Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

tottak. Főként a fiatal nők vettek fel szívesen sötétzöld, királykék, bíbor, illetve fehér ruhát. A jó alakúak közül sokan választottak olyan fa­zont, amin nem hátul, ha­------- nem például oldalt, ™ csípőtájon voltak sej­telmes kivágá­sok. venter Az izorgia kavalkádja Nemrégiben Tolnán, az Alimentál étte­remben ütött tanyát egy estére az ínyenc Klub. A „kívülállók” körében nem ritka az a vélemény, mely szerint az ínyenc Klub tagsága nem tel­jesen érintetlen a sznobizmustól. En­nek eldöntése termé­szetesen meghaladja ítélőképességünket, ám sokkal lényege­Egyszerű kis koktelruha, hozzá illő parókával a juh- tenyésztők összejövetelére Kisestélyi hozzá illő haj- és szemdísszel. A tervezői ál­tal „Dajan” modellnek ne­vezett összeállítást első­sorban a közel-keleti tér­ségben rendezett bálokra ajánlják. Kivételes esetben hátrányos helyzetű (fél­szemű hölgyek) is viselhe­tik a szemellenzőt közepére tett tálból, nem bírván ellenállni a csábítás­nak. Amit aztán később ugyancsak megbán, amikor hozzák a szarvashúsból ké­szült vadragut. Ilyenkor saj­nálja, hogy nincs két gyomra, de azért csak csipe­get egy keveset ebből is. Ezért aztán, amikor a rétest hozza a pincér, már csak só­hajtozik és sürgősen a tánc­parkettre vonul, hogy le­rázza a vacsorát. Éjfél után a mulatságot tombolasorsolás szakítja félbe. Mindenki a fődíjat lesi, nevezetesen ki lőheti ki a vaddisznót vagy a szarvast. f. kováts Még mindig dívik a fekete A fekete szín továbbra is tarja elsőségét a hölgyeknél. A testhez simuló fazontól a spanyolos hatású fodorfel­hőt bodrozó ruhaköltemé­nyekig minden megtalálható volt ebben a színben. A leg­gyakoribb díszítés a tüll és a csipke, de tollal és bársony­nyal is szívesen kombinálták a ruhákat, amiket gyakran arany, illetve ezüst színű ka­bátkával vagy kesztyűvel „dobtak fel” viselőik. nagyon finom lenni, hanem például hússal töltve, tejszí­nes spenóttal is képes har­móniát kovácsolni az ember szájában. A zöldséges sült csirkecomb elfogyasztása során pedig arra is rádöb­benhetett a vendég, hogy a zöldborsó párolt, zsenge hü­velye is „szájba való”. Külön kell szólni az igen nagy gonddal összeváloga­tott Takler-féle borokról, amelyekről kiderült, hogy más az ízük az étel elfo­gyasztása előtt, és más, telje­sebb lehet a zamatuk, ha ki­választott étel-párjukkal együtt fogyasztjuk őket. Az est koronája a sajttál volt, mindenféle, a sarki ABC-kben nem mindig kap­ható sajtféleségekkel, dióge­rezdekkel, gyümölcsökkel. Ezután pedig már csak a leg­elvetemültebb „nem klub­tag” gondolhatta magában, hogy csak némi édesség el­fogyasztása hiányzott a gasztronómiai élvezet töké­letes beteljesüléséhez. Az élmény teljessé tételéhez persze kellett az is, hogy ne csorba, mosogatóvíztől sikam­lós tányérokról kínál­ják magukat a külön­legességek a kíváncsi szájaknak és nyelvek­nek. Teljesen elfogu­latlan vélemények sze­rint a tolnai miliő, a vendéglátás színvo­nala összhangban volt az ínyencségekkel. Steinbach Sejtelmes kivágások Voltak hölgyek azért szép számmal, akik úgy vélték, a fekete már túlságosan „egyenruhás”, ők színt vál­sebb, hogy egy-egy ilyen esemény - „nem klubtagok” véleménye szerint is - ma­gasfokú gasztronómiai élve­zetet nyújt, ráadásul úgy, hogy a különleges ételek kö­zött tobzódó vendéget a szakma jelesei fogják kézen, és igazítják el szakértő mó­don az ízorgia buja, rejtel­mes kavalkádjában. Tolnán sem történt ez másként. Az alkalmi vendég akár úgy is érezhette magát, mintha a francia televízió gasztronómiai félórájába csöppent volna. A vajas kenyéren és krumplipaprikáson nevelke­dett „nem klubtagnak” mindjárt az előételeknél le tudott esni az álla, hiszen az aszpikos lazac, vagy a ka­viár, ráadásul mártással megbolondítva nem tartozik a kúraszerűen alkalmazott étkek közé. A palócleves elfogyasztása után az ínyesmesterek arról győzték meg a ízlelőközön­séget, hogy a hagyma ko­rántsem csak összevag­dosva, zsírban pirítva tud Se mell, se far, se semmi. Nyakigláb, depressziós, vizsgadrukktól gyötört kamaszlányoknak az érett­ségi vizsgára. Külön előny, hogy az összeállítást fiúk m is hordhatják SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Puccos cuccok, avagy mi a báli módU Fantázia, könnyedség, ele­gancia virágos fejdísszel - virágbolt-tulajdonosoknak Sokféle mulatság van manapság, megszámlálni sem lehet hányféle szer­vezet, egyesület, társu­lás, kör hányfajta bált, estélyt, mulatságot ren­dezett farsangkor. Az alábbiakban az Idei bálo­kon szerzett tapasztalata­ikat osztják meg Önökkel munkatársaink. Ha osztályozni kellene a far­sangi összejöveteleket, két nagy csoportot lehetne ki­alakítani, a „puccos bálok” kategóriáját, meg a többit. Ahol egymást méregetik Az előbbit már a belépőjegy áráról fel lehet ismerni: a szerény négyezertől száz­ezerig terjed a kategória. Az ár szelektál, ide akárki nem mehet. Nem is megy, mert itt a hölgyek csörgetik az arany ékszereiket és csendben mé­regetik egymást, kin, milyen drága ruha van. A férfiak meg a főnökeiket vagy a ver­senytársaikat figyelik csend­ben, ki milyen autóval, me­lyik nővel jött, ki, kivel ül egy asztalnál. Kínosan vi­gyáznak arra mit mondanak, mit rendelnek a pincértől és kivel táncolnak. Mindenki viselkedik, senki nem érzi jól magát. A bálok másik fajtája az, ahol a résztvevők egysze­rűen jól érzik magukat. Az elmúlt szezonban ilyen volt a hőgyészi vadásztársaság által rendezett vadászbál. Nem mindegy ki hogy lő A vadászbál arról „ismerszik meg”, hogy a résztvevő fér­fiak többsége zöld ruhában jelenik meg, aminek több praktikuma is van. Egyrészt elég ötven év alatt egyetlen öltönyt csináltatni, másrészt soha nem megy ki a divat­ból. A másik vonzó dolog a vacsora, ami természetesen vadételekből áll. Jelen eset­ben a jägermeister vagy a hubertus étvágycsináló ape­ritifek után első fogásként mindjárt ott a fácánleves. Ezt követi a húsos káposzta, ami egyébként „sima” köznapi étel lenne, de ez esetben a vaddisznóhústól és az aranykezű szakácstól átlé­nyegül valami olyan csodás ízharmóniájú étekké, hogy a jobb étvágyú vendég két- szer-háromszor is merít ma­gának a szépen terített asztal A tündéd tévériporter nem akar sárkánnyá válni Barabás Évi örök moso­lyát jól ismerik a bony­hádi és paksi nézők a helyi tévék műsoraiból. Nézettségi indexe mos­tantól megemelkedik - a tündéri hölgy az MTV1 híradójának riportere lett. — Nehéz feladatot vállaltam, nőnapi interjút kell készíte­nem. Legyen fiatal, csinos, okos, tehetséges, szólt a ver­dikt. Ilyen nincs - gondoltam- vagy ha van, az férfi. Itt tar­tottam, mikor bekattant a neved. — Kösz. Azt viszont tud­nod kell, hogy én fiú szeret­tem volna lenni. — így már érthető. De félre az iróniával, ha teljesül a vá­gyad, azt valószínűleg mi fér­fiak sajnálnánk a legjobban. Ugye ma már nem bánod, hogy nőnek születtél? — Számon is kértem ott­hon, hogy miért nem szület­tem fiúnak. Szüleim nem na­gyon tudtak magyarázatot adni. Mikor aztán a tesómat nagyon fiúnak várták, Apu két napig vigasztalta Anyu­kámat: jó lesz az a lány is. Azóta büszke lányos apa! Ma már persze másként gondo­lom. Ezzel a természettel biz­tos, hogy nem tudnék férfi­ként talpon maradni. Leg­alább is aszerint, amit én el­várok egy férfitól: hogy biz­tonságot nyújtson, küzdjön oroszlánként, újra és újra áll­jon talpra. — A pályafutásod, a sike­reid ezzel szemben arról be­szélnek, hogy egy nő is képes minderre. — Nem vagyok elég tuda­tos. A férfiak harcolnak, megküzdenek másokkal, nem lelkiznek annyit, mint mi. Persze örülök annak, hogy sikerült megőriznem a gyermeklelkemet. Rettenete­sen megvisel, ha körülöttem veszekedést látok, a feszült­séggel teli csend is kikészít. Egy férfi ezeken biztos köny- nyebben túlteszi magát, ká­romkodik egyet és el van in­tézve. — Én viszont azt gondo­lom, nagyon sok előnye van annak, hogy valaki nő. Ma­radjunk a szakmánál. Te biz­tosan könnyebben leveszed a lábáról a riportalanyodat, egy mosollyal többet érsz el, mint mi, sok kérdéssel. — Sokáig úgy voltam ma­gammal, hogy nem vagyok elég szép, emiatt folyton arra törekedtem, hogy jobban te­gyem a dolgom. Úsztam pél­dául, és a medence szélén iri­gyeltem más lányokat, kar­csúbbnak, jobb alakúnak lát­tam őket. Éppen ezért úgy éreztem, belülről kell jobb­nak lennem, jobb eredmé­nyeket kell elérnem. így van ez a pályán is. Nem azzal fog­lalkoztam, hogy nézek ki, arra gondoltam, ha jobban csinálom, arra felfigyelnek, észreveszik. Szóval, soha nem éreztem, hogy előny lenne, hogy nő vagyok, hogy ez látszik rajtam, mert mond­juk szoknyában vagyok. — Nem is emlékszel egyet­len esetre sem? — De, persze akadt azért ilyen. Például, mikor a Kuncze Gábor Szekszárdon járt. Tudod, hogy van, min­den újságírónak ki van mérve az ideje, kivárod a sorod, két kérdés és kész. Nos én akkor túlléphettem ezt, négy kérdé­semre is válaszolt, valószínű­leg szimpatikus voltam szá­mára. Vagy a TelePaks maga­zinműsoraiban sok riportot készíthettem férfiakkal, és azért tettek megjegyzéseket, hogy ilyen szemeknek nehéz ellenállni. Érzem, tudok úgy nézni, hogy van mögötte „hátsó szándék”.- Bár most fordított a sze­reposztás, de tanúsíthatom, ez így van. Elárulod a hátsó szándékod? — Na persze, ti mindjárt félreértitek. Azt szeretném, ha a védelemre szoruló lányt látnák bennem, mert a férfi­aknak ez a szerep nagyon tet­szik. Büszkék, ha érzik, szükség van rájuk, nélkülük nem élne meg a nő. Vágynak persze a szeretetünkre, de, hogy ezt mennyire nem vall­ják be! Pedig ők is voltak kis­gyermekek. Nem igaz, hogy le lehet vetkőzni azt, hogy aranyos, őszinte volt, hogy ki tudta fejezni az érzelmeit. Hogy tudják ezt a férfiak elfe­lejteni! A nők is elsárkányo- sodnak persze, de a gyer­mekkort kevésbé felejtik el.- Számítasz arra, hogy te is elsárkányosodsz? — Azon vagyok, hogy ez ne történjen meg. Ha észre- veszem a jeleit - leginkább otthon, családi körben - azonnal szólók magamnak: Évi, kezdesz hasonlítani a nagymamádra! Erre azért büszke is vagyok, nagyon erős asszony volt, nem bá­nom, ha hozzá hasonlítanak.- A féltékenység a nők kö­zött nem ritka jelenség. Te si­keres vagy, érzel ilyesmit? — Most is érzem. Nem ér­tem az okát, ha én nem bán­tottam senkit, miért hara­gudhat bárki is rám? Egy biz­tos tulajdonságom van, az a jóra törekvés.- Talán irigylik a tehetsé­gedet, vagy éppen az őzike szemeidet. — Igen, de az őzike szeme­imet Apukám és Anyukám rakta össze, én csak hasz­nálni tudom. Az embernek vannak adottságai, amelyeket meg kell őrizni és használni kell. A szakmámból adódóan valóban reflektorfényben le­hetek, de ettől nem érzem kü­lönbnek magam. Nagyon sok nőt ismerek, akikre felnézek, akiket nagyon tisztelek, na­gyon okosnak, nagyon céltu­datosnak tartom őket. A fél­tékenység nagyon fáj, hosszú ideig rágódom rajta. Nem ér­tem. A saját életem élem, a saját céljaimat valósítom meg. Egyszer egy férfi mondta nekem: nem az a fon­tos honnan jössz, hanem hová tartasz! Persze soha nem felejthetem el a csalá­dom, akkora szeretet volt, van nálunk, ami igazán ritka­ság. És ha már ez egy nőnapi beszélgetés: Anyukám az igazi nő! Azt hiszem vele kel­lett volna beszélgetned, nem velem! Rákosi Gusztáv 4

Next

/
Thumbnails
Contents