Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-28 / 74. szám

SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Leguánok a beépített szekrényben A dombóvári srácnak egy felesége és harminc lakótársa van Dombóvár egyik kis társasházi lakásának meglehe­tősen sok lakója van. Arról, hogy ne fázzanak, vi­szonylag nagy hőt termelő lámpák gondoskodnak, pedig a lakást nem kapcsolták ki a távfűtésből. Persze ezek a „lakók” nem is gondoskodhatnak magukról. Ezt a feladatot Habuczki Norbert önként vállalta, mert imádja őket: a leguánokat, teknősö­ket, no és az egyelőre mindössze egy méter körüli óriáskígyót is. A dombóvári fiatalember úgy három éve még csak egy ötven literes akváriumot rendezett be, ám - ahogy fo­galmaz - azt gyorsan kinőtte és hamarosan egy három­száz, majd egy ötszáz literes akvárium lett lakása dísze. A halak után másfél éve két ékszerteknőst vitt haza, há­rom nap múlva azonban már négy teknős talált otthonra nála. Aztán szép lassan gyara­podni kezdett a hüllőgyűj­temény, s jelenleg a lakás felét terráriumok, és az ak­várium tölti meg élettel. A „beépített szekrényben” két leguán talált otthonra Ha­buczki Norbertnél, aki az ál­latok etetése - nem a lakás­ban lavírozó fekete perzsa­macska - miatt természete­sen egereket és bogarakat is tenyészt. A konyhában négy papagáj csivitel, hogy ne le­gyen túl nagy a csönd a la­kásban. Persze Norbert a hüllőkért rajong leginkább, s a harmincegy példányból álló gyűjteményének külön­legessége közé tartozik a ki- rálypython és egy aligátor­teknős. Mint mondja, az ál­latokat különlegességük és szépségük mellett azért sze­reti, mert törődést igényel­nek. Nem undorodik a hüllők­től, bár bevallása szerint a nagy afrikai karmosbékát a mai napig nem fogja meg. Ebből a fajtából kettőt birto­kolt, ám az egyik három na­pig elveszett, s végül egy ru­hakupac alatt kiszáradva ta­lálta meg. A szökésről fele­ségének - aki már meg­szokta a lakótársakat - sem mert beszámolni. Amire Norbert nagyon vá­gyik, az egy kifejlett, szapo­rodóképes leguánpár, s ha minden jól megy, hamaro­san két kisebb példányt egy kifejlett, 1,5-2 méteres ál­latra tud cserélni. Ez a hobbi egyébként nem annyira költséges, mint ahogy az ember gondolná, de az áramszolgáltató a szomszédokénál nagyobb összeget számláz. A gyűjte­ményt pedig a fiatalember bővíteni szeretné. Barátai, ismerősei nem tartják cso­dabogárnak, még azért sem mert szülei kertjében egy ki­lencezer literes kerti tavat épített, ahol kifejlett, tenyér­nyinél nagyobb ékszertek­nősök találtak otthonra. Hogy Habuczki Norbert gyűjteménye mikor növi ki a kis lakást, azt nem tudni, de azt mondja, ha így lesz, biz­tosan talál valami megoldást: az állatoktól nem akar meg­válni. - nagy ­Előzésből bukfenc Szerencsés kimenetelű baleset történt pénteken este a 6-os főút 125-ös kilométerénél. Egy Paks felől érkező Mazda - ké­pünkön összetörve - előzött egy Wartburgot, majd - a vizsgálat adatai szerint - nem megfelelő módon tért vissza a jobb oldalra, és ütközött a megelőzött kocsival, s az útról letérve felborult. A Mazdában hárman könnyebben sérültek. Hasonló eset történt péntek éj­jel Nagydorognál, ahol egy Sárszentlőrinc felé haladó Da­ewoo Tico áttért a menetirány szerinti bal oldalra, az út menti árokba hajtott, ott több­ször bukfencezett, vezetője könnyen sérült, ám a kocsi to­tálkáros lett. Közelről Múzeumot avattak a jó borok barátai Bormúzeum avatásával kezdődött a nemrégiben alakult paksi Borbarát Klub csütörtöki összejö­vetele a Prelátus Kúriá­ban. A klubtagok és a neves borász vendégek ünnepélyesen helyezték az első palackokat a kel­lemes klímájú, löszbe vájt pince frissen épített rekeszeibe. A legtöbb palack természe­tesen helybéli nedűket rejt magában - Száraz István, a Dunamenti Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke hozta ezeket a remélhetőleg szép jövő előtt álló bormúzeum számára, szőlőtermeléssel és borkészítéssel is foglal­kozó cége ajándékaképpen. Hogy némi „kisugárzása” is legyen a pincének, Kováts Balázs, az atomerőmű tájé­koztatási főmérnöke is elhe­lyezett néhány, saját ter­mésű vörösborával telt flas- kát - mint mondta szerény hozzájárulásként - azt mi tesszük hozzá némi rossz­májúsággal, hogy így csu­pán kis, legfeljebb közepes aktivitású egyelőre a pince. Ez persze csak a mennyisé­get jellemzi, a minőséget az említetteken túl két nagy­hírű borászat, a szekszárdi Vesztergombi és a villányi Tiffán pincészetek palackjai garantálják. Az avatást követő prog­ram a kúria elegáns nagy­termében, fehér asztalnál folytatódott. A poharakba Vesztergombi Ferenc pincé­jének 1996-os évjáratú re­meklései kerültek, sorról- sorra, miközben ismerete­ket szerezhetett a klub tag­sága a borkészítés titkairól (no azért a legféltettebbek­ről nem!). A sort a Chardonnay nyi­totta, ezzel ki is merült a fe­hér kínálat, a következő ajánlat (a többség vélemé­nye szerint, amivel a kósto­lás után kénytelenek va­gyunk egyetérteni) színé­vel, csillogásával, illatával és ízharmóniájával, elegáns könnyedségével szinte maga volt a tökély: egy kékfrankos rosé. Innen a vörösborok jöttek, köztük az utolérhetetlen Bikavér. Kortyolgatás közben nem akármilyen szellemi cuvée-t élvezhettünk (A cuvée leg­alább kétfajta nedű házasí- tásából nyert bor. A szerző.) Vesztergombi Ferenc és Tif­fán Zsolt barátian kulturált hangvételű vitáját módsze­rekről és ízlésekről, közép­pontjában a barrique-olás- ról, amelyet néha Alkonyi László, a Borbarát magazin főszerkesztőjének nem ke­vésbé értő közbeszólása színesített. Ékes bizonyítékául, hogy a (mértékkel) kortyolgatott jó bor mellett érdemes be­szélgetni, akár még borról is. -rákost­Mi Egy asztalnál a borbarátok fotó: gk Tiltakozás egy fantomtorony ellen? Egy 50 méter magas, piros-fehér csíkos adótorony, va­lamint egy 15 négyzetméteres konténer, gyeppel öve­zett területen. A külső szemlélő számára ennyi egy Westel (rádiótelefonos) bázisállomás. Egy ilyen léte­sítmény telepítése ellen írt alá tiltakozó nyilatkozatot a faddi Tokaj utcából 21 lakó, esztétikai, illetve egész­ségügyi szempontokra hivatkozva. A torony telepítéséről az utóbbi hónapokban tárgyalá­sok folytak a cég és a községi vezetés között. A helyszíni bejárásra január 26-án került sor. A cég választása a Tokaj utca végén található három­szög alakú, néhány száz négyzetméteres, önkor­mányzati telkecskére esett, amely éppen ideális volt e célra, ráadásul amit az ön- kormányzatnál - megfelelő áron - szinte értékesíthetet­len területként tartottak nyil­ván. A tárgyalások biztatóan ha­ladtak, a Westel tisztességes összeget ajánlott fel vételi ár­ként. Az adás-vételi szerző­dést a képviselőtestület saját részéről március elején alá is írta, és azt elküldte a cégnek. ■ A Tokaj utca lakóinak egy része azonban nem kért a to­ronyból, részben esztétikai, részben a létesítmény vélt egészségkárosító hatása mi­att. Tiltakozó nyilatkozatukat ezen a héten adták át az ön- kormányzatnak. A helyzetet árnyalja, hogy a község vezetése a telekből befolyó összeget (kipótolva további pénzekkel) a Tokaj utca szilárd burkolatú, ugyanakkor rendkívül siral­mas állapotú útjának újjáépí­tésére szeretné költeni. (Az út minőségével kapcsolatban korábban több panasz érke­zett a községházára, a Tokaj utcából.) Vajda Zoltánná a kérdéses te­lek közvetlen szomszédságá­ban lakik. Szerinte a torony létesítésére Faddon sokkal alkalmasabb helyek is létez­nek. Úgy véli, a szép, Duna- parti Tokaj utcai házak érté­két csökkentené a „nagyon csúnya” torony odatele­pítése. És bár nincs meg­győződve róla, de úgy gondolja, hogy a bázis ál­tal kibocsátott sugarak hosszú távon akár káro­sak is lehetnek az egész­ségre. Vajdáné is jónak tar­taná, ha az új út elké­szülne, ám szerinte nem mindegy, milyen áron. (Tudniillik: a torony te­lepítése árán.) ■ Az ominózus telket egyéb­ként korábban Vajdáék sze­rették volna megvásárolni az önkormányzattól, ám az ak­kori 500 Ft/négyzetméter árat sokallták, így nem jött létre az üzlet. A faluban van­nak, akik az aláírásgyűjtés va­lódi indítékának ezt a körül­ményt tartják. Vajdáné nem tagadja, hogy valóban szeret­ték volna megvenni a telket. Bár tisztában van vele, hogy a Westel ajánlatával valószínű­leg nem tudtak volna verse­nyezni, ő úgy tartja, az ön- kormányzat a céggel való üz­letkötés előtt őket is megkér­dezhette volna esetleges vá­sárlási szándékukról. ■ A faddi polgármester azt mondja, a lakossági tiltako­zás nem kötelezi az önkor­mányzatot arra, hogy elálljon a szándékától. Ugyanakkor az is igaz, hogy az aláírás- gyűjtés után az önkormány­zat várakozó álláspontra he­lyezkedett, holott a Tokaj ut­cai útépítést már megrendel­ték, az napokon belül meg­kezdődhetett volna. Hangsúlyozta, hogy a te­lekről szóló adás-vételi szerződés csak akkor lép­het érvénybe, ha az adó­torony telepítését vala­mennyi szakhatóság en­gedélyezi. Úgy vélte, ez is garancia arra, hogy a to­ronynak semmiféle egészségkárosító hatása nincs. Ezt - véleménye szerint - az is bizonyítja, hogy más városokban, pél­dául Szekszárdon, a legfor­galmasabb területekre is te­lepítettek efféle adókat. ■ Az egészségkárosító hatás­sal kapcsolatos elképzelése­ket kérdésünkre a Westel bu­dapesti központjában is alap1 talannak tartották. Legna­gyobb meglepetésünkre azonban azt is cáfolták, hogy Faddon efféle tornyot tervez­nének létesíteni. A tárgyalá­sokra, szerződés tervezetekre való hivatkozással fűszere­zett értetlenkedésünkre azt a választ kaptuk, hogy ezt az információt nyugodtan vehet­jük készpénznek, a Westel Faddon nem, hanem Duna- szentgyörgyön tervez bázisál­lomást létesíteni, amelyet a tavasz végén adnak át. ■ A mai világban készpénznek természetesen csak azt veszi az ember, ami már a zsebé­ben van, úgyhogy megkér­deztük a dunaszentgyörgyi polgármestert, tud-e róla, hogy a Westel adótornyot épít a községükben. A pol­gármester válasza: „bár épí­tene”, de ő maga nem tud róla. Nos, egyelőre itt tart a do­log. -s­A Westel nem tud a faddi toronyról

Next

/
Thumbnails
Contents