Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
Hétfő esti jazz-varázs Egy hangverseny-beszámoló (ha úgy tetszik: kritika) természetesen sosem lehet csak és kizárólag „objektív”, hiszen a szerzőjét legalább úgy érik a zenei élmény szubjektív benyomásai, mint a közönséget - akit egyébként sem érdekel más, mint amit hall és lát, hogyan érzi magát. Nos, a Szekszárd Bigband február 23-i, hétfő esti koncertjén a Babits művelődési házat zsúfolásig megtöltő közönség nagyon jól érezhette magát, hiszen ha az élettan nem szabna határt a muzsikusok teljesítőképességének, valószínűleg még órákig élvezte volna a ráadásokat követően is a koncertet, - a lelkes ovációk és tapsvihar legalább is erre utalt. Ezúttal igen könnyű elfogulatlanul beszámolni erről az estről, éppen ezért - kissé szokatlanul talán - tőmondatokban foglalható mindaz, ami történt, amit hallottunk-láttunk. Tehát: A Bigband fennállása óta a legmagasabb színvonalú - itthoni - produkcióját nyújtotta. A zenészek egyenként is és együttesként is. A műsorválasztás kitűnő volt. Egyetlen nem helyénvaló „megcsukló” vagy dinami- kailag nem pontosan illő hang, illetve fúvóskórus rész nem volt hallható. Aligha lehetett nem észrevenni, hogy a közelmúlt lemezfelvételével kapcsolatban milyen kőkemény, odaadó munka folyhatott. Ezen az estén egyértelműen egy európai színvonalú bigband muzsikált. Két muzsikus külön említését kizárólag az indokolja, hogy főszerepet vállaltak a produkcióban: a „főnök” Pecze István kiváló szólói (a fantasztikusan szép hangú új trombitán) mellett a betanítás, dirigálás terén, Tóth Viktor a szaxofon improvizációkkal. Tóth nemcsak kiválóan kezeli hangszerét, — ez kevés lenne a műfajban - hanem röviden: tökéletesen „érzi” a jazzt, ízlése, stílusa van. Igen komoly zenei karrier várhat rá. A vendégek: Palotai István nagyszerű trombitaszólói méltán arattak nagy sikert. Jó ötlet volt egyébként is vendégeket hívni, s hogy mennyire jó, azt a Cotton Club Singers produkciója igazolta. A közönség zöme aligha hallotta még őket, legalábbis „élőben”, így feltehetően csak az első számuk után jött rá, hogy - ebben a stílusban - Európa legjobb vokál „vegyes”-quartettjét élvezheti. A műfajban járatosak tudják (és „hallják”), hogy ők a világhírű patinás amerikai Manhattan Transfer vokálquartettet tekintik - bevallottan - példaképnek. Mégsem őket utánozzák, csak a zenei, illetve éneklési stílus hasonló, de mégis egyéni. Rájuk ismerni már, han nem is tudjuk, hogy ők énekelnek. Ismét csak röviden: Zsédenyi Adrienn, Szűcs Gabriella, László Boldizsár és Fehér Gábor elképesztő ösztönös muzikalitással és jazz affinitással énekel, ráadásul a legnehezebb hangszereléseket is a játszi könnyedség látszatával, fantasztikus hangulatot keltve adják elő. Nagy előny a hangszíneik, hangfekvéseik szinte ideális különbözősége. Ritmikailag éppoly tökéletesen „együtt vannak”, mint magában az énekben. Mellesleg: kitűnő színpadi megjelenés, mozgás, tökéletes angol („jazz-es angol”) kiejtés és még valami, amit - minden eddigi véleményre rácáfolva - bebizonyítottak: magyarul is lehet jazz-t énekelni! A két a capella zulu népdaltól eltekintve a Bigband kísérte őket, úgy, mintha ki tudja mióta dolgoznának együtt! (Holott, tudjuk, hogy alig-alig volt alkalom együtt próbálni). A közönségsiker, úgy tűnik, minden eddigi szekszárdi jazzkoncertét meghaladta. Méltán. Immár visszavonhatatlan tény: Szekszárd a klasszikus, illetve a kórusmuzsika mellett ma már a jazz hazai fellegvárává lett. Ez a hétfő este pedig a jazz szekszárdi ünnepe volt. (-k) Az elnök úr és a családja nagyon jól érzi magát Szekszárdon Bor, hit, bizalom és atmoszféra A múlt nyár óta új elnöke van a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt.- nek, Burkhard Nesslinger személyében, aki családjával Németországból érkezett Magyarországra. Az elmúlt hónapokban a Szekszárd és Szedres között felújított gyönyörű kúria, a Hotel Génia lett az új otthonuk. Nesslinger úr fiatalos megjelenésű, kedves, nyílt ember. A vendéglátó jogával elsőként ő kérdez, minden érdekli ami magyar. Jelenleg intenzíven tanulja a nyelvünket, de még tolmács segítségével beszélgettünk. — Ón mikor járt először Magyarországon? — Úgy tizenöt évvel ezelőtt, de ezt követően gyakran jöttem ide. Németországban a mezőgazdaság területén dolgoztam, ezen belül is a takarmányozással, de agrárújságíróként is írtam szakmai anyagokat. Úgy két évvel ezelőtt kerestek meg ezzel a lehetőséggel, én akkor azt mondtam szívesen jönnék Magyarországra. Több barátom is volt már addig is itt, főleg Budapesten. A múlt nyáron került sor konkrétan arra, hogy elvállaljam ezt a munkát. Örömmel jöttünk a családommal együtt. — Úgy tudom a felesége francia. — Valóban, Bordeaux mellett nőtt fel, a nagyapja még ma is borkereskedéssel foglalkozik. Amikor elmondtuk neki, hogy Szekszárdra költözünk és egy olyan cégnél fogok dolgozni, ahol kétszázhetven hektáros területen van szőlőültetvény, elámult. Ráadásul Franciaországban, de Németországban is nagyra értékelik a magyar borokat. Tisztában vannak azzal is, hogy a klíma és a talajviszonyok sokkal jobbak itt, mint bárhol Európában. Ez hatalmas adottság, ezt a Szek- szárd környékbelieknek ki kell használniuk. Nem véletlen, hogy a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. főrészvényese Freiherr Von Twickel báró 5 millió márkát költött a borászatra. Nagy kihívásnak érzem, hogy megkaphattam ezt a feladatot. — Említette, hogy ismerik, sőt elismerik a szekszárdi borokat külföldön is. Ennek ellenére a termelők ezt még mindig nem érzik elég intenzíven. — Mert az itt élő borászoknak, a vállalkozóknak, és a helyi önkormányzat vezetőinek kell összefogniuk ahhoz, hogy egy határozott marketing tevékenység beinduljon. A Szekszárd környékbeli kis- és nagytermelők külön-külön nem tudnak jelentős sikereket elérni, mert csak együtt képesek a külföldi piacot meghódítani. Az itt tapasztaltakból úgy látom, hogy mindenki a saját elképzelése szerint igyekszik a boldogulását megteremteni, ennyi elég is lenne a belföldi piachoz. De Nyugat-Európa meghódításához ez bizony kevés. Összefogás nélkül pedig egyszerűen elképzelhetetlen. Nemrégen Bonnban jártam az ottani magyar nagykövetségen, szomorúan tapasztaltam, hogy a soproni, a Balaton vidéki, az egri, a villányi, a tokaji borok mind jelen voltak, de a szekszárdi borvidékről egy sem. — Ön hogyan látja, mit kellene ez ellen tenni? — Hatalmasak a lehetőségek a borturizmusban. De ehhez ide kell hozni a vendégeket, amihez éttermek, szállodák, programok kellenek. Az itt élő termelők tehát nem egymás konkurenciái, ahogy többen gondolják, hanem egymás partnerei kell, hogy legyenek. A legfontosabb teendőnk, hogy a bor mellé a bizalmat és az atmoszférát is megteremtsük. Egy német kimutatás szerint tavaly közel négymillió német turista járt Magyarországon, hát őket kell a Balaton mellől ide csábítani Szekszárdra. — Térjünk vissza a családjához. A feleségét már említette, de kikből áll még a Nesslinger família ? — Két kislányom van, az egyik másfél, a nagyobbik pedig három és fél éves, és ő már óvodába jár Szekszárdon. Nagyon jól érzi magát, sok kis barátja van. Az egész család tanulja a magyar nyelvet. A feleségem nagyon szeret itt lakni, mert kedvesek, segítőkészek az emberek. Ő egyébként közgazdaságtant is tanul, tehát a gyerekek és a háztartás mellett van dolga bőven. Egyre több kedves barátunk jön látogatóba Németországból és Franciaországból ide hozzánk. Már előre mosolygunk, mert aki először jár nálunk, elcsodálkozik: nahát, milyen szép vidék ez, és milyen fantasztikusak itt a borok! Mauthner Civilek a csecsemőgyilkosságok ellen Esély az életnek A jól informált lelkiisme- i rét többnyire életpárti döntéshez segíti a terhességüket válsághelyzetként megélő nőket - vallják az Alfa Szövetség munkatársai. A két éve megalakult civil szervezet olyan országos mobiltelefonos segélyhálózatot működtet, amelynek célja a születendő életek védelme, a családok egységének megőrzése. Eredményeikről csütörtökön adtak hírt budapesti sajtótájékoztatójukon. Az önkéntes és ingyenes szeretetszolgálati tevékenységet végző Alfa munkatársak az elmúlt két év során 2.936 válsághelyzetbe jutott családdal foglalkoztak. 70 estben sikerült megőrizni olyan családok egységét, ahol felmerült yee magzat örökbeadásának gondolata, de részt vettek 104, többségében nyílt örökbefogadás előkészítésében is. Olyan titkolt terhességet viselő nők bizalmát is megnyerték - 73 esetben -, akik magukra maradottságukban az újszülöttgyilkosság gondolatát sem vetették el. Közreműködtek 46, abortuszra szánt magzat megtartásában. Az ország különböző pontjain 255 kismamát és anyát helyeztek el egyházi és állami anyaotthonokban. Létezésük óta csökkent az újszülöttgyilkosságok száma. A gyermeküket elfogadó édesanyákat sorsfordító döntésük meghozatala után kelengyeprogrammal segítik. Támogatóik révén eddig 268 család gondjain enyhítettek. A szövetség működési feltételeit eddig a Wés-.. tel 900 Rt., az Ericsson, valamint pályázat útján a Népjóléti Minisztérium biztosította, ám a civil szervezet szűkösen, mindig máról holnapra él. A munkatársak - az Alfa-hangok - azonban vallják: erejük megújul a hozzájuk forduló bizalmától, fizetségük eredményeikben és a közös munka erejében rejlik. A gyökeres változáshoz azonban társadalomformáló erőre, minden jóakaratú ember összefogására van szükség. Burkhard Nesslinger fotó: gottvald károly Egy vállalkozó gondolatai Negyvenhárom éves szekszárdi vállalkozó vagyok, főiskolai végzettséggel. Két évvel ezelőtt önhibámon kívül állás nélkül maradtam. A város egyik ismert vállalkozójánál dolgoztam, mint kereskedelmi vezető, de a sok - igen sok - munka után sem lettem ott megbecsült ember. Ennek ellenére elmondhatom, rengeteget tanultam az ott töltött két év alatt, s rájöttem, hogy megtaláltam a hivatásomat. Szerencsés embernek tartom magam, mert van, akinek nem adatik meg az életben, hogy megtudja, mi az, amit igazán szeretne csinálni. Mikor elvesztettem az állásomat - s bizony elég megalázó módon - akkor a nagy semmi vett körül. Elvesztettem minden jövedelmem, munkaügyi perben kellett a valós járandóságomhoz jutni. Legalább negyven állást pályáztam meg, de a főiskolai végzettségem sem volt elég, hogy elnyerjek egyet is, hiszen már a kezdetén elbuktam: 43 éves vagyok, s ez egy női alkalmazottnál már idősnek számít. Nem volt mit tennem, vállalkoztam, hiszen egyedül nevelem 17 éves gyermekemet, s ez igazán komoly kötelezettséggel jár. Tavaly ősszel megnyitottam saját üzletemet. Nem hittem, hogy ilyen nehéz, de ilyen csodálatos is egy vállalkozás vezetése. De több olyan momentum is van, ami elkeserít. Azt hittem - mondhatni naivan - hogy az itteniek, s most elsősorban a közületekre, cégekre gondolok, ugyanazt a terméket inkább helybéli vállalkozótól fogják megvásárolni, mint fővárosi, vagy más megyei székhelyű cégtől. Főként akkor, ha a helyi vállalkozó árai kedvezőbbek. Úgy számítottam, hogy nagyobb becsülete lesz a helyi cégnek, hiszen miért adnánk a pénzünket más megyének, más városnak, arról nem is szólva, hogy a helyi adók tömkelegét a helyi vállalkozók fizetik. Mégis bízom abban, hogy előbb-utóbb felismerik mások is, hogy az egy településen élő vállalkozóknak, kereskedőknek össze kell tartaniuk, s inkább egymást segíteniük, mint az „idegeneket”. Hiszen ne felejtsük el: aki többet kap, az többet is ad. Kezdő vállalkozó vagyok, s még nem adtam fel a reményt, nem is fogom. Hiszek abban, hogy arra az igazságra, amire én rájöttem, mások is ráébrednek, vagy ha már ráébredtek, akkor cselekedni is fognak. Vem Susika! Dettó! Dettó! Dettó! E. Varsádon Kovács Szandra és Dorottyának születésnapja alkalmából sok boldogságot kíván apu, anyu és testvérei Béres Mamának (Bonyhád, Hársfa utca) nagyon sok boldog nőnapot kívánnak unokái Tomika, Lacika Tabódról Diana te eszményi királynő! Újra, s újra lelkemhez érsz. Szeretettel köszöntelek „Oroszlán” Kicsi tündérem 1997. július 15-ét soha nem felejtem el. Te hozzám tartozol. Nagyon szeretlek és mindig szeretni foglak. Te vagy a legaranyosabb, s a legcsodálatosabb nő. Anyuci! Omnia Vincit Amor! Apuci Paksra Ginának Sok szeretettel születésnapjára és nőnapra boldogságot kíván barátja Józsi és szülei Anonymus Nagymányokról nők napjára Beának, Barbinak, Anyunak, Anyósomnak, 1 és a Dédiknek.
