Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-04 / 80. szám
Közéből SZÜKEBB SZÜLŐHAZÁNK Negyedik oldal A patak kiapadt, a bolgár kertészet megszűnt Melegbarna szemek, jóindulatú, barátságos tekintet, kiegyensúlyozott nyugalom. Csámpán, sok-sok fólia, paprika és paradicsom között él a feleségével, édesanyjával és négy gyerekével: Illéssel, Jor- dánnal, Józsival és a pici, kétéves Emíliával. Illés a dédnagypapáról kapta a nevét, aki a század elején érkezett a Duna partjára, magyarul egy árva szót sem tudott, csak bolgárul beszélt. Nyesev József az ősei foglalkozását folytatja: bolgárkertész.- Dregenováról, egy kis bolgár faluból érkeztek az őseim, megélhetést keresni jöttek, mert igen-igen nagy szegénységben éltek. Egy részük Bonyhád környékén telepedett le, a többiek jöttek tovább és itt Paks mellett a méltóságos úr kertészei lettek. Dédöregapám a két gyerekével érkezett és kezdett el dolgozni a paksi homokon. — Hogyan nézett ki egy klasszikus bolgár kertészet?- Bakhátas rendszerben, árasztással termesztettük a zöldségeket, egészen az ötvenes évekig. Magas, negyven centis bakhátakat húztunk, a tetejében zöldség volt, a két oldalában pedig vöröshagyma. Hetente egyszer megárasztottuk, s másfél Fent az édesanya, Nyesev lllésné, a nagy képen Nyesev József és felesége, lent a kis Emília fotó: bakó jenő hétig semmi mást nem kellett csinálni, csak kapálni a bakhátakat. A földünk végében kanyargott a patak, amelyből motor szívta ki a vizet, aminek nagy kapával mi nyitottunk széles utat a vízfolyásokba. Nem volt persze egyszerű a patak vizét a bakhátak között vezetni, hisz a föld sem volt egyenletes, s vigyázni kellett, hogy ne csapjon át a bakhát tetején. A palántákat melegágyban neveltük, nem helybe vetettük. Majdnem minden zöldségfélét lehetett nálunk találni: borsót, karalábét, karfiolt, káposztát, kelkáposztát, sörretket, szalvadorretket és persze főleg paprikát, paradicsomot. Gyönyörű zöldségeket árultunk, ami főleg annak köszönhető, hogy igen jó víznyerőhelyek voltak errefelé. Minden télen felmentünk Pestre, ahol egy bolgár magkereskedőnél bevásároltunk. Azóta sajnos a magkereskedő meghalt, a patak kiszáradt, a források kiapadtak, így aztán a hagyományos bolgár kertészet is megszűnt.- Hogyan hordták a piacra az árut?- Lovaskocsival. Elindultunk Szekszárdra este 11 órakor, a Sió hídnál megálltunk, a lovaknak abrakot adtunk és mentünk tovább. Mire visz- szaértünk Csámpára a piacról, már késő délután volt.-Jól meg lehetett élni ebből?- Nagyon meggazdagodni nem lehetett, de most már a negyedik generáció él meg tisztességesen a kertészkedésből. A téesz szervezés idején édesapám volt a főkertész, aztán úgy döntött, hogy marad a családi gazdálkodásnál. Akkor már volt villany is, úgyhogy a vizet árammal szívattuk fel a vert kutakból. Én már csak primőr paprikával, paradicsommal és uborkával foglalkozom kétezer négyszögölön, s igen nagy munkával, mert barnaszénnel fűtünk, s nem csak nappal.- Segítenek-e a nagy fiúk? — Nagyon szívesen segítenek mindenben. Itthon is és a piacozásban is. Az Illés most szerelt le, épületlakatos, a Jordán még tanul, szobafestő lesz a szakmája, a Józsika még csak általános iskolás, a pici Emmike meg a család szeme fénye. Be vannak fogva rendesen a fiúk, pedig fiatalok még. Mi idegeneket soha nem foglalkoztatunk, ha kiültetés van, az anyósomék, a sógorék segítenek.- Jártak-e Bulgáriában? — Igen, a Napos-parton, a 80-as években, nyaralni. Vittünk magunkkal címeket is, de Bulgáriában derült ki, hogy igen sok Dregenova nevű település van. így aztán sajnos nem mentünk egyikbe se. Egy egész bőröndre való családi iratunk van, benne bolgár nevek és címek. Talán egyszer, valamelyik gyerekben vagy unokában megmoccan valami s elindul vissza, a Balkánra, az ősök nyomába. D. Varga Márta Végigdolgozta a századat Egy asszony, akinek a személyi száma négyessel kezdődik Nem tudom hány olyan idős ember lehet, akinek a személyi száma 4-sel kezdődik, de bizonyára nem túl sok. A négyes ugyanis azt jelzi, hogy az illető a XIX. században született. Ezen kevesek közé tartozik Navreczki Józsefné, aki 1899. október 27-én Apari Katalin néven látta meg a napvilágot Sióagárdon. Kati néni átélte, átszenvedte az első, majd a második világháborút, a tanácsköztársaságot, az 56-os szabadság- harcot. A német és az orosz megszállást, a negyvenötös földosztást, a téeszesítést, majd ötven évvel később a földliciteket. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a XX. század sióagárdi krónikása, hiszen ezt a majdnem 100 évet egy helyen, szülőfalujában élte le. 14 évesen már permetezett — Itt, két házzal arrébb születtem a Kossuth Lajos utca 35-ben, onnan jöttem ide férjhez. Az egész életem munkával telt el, 14 évesen a permetezőgép már a hátamon volt. Több darab szőlőnk volt szerte a határban, a szekszárdi hegyen, Leányvárban, az egyik meg itt nem messze. Volt, mikor háromnaponként kellett permetezni. A gép ott volt az egyik szekéren állandóan, le sem vettük. Tizenöt éves voltam, amikor édesapám és a bátyám kiment a frontra, anyámmal ketten maradtunk. Két gyenge nőre maradt a gazdaság. A nővérem már férjnél volt, egy gyerekkel, anyám üzent neki, haza kellett jönnie. Hitvány, vékonyka lány voltam, de nekem kellett trágyázni, szántani az ökrökkel. Az ekét fel tudtam nyomni hátulról, a taligát meg odakötöttem, úgy mentünk. Olyan volt az egyik ökröm, hogy kitúrta a másikat, amikor szántottam. Jött egy nálam két évvel fiatalabb gyerek, Kati megállj, mondta. Odakötötte a járomhoz a szarvasjószágot, utána úgy mentünk, mint a villám. A hajnali öt órai harangszó már nem ért az ágyban, és este tíz óra előtt sosem jutottam ágyba. Nem tudtunk mit csinálni, muszáj volt bírni. Aratáskor megkértünk egy férfit, vágja le a búzát, azt mondta jó, de csak akkor, ha mindenestül az övé. Hát akkor inkább learattuk mi, nők. Halál és születés Amikor 1919-ben ide jöttem férjhez, hatan voltak a háznál, aztán tizenegy hónap alatt hárman lettünk. Tizenkilenc őszén vérhas járvány tört ki. Először meghalt a nagypapa, utána az anyósom, 1920. elején pedig férjhez ment a sógornőm. A lányom 1923-ban született, 1935-ben meghalt az uram tüdőtágulásban. Pedig ő nekem olyan jó férjem vót, soha nem káromkodott, egy korty bort nem ivott. Akkor egy ideig megint csak ketten maradtunk a munkára az apósommal. Sírva mondott le a földről Középparaszti birtokon gazdálkodtunk, 22 hold földünk volt. Jószág mindig volt az istállóban ölég, tehén, üsző, borjú, ló. Akkor volt csak kevés, amikor az FOTÓ: BAKÓ JENÓ oroszok kipucolták ezt a nagy istállót. A föld egy részétől 194748-ban meg kellett szabadulnunk, hogy meneküljünk a kulákságtól. Gyalog mentem a határon át felajánlani a kajmádi állami gazdaságnak a földünket. Sírtam az úton oda, meg visszafelé. Gyalog jártunk akkor mindenhová. Fejemen a kosárral, hátamon a batyuval vittem Tolnára, Bony- hádra eladni a túrót, tejfölt, gyümölcsöt. Hatvanöt éves korom körül nagyon beteg lettem, nem tudtam az ágyból se felkelni. Vizsgáltak az orvosok, de nem találták mi bajom, csak találgatták, azt mondták, talán reuma. A vejem elvitt Tatára egy orvoshoz, aki előtte Kínában élt. Kétszer voltam nála, tűkkel kezelt. Úgy meggyógyított, hogy azóta sem voltam beteg. Törődnek vele Itt élek, mióta férjhez mentem, ebben a házban. Mi a lányommal ott hátul, külön szobánk, konyhánk van, gázfűtéssel, tévével. Elől lakik az unokám - ő is már 54 éves - a feleségével. A dédunokám Szekszárdon lakik a családjával, két kis ükunokám van. Pár éve már semmit nem tudok itthon csinálni. A házból ki már nem megyek, csak az udvarra, ezzel a két mankóval. Reggel nyolc körül kelek, kilenc tájban reggelizek. Itt benn olvasgatok, meg a tévét nézem, minden műsort szeretek, de legjobban a híradót. Nem győzök hálát adni az Istennek, hogy nekem ilyen jó családom van, akik megbecsülnek, törődnek velem. F. Kováts Éva it) A Holló színház fél-e? Nem, de a fele... megyénkben járt Április elsejei jómadarak Éppen „Bolondok napján” látogatott Tolna megyébe a Holló színház két tagja: Dózsa Gergely és Bor László. A két fiúból természetesen áradt a jókedv, a humor... — Amit mi művelünk, az abszurd humor, de ugyanaz a humorérzék kell a megértéséhez, mint az egész élethez. A magyar humor szójátékait nem lehet lefordítani és külföldön elsütni. Például a „csip-csup” magyar nyelven vicces, de angolul nem. A Holló nevet egyébként Galla Miklós hozta be Magyarországra, pontosabban ilyen szó nem is létezett, ő találta ki. — Nálatok mást jelent ez a szó, mint az átlagembernek? Nálam például a holló egy madár. — Nálunk is! - vágják rá nevetve. — Az első CD-tek címe: Karaj. — A mi Karajunk műanyagból meg lézerből van, és sokkal olcsóbb, mint a bolti karaj. Többször meg lehet hallgatni, egy normális húst meg csak egyszer lehet elfogyasztani. A mi Karajunknak sokkal könnyebb az emésztése. — Tizennyolc dal van a CD-nken - számol utána Gergely. — Ez nagyon sok, de úgy is mondhatjuk, hogy kevés, de azt is, hogy éppen annyi. Azért választottuk a 18-at, mert az a 17 és a 19 között van, az a kettő pedig prímszám. A 18 a felnőtté válásnak a száma. Én például abszolút felnőttem, komoly ember lettem. Mindig lehet rám számítani, mindenhez értek szakmailag és emberileg (közben Laci folyamatosan suttogja: Nem igaz, ne higgyenek neki!), mindenki forduljon hozzám bátran mindenféle... tanáccsal, mert abszolút nem értek semmihez.- Tehát felnőttetek, de ez nem jelenti azt, hogy meg is komolyodtatok. — Terveztük, hogy egyszer kirukkolunk egy vérkomoly drámával, de Shakespeare és Brecht még várat magára. Bár a Csárdáskirálynővel már régóta kacérkodunk... meg a „Gyuricza grófnővel” - nevetnek össze a fiúk. — Azt nem ígérhetjük, hogy a következő lemezünk komolyabb lesz. Sőt! Inkább! Ugye? — Sőt, még plánébb! Sőt, még ső- tebb! — Mit jelent számotokra április elseje? — Nekünk bolondok napját, de szerintem másoknak is. Úgy nem szoktunk megviccelni ilyenkor senkit, hogy készülünk rá. Inkább csak véletlenül, ha úgy adódik. Nálunk a Holló színházban minden nap április elseje van, mi alapjáraton is így működünk. A bolondok napján jól érezzük magunkat, mert mindenki úgy viselkedik mint mi, és elvegyülhetünk az utcán. Turmixgéppel a fejünkön kimegyünk, magunk után húzzuk az éjjeliszekrényt. Gergely a i----- w i r- i in-ima.______jsm._______£.__ — i I Aki hiányzott: Galla Miklós magassága miatt nehezebben tud elvegyülni a tömegben. Ilyenkor magas sarkú helyett ő „mélysarkút” hord, ha ezt felveszi, úgy tíz centivel alacsonyabb lesz. Máté Réka ( i
