Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
Ott volt az alján, szörnyű, sosem fogom elfelejteni Tragédia a pusztán A sík területen szétszórtan toldozott, foldozott épületek. Az egyiktől pár száz méterre az a bizonyos emésztőgödör, ahová a kisfiú belesesett, a lakások ablakából rálátni. A 6x6 méteres akna tetején könnyű, leemelhető fémfedél, zárni nem lehet. Hogy el ne mozduljon, követ szoktak rá tenni. Az itt lakók állítják, mindig figyeltek arra, hogy az akna fedve legyen. Elmozdult-e a vaslap február 24-én, fedve volt-e a gödör és mennyire, nem tudni. Ahány tanú, annyiféleképpen emlékezik. — Csukva volt az, mindig nagyon figyeltünk rá, az én lányom is itt játszik - mondja a tulajdonos, az aknát csináltató, szemben lakó H-né, akinek négy éves kislányával játszott az udvaron aznap délután a szerencsétlenül járt kisfiú. — Én nem láttam őket, dolgoztam a A talajjal egy szintben levő emesztogod rőt még napközben is nehéz észrevenni Magyar puszta, magyar valosag (Folytatás az 1. oldalról.) Itt az elmúlt időben nem fejlesztettek semmit, ma is a kerekeskútról hordják a vizet a mosáshoz. Van aki ugyan rákötött a hidroglóbuszra, de annak sem tökéletes a vize, magas a vastartalma - mondja egy Szekszárdra beköltözött egykori ózsáki asszony. A szomszéd Ma a pusztán mintegy harmincán élnek. A többség az Aranyfürt téesz tehenészetében dolgozik, mások segélyekből tengetik napjaikat. Az egykori Ne- delkovics kastély romos épületében - ahol valamikor az iskola működött - a vegyesbolt ajtaján két lakat, keresztben vaspánt. Nem messze kerekeskút, az alján csillog a víz, nincs fedele. A halált okozó akna tehenészetben, oda jött a lányom utánam fél öt körül. Fél hétkor mentem haza, akkor hallottam, hogy nincs meg a kisgyerek. Én is segítettem keresni, vittem a zseblámpát, benéztem a farakás alá, az ólakba. Amikor jöttem visz- sza, akkor láttam meg, hogy el van mozdítva az akna teteje. Először nem gondoltam semmi rosszra, de aztán mondtam: nézzük meg, hátha beleesett a Nándi. Nem lehetett abban semmit látni, amikor megkotorták egy fadarabbal, akkor került elő a kisfiú. Ott volt az alján, szörnyű, sosem fogom elfelejteni - mondja a szemét törölgetve. Aki utoljára látta Miközben beszélünk, jön a szomszéd- asszony, teregetni az ágyneműt a kötélre. 0 látta utoljára Nándikát. — Amikor kinéztem az ablakon úgy délután négy körül, ott szemben játszott a két gyerek a farakáson. A Misa meg vágta a fát - mondja. — Nem figyeltem különösebben rájuk, megszokott látvány volt. Ahogy beszélgetünk, jön a favágó ember, H. Mihály. Tőle különösebbet még a rendőrség sem tudott meg - egy ideig kezelés alatt állt az idegosztályon - nekünk sem sikerül semmi újat hallanunk, hiába kérdezzük. Vágta a fát, nem látta, mit csinál a gyerek - mondja. A pusztaiak szerint Misa szereti a gyerekeket. A kisfiút különösen kedvelte, a kicsi mindig kereste a társaságát, ő nem árthatott neki. A rendőr — Idegenkezűségről nincs szó, a boncolás a halál okát fulladásban jelölte meg - mondta Andódi László, a megyei rendőr-főkapitányság sajtóreferense. — A gyerek állán és hátán volt horzsolás, ami arra utal, hogy úgy csúszhatott bele az emésztőgödörbe. Rekonstruálva az eseményeket azt gondolom, a kisfiú sötétedés után szaladgálva megcsúszhatott és beleesett a nem teljesen lezárt aknába. Baleset történt. F. Kováts Éva FOTO: GOTTVALD 1 J lUT ESZEMBE Kit éget az ? A népi regula ezúttal nem jött be. Mátyás nem talált és mégsem csinált jeget. Mondják, jön még kutyára dér. . mindenesetre jég az nincs. Meg hó sincs. (Lehet, hogy mára megjön? A meteorológusok most már „Istenbizonyra” ígérik a hideget.) A csapadékhiány következményeit a mezőgazdászok tudnák igazán elmesélni, no és a tűzoltók. Meg is teszik. Munkám során gyakran beszélgetek velük, és a családomban is űzték néhányan ezt a mesterséget. Szóval, a szívem a tűzoltóké. De.. . Egy tűzoltónak a napokban napvilágot látott véleménye elmarasztalta az egyik Tolna megyei falut, mert az úgymond nem tesz a tűzvédelemért. S ó, egek, micsoda szörnyűség: a tűzoltóknak kellett eloltaniuk a faluban keletkezett - amúgy jelentéktelen - tüzet. Súlyosbító körülményként került elő a tény, hogy a lánglovagoknak egyenesen Bajáról kellett iderobogniuk, hogy szétcsapkodjanak lapáttal holmi égő giz- gazt, merthogy a Tolna megyeiek mind máshol voltak az oltással elfoglalva. Aki kifogásol, a törvényre hivatkozik, amely az önkormányzatok feladatául jelöli meg a tűzvédelemről való gondoskodást. Csakhogy a törvény nem pontosítja, mit is kellene a jó polgármestereknek és képviselőknek tenniük ez ügyben. Szervezhetnének például önkéntes tűzoltóságot - így az érv. Való igaz, nagyobb helyeken - mint például Bonyhád - ezek jól működnek. De mi a helyzet a kistelepüléseken? Sok helyütt vannak, de gyakran előfordul, hogy jelentősebb tűz esetén szóhoz, azaz sugárcsőhöz sem jutnak. Értékeinket nekünk, állampolgároknak is védenünk kell. Nyilván az önkormányzatoknak is kell valamit tenni azért, hogy a lángok ne tegyenek kárt a településen. De beleönteni a problémát a cipőjükbe nem lehet. Már csak azért sem, mert a tűzvédelmi törvény pedig - milyen meglepő - a tűzoltóságokat kötelezi a tűzoltásra. Ma, ásrészt az önkéntes tűzoltóság tói önkéntes, hogy oda a maguk akaratából mennek az emberek. A hivatásosokat pedig fizetik. Azt nem állítom, hogy nagyon jól, de mindenesetre azoknak az adójából, akiknek az értékeit menteniük kell. Hangyái Mitől forog (na) Jámbor Pál a sírjában? Paks önkormányzata szerdán döntött: Be- regnyei Miklós hely- történészt, elsősorban a Jámbor Pál Társaságban végzett munkájáért Pro Űrbe díjban részesíti. Ugyané napon szerepelt a napirenden a Jámbor Pál szobor helyének kijelölése. A mellszobor, Farkas Pál szekszárdi művész alkotása már kész, avatására nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából kerül sor. Csakhogy nem éppen ott, ahová a szobor elkészítését javasló Jámbor Pál Társaság álmodta, az Erzsébet szálló előtt, hanem a közeli Lengyel-Magyar barátság parkjában. A helyszín kijelölését három órás vita előzte meg a képviselő-testület ülésén. Másnap levelet kapott Paks polgármestere Be- regnyei Miklóstól, amelyben visszautasítja a díjat. — Úgy érzem elsősorban Jámbor Pál munkásságához volt méltatlan a testületi ülésen zajló, politikai tartalommal töltött cirkusz - mondta el kérdésünkre Beregnyei Miklós. Beismerem, két hibát is elkövettem a szobor állítását célzó gondolat megszületése óta. Az elsőt akkor, amikor a városépítő bizottság elnöke, Fonyó Lajos a Szent István téren lévő Bazársor meghosz- szabbítását javasolta - és én az ezzel kapcsolatos nyilvános fórumon ellen- véleményemnek adtam hangot, féltve a tér eredeti arculatát. Ha az elképzelése megvalósul, ma csak az Erzsébet szálló előtt lehetne hely a szobornak, más kérdés, hogy ez túl nagy ár lenne. A második hiba az volt, hogy az Erzsébet szálló elé javasoltuk a szobor felállítását. Számos ismerősöm javasolta - tudván, hogy a Bazársor bővítésnek megakadályozása óta Fonyó úr személyes ellenszenvvel viseltetik irántam - javasoljuk a lengyel parkot, így ő bizonyára az Erzsébet szálló mellett áll ki, csakhogy ellentmondhasson. Úgy gondolom, ha egy képviselő nem tud felülemelkedni személyes indítékain, elfogultságot illene bejelentenie. Zavart más képviselők hozzáállása is a vita során. A díj átvétele azt jelentené, mintha azt kárpótlásként kapnám a helyszínnel kapcsolatos döntés miatt. Ha a kitüntetést elfogadnám, Jámbor Pál minden bizonnyal forogna sírjában. -rákosiÉSA [ VASÁRNAK j— ' Tolnai Népújság Lapcsaládunk lapfejeit tesszük közzé a következő két héten, szombaton és vasárnap W három Önöknek kedves olvasóink az a feladatuk, hogy a szombati Tolnai Népújságban és a Vasárnapi Tolnai Népújságban megjelenő szelvényekből összeállítsák a lapcsaládot és a szelvényeket levelezőlapra ragasztva beküldjék a Tolnai Népújság Szerkesztősége címére 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf.: 71. Beküldési határidő: 1998. március 5. 12 óráig Nyeremények: 10 ajándékcsomagot sorsolunk ki, összesen 50.000 Ft értékben Évente több száz ajándékot sorsolunk ki. Ön még nem nyert? Legyen szerencséje! A nyertesek nevét a március 7-i Tolnai Népújságban és a március 8-i Vasárnapi Tolnai Népújságban közöljük. V i V fiatra
