olyanok, mintha az ember a fején hordaná a zakóját. . . Nos, az ilyen és ehhez hasonló fotókat mi a szilveszteri számunkhoz tartogatjuk. A miniszter mindenesetre meglepődött, hogy lapunk egy róla készült, kevésbé protokoll fotóval is elő tudott rukkolni. Amikor megmutattuk Bakó Jenő 1961-ben készült képét, Kovács Lászlónak felderült az arca: — Igen, ez egy mezei futóversenyen lehetett. . .- Mikor volt Ön katona — 1959-ben vonultam be a seregbe. Nagy- tarcsán kezdtem ... 1960 kora nyarától ’62 elejéig voltam Szekszárdon. A berlini fal miatt több, mint két évet szolgáltam ... Emlékezetes, hogy 1961. augusztus 13-án épült fel a fal, emiatt meghosszabbodott az akkori sorállomány katonai ideje. — Ön a bevonulása előtt is aktívan sportolt? — Igen, kerékpároztam, elég jó minősítésű versenyző voltam. Szekszárdon erre nem volt lehetőség, viszont felfedeztem, hogy a Szekszárdi Dózsában lehetne atletizálni. így aztán oda jártam le, és 3000 akadályon meg 5 és 10 ezer méteren futottam. — Milyen rendfokozattal szerelt le? — Az őrmesterségig vittem. Egyébként legfeljebb szakaszvezető lehetett a sorállományú katona, ám én két alkalommal is Kiváló Katona lettem. Az elméleti tudás melA miniszter örült Bakó Jenő 37 évvel ezelőtti felvételének. E mostani pillanatot Gottvald Károly örökítette meg. lett ezért a címért is kellett futni, csak ott fegyverrel. ..- Sportol-e ma is? — Ma már nem futok, hanem teniszezem. Elég későn, majdnem ötven éves voltam, amikor elkezdtem. Futás vagy úszás közben lehet a NATO-csatlakozásról, EU- csatlakozásról, a magyar- szlovák vagy a magyar-román kapcsolatokról elmélkedni. így ez nem is pihentet igazán. Éppen ezért a tenisz a kedvencem, ott oda kell figyelni a játékra, mert másként a hálóba üti az ember a labdát.- Ha már futásról van szó: van-e olyan probléma, amely elől szívesen elfutna? — Nincs. Nem szoktam. Elfutni nem lehet a probléma elől, mert az mindig utoléri az embert.. . Hangyái
