Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
tottak. Főként a fiatal nők vettek fel szívesen sötétzöld, királykék, bíbor, illetve fehér ruhát. A jó alakúak közül sokan választottak olyan fazont, amin nem hátul, ha------- nem például oldalt, ™ csípőtájon voltak sejtelmes kivágások. venter Az izorgia kavalkádja Nemrégiben Tolnán, az Alimentál étteremben ütött tanyát egy estére az ínyenc Klub. A „kívülállók” körében nem ritka az a vélemény, mely szerint az ínyenc Klub tagsága nem teljesen érintetlen a sznobizmustól. Ennek eldöntése természetesen meghaladja ítélőképességünket, ám sokkal lényegeEgyszerű kis koktelruha, hozzá illő parókával a juh- tenyésztők összejövetelére Kisestélyi hozzá illő haj- és szemdísszel. A tervezői által „Dajan” modellnek nevezett összeállítást elsősorban a közel-keleti térségben rendezett bálokra ajánlják. Kivételes esetben hátrányos helyzetű (félszemű hölgyek) is viselhetik a szemellenzőt közepére tett tálból, nem bírván ellenállni a csábításnak. Amit aztán később ugyancsak megbán, amikor hozzák a szarvashúsból készült vadragut. Ilyenkor sajnálja, hogy nincs két gyomra, de azért csak csipeget egy keveset ebből is. Ezért aztán, amikor a rétest hozza a pincér, már csak sóhajtozik és sürgősen a táncparkettre vonul, hogy lerázza a vacsorát. Éjfél után a mulatságot tombolasorsolás szakítja félbe. Mindenki a fődíjat lesi, nevezetesen ki lőheti ki a vaddisznót vagy a szarvast. f. kováts Még mindig dívik a fekete A fekete szín továbbra is tarja elsőségét a hölgyeknél. A testhez simuló fazontól a spanyolos hatású fodorfelhőt bodrozó ruhakölteményekig minden megtalálható volt ebben a színben. A leggyakoribb díszítés a tüll és a csipke, de tollal és bársonynyal is szívesen kombinálták a ruhákat, amiket gyakran arany, illetve ezüst színű kabátkával vagy kesztyűvel „dobtak fel” viselőik. nagyon finom lenni, hanem például hússal töltve, tejszínes spenóttal is képes harmóniát kovácsolni az ember szájában. A zöldséges sült csirkecomb elfogyasztása során pedig arra is rádöbbenhetett a vendég, hogy a zöldborsó párolt, zsenge hüvelye is „szájba való”. Külön kell szólni az igen nagy gonddal összeválogatott Takler-féle borokról, amelyekről kiderült, hogy más az ízük az étel elfogyasztása előtt, és más, teljesebb lehet a zamatuk, ha kiválasztott étel-párjukkal együtt fogyasztjuk őket. Az est koronája a sajttál volt, mindenféle, a sarki ABC-kben nem mindig kapható sajtféleségekkel, diógerezdekkel, gyümölcsökkel. Ezután pedig már csak a legelvetemültebb „nem klubtag” gondolhatta magában, hogy csak némi édesség elfogyasztása hiányzott a gasztronómiai élvezet tökéletes beteljesüléséhez. Az élmény teljessé tételéhez persze kellett az is, hogy ne csorba, mosogatóvíztől sikamlós tányérokról kínálják magukat a különlegességek a kíváncsi szájaknak és nyelveknek. Teljesen elfogulatlan vélemények szerint a tolnai miliő, a vendéglátás színvonala összhangban volt az ínyencségekkel. Steinbach Sejtelmes kivágások Voltak hölgyek azért szép számmal, akik úgy vélték, a fekete már túlságosan „egyenruhás”, ők színt válsebb, hogy egy-egy ilyen esemény - „nem klubtagok” véleménye szerint is - magasfokú gasztronómiai élvezetet nyújt, ráadásul úgy, hogy a különleges ételek között tobzódó vendéget a szakma jelesei fogják kézen, és igazítják el szakértő módon az ízorgia buja, rejtelmes kavalkádjában. Tolnán sem történt ez másként. Az alkalmi vendég akár úgy is érezhette magát, mintha a francia televízió gasztronómiai félórájába csöppent volna. A vajas kenyéren és krumplipaprikáson nevelkedett „nem klubtagnak” mindjárt az előételeknél le tudott esni az álla, hiszen az aszpikos lazac, vagy a kaviár, ráadásul mártással megbolondítva nem tartozik a kúraszerűen alkalmazott étkek közé. A palócleves elfogyasztása után az ínyesmesterek arról győzték meg a ízlelőközönséget, hogy a hagyma korántsem csak összevagdosva, zsírban pirítva tud Se mell, se far, se semmi. Nyakigláb, depressziós, vizsgadrukktól gyötört kamaszlányoknak az érettségi vizsgára. Külön előny, hogy az összeállítást fiúk m is hordhatják SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Puccos cuccok, avagy mi a báli módU Fantázia, könnyedség, elegancia virágos fejdísszel - virágbolt-tulajdonosoknak Sokféle mulatság van manapság, megszámlálni sem lehet hányféle szervezet, egyesület, társulás, kör hányfajta bált, estélyt, mulatságot rendezett farsangkor. Az alábbiakban az Idei bálokon szerzett tapasztalataikat osztják meg Önökkel munkatársaink. Ha osztályozni kellene a farsangi összejöveteleket, két nagy csoportot lehetne kialakítani, a „puccos bálok” kategóriáját, meg a többit. Ahol egymást méregetik Az előbbit már a belépőjegy áráról fel lehet ismerni: a szerény négyezertől százezerig terjed a kategória. Az ár szelektál, ide akárki nem mehet. Nem is megy, mert itt a hölgyek csörgetik az arany ékszereiket és csendben méregetik egymást, kin, milyen drága ruha van. A férfiak meg a főnökeiket vagy a versenytársaikat figyelik csendben, ki milyen autóval, melyik nővel jött, ki, kivel ül egy asztalnál. Kínosan vigyáznak arra mit mondanak, mit rendelnek a pincértől és kivel táncolnak. Mindenki viselkedik, senki nem érzi jól magát. A bálok másik fajtája az, ahol a résztvevők egyszerűen jól érzik magukat. Az elmúlt szezonban ilyen volt a hőgyészi vadásztársaság által rendezett vadászbál. Nem mindegy ki hogy lő A vadászbál arról „ismerszik meg”, hogy a résztvevő férfiak többsége zöld ruhában jelenik meg, aminek több praktikuma is van. Egyrészt elég ötven év alatt egyetlen öltönyt csináltatni, másrészt soha nem megy ki a divatból. A másik vonzó dolog a vacsora, ami természetesen vadételekből áll. Jelen esetben a jägermeister vagy a hubertus étvágycsináló aperitifek után első fogásként mindjárt ott a fácánleves. Ezt követi a húsos káposzta, ami egyébként „sima” köznapi étel lenne, de ez esetben a vaddisznóhústól és az aranykezű szakácstól átlényegül valami olyan csodás ízharmóniájú étekké, hogy a jobb étvágyú vendég két- szer-háromszor is merít magának a szépen terített asztal A tündéd tévériporter nem akar sárkánnyá válni Barabás Évi örök mosolyát jól ismerik a bonyhádi és paksi nézők a helyi tévék műsoraiból. Nézettségi indexe mostantól megemelkedik - a tündéri hölgy az MTV1 híradójának riportere lett. — Nehéz feladatot vállaltam, nőnapi interjút kell készítenem. Legyen fiatal, csinos, okos, tehetséges, szólt a verdikt. Ilyen nincs - gondoltam- vagy ha van, az férfi. Itt tartottam, mikor bekattant a neved. — Kösz. Azt viszont tudnod kell, hogy én fiú szerettem volna lenni. — így már érthető. De félre az iróniával, ha teljesül a vágyad, azt valószínűleg mi férfiak sajnálnánk a legjobban. Ugye ma már nem bánod, hogy nőnek születtél? — Számon is kértem otthon, hogy miért nem születtem fiúnak. Szüleim nem nagyon tudtak magyarázatot adni. Mikor aztán a tesómat nagyon fiúnak várták, Apu két napig vigasztalta Anyukámat: jó lesz az a lány is. Azóta büszke lányos apa! Ma már persze másként gondolom. Ezzel a természettel biztos, hogy nem tudnék férfiként talpon maradni. Legalább is aszerint, amit én elvárok egy férfitól: hogy biztonságot nyújtson, küzdjön oroszlánként, újra és újra álljon talpra. — A pályafutásod, a sikereid ezzel szemben arról beszélnek, hogy egy nő is képes minderre. — Nem vagyok elég tudatos. A férfiak harcolnak, megküzdenek másokkal, nem lelkiznek annyit, mint mi. Persze örülök annak, hogy sikerült megőriznem a gyermeklelkemet. Rettenetesen megvisel, ha körülöttem veszekedést látok, a feszültséggel teli csend is kikészít. Egy férfi ezeken biztos köny- nyebben túlteszi magát, káromkodik egyet és el van intézve. — Én viszont azt gondolom, nagyon sok előnye van annak, hogy valaki nő. Maradjunk a szakmánál. Te biztosan könnyebben leveszed a lábáról a riportalanyodat, egy mosollyal többet érsz el, mint mi, sok kérdéssel. — Sokáig úgy voltam magammal, hogy nem vagyok elég szép, emiatt folyton arra törekedtem, hogy jobban tegyem a dolgom. Úsztam például, és a medence szélén irigyeltem más lányokat, karcsúbbnak, jobb alakúnak láttam őket. Éppen ezért úgy éreztem, belülről kell jobbnak lennem, jobb eredményeket kell elérnem. így van ez a pályán is. Nem azzal foglalkoztam, hogy nézek ki, arra gondoltam, ha jobban csinálom, arra felfigyelnek, észreveszik. Szóval, soha nem éreztem, hogy előny lenne, hogy nő vagyok, hogy ez látszik rajtam, mert mondjuk szoknyában vagyok. — Nem is emlékszel egyetlen esetre sem? — De, persze akadt azért ilyen. Például, mikor a Kuncze Gábor Szekszárdon járt. Tudod, hogy van, minden újságírónak ki van mérve az ideje, kivárod a sorod, két kérdés és kész. Nos én akkor túlléphettem ezt, négy kérdésemre is válaszolt, valószínűleg szimpatikus voltam számára. Vagy a TelePaks magazinműsoraiban sok riportot készíthettem férfiakkal, és azért tettek megjegyzéseket, hogy ilyen szemeknek nehéz ellenállni. Érzem, tudok úgy nézni, hogy van mögötte „hátsó szándék”.- Bár most fordított a szereposztás, de tanúsíthatom, ez így van. Elárulod a hátsó szándékod? — Na persze, ti mindjárt félreértitek. Azt szeretném, ha a védelemre szoruló lányt látnák bennem, mert a férfiaknak ez a szerep nagyon tetszik. Büszkék, ha érzik, szükség van rájuk, nélkülük nem élne meg a nő. Vágynak persze a szeretetünkre, de, hogy ezt mennyire nem vallják be! Pedig ők is voltak kisgyermekek. Nem igaz, hogy le lehet vetkőzni azt, hogy aranyos, őszinte volt, hogy ki tudta fejezni az érzelmeit. Hogy tudják ezt a férfiak elfelejteni! A nők is elsárkányo- sodnak persze, de a gyermekkort kevésbé felejtik el.- Számítasz arra, hogy te is elsárkányosodsz? — Azon vagyok, hogy ez ne történjen meg. Ha észre- veszem a jeleit - leginkább otthon, családi körben - azonnal szólók magamnak: Évi, kezdesz hasonlítani a nagymamádra! Erre azért büszke is vagyok, nagyon erős asszony volt, nem bánom, ha hozzá hasonlítanak.- A féltékenység a nők között nem ritka jelenség. Te sikeres vagy, érzel ilyesmit? — Most is érzem. Nem értem az okát, ha én nem bántottam senkit, miért haragudhat bárki is rám? Egy biztos tulajdonságom van, az a jóra törekvés.- Talán irigylik a tehetségedet, vagy éppen az őzike szemeidet. — Igen, de az őzike szemeimet Apukám és Anyukám rakta össze, én csak használni tudom. Az embernek vannak adottságai, amelyeket meg kell őrizni és használni kell. A szakmámból adódóan valóban reflektorfényben lehetek, de ettől nem érzem különbnek magam. Nagyon sok nőt ismerek, akikre felnézek, akiket nagyon tisztelek, nagyon okosnak, nagyon céltudatosnak tartom őket. A féltékenység nagyon fáj, hosszú ideig rágódom rajta. Nem értem. A saját életem élem, a saját céljaimat valósítom meg. Egyszer egy férfi mondta nekem: nem az a fontos honnan jössz, hanem hová tartasz! Persze soha nem felejthetem el a családom, akkora szeretet volt, van nálunk, ami igazán ritkaság. És ha már ez egy nőnapi beszélgetés: Anyukám az igazi nő! Azt hiszem vele kellett volna beszélgetned, nem velem! Rákosi Gusztáv 4
