Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
Közeliül WKttgyedik oídfHHHHHHHRMRHHHHHMHBHHHHIH SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK A padláson gyűltek a régiségek Ódon pince saját kezűleg A sok gonddal és munkával felújított boltíves pincében kiállításon mutatkozik be a 13 termelő 80 bora. Itt zajlanak a borkóstolók is. (Folytatás az 1. oldalról.) Ehhez olyan kőművest és festőt sikerült találni, aki hajlandó volt a sokszor nem látványos, pepecselős munkát elvégezni, például a falak számtalan meszelését „leáztatni” az eredeti vakolatig és kibontani az utólag beépített falakat, hogy a mintegy öt méteres belmagasság teljes szépségében érvényesüljön. A legnagyobb fejtörést mégis Ördög Zoltán és felesége, Ágnes, a Borok Háza megnyitóján a ház alatti „szenespince” okozta a házaspárnak. A sok szemét és törmelék eltávolítása után kitűnt, hogy milyen jó formájú, boltíves helyiség ez. Szerencsés véletlen folytán éppen ekkoriban hirdetett pályázatot a városi önkormányzat mezőgazda- sági bizottsága olyan vállalkozók részére, akik a szekszárdi borvidék borait mutatnák be. Megszületett a döntés: a hajdani szenespincében Borok Háza kap otthont. Megindult a munka, amiből a család minden tagja kivette a részét. A kőművesmunkán kívül szinte mindent Ördög Zoltán és felesége, Ágnes csinált. Hangsúlyt helyeztek rá, hogy az épület jellegéhez és hangulatához, valamint a Borok Háza profiljához illeszkedjen minden. A régi szép téglafalakról lemaratták a többrétegű vakolatot, a téglákat újrafugázták. A földpadló helyét homokkőburkolat foglalta el. S következett a nagy munka: a berendezés. Mint Ágnes, a csapat „lakberendezője” elmondta, régi vágya volt, hogy egyszer ilyen munkába mélyedhes- sen el. Számtalan régi ötlet került megvalósításra, többek között öreg hordók „újrahasznosítása” a borok kiállítására. Mivel nagyon szereti a régiségeket, évek óta gyűltek a padláson olyan tárgyak, amik most csodálatosan illettek a Borok Házába. A dédmama tálalója, a százéves tükör, régi képkeretek, ládák, kármentő, teknő, s még hosszasan sorolhatnánk. A korhű és tájjellegű bútorokhoz tökéletesen illenek az ódon hatású kovácsoltvas lámpatestek, a parafaburkolatú eladópult, a natúr és fekete kerámiák, a zsákvászon kárpitok. Sikerült hangulatot, sajátos, egyéni stílust teremteni. Mindehhez persze kellett a férj, Zoltán, munkája, aki a helyreállítás nagy részét maga végezte. Szoller Zoltán fiatal fafaragó készítette a bejárat díszítését és az utcai cégtáblákat, a benti dekoráción pedig Ulakcsai Anna virágkötő végezte el az utolsó simításokat. A Rákóczi utcai Borok Háza nem csak a helyi termelők borainak bemutatása miatt figyelemreméltó, a kialakított miliő is méltán tarthat számot a látogatók érdeklődésére. A bejáratot díszítő faragás Szoller Zoltán munkája KÉPES HÍREK Indiai est a ZUG-ban Igazi különlegességben volt részük, akik péntek este a ZUG-ba mentek. A távoli India zenéjét és táncait hozta el Szekszárdra a Braja Ballaba Balladá együttes a hálás közönség nagy örömére. FOTÓ: NAGY RÓBERT Együtt mozgott a sok nagy család Második alkalommal rendezett sportnapot tegnap Tolnán a nagycsaládosok egyesülete. A Széchenyi iskola tornacsarnokában reggel több, mint százan gyülekeztek, hogy közös bemelegítéssel készüljenek fel - képünk - a mozgás- és látvány-programokra. Rendőrautó vezette fel a háztömb körüli futás mezőnyét, majd a vakvezető kutyák és gazdáik mutatkoztak be. Voltak családi sor- és váltóversenyek, valamint „rókavadászat”, kötélhúzás és nem maradhatott el a focimeccs sem .FOTÓ: GOTTVALD EGYET FIZET S - NEM AKÁRMILYEN - KETTŐT KAP! 46 Ft-os laphoz 148 Ft-os ajándék... Ugye ez egy meglepetés?! Önnek nem kell mást tennie, mint március 15-én megvásárolnia a Vasárnapi Tolnai Népújságot, s benne ajándékként megkapja a ldadványát, színes illusztrációkkal, fantasztikus receptekkel - különleges ételekkel, tippekkel. Hol lehet megvásárolni? A megyében több mint 300 árushelyen, hírlappavilonnál és a Tolnai Népújság kézbesítőinél. Keresse 15-én a Vasárnapi Tolnai Népújságot! Kérjük fordítson! három JÁTÉKUNK NYERTESEI: 1. Rauth Ruf ina, Szekszárd, Mérey u. 25/1. 2. Kocsis Csilla, Gyulaj, Kossuth u. 21 . 3. Krum Csabáné, Jágónak, Kossuth u. 66. 4. Balogh József, Medina, Dózsa Gy. út 5. 5. Kószpóri Györgyné, Tengelic, Bezerédj u. 11. 6. Szentes Józsefné, Hőgyész, Fő u. 5V. ~7. Fábián Andrásné, Kakasd, Kossuth u. 4. 8. Szegedi József, Kölesd, Úttörő u. 22. 9. Szakái László, Paks, Kishegyi u. 14. fsz. 2. 10. Pfaff Erika, Nagyvejke, Fő u. 32. GRATULÁLUNKI Az 50.000 Ft összértékben kisorsolt ajándékcsomagokat jövő héten juttatjuk el a nyertesek címére. A Kiadó. KÉPÚJSÁG ' " ' | VASÁRNAPI l .................... T olnai Népújság Másfél (e) etűdök páratlan ritmusra Nyolc éve dolgozik együtt a fővárosban a Másfél elnevezésű zenei formáció. A csapat még nem a toplistákról ismert elsősorban, hanem arról, hogy zenéjük hallatán a kritikusok olvadoznak. A Másfél szaxisa egy tamási fiatalember, Lukács Levente (28) azt mondja, az együttes nem alkuszik, de nem fut el a népszerűség elől. A Másfélről röviden: az 1996-os Viperagarzon című anyagukat több kritikus az év legjobb lemezének tartotta, és azóta sem fukarkodnak az elismerésekkel. Zenéjük veszélyes. Egy kis elborult Underground, némi metál, aztán jazz-rock savasán, acid-beütéssel, de a kortárs komolyzenével lére eresztve. Levente erre azt mondja, nem baj, mindenkinek megvan ez a skatu- lyázási kényszere. Az igazság az, hogy ha egy szám valamire hasonlítani kezd, akkor eldobják. A Másfél ne hasonlítson semmihez. A Viperagarzon tizenhárom nyolcados, az a fő, hogy páratlan ritmusok izgatták a zenekart, de ebből már jövünk kifelé - mentegetőzik. Na most, ez a sem egy, sem kettő - legalábbis a szaxis révén -, valahonnan a tamási úttörőzenekarból indult ki, ahol Levente Kék Duna-keringőt és hasonlókat játszott. Később Lulu (akkori óvónevén) a tamási gimnázium zenekarában jeleskedett billentyűn, lévén eredetileg zongorázni tanult. Szaxissá egyetemi évei alatt képezte magát a Másfélben. A zenekar persze megjárta a kezdő bandák rögös útját, azaz „végigment mindenféle megaláztatásokon, onnan kezdve, hogy Etyeken a művházban három parasztnéni előtt játszottunk, és egy részeg bácsika folyton magyar nótát kért tőlünk, addig, hogy a nem-tudom-milyen blues- fesztiválon őrjöngve követelték, hogy Doors-számot játszunk. Egyszer csak becsúszott egy bajai EFOT 1992-ben, amikor először vették a lapot, és sikerült valamilyen közönséget találnunk” - emlékszik vissza. Mára egész határozott kis közönséget vonzanak a Másfél (e) etűdök: „az alap- Másfél-hangulatot egy kicsit művészarcok hozzák, ők nem fordítottak hátat a zenekarnak akkor sem, amikor nagyobb lett a közönség” - mondja Levente. „És vannak egészen fiatalok, tizenévesek, de ők is a zenéért jönnek, nálunk nincs színpadi produkció, látvány, bár vannak díszleteink.” Nem tiltakozik az ellen sem, hogy országosan ismert legyen a Másfél, akár Tamásiban is fellépjen. (Tavaly Szekszárdon elmaradt egy koncertjük.) „Egyvalamiben nem akarunk változtatni: azt a zenét csináljuk, amit mi akarunk. Nem kell félteni a népszerűségtől, menjen akár a Danubiuson, ezzel is növeljük a színvonalát.” Egyelőre azonban még a művészberkekben jobban megy: Másfél-zene festi alá Nyitrai Márton, a berlini filmfesztiválon is sikerrel játszott kisjátékfilmjét, a Villamost - ez CD-Ro- mon is megjelent -, és a pécsi kamaraszínházban bemutatott Székely János- drámát, a Caligula helytartóját. Tóth Ferenc
